Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-05 / 131. szám
Ídítő, amely nem hizlal Ifjú környezetvédők „Nem az a város tiszta...5’ Jelenleg még meglehetősen szűkös a kalóriaszegény italok választéka. A gyártott mennyiségnek mindösz- sze másfél százalékát teszi ki. holott a fogyasztók mind jobban igénylik. Az idén több vállalat jelenik meg újdonságokkal. így a pécsi Pannonia Sörgyár mango alapanyagú diabetikus üdítőt forgalmaz. Több vállalat társulásával a büki ásványvíz hasznosítására építettek palackozó üzemet, s citrom, illetve narancs ízesítésű, cukorszegény italok gyártását kezdik meg. Több helyen hamarosan tejipari melléktermékekből — íróból, savóból — kezdik meg az üdítők gyártását. Magas gyümölcstartalmú, szénsavas üdítők gyártásának előkészítésén is dolgoznak. (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Dénes Lajos a mező- gazdaság és a természet viszonyát derűlátóan szemlélte, de élénk vitába került a nala aggódóbb közönségével. Főleg az erdők nagyüzemi kitermelése és az ivóvizek elnitrátosodása ellen kívánt hathatós intézkedést a tárcától. a szakemberekből álló KISZ-es hallgatóság. Körtvélyes István az ipari ártalmakat tárta fel, s azt is elmondta, hogy bár a foszfor műtrágya- és mosószerként is szennyezi a termőföldet,1 hogy kénből évente 500 ezer tonna kerül a levegőbe, és az autókból kipufogó ólomméreg emberre és növényre egyaránt káros, megfelelő technológiák kidolgozásával igvekeznek kiküszöbölni az ártalmakat. A lakosság az ipari ártalmakkal szemben kiszolgáltatott, de sok esetben maga felel a szennyezésért — hangsúlyozta dr. Gonda György, a Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke. „Nem az a város tiszta, ahol sokat takarítanak, hanem ahol nem szemetelnek” — vonta le a következtetést. A környezet- és természetvédelem minden állampolgárt foglalkoztató üggyé vált, s elsőrendű politikai kérdésnek kell tekintenünk — vélte Hajdú Janos, A Hét főszerkesztője, aki maga is elkötelezett természetvédő. ★ Így fest a műemlék ház most kívül és belül. Nem kell hozzá sok fantázia, hogy lássuk. milyen hangulatos kapualjat lehetne itt kialakítani, ha munkához foghatnának az építőmesterek. ' hmél halálos gyermekbaleset az A vason Sebességkorlátozást kérhetnek Az avas-déli lakótelepen rengeteg gyerek él. Nagyon kevés viszont a játszótér, s így az apróságok inkább az utakat veszik birtokukba. Számtalanszor látni, hogy ott labdáznak, kerékpároznak, rohangálnak. De mivel az út elsősorban a járműveké, nem mindenki hajt lassan. Sok baleset' volt már, legutóbb szombaton, halálos végű. Nem lehetne korlátozni az Avason a gépjárműforgalom sebességét? — kérdezték többen a lakótelepiek közül. Kérdésüket továbbítottuk Tóth Csabának, a városi tanács közlekedési csoportve-, zetőjének. — Ebben a formában túl általános a kérdés. Az a tapasztalatunk, hogy a mellékutcákban (a gyerekek főként ezekben játszanak) egyébként sem lehet gyorsan haladni, a kanyarívek miatt. A főútvonalakon a korlátozás pedig nagyon lassítaná a forgalmat. Abban, hogy az ilyen szomorú balesetek elkerülhetők legyenek, inkább a járművek vezetőinek volna szerepük. A KRESZ előírásai szerint ugyanis mindenkor az út- és a látási viszonyoknak megfelelően kell haladniuk. Ha sok tiltó tábla van elhelyezve — úgy látjuk —, ezeket nem veszik elég komolyan, s sorozatban fordulnak elő a szabálytalanságok. Ha azonban egy bizonyos utcában kérik az Avason élők a sebesség- korlátozást, akkor azt mi — ha a saját utunkról van szó — közelebbről megvizsgáljuk, s ha indokolt, elhelyezzük a táblát. Ha nem mi vagyunk az érintett út kezelői, akkor továbbítjuk az igényt az illetékeseknek, mert az új szabályok szerint az út kezelője határozza meg az ottani forgalmi rendet. * Kevesebb gyerek labdazna az utakon, ha megfelelő számú és felszereltségű játszótér volna a lakótelepen. De az is igaz. hogy nagyon sok szülő engedi le az apróságokat felügyelet nélkül. Ügy gondoljuk a családi köteléknek a kicsik érdekében is többet kell