Déli Hírlap, 1984. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1984-10-22 / 249. szám

Seb a táj arcán Összecsapnak a hullámok a Hórvölgy felett: s kétszáz­húszmillió évvel a triászkori tengerek feltöltödése után vajh kiemelkedik-é még egy­szer a völgyet vigyázó mész­kőrengeteg: megannyi nö­vény és állat, üreg és ter­mészeti kincs kizárólagos le­lőhelye? Lesz-e még ereje győzni a Bükki Nemzeti Park egyik legféltettebb da­rabjának. a monumentális völgy bejáratnak?! Ezúttal azonban a mész­kőbányát üzemeltető terme­lőszövetkezet s a természet őrei között dúl a vihar, s félő, hogy a természet tör­vényeivel szemben most a jurisztika vette át az irányí­tást. Mit amaz évmilliók hosszú során élőlények mész- vázának végeláthatatlan ren­getegéből felépített. emez most hanyag nemtörődöm­séggel az enyészetnek dobja oda. Mire megy a játék? Cserépfaluból kijőve, már messziről látszik a Dél-Bükk egyik leglátványosabb része. A hórvölgyi bejárat terüle­tén — közvetlen tőszomszéd­ságában a világhíres Suba- lyuk-barlangnak — sokáig élte háborítatlan életét a ma már kipusztulófélben levő énekes- és ragadozómadarak serege, nem beszélve a hül­lőkről, a különféle siklókról, és gyíkokról. Aztán jött az ember, s mire rádöbbent a veszteségre, már kipusztult az állatok zöme: alig ma­radt, amit védelem alá von­hatott. Ezzel párhuzamosan a me­zőgazdaság kollektivizálására is megtörténtek az első kí­sérletek, s — ki vitatkoznék vele — a Bogács környéki­eknek bizony meg kellett ra­gadniuk a legcsekélyebb le­hetőséget is a közös gazda­ság gyarapítására. Meg is ragadták! Kőbányát nyitottak a hórvölgyi bejáró­ban. Előbb a völgy jobb ol­dalán. majd mikor a nem­zeti park ott megálljt mon­dott, áttelepültek a másik oldalra. Máig is itt bányász­nak. Ma a bogácsi termelőszö­vetkezet mészkőbányájának működése a legenyhébb meg­fogalmazás ' szerint is ellen­tétes a természetvédelem cél­jaival. Növénytársulások, fo­kozottan védett állatfajok tűnnek el mindörökre a fú­rófejek, légkalapácsok és rob­bantógyutacsok pokolian pre­cíz pusztítása nyomán. S marad — a pusztaság! Vagy ami még rosszabb: ha­talmas tályogos seb: szívet szomorító, gyógyíthatatlan, halálos... Nem értem: 1982-ben lét­rehoztuk a világon is egye­dülálló természetvédelmi tör­vényt, amely egyértelmű vé­delmet biztosít az ország va­lamennyi barlagjának — füg­getlenül attól, hogy felfedez­ték-e már vagy sem. A hór­völgyi bányászok már nem egy barlangot, illetve üre­get tártak fel, s tettek a földdel egyenlővé. Hogyan lehet mégis, hogy a természetvédelem országos szerve vitába bocsátkozik —, hogy egyáltalán vitapartner­nek tekinti még az üzemel­tetőt? Nem kutatom —nem is vagyok rá illetékes —, ho­gyan kaphatott a téesz en­gedélyt a bal oldali bánya megnyitására, mikor az már akkor is fokozottan védett területen volt! De tiltako­zom, igenis tiltakozom az el­len, hogy egy kis csoport ér­dekeit .bárki is fölé emelje a nemzet természeti kincsei­nek megóvására irányuló tö­rekvéseknek. Tiltakozom az ellen, hogy agyafúrt jogá­szok ügyeskedései révén az illetékes hatóság ölbe tett kézzel legyen kénytelen fi­gyelni, hogyan válik napról napra mind visszataszítóbbá végezni. S a Hórvölgyben — mint­ha épp az ellenkezőjét lát­nánk mindennek. Persze, nem vagyok szak­ember. Valójában azt sem tudom, hogy tényleg van-e szabott határideje a kőfej­tésnek. Feltételeztem mind­össze, hogy ha van is, a ha­tározatot kimondó hatóság minden bizonnyal végre is hajtaná az önmaga által kimondott ítéletet. Vagy ha mégsem ezt teszi, csak az le­het az oka, hogy ő maga is rábólint a jelenlegi állapot­ra. Miért? Akik csendre és nyugalom­ra vágynak, azoknak egy ki­adós hétköznapi sétát aján­lunk Tapolcán. Ilyenkor üre­sek a parkok, kihaltak az ut­cák. Mintha mindenki elköl­tözött volna