Déli Hírlap, 1984. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1984-11-22 / 275. szám
Avasi bonyodalom Állt a víz az aluljáróban Az avasi aluljáróban bokáig ér a víz. Akik a Platán vendéglő felől a másik oldalra szeretnének átjutni, csak szennyes lében gázolva tehetik meg az utat. Az aluljáró négy ága közül három járható, de egynek csaknem a teljes hosszában áll a víz. E tényről tegnap reggel értesítettek bennünket az Avason élők. Elmondták: a napok óta szemerkélő eső gyűlhetett csak össze itt, s valami akadályozza a lé el- folyását. + MEGRENDELTÉK A MUNKÁT? A Vízmüvek ügyeletese nagyon készségesnek, bizonyult: érdeklődésünkre kiderítette, hogy az íttem munkák nem a vállalatára tartoznak, az aluljáró a Városgondnokság kezelésében van. Varga Zoltán, a Városgondnokság vezetője utánanézett a dolognak. Közölte, hogy tegnapelőtt, amikor tudomást szereztek az aluljáróban álló vízről, azonnal megrendelték a Vízművektől a szükséges munkát, ám azt valamilyen rejtélyes oknál fogva még nem végezték el. Másnap reggel ismét szólt a Vízművek üzemeltetési osztályvezetőjének, aki rögtön a helyszínre küldte a munkásokat. Beszélgetésünkkor már ott próbálták eltüntetni az egyetlen, nem járható ágból a vizet. Juhász János üzemeltetési osztály- vezető ' szerint másképp áll a helyzet. Ök csak reggel értesültek a dologról, szó sincs róla, hogy a Városgondnokság egy nappal korábban megrendelte volna tőlük a munkát. Az aluljáróban úgynevezett gravitációs rendTegnap délelőtt fél tizenegy után a vízmüvek dolgozói az utolsó tócsát is eltüntették. A vízállás azonban bármikor ismét megemelkedhet az aluljáróban. szer gondoskodik a csapadék elvezetéséről, azaz a beáramló víz a saját súlya miatt kerül a csatornába. + ELDUGULT A VEZETÉK Délelőtt fél 11-kor jártunk az Avason. Ekkor már javában dolgoztak a Vízművek munkásai. Az aluljáró Platán étterem felőli ágának már csak az elején állt a víz. Beljebb iszapos maradvány tanúskodott róla: nemrég tócsa állt még itt is. A lábrács alatt elhelyezkedő elvezető csövébe vagy szeny- nyeződés került, vagy a cső átmérője nem elég széles — tudtuk meg —. s ezért hiába szivattyúzzák le most az összegyűlt vizet. Az eset bármikor megismétlődhet, tarfejlődés joga Szélsőségesen megfogalmazott vélemény szerint a hatvanas, hetvenes években az erőltetett^ városfejlesztés kiszipolyozta a falvakat. A nagyvárosok dinamikus népességnövekedése és komfortosítása, az ipar centralizált fejlesztése mérsékelte a vidék életfeltételeit... Csakhogy ebben az időszakban olyan kényszerpályáról volt szó (s éppen ez magyarázza és menti a korábbi koncepciót!, amely helyett lényegesen mást választani nem lehetett. A jelen ötéves terv a példa arra, hogy változás következett be nemcsak a szemléletben, hanem a gazdasági—társadalmi—demográfiai viszonyokban is. Ez pedig szükségszerűen átíratta a korábbi településfejlesztési terveket. A módosított prognózisok közben újabb módosításra szorulnak. Ezekben a napokban országos eszmecsere folyik, s tart november 28-ig a város és a falu ésszerűbb szimbiózisának megteremtése érdekében. Ez a tervidőszak azt tűzte ki célul, hogy növekedjék a vidék népességmegtartó képessege, s enyhüljön a városokra nehezedő nyomás. Éppen ezért a fejlesztési eszközökből Borsodban a községek részesedése háromszorosára emelkedett. A hiányt pótolni és a harmóniát megteremteni ennyi idő kevés. Ám a kedvező tendenciát erősíti, sürgeti, hogy a főként