Déli Hírlap, 1984. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-22 / 146. szám
STOP! KÖZLE KE DÜN K! Csak kezdőknek... Sokan úgy vélik, hogy a közlekedési ismeretek tantárgya egyenlő a közlekedési szabályok ismeretével, azaz a KRESZ-szel. Ennek ismerete természetesen alapvetően fontos, de hozzátartoznak a vezetéstechnikai és közlekedéstaktikai tudnivalók is. Aki a gyakorlatban meg akarja állni a helyét, arnak több tudással kell rendelkeznie, mint néhány jelzőtábla értelmezés nélküli megnevezése. vagy az alapv tő szabályok összefüggés nélküli ismerete. Az autózás során állandóan változó forgalmi környezettel találjuk szemben magunkat, ezért a jó helyzetfelismerés és a helyes^ döntés lehet alapja a balesetmentes közlekedésnek. Mindezek csak az elméleti ismeret- anyag átfogó és rendszerezett tudásnak a birtokában valósulhatnak meg. Az oktatás során a tanulók többsége a vizsgáig általában eléri ezt a tudásszintet. A vizsgától mindenki fél, szorong. Ez természetes. Hiszen számot kell adni a tudásról, a készségről. Mondani persze könnyű, a valóságban azonban nehezebb megfékezni a vizsgadrukkot — jóllehet, éppen a leplezett vagy leplezetlen idegesség vezet egy-egy olyan hibához, ami miatt netán ismételni kell a vizsgát. De inkább ismételjen valaki, mintsem, hogy átcsúszva a vizsgán, a gyakprlatban, amikor önállóan vezet, kövesse el azt a hibát, aminek beláthatatlan a következménye. S bár a jogosítvány megszerzéséhez szükséges műszaki ismeret, a KRESZ „betéve” tudása — a vezetési gyakorlat a legfontosabb, hiszen ekkor derül ki előbbi ismereteink értéke. A vezetési gyakorlatot mindenki izgatottan várja, Az oktatás első szakaszában a tanulók, gyérebb forgalmi területen, vezetéstechnikai jártasságot szereznek. Megismerkednek a gépkocsi kezelőberendezésének működtetésével, s hozzászoknak a gépkocsi „mozgatásához.” A második szakaszban következik a forgalomban való részvétel (Az első igazi próba!) Az oktató ekkor még intenzíven segít. A harmadik szakaszban, amikor a rutinfeladatok végrehajtása tudatosabbá válik, a kezdőnek már úgy kell viselkednie, mintha egyedül ülne a kocsiban. (Persze, nem egyedül ül.) Ezt kell minél előbb megszoknia, vagyis a magára utaltságot, a biztonságos döntéseket. Elegendő-e az a 30 óra a vezetés elsajátítására? Embere válogatja. Van, akinek elég, van akinek pótórákat kell vennie. Ha valaki úgy érzi (a legcsekélyebb mértékben is), hogy még nem képes az önálló vezetésre, ne sajnálja a pénzt. A 30 óra minimálisan kötelező; több lehet, de kevesebb nem! (Ennek megítélésében nagy szerepük van az oktatóknak, akik figyelemmel kísérik tanítványaik fejlődését, s látják, korrigálják hibáikat.) Az, aki sikeres vizsga esetén megkapta a jogosítványát, pillanatig se higgye, hogy megtanult vezetni. Pontosabban ne legyen elbizakodott. S hogy nem is lehet, arról megbizonyosodik első önálló útján, amikor nem ül mellette az oktató, amikor csak a maga ismereteire és a közúti jelzésekre szorítkozik. Az első önálló út általában szorongással jár. Ez azonban ne ijesszen meg senkit. Kérdezzünk meg 15— 20 éves jogosítvánnyal rendelkező, kellő rutinnal bíró gépjárművezetőket, vajon nincs-e még bennük is icipici szorongás ha valamilyen oknál fogva kihagytak néhány hónapot? Az első kilométereket ilyenkor ők is óvatosabban teszik meg. S ez az, amire a kezdő vezetők figyelmét felhívjuk. Akár szoronganak, akár nem — legyenek mindig nagyon óvatosak, körültekintőek. Ez a járművezetés alapszabálya. Mindig és mindenkor tartsák magukat az előírásokhoz, s számoljanak nem várt eshetőségekkel. Az elbizakodottság — hogy van már jogosítványom. tudok vezetni — éppoly veszélyes, mint az önbizalom hiánya. Évek. soksok kilométer kell ahhoz, hogy valaki azt mondhassa magáról: kellő gyakorlatom van. Ne higgyünk az „öregebbeknek”. akik úgy vélekednek: nekem már akkora a rutinom, hogy oda se figyelek. Ez nem igaz. Figyelni mindig kell! Végül még egy tanács: sok-sok lehetőség van arra, hogy — kezdők, régiek — képezzük . magunkat a különböző tanfolyamokon. Ne sajnáljuk az időt, ne mulasz- szuk el a lehetőséget, hogy megtanuljunk egyre jobban vezetni. A délelőtti tornaóra kötelező, de a pályák délután is megtelnek. Családi körben A Gyermekváros udvarán Az épület földszintjén sorakozó vitrinek között ezekben a hetekben az volt a fő helyen, amelyik érmekkel, serlegekkel, kupákkal zsúfolt. A miskolci Gyermekvá- ■ ros lakói látatlanban is le tudnák már rajzolni ezeket a tárgyakat, hiszen ők ugrottak, labdáztak, versengtek értük. Ezek a trófeák a mindenkori házibajnokságok díjai. és most egy valóban csodaszép érmének, és egy oklevélnek szolgálnak hátországul. KETTŐS HUROK 23. Valami nagy lehetőségre várt A vagyon elleni bűncselekmények csoportjától kölcsönkért Kocsis százados bosszankodva és fújtatva lépkedett felfelé a műemlék ház szűk csigalépcsőjén. — A fene — bosszankodott —, ki hitte voltul, hogy annak a navalyás bárnak több kijárata van. Ügy hitte, mindent tökéletesen kidolgozott. Záróra után a gitáros kijön a bárból, ö hozzácsatlakozik, s mire háromszor körbesétálnak a téren, mar mindent tisztáztak, megbeszéltek. A gitáros nem jött ki. Várt, várakozott, aztán bement a portáshoz érdeklődni. — Elment, kérem — mutatott egy másik ajtóra a portás, és kíváncsian méregette az idegent. A címét sem akarta megadni a gitárosnak, csak mikor Kocsis dühbe gurult, és megmutatta az igazolványát. — Nem biztos, hogy otthon találja — szóltak utána. Éjjel két óra volt. Mit csinál egy gitáros ilyenkor? Másik helyen zenél? Vagy elmegy a legújabb szeretőjéhez? Elindult azért a címre, kanyargóit, a szűk utcákon, s a csigalépcsőt megjárva, végre eljutott egy tömör faajtó elé. Csengő nem volt. Kopogtatni kezdett, majdnem dörömbölni. Az ajtó kinyílt, s megjelent egy hosszú hajú, szakállas fiatalember. A gitáros. Cseppnyi csodálkozás nélkül invitálta be ismeretlen vendegét éjszaka negyed háromkor. A toronyszoba tágas volt és világos. A berendezés egyszerű, de nem sze- dett-vedett. A széles heverőn egy vöröshajú lány feküdt, félig betakarva. — Alszik — intett a lány felé a fiú, és egy bárpuffot húzott a nyomozó elé. — Foglaljon helyet... Ömaga egy hintaszékbe ült. — Mintha tudta volna, hogy jövök — nézett a fiúra a százados. — Tudtam, hogy előbb-utóbb valaki jön — hagzott a kissé egykedvű válasz. — Mellesleg a vécésnéni még este odasúgta, hogy egy hekus keres. Neki van orra az ilyesmihez. Igaz, hogy én is megtaláltam az egyetlen hekust a vendégek között. Vártam, hogy szól valamit, de nem szólt. Hazajöttem. Mellesleg semmit sem tudok Szilviáról ... A százados úgy érezte, hogy a fiú csak játssza a közönyöst. _ Mikor szakított Örsi Szilviával? — Amikor váratlanul hazajött Hullámosról. Egy héttel későbbre vártam. Hogy hirtelen megjelent, tudtam, nem jelent semmi jót. s — Miért nem együtt mentek nyaratni? ~~ — Szilvia nem várt meg. Helyettesért szaladgáltam, nem kaptam. Ö meg dühöngött, és azt mondta, egyedül is elmegy. Ilyen volt... — Ennyi elég egy szakításhoz? A fiú arcán megjelent egy keserű kifejezés. * • , — Mi nem szerettük egymást... legalábbis Szilvié, hogy úgymöndjam ... szóval csak szórakoztunk, és ő unta meg előbb ... — Mikor ismerkedtek meg? — Februárban jöttem Pécsre. Nem mintha Pesten nem kaptam volna szerződést, de vágytam egy kis vidéki levegő után. Elfáradtam, vagy mi. Untam a régi brancsot. Márciusban Szilvia eljött a bárba, s ettől kezdve megszűnt a nyugalom. A helyi fejesekkel volt, nagy társaság, rengeteg pia. Nézegettük egymást, láttam, hogy