jelentenie, mint hogy etetik, ruházzák őket. B. A. A technika történetéből Gőzkerékpár Az amerikai Sylvester Roper 115 évvel ezelőtt 1869- ben gözkerékpart szerkesztett, amely az akkor divatban levő, lábpedállal hajtott európai velo- cipédet formázta, azzal a különbséggel, hogy a gőzzel meghajtásra kerülő hátsó kerék — a gőztartály elhelyezhetősége miatt — sokkal nagyobb lett. Roper eredeti, a képünkön ábrázolt gőzkerékpárját a washingtoni Smithsonian Institutionban őrzik. K. A, Jelentős környezetvédelmi tevékenységet végez az Eötvös Loránd Tudományegyetem KISZ-bizottságának Természetvédő Klubja és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Természetvédő Egyesület. Ez utóbbi a társadalom minden rétegét bevonja a munkájába, mert mint Gyulai Iván, a titkáruk kifejtette, „a szakember hivatásával összefüggésben szolgálhatja érdemben a természetvédelmet, de minden ember lehet hivatott természetvédő”. Minden sérelem a bioszféra ellen a kapavágás a Föld sírján. De minden elültetett fa, tisztán tartott folyóvíz és város a humánum megnyilatkozása és a hazaszeretet biztos jele. Szibériai Homéroszok Szibéria és a Távol-Kelet folklórkincse címmel 60 kötetes sorozatot jelentetnek meg a Szovjetunióban az Uraitól keletre élő 30 népcsoport népköltészetének legszebb alkotásaiból. Eddig 10 kötet készült el. A teljes kiadást 1995-re ígéri a szerkesztőbizottság. Ha cukrászda lenne a műemlék házban... 3 Mégis akad gazda? s Hogy meg kell őrizni, fel kell újítani, az már eldöntött kérdés, ám még mindig nincs gazdája az öreg háznak — így jellemezhető röviden városunk egyik legértékesebb műemléke, a Rákóczi utcai görög kereskedőház ügye. Már írtunk arról, hogy a tanácsi szakemberek mindenféleképp szeretnek, ha nem lakóépület lenne a műemlékből, s olyan gazda yi-’.' '• sülhetné' a gondjai áz ódon háznak, aki hasznosítani tudná az értékeit. Most úgy tűnik, hogy van esély a megoldásra. Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy éveken át folytattak tárgyalásokat a tanácsiak különféle állami szervekkel, felajánlva a görög kereskedőházat. Az utolsó pillanatban mindig sorra meghiúsultak a már eredménnyel kecsegtető egyezkedések, a ház állapota pedig egyre romlott. Az is világossá vált, hogy az a lehető legrosszabb eshetőség, ha lakóépületként kell felújítani a Rákóczi utca 11. számot, hiszen itt jelentős anyagi áldozatokkal is csak kevéssé értékes lakásokat lehetne kialakítani. Most újabb tervek születtek. Elsődlegesen , azt vizsgálják még, ván-e arra pénzugTTí^Tehetoség, hogy kisebb- -fiókkönyvtár, diatár kaphasson helyet itt. Ha ez nem megy. pályázat útján keresnek olyan intézményt, amely' hasznosítaná a házat. A vállalkozók körében természetesen egyenlő eséllyel versenghetnének a gazdasági munkaközösségek, társulások is. Végül arra is gondoltak, hogy a budapesti Koróna cukrászdához hasonló/-.' nívós, patinás belvárosi, iro- t dalmi műsoroknak is helyet-,, adó cukrászdát lehetne 'itt'" létrehozni — csak legyen rá--" vállalkozó. Kétségtelen, hogy nem kis ügy az ódon fala- , kát felújítani, am azt sérti ' szabad elfelejteni, hogy város szíveben kínálnak fel olyan épületet, ami helyreállítva páratlan és egyedi környezetet kínai hasznost- tc^nglj. Az első nagy lépést a tanácsiak már. meg is té't- ték, hiszen ‘elkészíttettek" az „Attika” gazdasági munk%»>£ közösséggel az epület felmé«* ' rési és hasznosítási terveit, s ez rendelkezésére áll a * majdani vállalkozóknak is. Reméljük, hogy hamarosan > hírt adhatunk a pályázatr meghirdetéséről, részletes^ feltételeiről, s a nyertes vál-'^ lalkozókról is. d? (k—ó) -ft ________ J KETTŐS 8. A titokzatos zsebkendő Víg főhadnagy jelentette, hogy megérkeztek a halottvivők. Máté engedélyt adott Halas Viola holttestének elszállítására— Nem nézed meg még egyszer? — érdeklődött Víg a főnökétől udvariasan. Máté rázta a fejét. Semmi értelme. Viola arca már előtte van. hosszú ideig látja majd, méghozzá úgy. ahogy életben látták rokonai, ismerősei, barátai. Az iratai között találtak