a városokra koncentrált beruházások üteme (s így a munkaerőigény is) mérséklődött, s az ’ úgynevezett kiegészítő tevéken vseg felvirágzása révén megerősödtek, nagyobb munka- és megélhetési lehetőséget kínáltak a mezőgazdasági nagyüzemek. Az infrastrukturális ellátás különbözőségeinek lassú kiegyenlítődése azt jelenti, hogy a fejlesztéspolitikával szemben a községekben elsősorban mennyiségi, a városokban viszont főként minőségi követelmények fogalmazódtak meg. A megye 1990-ig szóló, s a hetvenes évek végén kialakult helyzetet értékelő teleoüléshálózat-feil'esztési tervében olvasható, hogv ..Miskolc dinam'kus növekedésével infrastrukturális fejlődése nem tarthatott lépést. A városfejlődés tényezőinek kiegyensúlyozatlansága mellett az agglomerációs övezet fejlesztése sem kapcsolódott még szervesen a városéhoz. Nem alakult még ki az összhang — településtudományi értelemben — az egy várostestnek tekintett térség fejlődésében”. A községek Miskolccal kialakult kapcsolatának szorossága, illetve együttműködési lehetősége igen különböző. Az agglomerációs gyűrűbe tartozó települések három csoDortba sorolhatók. A két Zsolca, Szirmabesenyő, Mályi. Nyékládháza önállóságában is ezer szállal kötődik a városhoz, intézményhálózata karnyújtásnyi közelségben van. egvséges rendszerré formálásuk indokolt. Önálló infrastrukturális hálózat, növekvő néoesség. stabil eltartóképesség jellemzi Sajószentpá- tert, Saióbábonyt, Sajókeresztúrt. A megyeszékhely központú kör középpontjától viszonylag távolabb fekvő települések (Onsától Ónodig) megfelelő gazdasági és foglalkoztatási lehetőségekkel rendelkeznek, viszont az intézményhálózat elmaradott... A példa is jelzi: a teleoülésfeilesztési tervnek úgv kell rugalmasnak lennie, hogv minden érdekelt fél számára méretre szabott programot tartalmazzon. Illúzió lenne azt remélni, vagy követelni, hogv néhánv borsodi falu nem jut majd az elnéptelenedett Gyűrűfű sorsára. De amelyik település vitalitással rendelkezik, s amelynek megmaradása, prosperitása a városnak is érdeke, attól nem tagadható meg ■ fejlődés joga B. I. tós megoldás az elvezető cső cseréje volna. A munkások azt is elmondták, hogy előző nap már voltak itt, de akkor nem tudtak szivattyúról gondoskodni, ezért ei is mentek. ♦ FELELŐSSÉGRE VONJÁK Ismét megkerestük Juhász Jánost. Időközben ő is tovább érdeklődött, s kiderítette: valóban kaptak már az előző napon értesítést, de nem a Városgondnokságtól, hanem egy avasi lakótól. Mivel a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat célja az, hogy az esedékes javításokat mielőbb elvégezzék, azt a dolgozót, aki nem gondoskodott a bejelentéskor szivattyúról, felelősségre fogják vonni. Mivel az aluljáró a Városgondnokság, kezelésében van, a munkálatok költségeit is nekik kell majd viselniük. Ugyanakkor felhívják a Városgondnokság figyelmét, hogy sürgősen intézkedjenek a hibás vezeték kicseréléséről, mivel a most beköszöntött csapadékosabb évszakban ennek hiányában újból előfordulhat, am;i idén már kétszer is: összegyűlik az aluljáró ágában a víz, lehetetlenné téve az ottani közlekedést. Bujdos Attila Orvosok diagnózisa az ps*fszsés>ü^yről A magánpraxis intimitása Mib*3 kér ül PQv maradni a rpn A beteg ember nálunk ma többet kap, mint történelmünk során bármikor. Mégis elégedetlen. Orvosaink munkáját sohasem segítette oly mértékben a tudomány és a technika, mint manapság. Mécsem lehetnek elégedettek. Egyként korszerűsítést