Déli Hírlap, 1984. július (16. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-29 / 177. szám

Tanácstagok fogadóórái Zsolnay-viróglóíak és ivókutak Kőbabák Horgdszhely-keresőben Villantó Tábor a Berekben Viharállta horgászsátrak... Mindjárt az első éjszakán próbára tette a szél a sátorépítő tudományukat... Nem iskolai lecke módjára tanulják meg, hanem belül­ről melegítő élményként vi­szik magukkal a friss ér­deklődésű fiúk és lányok, hogy két hétig ott táboroz­hattak ezen a nyáron, ahol olyan diákelődök sürögtek játékos kedvvel a testet-lel- ket pezsdítő szép Berekben, mint Bessenyei György, Ka­zinczy Ferenc, Kossuth La­jos. Egyebek között az ilyen „járulékos” hatásokért ren­dezi változó színhelyeken, megyénk különféle történel­mi, földrajzi nevezetességű tájain ifjúsági horgásztábo­rait a megyei Intéző Bizott­ság és a legtöbb táborozót küldő Észak-magyarországi Horgász Egyesület. A hetvenöt táborozó hor­gászfiú és leány —, mert a lányok is kitesznek egy nyolcfőnyi őrsöt — most a sárospataki Berek gyönyör- kqdlető környezetében gya­rapíthatja a vízi világról, s a tágabb természetről meg- tanulhatókat, miközben is­merkedik a történelmi múl­tú város nevezetességeivel is. Tizenkilencedik alkalom­mal gyűjti össze a tábor Miskolc és a megye hor­gászegyesületeiből az érdek­lődő fiatalokat. A horgász­tábor vonzó erejét tanúsít­hatja a maga személyében Ragályi György, aki min­den eddigi tábornak résztve­vője — kezdetben, mint kis­iskolás, majd középiskolás, s néhány éve már mint a táborvezető Bata Ferenc he­lyettese. De a mostani tá­borlakók között is van több olyan, mint Vígh Péter, az Észak-magyarországi Horgász Egyesületből, aki hetedszer Sok-sok kilométerért: szép kereset Lapkihordók Reggel, amikor lemegyünk az ' újságért, természetesnek vesszük, hogy az már a le­vélszekrényben van. Minden reggel, akár esik, akár fúj. Évek óta életünk természe­tesnek tűnő tartozéka. A hír­lapkézbesítőt sokan irigylik: jó neki, reggel nyolc órakor már otthon van. Sok pénzt kereshet, könnyű, rövid mun­kával. De hogy is van ez valójában? Reggel öt órakor már nagy a sürgés-forgás az 1-es szá­mú Posta alagsorában. Egy­más után érkeznek a Tiszai pályaudvarról a zöld pos­táskocsik. Hozzák a súlyos újságkötegeket. A hírlapkézbesítők között kevés a fiatal; a rakodással járó cipekedés — már csak udvariasságból is — nagy­részt rájuk hárul. A fiata­loknak ez a munka csak egy állomás az életében: van aki a katonaság előtti időt húzza itt le. a többség viszont egye­temre készül. Velük beszél­gettem. — Jó dolog ez az újság­kihordás — mondja egyikük. — Reggel hamar letudjuk, azután mehetünk haza ta­nulni. A posta támogat ben­nünket. Javasolták az egye­temi felvételünket is. Igaz. néha nehéz a táska, s ün­nepnapokon vagy télen rossz menni hajnalban a hóban. De hát, akinek ez nem tet­szik. ne vállalja. — A fizetéssel meg van­nak elégedve? — Több ezer kilométert gyalogolunk évente, de meg­éri. Az alapfizetéshez még kilométerpénz, darabszám- és más pótlékok járulnak. Igaz viszont, hogy ezért a szom­bat-vasárnap reggelt is fel kell áldozni. Beszélgetés közben a fiúk az újságokat táskáikba pa­kolják. elbúcsúznak, és vál- lukra veszik terhüket. Egy óra múlva, reggeli közben már átböngészhetik a friss 'lapot az előfizetők. B. Zs jött el. Lám, milyen meg­tartóerejű közösségnevelő is­kola lehet az azonos érdek­lődésű fiatalok gyülekezete. Az első halfogóversenyen a serdülők csoportjában a mis­kolciak taroltak: D ozsnyák Tamás lett az első, 1270 gramm kifogott hallal, őt a két Dercsényi testvér — Kor­nél és Éva követte a sor­rendben. Az ifjúsági korcso­portban a kazincbarcikai Venczel Zsolt volt a legsze­rencsésebb kezű: majdnem másfél kilós pontyot fogott könnyű keszegező készségével, s ezzel az egy termetesebb hallal megelőzte az 1200 gramm keszeget, kűszt ho­rogra csaló miskolci Bata Mónikát, az ÉMHE váloga­tott ifjúsági versenyzőjét, s a szintén ügyes keszegező Mayher Lászlót, a szíves­gondos házigazda sárospataki egyesület tagját. A közhangulatot az újonc szerencsi Krisztián Gábor így fogalmazta meg. azzal fogadva a táborba tovább­képzésre érkező Urban. Ti­bort, a Vízügyi Dolgozók Horgász Egyesületének ifjú­sági felelősét, földijét: „Jö­vőre is szeretnék ide eljön­ni!” Mert a vezetők azt terve­zik, hogy a huszadik, a ju­bileumi horgásztábort is a hírneves pataki Berekben rendezik. (berecz) Hétfőn tartja tanácstagi fogadóóráját Faragó Erzsé­bet, Szikra mozi pártalap- szervezeti helyisége. 17 órá­tól; Kaió István és Budai József, 1/2. sz. pártalapszer- vezet, Baross Gábor u. 18. sz., 17 órától; Karaba László, 35. sz. Általános Iskola, Lu­mumba u. 1. szám, 17 órá­tól ; Keszthelyi Zoltán és Ko­vács Ernőné, 1 /7. sz. párt- alapszervezet, Kisfaludy u. 35—37. szám, 18 órától; Kiss András, IV/8. sz. pártalap- szervezet, Felsőhámor, Palo­ta u., 17 órától; dr. Koncz- wald Barna, 34. sz. Általá­nos Iskola, 17 órától; Laka­tos Attila, 42. sz. Általános Iskola, Elek T. u. 2. szám, 17.30 órától. az utcákra A fővárosi utcákon, tere­ken régóta láthatók azok a térelhatároló elemek, ame­lyeket különös formájuk miatt kobabának neveztek el a járókelők. Most már Mis­kolcon is találkozhatunk a 80 centiméter magas. 40 centiriiéter átmérőjű, műkő­ből készült „szoborral”. A városgondnokság és a városi tanács építési osztá­lyának megrendelésére Tur­csi Lajos kőfaragó készítette el az első darabokat. Ezeket a sportcsarnok és a II. Rá­kóczi Ferenc Megyei Könyv­tár közötti részen állították Cikkünk nyomán Hétfőn nyit a bükkszentkereszti turistaház Hírül adtuk a hónap ele­jén, hogy a Városi Köz­egészségügyi Szolgálat mun­katársai vizsgálatot végeztek a bükkszentkereszti Béke turistaszállóban. Kifogásol­ták a szennyvízderítő álla­potát, s elrendeltek még kisebb értékű, de higiéniai szempontból jelentős egyéb munkálatokat is. Július 9-én bezárták a turistaházat, s az ígéret úgy szólt, hogy a Borsodi Ven­déglátóipari Vállalat a hó­nap végére szivárgásmentes­sé teszi a szennyvízderítőt, felújítja a vízvezetékrend­szert, s elvégezteti a festést a kijelölt helyiségben. A közegészségügyi szolgálat tegnap helyszíni szemlét tar­tott, s műszakilag megfele­lőnek tartották a hibajaví­tást. A vendégiátóipari vál­lalat 200 ezer forint értékű munkálatokat végeztetett el ez alkalommal, s jobb kö­rülmények között fogadhat­Háziasszonyoknak ajánljuk Války Tibor mesterszak ács receptje BRASSÓI TOLTOTTPAPRIKA Hozzávalók: 15 dkg zsír, 10 db tölteni való paprika, 0,5 kg sertésdagadó, 5 dkg darált füstölt tarja, 10 dkg vöröshagyma, 12 dkg rizs, 1—2 db tojás, 2 dkg liszt, 4 dl tejföl, só, bors, pirospap­rika, kapor, majoránna — íz­lés szerint. Elkészítése: a megmosott zöldpaprikák magházát eltá­volítjuk, ereiket kikaparjuk. A finomra vágott vöröshagy­mát fele zsíron megfon y- nyasztjuk, ennek felét ke­verőtálba tesszük, másik fe­lét pedig a lábasban hagy­va, megszórjuk pirospapriká­val, feleresztjük hús- vagy csontlével, esetleg vízzel, sóz­zuk és jól kiforraljuk. Ami­kor a hagyma puha, a levet átszűrjük, s a hagymát is átpasszírozzuk. Közben a zsír másik felével a megmo­sott, lecsepegtetett rizst fel- forrósítjuk, s amennyi a rizs, annyi forróvízzel en­gedjük fel. Három-négy per­cig forraljuk fedő alatt (ke­verni nem szabad), majd anélkül, hogy a fedőt le­emelnénk, a tűzről levéve félretesszük. Mintegy 20 perc állás után a rizst, valamint a tarjával együtt darált da- gadót, a tojást és a fűszere­ket keverőtálba tesszük. Jól összekeverjük, és megtöltjük vele a paprikákat. A meg­töltött paprikákat a papri­kás lébe tesszük, s fedő alatt lassú tűzön készre pároljuk. Amikor megfőtt, kevés liszt­tel kevert tejfölös habarás­sal bekötjük, közben a lábast rázogatjuk. Keverni nem sza­bad, mert a paprikák össze­törnek! Megszórjuk nagyon finomra vágott kaporral, és jól kiforraljuk. Külön kö­retként vajas burgonyát ad­hatunk hozzá. ___________ ják a vendégeket, akiknek a turistaház hétfőtől újból a rendelkezésére áll. fel. Azért volt szükség rájuk mert egy-egy sportrendezvény alkalmával olyan helyen iS parkoltak gépkocsik, ahol tilos volna, mert a burkoló­lapokat rongálják. További kőbabákat is kihelyeztek a Gyöngy cukrászda előtti tér­ien levő pavilonsor szom­szédságában. Ezzel megaka­dályozzák, hogy a gépjár­művek. elsősorban rakodás­kor. felhajtsanak a járdára. A kőfaragó műhelyben fo­lyamatosan készülnek a tér­elhatároló elemek, így ha­marosan újabbakat helyez­nek el a város különböző pontjain. A városi tanács építési osz­tálya Miskolc szépítése ér­dekében Zsolnay-virágtálak és ivókutak felállítását ter­vezi. A híres Zsolnay Por­celángyártói már megren­delték a 24 darab kör ala­kú, pirogránitból készülő utcai virágtálat, amelyet el­sősorban a Szabadság téren és a villanyrendőrnél he­lyeznek el. A három fagyálló kerámia ivókút pedig Tapol­cán és a Népkertben kap majd helyet a közeljövőben. A technika történetéből Áz első olajfúró torony Százhuszonöt évvel ezelőtt,18591 augusztus 28-án tört fel a világon először mestersé­ges fúrótoronyból a kőolaj. Az USA Penn­sylvania államá­ban, Titusville mellett egy és fél évvel korábban Edwin Laurance Drake „ezredes” (sohasem viselte ezt a katonai ran­got, korábban vas­utasként dolgo­zott, és csupán a titusvillei Hotel America tulajdo­nosa ruházta fel ezzel a ranggal, afölötti örömében, hogy végre ven­dég érkezett szál­lodájába) kivá­lasztott egy telket és azon gyalulat- lan nyersdeszká­ból állította fel a világ első olajfú­rótornyát. Ócska gőzgép, kenderkö­telek, facsigák mozgatták az ütő­fúrót. de itt már első ízben vascsö­veket alkalmaz­tak : egyiket a másik után he­lyezték a fúrt lyukba, és sikerült kizárni a vizet, homokot, agyágot Az 1858—59-es ke­mény tél megállí­totta a munkákat, tavasszal azonban újrakezdték, ekkor betársult a mun­kába William Smith sófúró és fia is. Már azon tanakodtak, hogy a munkát abbahagy­ják, mert 70 láb- nyi mélységben sziklarétegbe üt­köztek. Ügy látr szott azonban, hogy ezt sikerült áttörni. Egy hét­végén ugyanis ép­pen mindnyájan távol voltak, s hétfőn reggel azt láthatták. hogy mintegy 23 méter mélységből feltört az olaj, elérte a fúrólyuk száját, és szétfolyt a föld felszínén. A kö­vetkező nap szi­vattyút állítottak be, és sikerült a sebtében összehor­dott edényekbe 8 barrel olajat ösz- szegyűjteni. (A „barrel” változó nagyságú angol- amerikai űrmér­ték, amely a leg­több országban ma is az olaj mér­tékegysége, 1 ame­rikai barrel = 158,241 liter.) Két hónap múl­va a napi kihoza­tal 22 barrelre, 2 év után pedig 1000 barrelre emelkedett. Ezzel kezdetét vette a kőolajbányászat. Ügy özönlöttek az .emberek a titus­villei olajmezőre, mint egykor Kali­forniába az ara­nyért . . . Az olajbányá­szat kezdeti tör­ténetéhez tartozik, hogy a kísérleti fúrással Drake-t George Bissei New York-i ügyvéd bíz­ta meg, aki a ki­váló világító anyag értékesítésére „egyszemélyes” olajtársaságot ala-' pított, Bissei Se­neca Oil néven. Drake-t az úttö­rők tragikus sorsa érte el: felfedezé­se után visszatért New Yorkba, ahol olajspekulációs ügyleteken a tőzs­dén az összés pénzét elvesztette, s elfeledve, a leg­nagyobb nyomor­ban halt meg. Em­lékét az első kút fúrásának évfor­dulóján, 1934-ben Titusville-ben fel­állított szobrával örökítették meg. (Képünkön: Drake olajfúró tornya Ti­tusville-ben, amellyel a vilá­gon első ízben hoztak fel olajat a föld mélyéből.) K. A. Mii süssünk, nil Űzzünk?

Next

/
Thumbnails
Contents