Déli Hírlap, 1984. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1984-10-10 / 239. szám

A tévéadás egyelőre zavartalan Beáznak adószobák ISetn karbantartás! A tolvaj vámpír Három napja hiába teker­getjük rádiónk keresőjét az ultrarövidhullámú skálán; a miskolci adó által sugárzott Petőfi, Kossuth és a 3. mű­sor programját nem találjuk. Ennek oka ezúttal nem az adó karbantartása, hanem az avasi torony beázása. (kerényi) ★ Hihetetlen, de ez a fürösztőkád is megtelik időnként víz­zel a 3 kW-os adó mellett Miért zárták be? Piac, illemhely nélkül A vasgyári piacra járók hetek, sőt hónapok óta pa­sszolják. hogy a vásárcsar­nok melletti nyilvános il­lemhelyét bezárták. Az épü­let már régen megérett a felújításra, de arra azért sen­ki sem számított, hogy ilyen hosszú ideig ne lehessen használni. hónappal ezelőtt lezárták, és hozzákezdtek a felújításához. Azt azonban a legkevésbé sem gondolták, hogy ilyen nagy munka vár a szere­lőkre Szinte az egész épü­let. a berendezésekkel együtt, olyan rossz állapotban volt. hogy a KÖJÁL illetékesei joggal záratták be. A város- gondnokság százezer forintot költ most rá. A szakembe­Az avasi kilátó renoválása 1983 őszén kezdődött meg. Most cserélik a legalsó szint — a rádió- és tévéadó — födéméinek szigetelését. Az esős időjárás megtette a ha­tását; a helyiségekbe befo­lyik a víz, s a műszerekre csepegve. veszélyezteti az üzem biztonságát. Az egyen­ként 3 kW-os adók 4 ezer volt feszültséggel működnek, a villamos berendezések pe­dig nem szeretik a vizet. Ez az oka, hogy még néhány hétig szünetel az URH-adás. A tévéadást egyelőre nem kockáztatja a beázás, a tévé­adó fölött ugyanis még szá­raz a mennyezet. Így aztán az állomás dolgozóinak a műszerek ellenőrzése helyett most a legfontosabb munká­yfc Fóliával védik a csepegő víztől a drága műszereket ja: fóliával védeni a beren­dezéseket, s oda rakni a vödröket, ahol csepeg. A Rá­dió, Tv Műszaki Igazgatóság kéri a hallgatókat, hogy amíg a helyiségek nem szá­radnak ki, és nem tudják megkezdeni a műsorszórást, addig keressék meg rádióju­kon a tokaji, illetve a ké­kesi adó hullámhosszait, és ott hallgassák a Magyar Rá­dió három programját. Sok mindent látott már a londoni Üld Bailey bírósága. Az a per azonban, amely most azzal végződött, hogy bűnösnekI mond­tak ki egy kiváló brit orvost, még ennek a bíróságnak is különle­gesség: James Miskin bíró abban mondta ki bűnösnek a szakkörök­ben jónevű hematoló­gust, dr. Mark Patter- sont. hogy éveken ke­resztül lopta a londoni szívklinikáról a vért. A „tolvaj vámpír” az­tán szép nyereséggel adta el külföldön. Dr. Patterson — cin­kosai is voltak a kór­házban — sötét ügyle­teiben egyszerű trük­köt alkalmazott: vala­hányszor egy vérkon- zervet nem használtak fel, és a megengeaett tárolási idő túlhaladása miatt „lejárt", beindí­tott egy „visszanyersé- gi eljárást”, ahelyett, hogy visszaküldte vol­na a vérbanknak. Le­centrifugálta a vér­plazmát, aztán eladta Dániába. A városgondnokságtól meg­tudtuk. hogy augusztusig a vízművek kezelésében volt a nyilvános W. C.. de már nyáron is gondok voltak az iíemeltetésével. Ezért egy rek eddig kicserélték a víz­vezetékeket, elvégezték a csempézést és a belső-külső tatarozást. Az illemhelyei a jövő hét közepén adják át. Hamarosan megjelenik a miskolci új telefonelőfizetők nevét és telefonszámát tar­talmazó pótfüzet. 35 ezer pél­A OH várospolitikai fóruma Hz Avastól a budai dombokig r ♦ Átírják a harmadik felvonást ♦ Es a mi „színdarabunk”? ♦ A műszaki apparátus gyengesége Higgyék el, nem a „miért legyen másoknak jobb, mint nekünk?” — elv mondatja velem: nagy érdeklődéssel és egyetértéssel olvastam a bu­dapesti főépítésszel készített interjút gazdasági hetila­punkban. A főépítész ugyan­is olyan gondokról beszelt, melyeket — sajnos — mi is a magunkénak tudhatunk. A beszélgetés témája az volt, hogy a közvéleményt irritálja a budai zöldövezet beépítése. Ez a terület ugyan­is kedveit kirándulóhely, s ami legalább ilyen fontos: a főváros „tüdeje”. Tetemes mennyiségű fa esett áldoza­tul az építkezéseknek, s el­űzték a vidék csendjét, nyu­galmát. Az újságíró így fo­galmaz: „...dózerek falják a zöldövezetet, toronyházak szabdalják szét a budai tá­jat, lakótelepek takarnak el hegygerinceket”. ■ ■ A főépítész nem tagadja, hogy a budai hegyek torony­házakkal való beépítése egy olyan színdarabhoz hasonlít­ható, melynek az utolsó fel­vonását át kell írni. A fő­városban tehát nem akarják tovább rombolni a tájat, no­ha lakásépítési területre ott is nagy szükség lenne. Ugye ismerős a probléma? Csak a budai hegyeket