Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-01 / 128. szám

STOP! KÖZLEKEDÜNK! Gyógyszer hatása alatt Bizonyos gyógyszereket kivé­ve, & gyógyö.í.ei>zeués önmagá­ban meg nem kizáró ok arra, hogy valaki gépjármüvét ve­zessen. Az ok oiyaor inKáob az a betegség lehet, ami miatt a gyógyszert szedjük. Más ese­tekben pedig éppen a gyógy- szerezés az előfeltétele, hogy a gépjármű vezetője részt vehes­sen a közlékedésben. A gyógy­szer ugyanis egyensúlyban tartja szervezetének működé­sét. Azoknál a gyógyszereknél, amelyeknek a gépjárműveze­tést kizáró mellékhatásuk van, a gyártó cégnek ezt fel kell tüntetnie a dobozon, vagy a benne levő cédulán. annak olyan gyógyszerek ds, amelyeket valaki úgy kezd el szedni, hogy eleinte eröß mellékhatások, kellemetlen tünetek jelentkeznek. Idő tel­tével ezek megszűnnek, s helyreáll a szervezet egyen­súlyi állapota. Az orvos azon- ba,n, aki a gyógyszert felírja, valószínűleg nem tudja, hogy páciense gépjárművet vezet. Ha tudná, feltétlenül azt ta­nácsolná, hogy amíg tartanak a mellékhatások, ne vezessen se kocsit, se motort. Ilyen esetekben nem az orvo6, ha­nem a gépjárművezető fele­lőssége elsődleges. Ha bármi­lyen zavart észlel egészségé­ben, ne üljön volán mögé — ezt tanácsolja a szakiroda- lom. méghozzá nyomatékkal. Az Országos közlekedés- biztonsági Tanács kiadott már — többször is — olyan propagamdaanyagot. amely­ben felsorolják, mely gyógy­szerek szedése esetén tilos gépjárművet vezetni. Az óva­tos autós és motoros gondo­san tanulmányozza ezt a ki­adványt. Nem mindegy pél­dául, hogy milyen gyógy­szert veszünk be, ha fáj a fe­jünk. Más a hatása például a. Demalgonnak és megint más a Ridolnak. Ez utóbbi „fel­dob”. kissé délirizat. -Nem jó! — gépjárművezetőknek. A gyógyszereknek kölcsön­hatásuk is van. Elképzelhető, hogy az egyik gyógyszer sze­dése nem okoz mellékhatást. Ugyanakkor, - - ha ezzel - a gyógyszerrel egy másikat is szedünk, megtörténhet, hogy kellemetlen kölcsönhatás lép. fel. Ezért, ha valaki állan­dóan szed valamilyen gyógy­szert (pl. Trasicor), s közben valamilyen oknál fogva idő­szakosan egy másikat is szednie kell, feltétlenül kér­dezze meg orvosát a várható hatásokról. Persze, embere és szervezete válogatja. Ezért hát az a legbiztonságosabb, hogy amíg érzi a rendellenes­séget, ne vezessen. Az elmondottakból az a feltétlen követelmény derül ki, hogy volán mögé csak akkor szabad ülnünk, ha egészségesek vagyunk, ki­egyensúlyozott a közérze­tünk, s kipihentnek érezzük magunkat. Persze, ez így nem „jön össze” állandóan. Akad gépjárművezető jócskán, aki azt mondja: ha én kissé fá­radt vagy ideges vagyok, be­ülök a kocsiba. „hajtok egyet”, s mindjárt nyugod- tabb, pihentebb leszek. Ez csak önámítás. Akár fizikai, akár szellemi tevékenység okozza a fáradtságot — az ellen nem orvosság a vezetés. Más módon kell felfrissülni: alvással, sótavai, sporttal. E rovatban egyszer már szóvá tettük, de most meg­ismételjük: fáradtság ellen csak átmeneti megoldás a ká­vé, tea. A szervezet nem azért jelez, mert koffeint kí­ván. Igaz, egy ideig reagál erre, de csak azért, hogy a hatás múltával kétszeresen követelje a természetes mó­don történő felfrissülést. A szakirodalom utal az or­vosi tanácsra: ha fáradtan is mindenáron a volán mögé ülünk, dörzsöljük be homlo­kunkat, halántékunkat - viet­nami balzsammal, kámforos kenőccsel. Mindkettő fokoz­za a vérbőséget, és egy ideig — másképp, mint a koffein — élénkít. Fáradtság, álmosság ellen nem ió a cigaretta sem. Az amúgy is gyengült figyelem a nikotintól még tovább tom­pul. Nem beszélve arról, hogy ha zárt térben utazunk, le­vegőnk sincs elegendő. .... . Egy szó, mint száz: aki a volán mögé ül, csínján bán­jon gyógyszerrel és serken­tővel egyaránt. Baleset oko­zója lehet!... Családi körben Ernődre, a lakásért és a jó levegőért*•• BELYEGGYUJTES Számos országban egy évvel korábban, dátum szerint közük, hogy az egyes bélyegek mikor jelennek meg, máshol pedig hó­napokkal előbb. Nálunk sajnos, a Magyar Posta és % nyomdaipar között nincs meg ez az össz­hang, s ennek következtében — téves tájékoztatás alapján — mi is helytelenül informáltuk olva­sóinkat rovatunk előző számá­ban. Vagyis június "-én bocsát­ják forgalomba (május 30. he­lyett* a 7 címletből álló, trópusi lepkéket bemutató, 24 Ft név­értékű bélyegsorozatot. A bélye­geket Zombory írva grafikusmű­vész terve alapján, 427 300 foga­zott és 3800 fogazatlan példány­ban, több színű ofszetnyomással, 30 bélyegképet tartalmazó ívek­ben. az Állami Nyomda készítet­te. . Valamennyi bélyegen a bal felső sarokban a bélyegképen ábrázolt lepke latin neve, a jobb ©kralon függőlegesen a magyar elnevezése olvasható. Az - egyik* 1 Ft-os bélyegen: Epiphile di­lecta; Orhidealepke, a másik 1 Ft-os bélyegen: Ágra sara; Ama­zonlepke látható. Az egyik Z Ft- os címleten; Morphc cypris; Szi­várványlepke, a másik 2 Ft-os bélyegen: Ancyluris fermesissi- ma; Csodalepke, a 4 Ft-os bé­lyegen; Danaus Chrysippus; Ki­rálylepke, a 0 Ft-oson; Catag- ramma cynosura; Csillaglepke, míg a 8 Ft-os címleten: Ornit- hoptera paradisea; Paradicsom- pillangó látható. A település 800, évfordulója al­kalmából Tőrjén lesz alkalmi bé­lyegzés, június 4-én. Az ese­ményről a Magyar Posta levele­zőlap kiadásával is megemléke­zik. .. . ............ , . ..- Június 6-án, Bánki Dopát szü­letésének 125. évfordulójára, ih­letve június g-án/r^ye^gyefe 455<V évfordulója alkalmából, Köz' for­galomba postai üevelezőlapot ha­zai postaigazgatóságunk. R. L. * Ernődön bölcsőde nincs, s így előfordul, hogy főzni ekképp kell. Nem is olyan régen min­denki a városba igyekezett, hátrahagyva falut., vidéket. A biztos munkahely, a jobb ■megélhetés reményében. Mára . a helyzet megfordult. A jelszó: "ki a városból! Hogy miért? Nos, ezt (is) kérdeztük Kovács Zoltánék- tól, Ernődön. • SORHÁZAK SORAKOZNAK ■'ojítf.iekoie rfelöJö'/äkSzöed.Vß^ Emődhöz — közúton —. a helységtábla ^hagyása után; fent, jobbra á domboldalon KETTŐS HUROK 5. A dörzsölt portás Érdekes, hogy a portások mennyire hasonlítanak egymáshoz. A hangjuk, a viselkedésük, a mozdulataik. Van, aki­re gőgösen néznek, másokra tisztelettel, alázattal, megint másokra fensőbbsege- sen. Máté a tiszteletteljes pillantást kapta. Józsi bácsi, szerepének teljes tu­datában, megfelelő méltósággal állt a nyomozó rendelkezésére. Hellyel kínál­ta a piciny irodahelyiségben, ahol sze­mélyes holmijai voltak, s inkább a gyári portások mindennapi életéhez tar­toztak. Termosz, villanyfőzőn piciny lá­bos valami étellel, csatosüveg félig tölt­ve tejjel. Hogy kerül Józsi bácsi ebbe a másodosztályú es mégiscsak exkluzív szállodába? — Húsz éve dolgozom a Pókerban — mondta a portás, mintegy kitalálva Máté gondolatait. — Ügy ismerem az egészet, mint a tenyeremet... Nem részletezte, mit ismer. A szobá­kat, a bútorok elhelyezkedését, vagy azt a különleges világot és életet; ami a szállodákban zajlik. Valószínű, mind­kettőben otthonosan igazodik el. Bizo­nyos, hogy a szállodaigazgatóság jobb- keze, hogy esetleg tőle is függ, kit bo­csátanak el, és ki kap prémiumot. Má­té kapott egy kis csésze kávét; forrón, tejjel. Jólésően kortyolta. — Tessék kérdezni — mondta a por­tás, és cigarettával kínálta Mátét, kül­földivel. Aztán mégsem várta