Szilvia mindenkihez kedves, de senkihez nem tartozik igazán. Záróra után feljött hozzám. Amikor elment, azt mondta, szerencsém van, hogy megismertem őt. És mosolygott hozzá, de olyan furcsán. Ezután, ha kedie volt, eljött a bárba, megvárt, hazajöttünk. Nagyjából eny- nyi volt... — Milyen gyakran találkoztak? — Rendszertelenül. Tőle függött, így rendeztük be. Volt olyan hét, hogy ha- romszor-négyszer megjelent, mindig más ruhában, elegánsan. Az is előfordult, hogy két hétig nem láttam. — És ilyenkor maga? A fiú vállat vont. — Nem estem kétségbe. Ámbár, most úgy érzem, mégiscsak jelentett valamit. — Nem vett észre rajta semmi furcsát? A viselkedésén az utóbbi időben. — Ne tudom, mit ért furcsa alatt. Ö tulajdonképpen mindig különös volt. Jól keresett, vigyázott a függetlenségére. Többször kifejtette, nem érti azokat a nőket, akik a házasságot tartják az egyetlen életcélnak. Ö egyáltalán nem erre vár. Vár valamire, de nem erre. Valami nagy lehetőségre várt. — Meglátod, még hallasz rólam — ezt mondogatta, ha egy kicsit ivott. Sajnos így lett, bár ő egyáltalán nem ezt képzelte. — Gondolja, hogy valami könnyelműséget követett el? A fiú már inkább csak magának beszélt. — Szilvia álmodozott, de nagyon is ésszel próbálta csinálni a dolgokat. Ipari tanuló korában a munkaügyissel volt jóban, később a kátéesz elnök helyettesével. A munkájának híre volt, rengeteg kuncsaft kereste meg. Bende Ibolya bűnügyi regénye —- Nem voltak művész ismerősei? Filmesek? — Nem tudok róla. Pedig nekem majdnem mindent elmondott. Talán arra is kellettem neki. Lelki szemetesládának. A fiú közönye szomorúságra váltott át. — Hol volt, amikor Szilviát meggyilkolták? — Szóval most engem gyanúsítanak? — mosolygott gúnyosan a fiú. — Nincs gyilkos, hát szerzünk egyet? — Ne legyen cinikus — váltott át szigorúbb hangra Kocsis —, ez csak- kérdés volt, sok embernek feltettük. Maga azok közül őaló, akik érdekes módon nem jelentkeztek Szilvia halálhírére. — Szilvia dobott engem — a gitáros ingerülten járkálni kezdett, szemmel láthatóan nem érdekelte a heverőn fekvő lány álma. — Azt mondta: most voltam nálad utoljára... ■ — És maga nem kérdezte, miért? — Nem. Elutazik — azt mondta, őszintén szólva, nem hittem. Gondoltam. talált egy jobbat. Vagy csak cukkolni akar. — Mikor tudta meg, hogy Szilviát megölték? — Az úiSágban láttam a fényképét. Nem jelentkeztem. Megállt, kihívóan nézett a századosra. — Most letartóztat? A rendőrtiszt felállt. * Farkasszemet nézett a gitárossal. — Nem. De azért azt tanácsolom, gondolkodjon. Hátha eszébe jut valami más is. És ha lehet, maradjon a városban. — Tud jobbat? — kérdezte a fiú, és reménytelenül legyintett. — A lehetőségeim, hogy úgy mondjam, minimálisak. Kocsis százados, maga sem tudta miért, nem gyanúsította a gitárost. Talán mert Máté sem tette, és Kocsis elfogadott minden teóriát tőle. Máté — hiába titkolta — már összekötötte Halasi Viola és örsi Szilvia ügyét. Akkor is, ha a két lány úgy különbözött egymástól, mint a tűz és a víz. Vajon ki volt az. aki a szelíd, szolid Viola és a semmitől vissza nem riadó Szilvia nyelvén egyaránt értett? És valójában, mi az, ami a két lányban, a két ügyben azonos? Ezekre a kérdésekre még nem találtak választ. (Folytatjuk) Háromszáz gyerek és négy tornatanár neveben vette át nemrég Czirják Sándor a Magyar Diáksport Tanács elismerését. Az országban huszonhármán kapták meg a testnevelés és diáksport fejlesztéséért létesített díjat. — Mit kell tenni ezért az elismerésért? Mi az ára? — 1975 óta dolgozom a Gyermekvárosban, kilenc esztendő kitartó munkájának az eredménye a díj, de szó sincs róla, hogy egyedül az én érdemem. Négyünké, akik itt testnevelést tanítunk, és mindenkié, aki ebben a házban dolgozik, él. Ne gondolja, hogy az álszerénység mondatja ezt velem, ki nem örül az országos elismerésnek. De ebben a házban — ezt nagyon gyorsan megérzi, és „természetesen tapasztalja az ember nines •ért. nem mi vagyunk. Áki'itt dolgozik, az itt él, és az ő élettét is ezek a mindennapok építik. — A gyerekeknek életeleme a mozgás. Hálás foglalkozása van ebben a házban,. — Ma már talán, de nem volt ez mindig ilyen egyszerű. Emlékszem, annak idején még azzal is megkínlódtunk, amíg megtanítottuk a gyereket arra, hogy ha lejönnek az udvarra, milyen ruhát, cipőt vegyenek magukra. Emlékszem olyan játékosnak induló délutánokra, amikor majdnem baj, lett, mert a drukkerek enyhén szólva nem voltak sportszerűek. Esztendőkbe került, amíg mindenki belátta, hogy a sportszerű magatartás ott kezdődik: győzzön a jobbik. Soha nem szabad elfelejteni, hogy ezek a gyerekek honnan jönnek, és most, mikor tényleg örülünk annak az elismerésnek, ami az én személyemben az egész intézménynek szól, mi sem felejtjük el. hogy honnan indultunk és hová jutottunk. — Mire neveli a nevelő- otthonban élő gyermeket a sport? — Kitartó munkára, fegyelmezettségre és erősíti az összetartozás érzését. Ebben a házban nincs tornából felmentett, hiszen a tanítási óráktól elkezdve a délutáni sportíoglalkozásokon kereszt1 tül a barátságos mérkőzése1 kig, a játékig minden forma arra való, hogy minden gyet ' rek foglalja el magát. Azt szerettük volna elérni, és azt hiszem, mára már sikerült," hogy ha pattan az udvaron á labda, maguktól induljanak4 játszani. Mozogjanak azon a~ szinten, amire képesek, és" közben fejlődjenek, erősödje-4' nek. Ebben házban azért volt'“ mindig kiemelt tevékenységi' forma a testnevelés, mert rTÍr a nap valóban egy huszonnégy óra. és minden órát úgy kell eltölteni, hogy örömet is hozzon. Ennek a háznak nemcsak fedelet, hanem a gyermeki életnek értelmet ás kell adni. — Hányféle sportlétesítménye van ma.' p, Gyermekvárosnak? , — Sok,’ de' rtém 'ad'tákjWfí' gyen. A nagy gyerekeknek és.. a patronáló felnőtteknek évtizedes munkája van a szabadtéri kézi-, kosár- és röpr labdapályában. Fokozatosan létesült a távolügró-, a ma- '■ gasugró-, a futó- és a foci- pálya.. Annak idején csate a tornaterem volt. A mai jó körülményekért kéményen, kellett dolgozni, legfeljebb az jelentett előnyt a többi okta-* tási intézménnyel szefnbetjé „ hogy a ház körül tágas, szam bád terek vannak. De nerrt is lehet másképpen, a gyere- ; két, akinek ez az otthona,, i nem lehet bezárni. Egyéb-'j ként az egyetemmel és aj; környező általános iskolák-.? kai is nagyon jó kapcsolatiunk van, ha t valamelyik.'.; sportágban összejön egy-égyl-' jó csapat, házon kívül is szerepelünk, és egy-egy olyan 4 nagy sportrendezvény alkal- ' mával, mint aVnilven most a július elején lesz. hívjuk és ^ várjuk a vendéget. Az ilyen- í> kor. születő szép sportbarát-,. ságök legalább olyan fonto- " sak, mint az évenkénti átlag ■' kétszáz kirándulás, a túrák, a nyári balatoni tábor. — Itt a nyár, most nyilván még nagyobb lesz a forgalom a sportpályákon... — Kemény nyár élé nézünk. A gyerekek nagy több- * sége itt maradt, és szeretne örülni a vakációnak. Kívánjon nekünk jó időt. . i M— BÉLYEGGYUJTÉS A bélyeggyfijtemény fejlesztésének egyik alappillére a csere, melynek természetesen több forrása van. mint például a Miskolcon, a Kossuth Művelődési Házban szombatonként 10—12 óra között megtartott bélyegbörze. A MABÉOSZ által rendezett bélyeg- g.vorscseréken pedig kikiáltásra kerülnek az ország különböző részén beadott bélyegek. Ennek korábban hagyományai voltak Miskolcon a városi bélyeggyűj-. tőkörben, Ózdon pedig a béketelepi bélyeggyűjtőkörben. Sajnos, helyiségproblémák, valamint amiatt, hogy az érintett köri vezetők ezeket nem pártolták eléggé — háttérbe szorultak. R. L.