sürget tehát orvos és beteg, mondván: egészségügyünk kinőtte szervezeti kereteit; a lehetőség, a szükséglet és az igény távolodik egymástól. EIöbb-utóbb megoldást kell találni itt is a „kereslet” és a „kínálat” kiegyensúlyozására. Erre sokféle mód kínálkozik. Egyike ezeknek, hogy orvosaink a korábbinál szélesebb körű lehetőséget kapjanak a magánpraxis folytatására. Az Egészségügyi Minisztérium egyik illetékese a közelmúltban erről már nyilatkozott is. Mit várnak a magánrendelők száma szaporodásának lehetőségétől szűkebb pátriánk vezető orvosai, vannak-e kételyeik az érdek- egyeztetések eredményességét illetően? E kérdésekről beszélgettünk dr. Bohátka László szájsebész megyei szakfőorvossal, dr. Kassay Lászlóval, a megyei kórház központi laboratóriumának vezető főorvosával, dr. Katona Zoltánnal, a megyei kórház igazgatóhelyettesével, és dr. Szabó Istvánnal, a megyei tanács egészségügyi osztályvezető főorvosával. DH: Milyen okok játszanak közre abban, hogy a magánrendelések tránt felfokozódott az igény az állampolgárok körében? DR. BOHÁTKA L.: Például az, hogy a betegeknek fogalmuk sincs arról, hogy mit kapnak az állami egészségügyi intézményektől, s milyen színvonalon kapják. Általában azt sem tudják, hogyan működik az egészségügy szervezete. Legkivált pedig az állam anyagi ráfordításaival nincsenek tisztában. somba mérgezés? ♦ Négyszemközt delöben ♦ Kecsempészeit beipspk DR. KATONA Z.: A magánrendelőkben persze sokan úgy vélik: le tudják mérni, hogy mi mibe kerül. „Az a vizsgálat biztosan értékes volt, mert lám. 400 forintomba került.” Az állami hálózatban viszont, amit nem tud. azt nem is értékelheti a beteg. Mondok egy példát: itt van minden évben a gombamérgezési hullám. A sajtó és mi is állandóan fújjuk a figyelmeztetést, mégis esztendőről esztendőre végigsöpör az országon. S hogy mibe kerül csak egyetlen gombamérgezett beteg gyógykezelése az egészségügynek? Kétszázezer forintba. S ezzel együtt marad a torz tudat, hogy a betegellátás ingyen van. Ezért aztán nem is nagyon ügyelnek magukra az emberek. Bezzeg ott, ahol — a biztosítás dacára — ki kell fizetni dollárban a napi kétezer forintos ápolási díjat, s 600 dollárt külön a vizsgálatokért, vigyáz magára az állampolgár. Próbálja megelőzni a bajt, nem veszi fölöslegesen igénybe az egészségügyi szolgálatot, együttműködik az orvossal, mert neki is anyagi érdeke ez. Nálunk rendre megbuknak például a nőgyógyászati szűrővizsgálatok azon, hogy a nők nem mennek el a szűrésre. Amerikában 30 dollár egy ilyen szűrés. De ott az elmúlt két évben nem volt újabb nő- gyógyászati rákmegbetegedés. Mert leszűrették magukat a nők a 30 dollárért. így olcsóbb, mint megvárni a műtétet — több ezerért. DR. KASSAY L.: Sokan azért panaszkodnak nálunk a betegellátásra, mert keveslik, hogy őket „csak” a laborba küldték, „csak” ultrahangra, „csak” röntgenre. És az fel sem tűnik a panaszkodók- nak, hogy a „csak” mögött óriási egészségügyi apparátus, szakembergárda dolgozik, sokmilliárdos műszerpark igénvbevételével DR. KATONA Z.: A magánrendelők iránti igényt persze legkivált az élteti: egyedül ott van mód és lehetőség arra, hogy a beteg intim körülmények között mondhassa el problémáit az orvosnak. Állami intézményekben ennek nincsenek meg a feltételei. A rendelőket nem is úgy építették meg. A beteg azonban Keresi az alkalmat, hogy valahol négyszemközt maradhasson az orvosával. És erre jó a magánrendelés. A nagy ellentmondás