erről a tájról. A hétvégi délelőttökön azon­ban még megélénkül a for­galom, s a nyári napokra emlékeztető sor áll a játszó­tér melletti pavilonok előtt. Ezért meglepő, hogy a ha­lászati szövetkezet büféjé­ben, miközben teljes a bor-, sör-, rövidital-választék, üdí­tő ital nincs. Igaz is, mosta­nában jobban elkel a lélek­melegítő nedű. Érthető, hogy az idegen- forgalmi szezonban megkü­lönböztetett ellátásban része­sítik a tapolcai ABC-áruhá- zat.' ősszel azonban ötödére csökken a forgalma. Nem is biztos, hogy vásárlóra talál­na a nyári áruválaszték most októberben. Talán ennek a vevőhiánynak a következmé­nyeként, az egyik gondolán feltornyosult fagyiport fél­áron kínálják. Az óvatosabb, gyakorlottabb vásárlók azon­ban megnézik a szavatossági időt is az olcsó árun. S ak­kor látják: már jóval túl van a fogyaszthatósági időn. A tesével vásárolják. A pénz­táros pedig bizonygatja, hogy még ehető, lám, neki sem lett semmi baja tőle. * A Görömbölyi utca á strand mellett, arról neve­zetes, hogy minden méterére két-három csőtörés jut éven­te. Az utca végében most is hetek óta patakzik a víz. Ma már ott tartanak az itt lakók, hogy nem tudják el­dönteni, a vezeték mon­dott-e csütörtököt, vagy egy új forrás bugyog az épülő ház melletti partoldalon? * A strand melletti parko­lóban épül a borkóstoló. A pincéjét már kiásták. Az ar­ra sétálók közül valaki azt állította: ez lesz az új hul­—1 —s Hosszú a hiánycikklista Autóalkatrészt gyárthatnának gyanútlanabbak azonban ket­a Hórvölgy hajdanvolt büsz­kesége. S tiltakozásom mö­gött utolsó óráikat élő nö­vények és állatok sorakoz­nak : némán és kétségek kö­zött: megmentik-e mégis az arra illetékesek a Hórvölgy elejét ? Lelkes természetbúvár ba­rátom a jól értesültek büsz­keségével meséli, hogy a bá­nya működése már csak he­tek kérdése: év végével tel­jesen leáll. Lehet. Bányász ismerőseimtől tu­dom azonban, hogy hasonló esetekben a kőbánya üze­meltetőjének kötelessége ké­szíteni egy úgynevezett bá- nyafelhagyási-tájrendezési tervet, mely a tájon ütött otromba sebet hivatott gyó- gyítgatni, mi több: á bánya az engedélyezett üzemelteté­si határidőig köteles a fej­tést ennek előírásai szerint + A tapolcai csónakázótó környéke is kihalt már, csupán egy-két sétáló keresi fel őszi délutánokon. Sokszor hangzott el régebben panasz a víz tisztaságára. Túl hínáros — mon­dották az arra járók. A Mis kolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat KISZ-esei társadalmi munkában vállalták a rendszeres tisztítását. Azóta valóban rendezettebbnek tűnik a tó. rr Ossi séta Tapolcán Csőtörés, vagy forrás bugyog? pusztuló Hórvölgy lámmedence. A jólértesültek A turistaház szolgálja a turistát! Csak sóhajt vettünk a tu­ristaházban címmel szóvá tettük szerdai számunkban, mennyire elégedetlenül tá­voztunk a bükkszentkereszti Béke turistaházból. Vasár­nap, amikor ragyogó kirán­dulóidő volt, délelőtt 10 óra tájban még nagyban folyt a takarítás. De ezt is elviseltük volna, ha valami gyerekeknek való ételt-italt kapunk. A történteknek gyorsan utánanézett a Borsodi Ven­déglátóipari Vállalat vezető­sége, Ami menti a turista­ház vezetőjét, az annyi, hogy szombaton nagy ren­dezvényük volt. vasárnap hajnalig tartott, és nincs ta­karítójuk. De az már sem­miképpen sem vet jó fényt a cégre, hogy egy turista­házba betérő vendég sem­miféle harapnivalót ne kap­jon. A vállalat illetékese ar­ról informált, hogy ezentúl lesz úgynevezett darabáru is a turistaházban, amit akár a tarisznyájába is tehet a kiránduló. Figyelemre méltó listát ál­lított össze a Fogyasztók Me­gyei Tanácsa a közelmúlt­ban: összeírták, melyek azok az autóalkatrészek, amelyek már hónapok óta hiányoznak az üzletekből. A felmérés szerint a Tra­banthoz aranyért sem lehet kapni főtengelyt, kuplung­tárcsát, gyújtáskapcsolót