Déli Hírlap, 1984. augusztus (16. évfolyam, 180-205. szám)

1984-08-27 / 201. szám

a miskolciaké a szó Mindenki dicséri Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3501. Pt. SS. — Tel.: 18-221 Miskolci fák Végre kellő szigorúságot írt számunkra q szép arányú emberi mértek. S, hogy ez a szigor méltó is legyen, gondoskodott róla, a maga módján; reánkhagyva annak betartását. Tavasz kezdetén falragaszok tűntek fel — figyelmezve: Mararak és Fák napját il­lenék rendszeresíteni, egész évre — mondandóm ebből fakad, to­vábbra is . . . Sajnos, a falragaszokat beborította a plakátok árada­ta, s nekünk csupán az áhított intés maradt, szomorú tényként. Mert, ahogy szívünkre szakadt a fényes évszak, szinte az országos óhaj ellenpólusaként, egyre több megalázott leveles ág, pompá- ban-didergő zöld gally hever járdáinkon, tereinken, szerteszéjjel. — Mikor tör már fel a beért szólam, az emberi, tiszta, megfékez­ve a garázdákat ... « A márciusi Nap még alig kapta foga közé a havat, amikor „kü­lönös jelenségre” lett figyelmes a szemlélődő: a Szemere utca busz­megállójának sudaras ecetfáját akkor „ágyazták be” cementtel, megvonva tőle a jótékony eső lehetőségét is. „Fákkal lélegzik a világ ...” — hirdeti a középkori vágáns ének. S ahogyan nincsen „egyszerű” fa sem; nemcsak a szelíd, de a vadgesztenye is — védett! Mint minden fa, környező világunkban. Közel az ősz, s akár máskor is, a mohón összehordott gesztenyék eseteben, termé­szetvédelmi szempontból — több a kár, mint a haszon . . . Megol­dást kellene találni, kiktől vegyék át a gesztenyét. Azoktól ne, akik kínozzák a fákat; azoknak büntetés jár, nem anyagi elisme­rés. Ha szükséges, rendőrileg, a helyszínen is . . . A Horváth Lajos utca elkeserítő példa erre a hangvételre, mely városunk egyik legszebb utcája volt valaha. De ebben az utcában a közbiztonság sem virágos, mint ahogyan a fákat pusztítják, irt­ják a környék lakói, Karnyújtásnyira a szomorú eset: egy kis­iparos vaskeretes táblát vert a fába, majd „mondandóját,” kiemelve a vaskeretből, a pusztító eszközt a fában hagyta, s valószínűleg így tűnődött: „A cégér megy, a szög — marad.” Történt mindez: a Madarász Viktor utcában; mindenki láthatja, aki arra jár . . . Vi­szont, pár lépésnyire^innen, a Batthány utcában, nyugalmat árasztó fák kulcsolják össze lomb-kezeiket, tisztes életért könyörögve az emberekhez. Társadalmunk vezetői évtizedek óta mondják: úgy teremtsen ott­hont az ember, kerüljön összhangba a természettel. Bizonnyal ezért hagyták meg évekig a Vörösmarty utca díszfáit, ahol most — nél­külük — tékozló hőben, buszra várunk. Nehány értő mozdulat kel­lett volna, hogy az erejük teljében bővelkedő fák ott maradjanak, sokunk örömére. A fiatal fák nem tudják őket pótolni, legalábbis jelenleg, a karcos környezetben; hosszú évek kellenek ahhoz, amíg felnövekednek, és „nyomukba lépnek . . .” Tanácstalanul állok az önmagam által felvetett kérdés előtt: a megmunkált igényű Zó ja tér aszfaltján miijen lehetőség lesz az árnyékadó fák meghonosítására?... S tavasz óta aggaszt, mi lesz a Kazinczy utca fáinak sorsa; az elhanyagolt játszótér — most: építési terület. A fákba —„jobb híján” — vaskampókat, deszkákat rögzítettek. Segítő igyekezet árán, mindez elkerülhető lett volna, s nem kell jósnak lenni: „Mire a had elvonul...”, mennyire elgyö­törtek lesznek ezek a fák, ha egyáltalán túlélik viszontagságukat. És mindenképpen szólani kell a Lévay József utcáról, s környé­kéről. ahol a dió- és gyümölcsfákat sorra kiölték, a tenyérnyi tel­kek ma is üresen állnak. De ami szigorért kiált: a valóban legen­dás utca fáit — faritkítás ürügyén — több ház előtt annyira elcsú­fító! ták, tönkre tették — szerintem: tudatosan —, megperzselt em­lékük maradt. Nem élnek. S ez a barbár csonkítás aligha vállala- tilag történt. Bizonnyal: „magánszorgalomból...” Házszámot nem érdemes felsorolni, hányán akartak „megszabadulni” a fák üde leheletétől, — annyi fa pusztult itt el. S míg a környék lakói, ami lényegében dicséretes dolog, egy fa életéért aláírásokat gyűjtöttek, — legalább