Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-12 / 137. szám

A technika történetéből Az írógép őse Peter Mitterho­fer (1822—1893) partschins) (Me­ran, Dél-Tirol) osztrák asztalos és ács az ipara mel­lett, mint feltalá­ló munkálkodott terve mégvalós'í- tasán: mechani­kusan működő, billentyűs írógép előállításán. 120 évvel ezelőtt, 1864-ben sikerült egy olyan, fából készült írógépet szerkesztenie, melynek szerkeze­te,- működése ugyanazon elve­ken nyugodott, mint a későbbi, gyárilag előállí­tott, iőt ma is- használatosaké: íróhengerrel és három sorban’ el­helyezett billen­tyűzettel (23 nagybetű, 3 mon­datjel és 2 funk­cionális billentyű) volt', ellátva, és- a • billentyűk alulról a központ felé csapódó betűka­rokkal' működtek. Mitterhofer 1884— 1869-es évekből származó írógé­péiből négy mo­dell maradt fenn, melyből kettőt a bécsi Műszaki Múzeumban őriz­nek. Érdekes, hogy ezeket al­kotójuk versfor­mában írt önélet­rajzában „rosszul sikerültek”-nek minősítette. Ké­pünkön: Mitter­hofer írógépe. K. A. Nem sokkal azután, hogy megvált a kül- ügyérségtől, üzleti vál­lalkozásba fogott Kis­singer. Mégpedig — eredménnyel! Leg­alábbis ezt bizonyítja a Spiegel legutóbbi híradása, amely szerint ■ Eagelburger, az ötven­három éves volt kül­ügyi államtitkár a Kis­singer Társaság nevű. vállalat elnöke lett, nagyobb jövedelem­mel, mint amennyit államtitkár korában keresett. — A Kissin­ger Társaság feladata jó pénzért politikai és gazdasági tanácsokat adni politikusoknak és vállalatoknak. Hogy az üzlet virágzik, -annak ékes bizonyítéka Eagelburger esete. Kissinger egykori munkatársa kormány- tisztviselő korában „csak” évi hetvenezer dollárt keresett, új munkahelyén egyne­gyed milliót vág zseb­re minden esztendő­ben. (máté) Számítógépek a tanácson A .Miskolc városi ..Tanács hat, Commodore típusú sze­melni számítógépet vasáról az idén. A miníkomputereket- adatfeldolgozásra és -kezelés­re kívánják- használni az osz­tályokon. A hasznosítási lis­tán szerepel többek között az út-, és hídkataszter, az épü­let- és gyámügyi igazgatási nyilvántartás is. Gyógyszer a fáraók korából Kairói kutatók egy 3500 ■ éves repeet - -szerint • gyógy­szert vontak ki az Ammi vis- naga nevű nílusi növényből, . (ef-nyös virágú fűszernövény.) A fáraók idejében a kivona- - tot megbetegedett bőrrészek­re kenték, és a beteget ki­fektették a Nílus homokjá­ra a napra. E kenőcsformá­ra feldolgozott kivonatot. —, amelyet az egyiptomiak Met­hoxsalennek neveznek — -most is a bőrbetegségek gyó­gyítására használják. Osztrák-, amerikai bőrgyó­gyászok sikerrel alkalmazták a gyógyíthatatlannak tartott pikkelysömör elten is. A ke­nőcsöt a piros foltokra és a pörkszélekre kenik, es az­után .fél órán át ultraibolya fénnyel besugározzák a be­kent festfelületet. As Állami Pénzverőben jártunk 3• A kétfiiléres becsülete Most éppen Etiópiának készítenek váltópénzt. >Jc Teljesítménybérben foglalkoztatják- az ötvösöket — Próbaképpen Bartók fém ötszázforintossal akar­tam fizetni az egyik buda-. pesti ÁBC-áruházban. • A pénztáros hosszasan.'roüátráh gáttá a pénzt, majd közöl­te: nem fogadhatja el. Óva­tosságból azonban $zólt.. az üzlet vezető jen ék, aki végül is átvette a kefék ötszázast, s egy kis türelmet kérve, bevitte a .raktárba. Bizonya­ra elővette a Magyar. Köz­lönyt. amelyben’ felsoroljak .