Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-24 / 147. szám

első hónapjai Színvonalas előadások, érdekes filmek A Propagandistakiub Ez év február 16-án nyitot­tuk meg a Korvin Ottó u. 9. sz. alatt a Városi Propagan­distaklubot. A széles közvéle­mény elsősorban a Déli Hír­lapból értesülhetett az itteni munkáról, illetve a különböző szemináriumokon, a propagan­disták fejlődésén érzékelhette a klub hatását. Természetesen a klub működésének eddigi gyakorlata alapján messzeme­nő és megfellebbezhetetlen kö­vetkeztetéseket levonni nem le­het, és nem is lenne célszerű. A nyitás óta eltelt néhány hó­nap alatt a „termés”: 12 ren­dezvény, mintegy 600 propa­gandista résztvevővel, ami ön­magában nem sokat mond, vi­szont ha a rendezvények lét­számát és az érdemi munkát kicsit közelebbről szemügyre vesszük, néhány, elsősorban a jövő szempontjából hasznosít­ható tapasztalatot rögzíthe­tünk. Az első szembetűnő jelen­ség az egyes rendezvények igen eltérő látogatottsága (8—10-től 100. főig terjedt a részt vevők száma.) Figye­lemre méltó, hogy e szélső­séges érdeklődést nem a prog­ramok érdekessége, tartal­massága, hanem döntően a meghívó hangneme befolyá­solta. Ez bizonyos mértékig arra is utal, mennyire kiala­kulatlan még nálunk a spon­tán érdeklődésből, a belső indítékokból való részvétel a politizálásra! hivatott fóru­mokon. Bár az is igaz. hogy a vonzerőt jelentő -közösség csak hosszabb idő alatt, több kedvező egyéni tapasztalat alapján alakul ki egy ilyen jellegű klubban. Ennek kez­deti jelei már érzékelhetőek. Igen lényeges tapasztalat, hogy egy sikeres rendezvény­hez elsősorban két alapvető feltétel szükséges: a propa­gandisták érdeklődése és az érdeklődésből fakadó kérdé­sekre válaszolni tudó előadó, vitavezető hozzáértő fellépé­se. Ez utóbbi különösen fon­tos, hiszen a mai bonyolult helyzetben fennáll a veszé­ífc A Moszkvai Nagyszínház együttese felújította Aram Ha- csaturján Gajane című balettjét. A müvét első ízben 1952- ben Vaszilij Vajnonen koreográfiájával tűzte műsorára a színház. A felújítás koreográfusa a Moszkvai Balettintézet művészeti vezetője, Makszim Martiroszjan, az előadást Alekszandr Koptlov vezényli, díszlettervező: Nyikolaj Zolo- taijew. Képünkön: Alekszej Lazarev, Armen szerepében. egyetemek érdekeltsége a kutatásban, a kutatás érde­keltsége a termelésben. Bár­honnan 'közelitjük is meg a kérdéskört, oda jutunk el, hogy meg kell teremtenünk a szellemi (kutató) munka fel­tételeit és presztízsét. Érde­kes módon rímel erre a gon­dolatra a híradókban ismer­tetett KNEB-vizsgálai, amely a szakmunkásképzés haté­konyságát elemezte. Vannak vállalatok, amelyek áldpznak a szakmunkásképzésre — s furcsamód, ezek jutnak hát­rányos helyzetbe—, míg más vállalatok egyszerűen élvezik azt az előnyt, hogy jobban meg tudják fizetni a szak- émbert. mert őket nem ter­heli a képzés költsége. A tu­dományos kutatás és a ter­melés kapcsolatában is van­nak felemás, disszonáns ele­mek. Holott — hosszú távon — a vállalatok érdeke az együttműködés. Evidencia-ér­tékű felismerés ez, mégis, olykor a szubjektív tényezők hátráltatják az érvényesülé­sét. .Tétényi Pál fogalmazta meg. hogy az egyes tudo­mányágak képviselői sajná­latosan keveset tudnak a másik ■ tudományág' eredmé­nyeiről. Márpedig, ma már a termeléscentrikus szemlé­let ideje