egy fényképet. Nemrégen készülhetett és valószínűleg jól sikerült. A portásnak volt igaza. Viola csinos lány volt, és valóban nem nézett ki „olyannak". Hosszú fekete hajjal, vidáman és karcsún nézett a fényképezőgép lencséjébe. Egy fanak támaszkodva állt. mosolya nem a kitörő jókedv jele volt. Valami szelíd szomorúság lengte körül ezt a mosolygó lányt. — Viola nem lehetett elégedett a sorsával — vélte Máté. Hogy miért nem, ezt talán sikerül megtudnia Vibrány- ban. De addig, az utazásig még volt tennivaló. Bejött az irodába Tormás, és magaval hozott egy meglehetősen feldúlt, középkorú férfit. — Kéri Ignác i'agyok — mutatkozott be —. gimnáziumi igazgató Nagyrekety- tyésen. Máté hellyel kínálta az iskolaigazgatót. s közben kérdően nezett Tormásra. A fiatal nyomozó arcán elégedettség látszott. Zsebébe nyúlt, s három gondosan vasalt, hajtogatott kockás zsebkendőt vett elő. Aztán mellé tette azt a műanyag zacskót, amelybe a második emeleti mosdóban falait zsebkendőt csomagolták. Nehány pillanat múlva kiderült: a zsebkendők egyformák. A széleHUROK két kézzel szegték be, az öltések mind a négy zsebkendőnél ugyanazok. — A zsebkendőket az igazgató úrnál találtuk — mondta Tormás, és szemében a győzelem fényé villant. Az iskolaigazgató ingerült mozdulatot tett, szólni akart, de Máté úgy tett, mint aki nem veszi észre. Tormás beszámolóját hallgatta. — Megkértem az igazgató urat, mesélje el, mit csinált tegnap este. Azt mondta, hogy valakinek, egy kollégának mar elmesélte, és nincs hozzaten- nivalója. Kéri Ignác úgy ült a széken, mint egy bukásra álló diák. Lehajtotta a fejet. Szégyellte magát. Máté inteti Tormásnak. Félreérthetetlen intés volt, kitessékelő mozdulat. Tormás ingadozott, azután engedelmeskedett. — Meg kell néznem az igazolványokat — mentette, ami menthető, mielőtt becsukta az ajtót. — Elnézést kérek, igazgató úr. ha nem úgy beszéltek önnel, ahogy kellene. Tudja, ideges a hangulat. A férfi felnézett. Csodálkozva. Megnézte magának Mátét. A véleménye nem lehetett rossz, mert feszültsége valamennyire feloldódott. — Megpróbálom önnek megmagyarázni részemről nagyon kínos az egész... ez az egesz zsebkendőügy. — A kollégájának nem mondtam igazat. A szobámat igenis elhagytam az éjszakai órákban. Illetve éjjel jöttem haza. Meglehetősen rossz állapotban. Az igazgató akadozva beszélt. Arca hol elpirult, hol elsápadt. Máté már sajnálta. — Egy találkozóra jöttem Budapestre. Régi osztálytársaimmal beszéltünk meg randevút. Hozzá kell tennem, hogy absz- tinens vagyok, a feleségem teljes bizalommal engedett útra. Néhány pohárka Bende bűnügyi Ibolya regénye után úgy éreztem, egyszer én is elengedhetem magam. Kitűnő hangulatban voltunk a cimborákkal, beszélgettünk, viccelődtünk. Amikor a szállodához értem. már éreztem, baj van. Szédültem, kavargóit a gyomrom. Bementem a szó- bániba, és fél óra múlva meg kellett keresnem a fürdőszobát. Hát ugyebár... ilyesmi előfordul... > — Természetesen — bólintott Máté egyetertoen, és a saját szédüléseire gondolt —, de engedje meg, miért kellett ‘ ezt letagadni? • — Most már én sem értem. Megzavarodtam. Nem tudtam, miért firtatják a zsebkendőt. A feleségem csinálta, ő szegte be mind a hatot. Gondolom, ahogy a homlokomat letöröltem, otthagytam a mosdón. Még most sem tu- ‘ dóm, mi köze lehet az ügyhöz az en zsebkendőmnek. Csak nem? — az igazgató rémült arcot vágott —, csak nem azzal fojtották meg a .. . — Honnan tudja, hogy megfojtották? — Nincs titok. kérem ... egy ilyen helyen nincs titok ... csak nem képze- ’ lik, hogy nem szivárognak ki bizonyos hírek ... Máté nem képzelte. És azt is tudta, hogy az igazgatót hazaengedi. Feljegyzik persze az adatait. És hívják, ha szükség lesz rá. — tgérje meg — szorongatta a kezét az igazgató —, hogy a felségem sem- ' miről sem szerez tudomást. Egy világ omlana össze ... Aíáté megígérte. Annál is inkább, mert■ Kéri Ignác megnyugtató alibit iga- ' zolt. Fél háromkor támogatták haza — . a két osztálytársának már telefonáltak. (Folytatjuk)