«z; újonnan -kiadott-' emlék - pénzeket, visszáján»- »aigyatri». már • örömmel eltogadt^iíoi- na fizefőeszközülv Sgjnáiat-, tál közöltem, hogy ez csu­pán próba volt. nem válók meg ettől az értékes eéüst ötszázforintostól — mesélte Gazáig Tibor, az '"'Állami Pénzverő kereskedelmi fő­KETTŐS HUROK 14. A titokzatos levél Máté százados faggatni kezdte a for­gatókönyvírót. Vajon mit tud Mohai, amit ő nem tud? — Érdekel;, hogy miért találkozott Pes­ten Halas Violával? Ha egyszer semmi szándéka nem volt vele ... — Egész váratlanul ért a telefon. Viola hangja Budapestről —- és meg hozzá mi­lyen vidám hang. Itt van Pesten — új­ságolta —, szeretne találkozni velem. Meglepetésre készül, azt mondta. — Őszintén beszél? Mohai elképedten nézett Mátéra. S azonnal átvillant benne a magyarázat: ő is gyanúsított. Látták Violával. A por­tás biztosan emlékszik. Halkan mondta: — Szerette, ha hallgattam, amikor sza­val. Együtt választoltunk verseket. Meg­lepődtem, amikor felhívott... nem olyan lány, aki csak úgy nekivág ... Hányszor hallotta már Máté. hogy nem olyan lány. És ő maga is úgy hitte. De a titok — titok. A telefonálásra nincs bizonyíték. De azért hagyja, hogy Mohai mondja, me­sél e. Koré. délután hívta fel öt Viola, iz­gatott volt a hangja, egy érdekes dolog van készülőben, egész délutánja szabad. Mondtam, hogy csak estefelé érek rá. Nevetgélt, hogy az is jó lesz, arra kért, menjek érte a Póker szállóba. Csodál­koztam, hogy kerül oda. A filmgyárból mentem érte, azonnal lejött. Sétáltunk a Duna-parton. Szép idő volt leültünk egy teraszra, csak limonádét ittam, Viola ká­vét. Elmesélte, hogy próbafeVvételre jött Pestre, ha sikerül a dolog, főszerepet játszhat egy új filmben. Arra gondoltam, hogy őt is megfertőzték. Ismerem a fil­meseket. Valahogy nem tetszett a dolog, mert Viola Bükkiéket emlegette, ők pe­dig most nem forgatnak semmiféle fil­met. A híres rendező. Bükki Imre asz- tzisztense nagy nocsa óász, gondoltam, Violára is szemet vetett. Ilyen trükköt eddig tudtommal nem hasznait, de so­hase lehet tudni. Mindenesetre dőltek hozzá p lányok. Mohai arcán gúnyos fintor jelent meg, úgy látszik, hozzá nem dőltek a nők, nem számított igazi filmesnek. Koto­rászni kezdett a zsebében, aztán egy cé­dulát vett elő. — Ezt a levelet kapta Viola . . . Se boríték, se bélyeg, se feladó. Akár­ki írhatta. Mohai is, ma este, vagy bár­mikor. — Kedves Viola! — így kezdődött a levél. — Ha szándékai nem változtak, próbafelvételt ajánlunk fel magának. A forgatás szeptember 21-én kezdődik, ké­rem. utazzon fel húszadikán, foglaltam szobai a Pókerban. Minden rendben lesz. Levelemet akár szerződésnek is tekint­heti. A részletekben biztosan megegye­zünk. Húszadikán felkeresem a szállo­dában, addig is üdvözlöm. Vida Lajos, segédrendező. A levelet géppel írták. A kézzel írt szignó olvashatatlan volt. — Hogy került magához a levél? — Máté legszívesebben elrohant volna megkeresni Vida segédrendezőt. — Nézze, én ismerem Bükkit és Vidát is. Mondom, nem tetszett a dolog. Vida külföldön volt. azt hiszem, ma jön ha­za. Bolondította azt a lányt. — De a lefoglalt szoba tény ... — Beszéltem Bükkivel, kizártnak tart­ja, hogy Vida ilyesmit ígér. Semmi oka rá Új filmről szó sincs. — Véletlenül maradt magánál a levél? — Nem. Kíváncsi voltam. Meg akar­tam mutatni Bükkinek. — Haragszik Vidára? — Nem haragszom jobban, mint a töb­bi hozzá hasonlóra. Mohai ingerültnek látszott. — Lehet, hogy mégsem volt közömbös magának Viola? Mohai keserűen neve­tett. — Hogy féltékeny lennek? Erre céloz? Bende Ibolya bűnügyi regénye Higgye el. szó sincs róla. Egyszerűen bosszant. Bosszant, hogy nemelyek fil­mes jelszóval mindent megtesznek. Hogy ez a lány is . . . Máté mondata röviden és hatásosan koppa nt. — Halas Violát megölték. Mohai arca sápadt volt. — Megfojtották ... — Azt hiszem, Vida erre megsem ké­pes ... — Lehet, hogy más volt.. . önt látták utoljára Violával. . . Érti, miről van szó? Mohai bólintott. Máté meg egyszer megnézte a levelet. Jellegtelen levél. — Szóval azt mondja, hogy a levelet nem Vida irta? — Ezt biztosan nem állíthatom. Csak feltételezhetem, hogy nem ó. — És más? — Ha rám gondol, biztosíthatom ... Mohai kapkodott, összevissza mesélt. Violával Budán vacsoráztak egy kisven­déglőben. Kilenc orakor hazamtte. A lány még mindig vidám volt. Tálán a kaland izgalmától. Elbúcsúztak azzal, hogy majd találkoznak a próbafelvétel után. Viola megígérte, hogy hívja. A lány kesztyűje és salja a kocsiban ma­radt. Telefonált a szállodába, üzenetet hagyott. . . Máté elnyomta ki tudja hányadik ci­garettáját. Felállt. — Köszönöm Egyelőre ennyi elég. A levél nálunk marad. Es arra kérem, ma­radjon Pesten. Ha valami eszébe jut. te­lefonáljon ... Mohai arcán látszott a csodálkozás. Elengedik csak így? Mintha még mon­dani akart volna valamit. Aztán kezet fogtak. (Folytatjuk) osztályvezetője. — De ellen­őriznünk kell, hogy valóban elfogadják-e fizetőeszköz­ként. • Ezeknek az emlékpen- zeknek az értéke ugyanis ebben rejlik. Minimális mennyiségben ugyan, de for­galomba kerülnek. • FONTOS EXPORT­CIKKÜNK ' A fémpénz előállításakor a ' mégfendelő' mindenkor a Ma- égyferaTteWízéS Bank-emisszi­ós' főosztálya, a pénaverc csupán a gyártó, a megren­delés , teljesítője. Annyi meg­rendelést azonban »-egyetlen állam pénzverője sem kap, amennyi egész évre elegen­dő lenne a kapacitás ki­használására. Ezért szabá­lyos üzleti tevékenységet is folytatnak, a szakembergár­da, a termelőgépek ésszerű logiaikoztatása érdekében. . — 1946 óta gyártunk ezüst- pénzt, különböző,, .névérték­ben. -A legismertebb az 1947-es Kossuth-ötforintos. Emlékezetes az 1961-es Liszt- ötvenforintqs is. 1973-ban ki­nyomattuk a Petőfi-százast és -ötveníorintost. A Bartók Béla fém ötszázforintos kül­földi ára is jelentős dollár­ban. Ha valaki hozzájut egy űrhajós-százforintoshoz, vagy egy Bethlen-kétszázashoz, valószínűleg magánál tartja. Sok embert ígv kap el a gyüjtöszepvedély. S elárul­hatom. hogy az egyik leg- dragaDb pénzünk a lyuaas kéuutéres. Néhány esztehdo- vel ezelőtt meg zsakszamra ’ gyüjthettük be Ma mar csak eiveUe találkozunk vele; ez annak a következinenye, hogy a külföldi gyújtók kö­rében nagyon keresett, s ku­riózumnak számit; íontos.ex- portcikkünk. Az egesz vilá­gon ma már csak nálunk tartanak nyilván hivatalos, pénzeszközként lyukas ér­mét. Mindenki tudja, hogy a hazai fémpénz az Állami Pénzverőben készül. Azt vi­szont nem szoktSk nagy­dobra verni, hogy a forin- £ ton kívül hivatalos megren­delésre más államok fémpén­zéit is kinyomják. Most pél­dául Etiópiának gyártanak váltópénzt... Az államfői ajándékok mellett a ritka és a soro­zatban készülő kitüntetések egyaránt innen, az Állami m Pénzverőből kerülnek ki. A kiváló munkáért járó érme- ^ két ugyanazok a szakembe-. rek állítják elő, akik a gyé- ff mántokkal ékesített zászló- .7^. rendet készítik. • KONZERVATÍV a. A HAZAI ÍZLÉS — Világhírűek a magyar' «V emlékérmek, amelyek azon- jaj­ban nem fizetőeszközök — mondja Gazdig Tibor. — -T Sokan közülük, s nem „,.is i,,«. olyan régieket. 1000—20Ó0, sőt 3000 dollárért cserélget- éye nek a külföldi gyűjtök. Ezért ,■> határoztunk úgy, hogy a vi- . déki bolthálózatunk kerete- ben 'dollárüzletet nyitunk , - Sopronban. Ott a nyugati >. turisták valutáért megvása- ' Tolhatják az Állami Pénzve- . rő különleges emlékérmeid.,^ ékszereit és. dísztárgyait. Ez . az üzlet tabh. szempontból, js hasznos: bemutathatjuk pel-’ cé­dául a saját tervezésű öt- * vösékszer-remekműveinket. Ezek a hazai vásárlók köré- ben még viszonylagos olcsó­ságuk ellenére sem nagyon találnak gazdára. Ékszerkul- túránkban bizonyos konzer­vativizmus uralkodik: a jegygyűrűk mellett a bébi- rv fülbevalók a legkéresetteb- so bek. S hiába újítottunk fa- zont, a vevők többsége a ré- gi formájút keresi. Minden- '7 ki ugyanolyan ékszert sze- retne, amilyet a szülei, nagy- r~i szülei viseltek valamikor. i Csupán nagyobb városokban szokás a régi ékszereket újabbakra cserélni. Sokan a ^ család féltve őrzött régi Ián- cait, gyűrűit, medáljait újabb fazonúakra cserélik a kin­csesboltokban. Ezt az akciót ... előnyös fazonárral támogat­juk. SZÁNTÓ ISTVÁN (Vége) fje Egy pompás kancsó t

Next

/
Thumbnails
Contents