viszont az, nogy a magánrendelőben korrekt vizsgálatot csak kevés szakmában végezhetnek. A többinél ugyanis olyan műszerekre, gépekre van szükség a pontos diagnózishoz, amelyeket a magánpraxisban képtelenség biztosítani. S itt a dilemma: a betegnek állam- polgári jogon járna a további vizsgálat az állami intézetben, ám a magánorvosnak nincs oda beutalási joga. Mit tehet a magánbeteggel a magánorvosa? Becsempészi a szakrendelőbe, a kórházba. Az állami vényeken adja a beutalót neki, s így a magánbeteg már a társszakmák orvosait, szakdolgozóit terheDR. SZABÓ I.: Véleményem szerint is ez a mai magángyakorlat fő problémája Ugyanis a magánorvosi gyakorlatra is érvényes az, ami az állami orvosi gyakorlatra: a nagyfokú szakosodás, specializálódás és a magasszintű technika szükségessége, ami nélkül tisztességes orvosi ellátást nem lehet adni. A nagyfokú szaktudással pedig együtt jár a team-munka igénye, hívják azt konzíliumnak vagy bárminek. A magángyakorlat ezek nélkül csak arra való, hogy ne állampolgári, hanem emberi jogként ismerjük el: akinek pénze van. a pénzéért ezt a szolgáltatást megvásárolhassa. De ez a szolgáltatás a pénzért nyújtson is szolgáltatást, s ne menjen át államköltségre. A magánpraxis ma is adott lehetőség. Csakhogy a költségeit — a jelenlegi szervezeti formában — az állam viseli. Az orvosok egy része ezen keres, mert állami szolgáltatást ad el, más része pedig ingyenes bedolgozója a megye összes hivatalos és fél- hivatalos „maszekoló” orvosának. S ezen bizony szükséges változtatni! (Folytatjuk) Radványi Éva Messzűnhet a cserebere Válassz maiadnak munkaruhát! * Milyet főztem vajon? A kóstoló kiskuktát a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat tanüzemmé átalakított Diója éttermében kapta lencsevégre a fotóriporter. (Kerényi László felvétele) (Folytatás az 1. oldalról) A miskolci, Bajcsy-Zsi- linszky úti munkaruházati szaküzletben Vaskó Miklós- né üzletvezető-helyettestől érdeklődtünk: hnzott-e már változást az ERGOTEX védőruházati gazdasági társaság megalakulása? A válasz kedvező: az utóbbi időben egyenletesebbé vált a munka- és védőruházati ellátás. Megszűnőben van a láng-, olaj- és saválló védőruhák hiánya is. A munkaruhák szebb, esztéti- kusabb csomagolásban kerülnek az üzletekbe. Nem volt a legjobb ..vásárlói szokás” az eddigi gyakorlat, hogy a vállalatok nagy tételben, egyszerre vásárolták meg dolgozóiknak a ruhát. A hiányos méretválaszték miatt olyat voltak kénytelenek vinni, amilyen éppen raktáron volt. De általában mindenki nagyobbat kért, mert a zsugorodásra már számítottak. Üj szolgáltatásként a kereskedelmi vállalat bevezette azt a rendszert, hogy a dolgozók utalvány alapján személyesen választhassák ki munkaruhájukat. A Borsod megyei vállalatok közül már 38—40 él ezzel a lehetőséggel. A miskolci munkaruházati szaküzletben is kedvezőek az ezzel kapcsolatos tapasztalatok. hiszen a nem megfelelő méret miatt a cserebere és az ezzel járó adminisztráció nagyon sok többletmunkát adott a dolgozóknak. Ez a kereskedői— vevői közvetlen találkozás arra is jó. hogy a bolt sze- mélvzete közvetlenül megismerje a fogvasztók igényeit,' és ezt tolmácsolja a gyártó cégeknek. A Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat új szolgáltatásként bevezette a munkaruha-szervizt. Erről a szolgálatról egvelőre még nem tudnak Miskolcon, de minden bizonnyal ide is kiterjesztik. ha a rendszer éle+,r"-'esnek bizonyul. O. E.