tizenöt fa meggyilkolásáért senki nem emel szót! Sen­kinek nem villan szemébe hiányuk, semmibe hullásuk . . . Tózseff Attila sora sír föl bennem, ha pusztuló fákat látok: „s e fák magányosak”. Hogy né legyenek azok — rajtunk is múlik . • • Akác István, Miskolc Bútorcsere, kellemes meglepetéssel Hetek óta járom a várost egy notesszal, melyben be­rendezésre váró . szobánk méretei szerepelnek. Ridi- külömben állandó helye lett a centiméternek. Dacá­ra a bútorboltok között már- már érezhető, és feltétlenül a vevő javára szolgáló, egész­séges konkurenciának, hosz- szas keresgélés után sem si­került elképzeléseimet meg­valósítani. Mikor is a Kép­csarnok mindig vonzó kira­kata keltette fel érdeklődé­semet. Miután reménykedve beléptem, feltehetően a bolt vezetője volt, aki segítsé­gemre sietett. A meglevő áruk, s a prospektusok be­mutatásával, sőt várható árukészletük • ismertetésével, szinte egy csapásra megol­dottnak tekinthettem beren­Sólvom utcai panasz dezkedési problémámat. Készséggel ajánlotta, hogy a már kiválasztott bútordara­bokat félreteszi, míg csalá­dom tagja hazaérkezik, hogy a vásárlásról közösen dönt­sünk. Ajánlom mindenkinek, hogy keresse fel. ezt a kiál­lítótermet, mert nyugodt, ki­egyensúlyozott tárgyai, mind af már kialakult, mind a be­rendezésre váró szobabelsők­ben harmóniát teremtenek. S. S. Miskolc Szemüveg- t készítés — társadalmi munkában Lakótelepünkön, az Augusztus 20. utca 16. szám alatt üzemel az OFOTERT 191. számú szemüvegüzeme. Itt dolgozik az Avas szo­cialista brigád. A kol­lektíva nem minden­napos vállalást tett: a lakótelepen élő idős, nyugdíjas emberek szemüvegeinek kisebb javítását társadalmi munkában végzik! A brigád ezen kívül vállalta a Szentpéteri kapui szociális otthon lakóinak p atronálását is. Legutóbb 40 szem­üveget hoztak el on­nan az üzembe, majd kisebb javítások, len­csecsere után vitték azokat vissza. Elkép­zelhető, hogy az idő­seknek milyen jólesik ez a támogatás. Mindehhez hadd te­gyem hozzá: az Avas brigád tagjai mind fiatalok! Ám ennek ellenére máris átérzik, mit jelent az idősek segítése. támogatása. Munkájukhoz idős nyugdíjas társaim ne­vében is további sok sikert kívánok! Magyar Ferene Miskolc „Hidegzuhany" Csütörtökön este 10 óra körül békésen sétáltam vá­rosunk főutcáján, amikor a legújabb film, a „Tiszta nő'’ hangulatából váratlanul „hi­degzuhany” zökkentett ki. Amikor felkaptam fejem, az ablakban egy hölgyet pillan­tottam meg, aki azonban abban a pillanatban behú­zódott, s bezárta az abla­kot. Ezúton hívom fel a Szé­chenyi út 88. sz. alatt, a ru­házati bolt feletti lakásban lakó hölgy figyelmét arra, hogy a szennyes víztől nem illik az ablakon át megsza­badulni !... Még akkor sem, ha netán meggyőződött róla, hogy nem jár az ablakuk alatt senki. Egy békés miskolci járókelő L. A. Miskolc Kicsit tréfás.,. Ezen a nyáron is naponta 1000—1200 miskolci, vagy más városból, más országból érkező turista, kiránduló in­dul a Kilián-délről kisvo- nattal Lillafüredre, érkezik vissza a hegyekből a város­ba. Akik az idén először jártak, vagy járnak a LÁEV új végállomásán, csodálkoz­va nézik az igen tetszetős épületet, amelyet mindenki csak dicsér. Sokan nem tud­ják, hogy az 5 millió forin­tos beruházás tervezői (meg­érdemlik, hogy szóljunk ró­luk) Gaál István és Fekete Edit, a Borsod megyei Ta­nácsi Tervező Vállalat dol­gozói voltak. A kivitelezést először az Észak-magyaror­szági Állami Építőipari Vál­lalat dolgozói kezdték, majd a Borsodi Erdő és Fafeldol­gozó Gazdaság dolgozói fe­jezték be. Mind a tervezők, mind a kivitelezők munka­Segített a Videoton gyár Két hete néhány miskolci üzletben megjelent a Video­ton új terméke, az autóba építhető sztereó-rádiós mag­nó. Mivel nekem rádiós magnóm már van a kocsi­ban, a hangszóróm viszont gyenge minőségű, ezért a Videoton összeállításából csupán a hangszórókat sze­rettem volna megvásárolni. Ezek a dobozok nemcsak hogy jól szólnak — derült ki a bolti próbán —, ha­nem európai színvonalú kül­sejük mellett még olcsók is. (1500 forint a két darab!) A „műtétre”, vagyis