Déli Hírlap, 1984. szeptember (16. évfolyam, 206-230. szám)
1984-09-15 / 218. szám
f Tűzjelzéstől a fűtés optimalizálásáig A nyáron A Hét című televízióműsorban megismerkedhettünk a kecskeméti kábeltévével, annak leendő szolgáltatásaival. Azóta lapunkban is több alkalommal írtunk a néhány hónap múlva üzembe lépő Miskolc Városi Televízióról, mely szintén kábelrendszerű lesz. A miskolci tévé alapvetően műsorkészítésre, illetve a műsorok továbbítására rendezkedik be. A kecskemétiek más elképzelő, sekkel vágnak neki a „kábele- sílésnek”. Ezekről írt lapunk számára cikket Ballai József, a Petőfi Népe rovatvezetője. Műsorok továbbítására, liftek ellenőrzésére, szellőzőmotorok vezérlésére, tűz- és betörésjelzésre, a kapuzárás visszaigazolására, a 1-épcső- ház-világítás távirányítására, a távfűtés optimalizálására, és természetesen helyi tévéműsor készítésére is alkalmas lesz, és hamarosan a gyakorlatban is bemutatkozik a kecskeméti kábeltelevízió-rendszer. + VILÁGSZÍNVONALON Az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat harmincmillió forintos beruházása az első szakaszban 25 ezer Széchenyi- városi lakost részesít a koaxiális kábel áldásaiban. Az európai, sőt világszínvonalú rendszer vezetéke négyszáz telefonérpár teljesítményére képes. A hálózat hasznát jellemzi, hogy a fűtés optimalizálására költött 20 millió forint öt éven belül megtérül. A nagyközönség számára minden bizonnyal a tévé vételi lehetősége javulása lesz a legérzékelhetőbb. Az adók jelei Kecskeméten rosszul vagy alig vehetők és ez a rohamosan terjedő színes tévé korában minden eddiginél bosszantóbb. Az alap a jól méretezett antenna: nos, a tizenöt emelet magasságba Helyezett berendezés kiváló n^inőségben hozza a magyar I. és II., a jugoszláv I. (Belgrádi és az újvidéki, továbbá a pozsonyi tévé műsorát. A rádióantennák a teljes OIRT-CCIR-sávot befogjak, így a magyaron kívül az osztrák és a jugoszláv URH-adók is sztereó- minőségben szólalnak meg az erre alkalmas készülékeken. Felkészültek a nyugat-európai műholdas tévésugárzás vételére is, és ígérik, hogy az adás megindulta után rögtön felszerelik az antennát. Ez a szolgáltatás — az IKTV számításai szerint — lakásonként csaknem 2000 forintba kerül, ám a Szé- chenyi-városiaknak nem eny- nyit, hanem 500 (tanácsi lakás), illetve 950 forintot (OTP- és szövetkezeti lakás) kell fizetniük — abban az esetben, ha egyáltalán kérik a kábelt. A későbbi csatlakozóknak nem ezt a központilag megállapított árat, hanem a valóságos díjat kell megfizetniük, és nem elképzelhetetlen, hogy egy családi ház „bekábelezése” eléri a 4000—5000 forintot is. + AMERIKAI SZÁMÍTÓGÉPPEL Az IKTV számára a távfűtés optimalizálásából jön össze annyi haszon, amiért az egész beruházásira vállalkozott. Csak hőenergiáért 53 millió forintot fizetnek éven- tet, s kiszámítható, hogy a KIPSZER nemzetközi pályázatara jelentkezett Honeywell által előzetesen garantált 8—12 százalékos megtakarítás micsoda összeg! Az amerikai cég osztrák képviselete egyébként tamásko- dott a kecskeméti rendszer megbízhatóságát illetően, mert jelenleg sincs másik olyan hálózat a világon, amely több kilométerre képes továbbítani torzításmentesen a jelet Nos, a székesfehérvári Czimmersmann Róbert Kecskeméten beépített vonelerősítői — a berendezéseket szabadalommal védik — az osztrák megbízottak előtt is fényesen helytálltak. így már nincs akadálya az IKTV és a Honeywell kölcsönbérleti szerződé- desének, amelynek alapján egy Honeywell-számítógép — a hozzá kapcsolt érzékelők, szelepek segítségével, a KIPSZER által beszerelt többi alkatrésszel — a megfelelő időben kiadott utasításokkal szabályozná a központi fűtést. Újdonsága a rendszernek, hogy a jelek kétirányú továbbítására egyidejűleg alkalmas (interaktív), tehát nemcsak utasításokat közölhet — például gépek bevagy kikapcsolására — hanem egyúttal ellenőrizheti is ezek végrehajtását. Az IKTV ígérete szerint az év végéig a 25 ezer lakosú lakótelep — a Széchenyi-város — minden lakásába eljut a 'kábel (ha befizetik a pénzt), jövőre pedig a városközpont kerül sorra. + KECSKEMÉTI OLDALAK A KÉPÚJSÁGBAN A kábelhálózat kiépítése megteremti a Kecskeméti Városi Televízió létrehozásának teltételeit is. A városi tanács végrehajtó bizottsága augusztusi ülésen tárgyalta meg az alapítással kapcsolatos feladatokat, megállapítva: 10 millió iorintos beruházás szükséges egy félprofi, a Magyar Televízió által használt eszközökkel csere- szabatos, SON Y gyártmányú berendezés üzembe állításához. Az eddigi tájékozódás alapján mintegy 6—8 millió forint előteremtésére van fedezet a varos gazdasági egységeitől, és szükséges megyei támogatás is. Ha a szükséges személyi és technikai feltételeket megteremtik, akikor már október 31- ón, a város felszabadulásának 40. évfordulóján megkezdődhet a kísérleti adás — egyelőre a Képújság 200 oldalas műsorához csatlakozna néhány kecskeméti oldal friss információkkal — és 1985. április 4-tól már a város életének krónikása lehetne a tervek szerint hétfő esténként külön csatornán jelentkező Kecskeméti Városi Teleinzió. Hírháttér Miből lehet meqoazdaqodai? A bérből és fizetésből élők népes táborának tagjaként gyakorta érzékelem, hogy elsejétől elsejéig nehezen jövök ki, és régen észrevettem, hogy vannak polgártársaim, akiknek a folyó hó vége felé soha nincs hasonló gondjuk. Sőt egyáltalán nincs gondjuk, legielejebb azért, hogy mit csináljanak a pénzükkel. Már gondoltam rá, hogy spórolnom kellene (szőkébb családom ugyanis prédának tart, dehát a pénzcsi- nálásnak nem ez a módja, mint már régebben felvilágosítottak. Csak — mint csütörtökön este a Hírháttér — arról felejtettek el felvilágosítani, hogy akkor mégis mi. A Hírháttér azért vette elő a témát, hogy nevezetesen kik nálunk ma a gazdag emberek, és meg lehet-e manapság tisztességes munkával gazdagodni, mert — mint mondták — tudunk róla, hogy alkalmasint környezetünk nem egy tagja többszörös milliomos. Ha tudunk róla, beszélünk is róla. Helyes — mondtuk nyilván nagyon sokan a képernyő előtt, és figyeltünk. Nem fogalmazták meg, de némileg elégedetlenül (a műsorral), mégis megfogalmazom: sok munkát kíván a meggazdagodás, de ez a munka alkalmasint igen messze lehet a tisztességestől. A néhány dolog egyike, ami az adásban kifejezetten bosszantott, hogy a szociológustól megtudhattuk: minden relatív. Relatív például, hogy a havi háromezer forint dói élő már egészen jómódúnak tartja azt, aki havi hatot keres. Hogy (egy felmérés szerint) állítólag az emberek többségé egy bűvös plusz háromezerben látja az üdvösség kamuját. Iga- zabb talán, ha azt mondjuk, hogy manapság könnyebb háromezerrel többől megélni, s hogy háromezren alul csak