meg, amíg kér­dezik. Beszélni kezdett, mindjárt a kö­zepébe vágva a témának. — Kérem, ez a hölgy nem látszott olyannak... csinos lány volt, tetszik tudni, olyan, mint amikor egy vidéki lány kiöltözik ... fehér kosztüm volt rajta, ha jól. emlékszem, de lehet, hogy drapp vagy ilyesféle ... Egy vidéki lány kiöltözve. Talán a legjobb ruhájában. Csinos akart len­ni. Csinosan és talán félve lépett Jó­zsi bácsi színe elé. — Mikor érkezett ide Halas Viola? — Tegnap délután... úgy négy óra felé... Tegnap délután még élt. Remények­kel jött es örömmel. — O rendelte a szobát? — Nem kérem, ebben biztos vagyok. Én vettem fel a rendelést telefonon, még vitatkoztam is, hogy így telefonon nem lehet, ha nem ad számot, ahol esetleg visszahívhatom. Az illető erő­szakos volt, bizonygatta, hogy nem szél­hámos. ne beszéljek így vele. — Bemutatkozott? — Valamit mondott, de nem értet­tem. Halas Viola nevét viszont megje­gyeztem. Szép név. a lányomat is Vio­lának hívják, ö, kérem, disszidált, ak­kor elátkoztam, most azt gondolom, ta­lán jól tette. Máté nem akarta hallani a portás leányának történetét. — Szóval nem emlékszik a szoba­rendelő nevére? — Nem kérem, én megmondom őszin­tén, nem is forszíroztam, hogy ismé­telgesse a nevét. Szezon vége van, ha úgy vesszük, holtszezon. Pestiek ugye­bár a legritkábban jönnek, külföldiek­nek ez vagy túl drága, vagy nem elég drága. Már a luxusra értem. Gondol­tam, ha felírom a megrendelést, és nem jönnek, sokat nem veszítek. A hölgy rendben meg is érkezett, ha jól emlékszem, délután fél kettő lehetett, tulajdonképpen hivatalosan kettőkor adjuk át a szobát, de mint mondtam, a szoba üres volt, így semmi sem aka­dályozta, hogy felmenjen. — Egyedül érkezeti? — Teljesen egyedül. Egy bőröndöt hozott, finomnak látszott, nem volt túl nagyméretű, ha jól enílékszem . . . Máté biztos volt benne, hogy Józsi bácsi mindenre jól emlékszik. A fejé­ben bizonyára kartotékrendszert vezet, és használja is. ha szükség van rá. Ki­váncsi volt, mit jegyzett fel még Ha­las Viola kartonjára. — Azt hiszem ... igen, most már biz­tos vagyok benne, hogy kistáskája is volt. Inkább szatyorféle. Karkötőt vi­selt a karján, és azt hiszem, egy gyű­rűt, briliánskővel. Hogy valódi volt-e a brill, azt ugyebár ... A százados úgy képzelte, hogy va­lódi volt. Már kezdett bontakozni előt­te Halas Viola arca. Vidéki lány, aki Bende Ibolya bűnügyi regénye Pestre jön szállodába — nagy élmény. Természetes, hogy felveszi az éksze­reit. S miért ne volna ékszere? Vidé­ki lány, az apjáék kertészkednek, gyü­mölcsöt adnak el. Egyetlen lány, s ha gyűrűt kér magának, meg is kapja. Szórakozottan érdeklődött tovább; — Azonnal felment a szobájába Ha­las Viola? — Igen.kérem. mihelyt átvette a kul­csot. Később lejött a hallba, és várt valakire. Ekkor is a feher kosztüm volt rajta. Nem öltözött át. Csodálom, mert a lányok szeretnek öltözködni, az én Viola lányom is . .. Máté újból félbeszakította. — Honnan tudja, hogy várt valakit? Józsi bácsi picit lenézően mosoly­gott. ...-—.. Mert az illető érte jött. — Férfi volt az illető? — Igen. És kocsival jött, azt hiszem... — Azt hiszi, vagy biztos benne? Máté hangja most csengett először erélyesen. Józsi bácsi összehúzta ma­gát, mint egy rossz gyerek. Engedel­mesen, és most már gúny nélkül vá­laszolt. — Biztos vagyok benne. — Együtt jöttek vissza? — Csak a hölgy jött be a szállodá­ba. Gondolom, elhozták kocsival. De ezt már nem láttam. A hölgy bejött, és érdeklődött, keresték-e. Lehet, hogy nem azt várta, aki érte jött. — Mennyi idős lehetett az autós fér­fi? : —: Gondolom. harminc. Vagy annál is több. Nehéz saccolni