lejárt. Pontosabban, magára a termelésre is visz- szahat a részt vevők tudata, felkészültsége, emberi tartá­sa. H. S. lye annak, hogy a tisztázás helyett inkább fokozzuk a zavart a gondolkodásban vagy teljesen öncélúvá, part­talanná válik egy-egy téma vitatása. Ezt a veszélyt több­nyire sikerült elkerülni, és néhány esetben valóban si­keres — a propagandisták tájékoztatását jól szolgáló — programokat (előadásokat, filmvetítéseket) tudtunk szer­vezni. Igen kedvező fogadta­tásra találtak a szocializ­muskép változásáról, a gaz­daságirányítás továbbfejlesz­téséről, Miskolc város múlt­járól, jelenéről, jövőjéről tartott előadások és konzul­tációk, továbbá a cigányság életmódjáról, a hatalom és a demokrácia összefüggéséről készített dokumentumfilmek. A jövőben több hasonló, közérdeklődésre számot tar­tó témakör igényes, színvo­nalas feldolgozásával, érdemi megvitatásával fokozhatjuk a klub vonzerejét, és segít­hetjük a propagandisták munkáját. A látogatottság növeléséhez az is szükséges, hogy a színvonalas progra­mokra szóló meghívóinkat még több propagandistához juttassuk el. Nem szóltunk most az ön­álló tájékozódást segítő könyv- és folyóirat-állomány hasznosításáról, amely szin- téh nem elhanyagolandó funkciója a propagandista­klubnak. Ez ügyben szintén lesznek további tennivalóink, mivel eddig nagyon kevés propagandista olvasta, tanul­mányozta az itt található el­méleti-politikai irodalmat. A propagandistaklub. köz­vetlenül és közvetve — az itteni módszerek hasznosítá­sával — a jövőben még na­gyobb segítséget nyújthat a partalapszervezetek politikai tevékenységéhez. A munkát a nyári szünet után. szep­tember elejétől újult erővel kívánjuk folytatni. KACSER FERENC, a Miskolc városi Pártbizott­ság politikai munkatársa. Jó dolog, hogy ma már a tudomány es a tudományos ku­tatás is közérdekű kérdés. Alig­ha kell bizonygatni, hogy a tu­domány és a termelés közt szerves kapcsolat van, hogy kölcsönösen hatnak egymásra. Az uj termékek ma már a ku­tatóintézetekben, a tervezőasz. talokon születnek, a tudomány ténylegesen a termelés részé­vé, motorjává, sőt feltételévé volt. A gyilkos konkurrencia- harcban ma azok a vállala­tok, gazdaságok, országok jutnak lépéselőnyhöz, ame­lyek komolyan áldoznak a tu­dományos kutatásokra, ame­lyek gyorsan es hatékonvan tudják alkalmazni a legfris­sebb eredményeket. Ebben az új helyzetben döntő ténye, zővé vált az intelligencia — a szakmai, az általános, em­beri is —, legyen szó veze­tőről vagy a gépek mellett álló munkásról. Hol tartunk mi ebben a versenyben? Ez volt a kér­dés lényege csütörtök este a Hatvanhat című műsorban. A kérdéseket Tétényi Pál aka­démikusnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osz­tálya vezetőjének tette fel Bán János, a műsor vezetője, illetve a meghívott 66 és a nézők. A 67 perces műsor csupán érinteni tudott né­hány izgalmas kérdést, mint például az oktatás és a feli nőttoktatás gondjai, a veze­tés színvonala, a vállalatok, Köztük egy törpe is... A tihanyi remeték temetője Asziminetriltns ruhák A divat el nem múlik, csak visszaváltozik — tartja a mondás, s ez mint mindig, most is igaz. Nem újdonság a „T” vagy a japán ujj, mint ahogy az aszimmetrikus vo­nalvezetés sem. A folytonos körforgás és fejlődés követ­kezteben a divat eljutott oda, hogy sokkal gyakorlatiasabb és szebb, mint az előző sze­zonokban. Napjainkban nép­szerűsége tetőfokát érte el a ruhaujjak szabásának variá- álása: a deneverujj a de­rékvonalból indul ki, s egy levarrt hajtásba bujtatva a vállon, mintegy keretezi a felsőrészt. A sonkaujj kö- nypk alatt elszűkül, a rag- lánujj a különböző szinű anyagok összedolgozásánál érvényesül igazán. A nyári ruhákon, elvétve látni gallért, kényelmesebbek a nyakkörlet alatti kerek kivágások, vagy az úgynevezett csónak- és a mély ,,V”-nyakak. A ruhák vállon, vagy féloldali gopi- bolódnak. elütő színű mintás vagy sima paszpólozással. Kötelező hosszúság nincs. A minitől a térd alatt érőig mindenki az alakjának meg­felelőt választhatja, — egy­aránt divatos lehet. Barlanglakásaik közvetlen közelében megtalálták az Árpád-korban Tihanyban élt remetebarátok temetkezési helyét. A veszprémi Bakonyi Mú­zeum régészei — Uzsoki And­rás igazgatóhelyettes irányí­tásával — két év óta dolgoz­nak a négy épségben maradt barlangcella feltárásán. Egy­értelműen sikerült bizonyíta­niuk azt a régi feltevést, amely szerint az Árpád-kor­ban egyidejűleg mintegy 30 remetebarát élt Tihanyban. A 40 négyzetméter alapterületű barlang közös étkező- és zso- lozsmázóhelyük lehetett. A remetebarátok néhány napja felfedezett sáncszerű Egzotikus látványosságot ígér a Vasas Művelődési Köz- pont a nyárra. Július 31-én. este, a városi sportcsarnok­ban lép fel a Tahiti Tánc­együttes. A több fesztiválon részt vett. s számos díjat nyert együttes 1976-ban alakult. Táncűkban, zenéjükben spa­tem etkezőhelyén — az 1 -es számú barlang előtt húzódó mintegy 20 méteres árokban — nyolc csontvázát találtak. Az elhunytakat ősi keresz­tény szokás szerint, napkelte irányában helyezték sírjaik­ba. Az alkalmas hely szű­kössége miatt 2—3 évszáza­dig egymásra temetkeztek; egyes remetéket pattintott kőlapokból kirakott kopor­sókba. masokat viszont egy­szerűen csak a ruhájukban helyeztek örök nyugalomra. A Hosszú ároksír tanúsága szerint a szerzetesek között élt egy rendkívül alacsony- törpe is: a nagy méretű kopo­nyája mellett alig egy mete­res csontvázát találtak. nyol és polinéz elemek is­merhetők fel. Mostani műso­rukban két részben összesen 17 kompozíciót mutatnak be. A műsor jegyeit július 1- től árulják elővételben a DVMK-ban, az üzemi közön­ségszervezőknél, a városi sportcsarnokban és a színház jegypénztárában. Látványossájr, táncok Tahitiról KETTŐS HUROK 24. Á Póker-szálló portása Tormás főhadnagy a hullámost műve­lődési otthon egyik szobájában ült, kö­rülötte fiatalok. Farmernadrágos fiúk, bodorfrizurás lányok — a színjátszó együttes tagjai. Violáról beszélgettek. Szinte minde­gyikük dicsérte. Ügy tűnik, szerették. — örültünk a szerencsejenek — mondta,; egy pattanásos fiú, aki ,sok- dioptriás szemüveget viselt. — Tudja, ritkaság, ha valakinek sikerül. Kiderült: Viola az utolsó próbán, ha szűkszavúan is, elmesélte, hogy filmez­ni készül. A részletekről nem mesélt. Nem faggatták.1 Még azt hitte volna, irigylik a szerencséjét. — Pedig, higgye el. őszintén drukkol­tunk neki — folytatta a rövidlátó fiú. aki amolyan vezetöféle volt. Az irányítást egy rendező végezte.> aki a megyeszék­helyen lakott, s olykor csak telefonon érintkezett a csoport tagjaival. — Nekünk ez főként szórakozás ... Tudtuk, hogy Viola sokkal komolyab­ban veszi, verseket tanult, próbálkozott, a rendezőnk nem túlságosan sokra érté­kelte . . . Tormás nézte a tehorgasztott fejeket. A színjátszók sajnálták Violát, elrémí­tette őket a gyilkosság, de semmi ér­demlegessel n?m tudtak szolgálni. Csu­pán egy vajszínű Opelről beszéltek, egy­szer azzal érkezett Viola, aki hozta, nem szállt ki a kocsiból, azonnal tovább­ment. A resndszáma? Ugyan kinek ju­tott volna eszébe, hogy felírja? — Ezután mondta Viola, hogy fil­mezni fog? — Azt hiszem, igen — szólalt meg egy szalmakazalfejű lány. — Gondolja, hogy az opelosnak köze van ehhez?... Tormás nem tudott válaszolni. Még néhány- semmitmondó szó, és búcsúzott. A városi kapitányság ügyeletén felhív­ta a megyét. Kérte, készítsenek listát a környéken levő Opel-tulajdonosokról. Tudta, hogy bizonytalan az ügy, az Opel gazdája lehetett vendég, üdülő, átutazó, akárki. A kapitányság bejárata előtt Víg fő­hadnagyba ütközött, akinek Mohai Ti­bor volt a '.kísérője. — Micsoda meglepetés! — nézte meg a forgatókönyvírót. — Csak nem anyagot gyűjt a legközelebbi filmhez? Mohai cseppet sem jött zavarba. — Sohasem lehet tudni. Volt egy kis időm. leruccantam. Ha valahol dolguk .van szívesen elviszem magukat. Mohai szemmel láthatóan á társasá­gukban akart maradni. Tormás bólintott. — Egy kávét megihatunk a szálloda presszójában... az egyetlen hely, ahol elfogadhatót főznek Hullámoson. Amíg Mohai előrement a saját, kocsi­jához, Tormás megkérdezte Vígét, mit tud Mohairól. — Azt hiszefn, nyomoz. Vagy nyomo­kat igyekszik eltüntetni. A Dolinában is járt. Már tud Örsi Szilviáról. Gondolom, nem ártana jelenteni a főnőknek a ta­lálkozást. * Vasárnap reggel — tekintet nélkül a munkaszüneti napra — együtt ült a nyo­mozócsoport Máté százados szobájában. Máté az asztalán fekvő irathalmazra nézett, kissé viszolyogva. Egyet kihúzott belőle, és Somogyi százados felé muta­tott. — Ügy tudom, te nyomoztad ezt a dolgot. . . Somogyi Péter, ,az erkölcsrendészeti csoport tagja átvette a gépelt papírla­pokat, megnézte és bólintott. Bende Ibolya bűnügyi regénye — Igen... a szokásos. . . lányokat szöktettek fel a szállodai szobákba. . . valutaügy . . . — Nem tűnt fel neked valami? — né­zett rá Máté. Somogyi tudta, hogy valaminek fel kellett volna tűnnie. Törte a fejét erő­sen. Még egyszer megnézte a papírt. — A Póker-szállóban történt az eset... — És ki a vádlott? — A portás ... A portást Borbély Károlynak hívták. Első lebukása volt. de komoly. Valuta, üzletszerű kéjelgésre való rábírás. Két év börtönbüntetést kapott, és azonnali hatállyal elbocsátották. — Borbély Károly a Póker-szálló előtt a Fortunában dolgozott. Ott, ahol örsi Szilviát meggyilkolták. — Ez még nem ok az izgalomra — le­gyintett Somogyi, aki resteilte, hogy nem neki jutott eszébe az egész. Máté rendületlenül folytatta. — Borbély ügyiratában arról van szó, hogy a hátsó bejárathoz kulcsot csinál­tatott. a csajok ott jártak ki és be. A fiúk is, akik a valutát elvitték. Béres főhadnagy lépett a szobába, iz­gatottan. — Főnök, indulnunk kell a Híd-akció- hoz. Egyébként eszembe jutott valami. A Póker-szálló neve ismerős volt Gon­dolom. nem ártana az 1092 76-os nyomo­zati iratot áttanulmányozni. A százados az asztalra nézett As előtte fekvő aktára. — Stimmel — bólintott, és arcán végi­re halvány derű tűnt fel. — Megtör- ténf... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents