Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-13 / 138. szám

fan amikor a biztosító ßzeli A táncoló politikus Szűkös az XX-es autópark Hogy mit meg nem tesz egy politikus a népszerűségért Ang­liában! — Elképesztő! — Legalábbis erre utal a Spiegel képes beszá­molója Neill Kinnock munkáspárti ellenzéki vezérről. A képen a politikus magasba len­dített lábbal, tánclépés­ben látható, két valódi színész, Bill Oven és Clive Donne társaságá­ban. — A negyvenkét éves politikus egy Tha­tcher miniszterelnöknő ellen szervezett műsor­ban vett részt, táncolt és szerepelt, hogy nép­szerűsítse magát a „Vaslady” ellen. — A Spiegel szerint Angliá­ban ez is ..hasznos” po­litikai módszer. (máté) Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Katona Piroska a Korvin O. u. 9. sz. alatti I 4. sz. pártalapsaervezetben, 17 órától; dr. Mártonná dr. Boda Klára és dr. Nagyné Kevés a kölcsönkocsi. A közelmúltban a Cooptourist valamennyi autóját kibérel­ték. Minek köszönhető a nagy érdeklődés az XX-esek iránt? — kérdeztük Rinder Györgytől. a Cooptourist ügyintézőjétől. — Valóban, az utóbbi idő­ben a szokásosnál többen akartak autót bérelni, s nem tudtunk minden igényt kielé­gíteni. Mindössze 20 Ladánk van, s ez kevésnek bizonyult. A közelmúltban ugyanis több vállalat leadta a régi járművét, és amíg nem kapott újat, tőlünk bérelt. Ráadásul az Állami Biztosító is a szo­kásosnál több kocsit kért. Mint ismeretes, akinek a járművét összetörik, a javi­Tóth Margit a Korvin O. u. 9. sz. alatti 1/4. sz. pártalap- szervezetben, 17 órától; dr. Farkas József az Avas-déli Lakásszövetkezetben, Engels u. 35. sz., 18 órától. tás idejére, a biztosító költ­ségére kölcsönkocsit kap, ha az elengedhetetlenül szüksé­ges a szakmája gyakorlásá­hoz. Ezért gyakran adunk XX-es autókat orvosoknak, üzletkötőknek. A bérlő min­denkor az Állami Biztosító, a kárvallott tulajdonosok­nak csupán a benzinköltsé­get kell fedezniük. Áraink meglehetősen csábítóak, ez is közrejátszik abban, hogy rit­kán van szabad, bérlőre vá­ró autónk. A kis Ladák na­ponta 220, a nagyok pedig 300 forintba kerülnek. S ez­után kérünk kilométeren­kénti bérleti díjat. Szívesen bövítenénk az XX-es gépjár­műparkot, de az országos ko­csihiány minket is sújt. A jól bevált, strapabiró Ladákat Daciákkal akartuk felváltani, de a kísérlet nem járt ered­ménnyel. Talán a közeljövő­ben új Skodákkal gyarapít- hatjuk az XX-es kocsik szá­mát. (szántó) Film Tanácstagok fogadóórái a szerelemről Tizenkétezer éves kőképtár ősi képtárat fedeztek fel a szovjet régészek Máj köp kör­zetében, az észak-kaukázusi Adige Autonóm Területen. Az első leletre, egy jelekkel televésett, szigony formájú kőlapra diákok bukkantak rá a vidék egyik elhagyott kőbányájában. A majkopi főiskola hallgatóiból, oktató­iból és a város helytörténeti múzeumának munkatársai­ból verbuválódott expedíció tagjai több mint száz, jelek­kel, rajzolatokkal, bevésé­sekkel ellátott követ gyűjtöt­tek össze. A köveken mam- mutok, elefántok, vadlovak, bikák, barlangi hiénák jól kivehető rajzolatai láthatók. Az egyik kőre pedig rén­szarvast véstek. Ez azért ér­dekes, mivel az eddigi fel- tételezések szerint ilyen ál­lat sohasem élt a Kaukázus­ban. A régészek megállítot­ták, hogy a mintegy 12 ezer éves kövek a korai mezolit- kori ősemberek szentélyét díszítették. Tanulni, tanítani kell a szerelmet, testünk és a part­ner titkait, mert csak így tudnak a fiatalok felelősen viselkedni. A Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Moziüzemi Vállalat, valamint a megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya filmbemutatót és ankétot rendez holnap dél­előtt 10 órától a Hevesy Iván Filmklubban. A Beszélgeté­sek. Epizódok a szerelemről című filmet vetítik, majd a résztvevők elbeszélgetnek Újlaki Tóth Jánossal, a ren­dezővel. Gyárkapun belül és kívül Kohászvásár + Vegyem, ne vegyem? Centrifugamustra munkaruhában. A máskor oly szigorú ren- dészek széles mozdulattal in­vitálták befelé az embere­ket. Ritkán adatik meg (most másodszor), hogy a gyárkapukat ütközésig tár­ják. Jött a kétéves apróság apja nyakában, vagy a ma­ma kezét fogva, s jöttek a nagyszülők is. A Lenin Ko­hászati Művekbe igyekeztek, ahová idegen csak engedély- lyel léphet be. Rábai István, a kohászat személyzeti és szociális igaz­gatója mosolyog. — Az csak természetes, hogy a hozzátartozók, a csa­ládtagok is beléphetnek. Nem? Persze. Hiszen bútort, mo­sógépet vagy televíziót sen­ki sem vesz a párja nélkül. Mert június' 15-ig ilyesmit is lehet vásárolni az LKM- ben, nem is olyan messze a nagyolvasztótól, s a lehető legközelebb a nemesacél- hengerműhöz. ■* a • Kohászvásár. Az olvasztár a cigarettaszünetét használ­ta fel, a kézbesítő két levél továbbítása között nézett erre, s rögtön vett is egy dezodort, a martinász egy centrifugával kacérkodott A kereskedők sátrakat vertek és pavilonokat ácsoltak, ezekben és ezekből lehet vä- saroini. Rábai Istváné a szó; — Az elmúlt év decembe­rében — nagy sikerrel már rendeztünk kohászvá­sárt. A dolgozók azóta is folyt on-íolyvást kérdezget­ték: mikor lesz hasonló. Nos, ezért csináltuk ezt. s öröm­mel tapasztaltuk, hogy kez­deményezésünkhöz partner­re találtunk a kereskedelmi, vállalatok körében ... Az időpont megválasztásában még valami közrejátszott; júniusi 12-én, tehát a nyitás napján volt a fizetés, ma kapják meg a dolgozók a műszakpótlékot (ez legalább nyolcezer embert érint), és a hűségpénzt. Pénteken az alkalmazottak vehetik fel fi­zetésüket ... A legfrissebb statisztika: tegnap több mint kétmillió forintot hagytak gyárkapun belül,' s egy kicsit kívül (az I-es kapu előtt is áll a vá­sár) a kohászok. — A kereskedelmi válla­latok 11—12 millió forintos árukészletet hoztak hozzánk — mondja az igazgató. — Legalább 8 millió forintos forgalomban reménykednek, s vélem, biztosak is lehetnek ebben. A nemesacél-hengermű mellett bútorokat, kerékpá­rokat, hűtőszekrényeket, il­latszereket, sporlárukat, au­tófelszerelési cikkeket, hang­lemezeket kínálnak. Az I- es kapu előtt ruhákat, cipő­ket, üveg-, porcelán-, kerá­mia- és műanyagtermékeket, konzerveket és zöldséget, gyümölcsöt, virágot és köny­vet« lehet vásárolni. Árenged- ménnyel. Ott, ahol máskor kamio- nők hagyják el a gyárat, idomacélokkal és betonacé­lokkal megrakva, tegnap egy fehér Skoda gördült ki. Cso­magtartójában televízióval.» (illésy) KETTŐS HUROK 15. Az áldozat szüleinél Néhány pillanatra egyedül maradt Máté százados, a telefüstölt szobában, mielőtt Vibrányba indult. A fiúk szét­széledtek. Ki-ki a maga feladatát végzi. Az övé Vibrány. A Halas szülők. Kel- lemelten. kínos feladat. Viola tehát egyetlen lány, nagy vá­gyakkal és azzal a prózai ténnyel, hogy adminisztrátor egy kisvendéglőben, nya­ranként segít a kávéfözésnél. Valószí­nűleg nem elégedett meg ennyivel. Ak­kor sem. ha voltak jó ruhái, nyaklánca, karkötője. Egy levél, egy kecsegtető levél. Vajon tudtak erről a szülők? Ismerték igazán « lányukat? Az épület előtt már várta Mátét a Zsi­guli. Nem a gépkocsivezető mellé ült ami azt jelentette, az úton nem lesz be­szélgetés. Barta gépkocsivezető hátranyújtotta a feketekávéval teli termoszt. — Köszönöm — rázta a fejét Máté —, majd talán később, egy presszóban. Meg akart nézni egy vidéki kisven­déglőt. Eszpresszót. Egy lányt, aki talán hasonlít Violára. Maga elé képzelte úgy, ahogy a ké­pen látta. A félénk mosolyt az arcán. Bizonytalanul nézett a világba. Jó alak­ja van, szép hosszú haja, csinos lány, de