manapság. A fia­talok idősebbeknek látszanak, az idő­sebbek fiatalabbaknak. Itt van egy het­venéves úr Kanadából, farmert visel.. . A portás legyintett. Megvolt a véle­ménye a farmernadrágos öregúrról. — Annyit mondhatok, szemüveget vi­selt az illető. Lehet, hogy napszemüveg volt. .. (Folytatjuk) # Zolika már itt kezdte az általános iskolát, húga, Viki pedig itt. lesz óvodás. fehérre . festett (a fa csoko­ládé barna színű, a cserép tűzpiros) sorházak sorakoz­nak. Nem sok van belőlük, mindössze húsz. — Az igazság az — mond­ja vendéglátónk, —•, hogy 200 —300 házból áiló lakótelepet terveztek ide, de a mai árak mellett nemigen lesz jelent­kező az építkezésre. Majd másfélszer kerülnének többe azok a házak, mint a mi­énk. A külső kép kisebbre ha- zudja a lakást. Tágasságát csak az ajtón belépve lehet felmérni igazán. Négy szoba, fürdőszoba, W. C., gardrób, terasz — négy félszintben, merthogy a szinteket egy­máshoz viszonyítva eltolták. Miskolc és Ernőd között a távolság közúton 20—22 kilo­méter, de vasúton sincs több húsz percnél. Kovácsek Mis­kolciak, igaz. a íeleseg élt már vidéken, Répashutan ne­velkedett. Most vidékiek let­tek, bár mint mondják, Di­ósgyőrből is kell jó húsz perc a centrumig. Arra a kérdésre, hogy miért költöz­tek ki, a válasz egyszerű: — A lakásért, es a jő le­vegőért . .. ® BELEVÁGTAK ­SEGÍTETTEK Albérlet, majd később egy szoba-konyhás lakás a MÁV-telepen. Innen indultak Kovácsék. A férj is, a fele­ség is vasutas, születik két gyerek, a lakás kicsi, új otthon pedig Miskolcon most és ma ? ... — Jött egy lehetőség, s mi kapva kaptunk az alkal-. inon. Ernődön a tanacs- kez­deményezésére lakásépítő szövetkezet alakult, építkezni szándékozó , tagok kellettek. Beléptünk, s nem bántuk meg .. A lakás ára, 1979-es költ. . ségvetéssel számolva, 700 ezer forintra rúgott. — Ennyi pénzünk termé­szetesen nem volt — meséli a férj —, de szerencsére nem • is kellett. Beugrónak 54 ezér forintot kértek, az OTP adott 308 ezret, a MÁV 160 ezer forintot, akkor még volt munkáskedvezmény, ez 100 ezer forintot tett ki. a két gyerekre pedig 60 ezer forint szociális kedvezményt kap­tunk'. _ ’ ” - . : Az építkezés 1980-ban kez­dődött, s 1983 augusztusában Kovácsek voltak a második lakók, akik beköltöztek a sorházba. • BEVÁSÁROLNI MISKOLCRA JÁRNAK Munka pei-sze a beköltözés után is adódott” jócskán. ' szobákban a parketta^ csa- , ladtót. dicsen. ■ JSjgy szopat: még Bürkölni kéfT, s rénáéz- ‘ m, szépíteni a ház környék - ’ két ... — Van, egy kis udvarunk, kis kertünk, a levegő meg rlem is hasonlítható -a mis-' kolcihoz... Az előny nem vitatható, de... — Bevásárolni hétvégeken . Miskolcra járunk — mondja .a feleség. — A választék na­gyobb, az ellátás jobb, s nem kell sorakozni. Mindössze ennyi a hátránya á vidék­nek. A férj május 14-én állást változtatott: a postához, a Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság vezeték nélküli felügyelőségéhez került, Ernődre. Munkahelyéről rá­lát a lakására. — Nehéz volt a válás — mondja. — Tizennégy evet húztam le a vasútnál, de muszáj volt változtatnom. Ernőd helyben van. a gyerek itt jár iskolába, illetve a ki­csi ősztől az óvodába, s va­lakinek velük kell majd len­ni. A feleségem a gyes után ugyanis visszamegy dolgoz­ni Miskolcra... A sorházas lakótelepen sá­rospatakiak, szihalomiak, mezőkövesdiek, nyékládhazi- ak, ongaiak,. miskolciak él­nek. Ernőd új telepesei. Kö­zel a városhoz, de vidéken. Másképp és máshogy, de szebben... I. S. é Is. ,rs oí­!•» bía> •St 1 a' ft. ★ A férj műszerész, s szabad idejében hobbiként szinten a szakmájának hódol.

Next

/
Thumbnails
Contents