az Avassal kell helyettesíte­ni! ... Bizony ma már a szakemberek többsége vitat­ja, hogy oly módon kellett beépíteni az Avast, ahogy történt. (Az egymásra zsú­folt tízszintes épületmonstru­mok helyett a lejtőhöz simu­ló, alacsonyabb szintszámú házak kívánkoztak volna ide.) Legújabban pedig az ka­vart vitát, hogy a termé­szetvédők tiltakoztak a még meglevő összefüggő zöldterü­let beépítése ellen. Az ellen­érv, mely végül is győzött: magánerős építkezésre szán­ják ezt a területet, és nem az eddigi módon, hanem „la­zán”, azaz minél több fa megtartásával építik majd be az eddig érintetlen hegyol­dalt. Tévedés ne essék, nem a vita tüzet akarom felpiszkál­ni, csupán példával bizo­nyítani a budapesti és a mis­kolci gondok hasonlóságát. De várjunk csak! Ha a fő­városban átírják a harma­dik felvonást, akkor nálunk nem lenne célszerű ugyan­ezt tenni? Vagy az Avason már visszavonhatatlanul vé­ge az előadásnak? ■ ■ És van még valami aszó­ban forgó interjúban, ami szintén ismerős. Az újságíró azt firtatja, hogy kellően felkészültek-e a tanácsok épí­tési-műszaki apparátusában dolgozók. A legtöbbet ugyan­is ők tehetik — tehetnék — azért is, hogy a lakásépíté­sek oltárán ne áldozzunk fel többet a szép tájakból, mint amennyit feltétlenül szüksé­dányban nyomják majd a 32 oldalas, ötezer számot tartal­mazó füzetet, amelvhez a postahivatalokban ingyen jut­hatnak hozzá az előfizetők. ges. Idézek a főépítész vá­laszából: „Az építési és mű­szaki osztályokon nagy a fluktuáció A néhány jól kép­zett tanácsi szakemberre, munkatárs híján, óriási te­her hárul. Az elkövetkező hónapokban megkíséreljük az apparátus létszámával es szakképzettségével kapcsola­tos hiányosságokat megszün­tetni.” Szinte szó szerint ugyanezt elmondhatná a mi főépíté­szünk is, a tanácsi hivatal műszaki osztályáról. Az I. fo­kú építési hatóság szerepet betöltő osztály ugyanis hosz- szú idő ' óta krónikus lét­számhiánnyal küzd. Az osz­tályvezetői beosztás is csak ideiglenesen van betöltve. Nem tudtak felvenni e poszt­ra embert, noha pályázatot is hirdettek. A beosztottak létszáma is csupán töredéke a kívántnak, így azokra, akik ilyen körülmények kö­zött is megpróbálnak helyt­állni, aránytalanul sok mun­ka hárul. Valósággal fuldo­kolnak az aktatengerben — hallottam a minap az osz­tály egyik munkatársától —, a kapkodva végzett munka közben pedig könnyebb hi­bázni. (A dolgok természeté­ből fakad, hogy' itt előfor­dulhatnak nehezen jóvátehe- tő, sőt jóvátehetetlen hibák is!) Nyilván nem véletlen, hogy mint Budapesten, Miskolcon sem tolakodnak a jól kép­zett mérnökök a tanácsi osz­tályokra. Az ott dolgozók is úgy vélik, hogy a munka mennyiségével, a felelősség­gel nem áll arányban az er- /kölcsi és az anyagi megbe­csülés. Az sem elhanyagolha­tó szempont persze, hogy amíg a tervezőirodában dol­gozó építész produkálhat, az­az nevével fémjelezheti al­kotásait, a tanácsi doigozo a városfejlesztés szürke kato­nája marad mindvégig. Bu­dapesten — nyilatkozza a fő­építész — szakértő bizottság foglalkoztatásával próbálják könnyíteni a műszaki osz­tályra nehezedő terheket. Én nem hiszem, hogy ez lenne a — végleges — megoldás. Sem ott, sem itt. (békés) Ismerjük-e eléggé? tálak a Wasashan Szinte szomszédunk, s mégsem ismerjük eléggé Lengyelországot: a magyar turistáknak marad még bő­ven felfedeznivalójuk a ten­gerparttól kezdve a hegy­csúcsokig. A Vasas Művelő­dési Központban tegnap ki­állítást nyitottak meg, s a tablókon Lengyelország leg­szebb tájai sorakoznak. Az IBUSZ és az ORBIS, a magyar és a lengyel ide­genforgalmi szakemberek kö­zös kiállítása bejárja az or­szágot, és Gyöngyös után ér­kezett Miskolcra. Megyénk és városunk kedvelt turiszti­kai célpontok lengyel bará­taink számára. Jó lenne, ha a magyarok is gyakrabban látogatnának el a sok látni­valót, érdekességet és magas színvonalú szolgáltatásokat kínáló testvéri ország szép tájaira, városaiba. A kiállí­tást megnyitó Jerzy Gemba- la, az ORBIS utazási iroda magyarországi képviseleté­nek igazgatója szerint, ha a szép prospektusok tablók segítségével egy kicsit is megismerkedünk országuk számunkra eddig rejtve ma­radt értékeivel, az utazási kedv is feltámadhat a kiál­lítás látogatóiban. Nagy László az IBUSZ megyei irodájának vezetőbe szólt arról az együttműkö­désről is amely több mint egy évtizede összeköti a len­gyel és magyar partnereket. A kiállítás egvben a 40. évfordulóját ünneplő Len­gyel Népköztársaságot kö­szönti. Az érdeklődők októ­ber 18-ig látogathatnak el a Vasasba, reggel 9-től este 7 óráig. + Megismerhetjük Lengyelországot /

Next

/
Thumbnails
Contents