gátlásos. Legyőzte a félelmét, és nekivá­gott a vakvilágnak. Saját harisnyájá­val fojtották meg. Máténak úgy tűnt, lassan haladnak. Szeretett volna Vibrányba érni. A nehe­zén — remélte — túl vannak már a Ha­las szülők, legalábbis ami a hirt illeti. A helyi rendőrségtől volt kint valaki. Jól számított, a szépen, tisztán tartott Halas házban a csendes fájdalom ural­kodott. Két megkövült ember ült a konyhaasztal mellett, egy sovány, őszülő hajú férfi, vasutas egyenruhában — a munkahelyéről hívták haza. Halasné fekete kendőben, kisírt szem­mel, de udvariasan. A vasutas még bort is tesz az asztalra, beidegződött mozdu­latok, aztán csend. Az asszony az asztal lapját kapirgálta, foltot, pecsétet akart felfedezni, hiába. Beszélnie kell. Mondani valamit. Kér­dezni. Végül az asszony kezdi. — A mi Violánk ... — hangja meg­bicsaklik, ember felettien fegyelmezi magát. — Csak ne sírjon — rimánkodik ma­gában Máté —, csak egy kicsit bírja még erővel ___ Bírja, úgy látszik, sőt gyermekkori képeket mutat Violáról, rövid szoknyás, zoknis, napozás képeket, később sötétkék rakott szoknyában álldogál Viola, áldo­zó ruhában, Piroska-jelmezben. — Szépen szavalt — mondja az asz- szony, mint egy balladát —, az igaz­gató mindig őt léptette fel ünnepélyeken. Mondogatták, hogy adjuk színésznőnek. — Mi pártfogoltuk volna — szólal meg a férfi is törött hangon —, de nem vet­ték fel az iskolába. Szóval jelentkezett szegény. — Szomorkodott a kudarc miatt a lá­nyuk? — Nem vettük észre. Csendes volt mi ndig... Könnyek. Zsebkendővel törölgeti a szemét Halasné. — Azt mondta, jövőre újból megpró­bálja. Itt nálunk van kultúrcsoport, oda járt, színielőadásra készültek. — A keresetét hazaadta? Tiltakozó mozdulatot tesz a férfi. — Nem kellett... nem fogadtuk el... akarta... mondtuk, rákja félre... öl­tözködjön .’.. — Vett is a drágám — folytatta a bal­ladát Halasné — vett magának ruhá­kat, arany karkötőt. A nagyanyja, ha Bende Ibolya bűnügyi regénye jól tudom, húszezer forinttal ajándékoz­ta meg a születése napján. Jómód. Szemmel látható. Szép, mo­dern, nagyon tiszta konyhabútor. Kert­jük van. Gyümölcsösük. Állatokat ne­velnek. Halasnak nyugdíjas állása van. Fix fizetése. Máté kérte, hadd nézze meg az éksze­reket, a betétkönyvet. Halasné bement a szobába, és döbben­ten jött vissza. — Semmi nincs itt. Semmi... Még egy csapás. A halálhíren kívül. A pénz, az ékszer hova lett? <— Minden egy helyen volt... — sírta az asszony. — A drágám nem rejtegetett semmit... hát ez kellett ...a pénze kel­lett a gyalázatosnak... Máté érezte, hogy valami nem stim­mel. Az indokkal nem stimmel. A kopó ösztönével érezte, hogy nem rablás volt az igazi cél. — Máskor is utazgatott a leányuk? — Nemigen... néha a nagynéniéhez, de az nem Pesten lakott... — Volt udvar ló ja? Halasné a férjére nézett. — Nem tudtunk róla. Mostanában ha- zakisérgette valaki. Egy szemüveges il­lető. Nem kérdezősködtünk, Viola nem szerette, ha faggatjuk. Akadt volna más is, falubeli, de nagyon ivós volt a fiú. Violának nem kellett. A szemüveges Mohai, ö bukkan fel megint Viola körül. Vajon képes lett volna húszezerért? Pár ékszerért? Sem­mi sem lehetetlen. Még néhány semmitmondó mondat. Aztán búcsú. Máté százados kora este ismét Budapesten volt. Muszáj a fiúk­kal beszélni. De tudta, hogy lesz még dolga Vibrányban. í-Folytatjuk) , * Még diplomatatáska is kapható. Az árukészlet 11—12 mil­lió forintot tesz ki. Kereskedelmi „A" kategóriás vállalat pályázatot hirdet- vezető jogtanácsosi és- igazgatási osztályvezetői munkakörök betöltésére. Képesítési követelmény: egyetemi végzettség -f- jogtanácsosi vizsga. A pályázatot részletes önéletrajzzal „Sürgős 1984.” jeligére kérjük a kiadóba.

Next

/
Thumbnails
Contents