az előttünk járó nemzedék beosztó zsenije képes egy még elfogadható élet- színvonalat tartani. De ezzel egy jottányit sem jutottunk közelebb semmihez. Az ember ismeri a történelmi változásokat, könnyen belátja: legfeljebb a harmadik nemzedék az, amely bizonyos családok tagjaként még ma is örökölhet jelentős vagyont. Valóban vagyont, amely nem tévesztendő össze bizonyos, az átlaghoz képest nagy jövedelmekkel. Örökölni nem tisztességtelen, ha egy magasan kvalifikált tudós elme, egy kiváló művész évi jövedelme eléri a háromszázezret, szintén becsületes. Más háromszázezrek talán már nem egészen, amikor is nerrt annyira az elme kvalifikált, hanem a választott foglalkozás (egy jónevű nőgyógyász magán- prakszisa például) hoz bőven a konyhára. De még csak nem is ez a baj, hanem, hogy még mindig nem tudjuk, kik is a gazdag emberek. és honnét is vannak tehát nem örökölt, jelentős ' magánvagyonok. Azt tudjuk, hogy a magánvagyon felgyülemlésének egyik oka, hogy bizonyos kereskedő, iparos rétegeket az istennek sem lehet rendesen megadóztatni. A pénzügyi szakember bevallja: ha tudná, mekkora az a magántőke, amelyik csak úgy szabadjára növekszik, azonnal megadóztatná, de nem tudja. Már javában kárörvend- tem, hogy jól van az neki, amikor a Hírháttér egy másik, nem is olyan régi adása jutott eszembe. Emlékszünk még: ha csak egy viszonteladót ki tudnának kapcsolni a zöldségpiac „körforgalmából” már nem ötven. hanem mondjuk harminc forint lett volna júliusban a paradicsom. És miért nem lehet a magánszektor minden tagját számla és bélyegző használatára rábírni, miért nem tudja a községi tanács, hogy az „őstermelője” életében sem látott krumplibokrot? Naív kérdések helyett beletörődtem a műsor összefoglalójába: kevés pénzből is lehet szépen élni, és na gvon sokból is méltatlanul. Aztán tegnap reggel hallom a rádióban, hogy mégis felháborító, hogv egyesek kihasználva a hiányt, csillagászati áron adnak autóalkatrészeket. Kezdhetem elölről: lehet-e akkor nálunk, ma. tisztességes munkával.. . ? (m —) A bohócos jelleg csak másodlagos. A megváltozott arányok dominálnak, a hagyományos ruhadarabok túlméretezett formában, óriás kockás anyagokból, harsány színekben — komikus összhatásban csak fiataloknak. A rejtélyes Remarque Ezen a nyáron múlt hetven esztendeje, hogy az első világháború kitört. A történelmi műveken kívül számtalan szépirodalmi alkotás: vers, dráma, regény, elbeszélés is témául használta fel azokat a szenvedéseket, amelyeket a háború poklában. majd azt követően a hadifogságban az emberek végigéltek. Ezek közül kétségtelenül Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című regénye érte el a legnagyobb sikert, a világirodalom legolvasottabb bestseller-szerzőjévé avatva az írót. De magával a szerzővel is igen sokat foglalkoztak a két világháború közti évtizedekben, sőt még utána is sokáig az irodalomtörténészek. Titokzatosság fedte az író személyét, akiről csak a közelmúltban sikerült tisztázni még a nevével kapcsolatos rejtélyt is. Az irodalmi lexikonok ugyanis évtizedeken át azt közölték róla, hogy a neve voltaképpen Kramer, s ő ezt megfordítva „franciásan” írta volna. Most azonban „végérvényesen kiderítették”, hogy a neve valóban Remarque és nem Kramer. Osnabrückben született 1898. június 22-én, apja könyvkötő mester volt. Az ifjút a tanítóképzőbe íratta be az apja, s onnan vitték egyenesen az első világháború nyugati frontjára. Ezért tudta a borzalmakat, szörnyű szenvedéseket olyan reálisan érzékeltetni. Művének német címe: lm Westen nichts Neues, amit magyarra Nyugaton a helyzet változatlan címmel fordítottak. Az egész huszadik század legnagyobb könyvsikerének tekinthető. Csak ez az egy regénye több mint tízmillió példányban fogyott el, s mintegy 45—50 nyelvre lefordították. „Ez azonban fölöttébb irreális — mondotta életében az író —, hiszen egyik „kalózkiadás” a másikat követte, s ami bosz- szantó, hihetetlen változtatásokat végeztek rajta. Indiában például olyan rosz- szul fordították, hogy a végén féltékenységi dráma lett belőle egy erdész es egy vadorzó között”. A regény útja egyáltalán nem volt sima. Ötvenöt évvel ezelőtt egy harmincéves német újságíró aktatáskájában egy csomag kézirattal több kiadó ajtaján is kopogtatott, de 1929-ben a háborús regény egyáltalán nem érdekelte őket. Végül az Ullstein Verlagnál kötött ki a kézirat, s a gyorsan bekövetkezett siker miatt a vállalat tulajdonosa és osztály- vezetője mar azon vitatkozott, hogy melyikük Remarque igazi felfedezője. Hamarosan filmet is készítettek a regényből az Egyesült Államokban, s 1930-ban a berlini bemutató alkalmával Goebbels fehér egereket eresztett szét a mozi nézőterén, amivel megakadályozta a film 1 premierjét. Persze, a botrányért nem Goebbelst büntették meg, hanem a filmet tiltották be. A nácik hatalomra jutásakor Remarque összes műveit máglyán égették el, a szerzőt pedig megfosztották német állampolgárságától. Ez természetesen nem tartóztathatta fel a regény világsikerét. És bár a többi műve is nagy példányszámban jelent meg, de a Nyugaton a helyzet változatlan sikerét egyik sem közelítette meg. Remarque felvette az amerikai állampolgárságot, majd a második világháború után Svájcba költözött. Ott halt meg 1970-ben, s a Lago Maggiore melletti Roncoban temették el. H. J. Megrongálódott Koppenhága első számú turistalátványossága, az Andersen-mese kis hableányát megtestesítő szóNadrágok A női divatban a nadTág századunk húszas éveitől hódít. Azóta kisebb-nagyobb változtatásokkal elmaradhatatlan darabja a nők ruhatárának. Kezdetben szoknyát utánzó, buggyos nadrágot viseltek a szebbik nem képviselői, a harmincas években a sportos öltözködés tette divatossá a nadrágszoknyát. Az ötvenes, hatvanas években már széles körben teret hódított a pantalló. Bőszárú, csöves, térdnadrág, bokapantalló, halásznadrág követik egymást, hogy az utóbbi évek változásairól, a répanadrágról, vágj' a számtalan farmerről már ne is beszéljünk. Ezeknek új meg új változatai még mindig nagyon kedveltek, különösen ősszel és télen, amikor praktikusságuk vitathatatlan. A tervezők most újra a férfidivatból merítik ötleteiket, amikor a nők számára kreálnak összeállításokat. A nadrághoz ugyanis férfias kiegészítők illenek: zakó, férfikalap, ingblúz, mellény. Biztosra vehető, hogy a következő szezonban is sokan fognak pantallót viselni, s aki még nem döntött a fazont illetően, annak íme négy rajz a Magyar Divat Intézet terveiből. Hétfőn tartja tanácstagi fogadóóráját Nagy Árpád, Gárdonyi Géza Művelődési Ház, Sütő János u. 42. sz., 17.30 órától. bor, a híres sellő. A sellőt daruval emelték a levegőbe, hogy javítóműhelybe szállít. hassák. Sellő a levegőben