és dinamót. A Wartburgotok hiába keresik a karosszéria- elemeket, a komplett motort, a karburátort és az önindí­tót. A Lada-tulajdonosok hasztalan járják az országot hátsó sárvédőért, doblemeze­kért, ajtózárakért és fékcsö­vekért. Nem árusítanak a kis Polskihoz való lengővil­lát, sárvédőt, teleszkópot és vezérműláncot. Semmivel sem jobb a helyzet a Sko­da- és a Dacia-alkatrészüzle- tekben. S oldalakra tehető listával tudnák kiegészíteni mindezt maguk az autótu­lajdonosok. Az illetékesek már sok mindent megpróbáltak, hogy enyhítsék az autóalkatrész­ellátási gondokat. Az Afit Tröszt megszűnésével a sze­mélygépkocsijavítás terüle­tén új, több csatornás al­katrészellátó szolgálatot ala­kítottak ki. Mint ismeretes, az Autótechnika az NDK- és a szovjetunióbeli, a Mobil a csehszlovák, lengyel és ro­mán, míg az Autóker a töb­bi gyártmányú, illetve típu­sú személygépjárművek al­katrészellátására szakoso­dott. Az átszervezés kezdet­ben az ellátás javulásával kecsegtetett. Mostanra azon­ban bebizonyosodott, hogy ennek következményeként minden területen romlott az alkatrészellátás. A kis autó­javító vállalatok helyzetét nehezíti, hogy nem képesek raktáron tartani a folyama­tos javításhoz szükséges mintegy 32 ezer (!) alkat­részt. Enyhítené a hiányt, ha az autótulajdonosok nem lenné­nek bizalmatlanok a bontott és felújított egységekkel szemben. Hiába nyújtanak garanciát ezekre, a megren­delők nem szívesen vásárol­ják. A XVI. sz. Autójavító Vállalat havonta átlagosan 20 személygépkocsit bont alkat­részeire, s ezekből 300—350 ezer forint értékű részegysé­get értékesít. Megoldásként kínálkozik, hogy a hiányzó alkatrészeket kisiparosokkal gyártassák le. Ma már többen készítenek laprugót, s a Trabantokhoz, Skodákhoz, Ladákhoz futó­mű-alkatrészeket, gumiárut és vonóhorgot. Eddig me­gyénkben nyolc kisiparos végzi ezt iparszerűen. A Fogyasztók Megyei Ta­nácsa javasolja, hogy a hiánycikkekből rendezzenek kiállítást a kisüzemeknek, a kisiparosoknák, hátha többen vállalkoznának közülük a gyártásukra. Mivel a környe­ző szocialista országok is ha­sonló alkatrészhiánnyal küsz­ködnek, komoly exportlehető­ségek rejlenek az apró rész­egységek üzemszerű gyártá­sában ! (sz. i.) azonban stilusosan felvilágo­sították, hogy az már „el­úszott’’. A régi parkolóban medence helyett pavilonsor lesz. Sz. I. Bajaink gyógyítói A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint több mint 150 ezer egész­ségügyi dolgozó óvja egészségünket, végzi Ma­gyarországon a gyógyító munkát, négy és félszer annyian, mint három év­tizeddel ezelőtt. Orvos­ellátottságunk az ország tízmilliónyi lakosát te­kintve megfelelő, s nem­zetközi összehasonlítás­ban jónak mondható. Mindemellett még min­dig jelentős a különbség a budapesti és a vidéki egészségeliátás között, a főváros javára. Ezenkívül a növekvő ütemű orvos­képzés ellenére néhány szakterületen nem kielé­gítő az ellátottság, pél­dául kevés a szemész szakorvos, nolott a lakos­ság egyre nagyobb részé­nek van valamilyen iá- tási panasza A kelleté­nél mérsékeltebben javul a fogászati ellátás is. még mindig csak bárom fogorvos iut tízezer la­kosra. Négy és fél ezer gyógyszerész dolgozik a gyógyszertárakban. az évről évre növekvő for­galom azonban a jelen­leginél jóval több gyógy­szerész munkáié* igé­nyelné. A GÉP- ÉS FELVONÓSZERELŐ VÁLLALAT Borsod megyei, budapesti, egyéb, vidéki munkahelyekre felvesz: ♦ lakatos, ♦ hegesztő, ♦ minősített hegesztő (NDK-ba), ♦ csőszerelő, ♦ betanított és segédmunkásokat Szállást biztosítunk, különélést fizetünk. Útiköltséghez hozzájárulunk. Megfelelő munkavégzés esetén NDK-munkalehetőség. Jelentkezés: Miskolc, Széchenyi út 28., I. emelet 2. ajtó. ^ Jó, ha a javítást az alkatrészbeszerzéssel együtt vállalják.

Next

/
Thumbnails
Contents