a do­bozokat elválasztani a ké­szüléktől egyetlen boltvezető sem vállalkozott: egy papír­ral, együtt kapták ezeket. Ekkor kezdődött a telefonos kálvária. Egyik boltot a má­sik után hívtam fel, majd következett a kisker, nagy­ker... Végső elkeseredésem­ben a Videoton kereskedel­mi osztályára csengettem, ahol nem értették a nyugta­lanságomat. Elmondták: tő­lük naponta százával viszik a kereskedő cégek külön is a hangszórókat, éppen akkor pakolt a Keravill kocsija 450 párat! Így Budapesten való­ban lehet kapni----tudtam meg —, esakhogy ez vonat­tal plusz 300 forint, kocsi­val a duplája és egy nap szabadság. A Videoton azon­ban segített rajtam. Meg­ígérte, hogy a Fehérvár Áruházon keresztül szívesen elküldi utánvétellel. Az ün­nepeket is beleszámítva egy hét alatt meg is kaptam, s csupán 38 forinttal került nékem többe, mintha itt Miskolcon vásároltam volna meg... A Videoton segítsé­gét ezúton is szeretném megköszönni, K. I* Miskolc jához gratulálunk a sok ez«*4 nyi turista nevében. K. L. Miskolc MEHET-E GYESRE A NAGYMAMA? Érdekes kérdéssel fordul# hozzánk B. P.-né, miskolci olvasónk. Debrecenben nap­pali tagozatos egyetemista lánya korábban férjhea ment. A férje is nappali ta-j gozatos egyetemista. A há-j zasságból most gyermek szü­letett, vagyis: B. P.-né nagymama lett. Mehet-e ä gyes-re, hogy az unokáját) otthon gondozza? — kérde-4 zi. A kérdést a SZOT Társai dalombiztosítási Főigazgató­ság megyei igazgatóságáhoa továbbítottuk, ahonnan a kö-j vetkező választ kaptuk: B. P.-né, mint nevelöszw^ lő, igénybe veheti unokája gondozásához a gyes-t, ha az unoka az ő háztartásá­ban nevelkedik. Ezt hivatal losan igazolnia kell, mint ahogy lányának, illetve ló-J nya férjének is, hogy nap­pali tagozatos egyetemistákJ A gyes-re való jogosultság got B. P.-né munkáltatója állapítja meg, ott kell kér­nie fizetés nélküli szabad­ságot, s a jogosultság megJ állapítását. Horoggal fogják a gímszarvast?... A rege gímszarvas űző Nimródja fölöttébb megharagud­ván, bizonyára űzőbe venné az ötletmestert is, mert. a róla elnevezett Ady-hidi boltban csupa horgászfelszerelés van. Legalábbis a kirakat erről tanúskodik. Márpedig a kirakati a kínált portékák összességének keresztmetszetét kell, hogy adja. Horgászbotok, orsók, damil, csévék, villanták, ólom­súly, horgok, meg ami még horgászpraktikákból elfér a pa-, rányi kirakatban. Fent meg a cégér; az ugró szarvassal! Így megszégyeníteni a vadászok ősatyját, hát ez már min­dennél több!... Valamikor golyós- és sörétes puskák, töltények, török, va­dásztarisznya. távcsövek és egyéb felszerelések ékesítettek a kirakatot. Vajon mit szól ehhez egy vérbeli vadász? Ho­gyan keverhető össze a nemes vadászat a csendes zsinóráz- tatással? Az előbbinek rangja van. az utóbbi csak üres­tarisznya-mutogatás. Lassan azt is megérjük, hogy az élel­miszerbolt kirakatában a sonka és a Pick-szalámi mellett szobapapucs is lesz. No és mit gondolhat az. aki nem beavatott? Fogytán van a vad? Átképzik a vadászokat, avagy horoggal fogják a gímszarvast? P. I. A Sólyom utcára lassan csak helikopterrel lehet be­jutni. (Esetleg egy hegymá­szótanfolyam elvégzése után ...) Ügy tűnik, az itt lakókról évről évre megfe­ledkeznek, amikor az utca­javításokra szánt pénzt el­osztják. Árok, vízmosás, bűz — ez jellemzi hosszú idő óta az utcánkat. Most, hogy kö­zeleg az ősz, félve gondo­lunk arra, hogyan jutnak majd ide be és innen ki a szénszállító kocsik.' Hogy a mentőről ne is beszéljünk... Tisztelettel kérjük az illeté­keseket, hogy a lehetősége­ken belül tegyenek valamit «teánk állapotának javítása érdekében. Sz. P. + A Miskolci Ipari Kiállítás és Vásár egyik szenzációja a kulturális program. Ezeket nagyméretű plakátokon külön is reklámozzák, így például a Benkó dixielandet, Solti Ka- rolyékat... A két plakát egy más. mellett azonban egy kicsit furán mutat, bizarr kicsen­gése van az akaratlanul is összeolvasott szövegnek: Benkó dixieland — valakinek mu­zsikainak.... L. J. Miskolc, Soiyom n. a. Miskolc Miskola

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents