Déli Hírlap, 1984. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1984-05-23 / 120. szám

Füstköd: alig Szennyezik ti levegőt A OH várospolitikai fóruma Hogy épít parkot a kertészet? ♦ Miért folyik ti rézsű az úttestre az Avason? ♦ 1 izen^ny forintos órabérért lazsálni lehel? ♦ Hányán zajlik a műszaki irányítás? A Hazafias Népfront Or­szágos Elnökségének kör­nyezetvédelmi, tudományos és oktatási albizottsága teg­nap ülést tartott az Országos Meteorológiai Szolgálat Lég­körfizikai Intézetében. A bi­zottság tagjai első ízben vi­tatták meg önálló témaként a hazai légkör minőségének, a levegőszennyezés mértéké­nek helyzetét, ami a kérdés­kör növekvő fontosságára, s korábbi elhanyagoltságára is utal. A levegő minősége a nagy­városokban az utóbbi évek­ben jelentősen javult, nagy­mértékben csökkent a füst­ködök kialakulásának veszé­lye. ami elsősorban a leve­gőtisztaság-védelmi intézke­déseknek köszönhető — mondotta Kozák Béla, az Or­szágos Meteorológiai Szolgá­lat elnökhelyettese, szerve­zetük mérési adataira hivat­kozva. Előadásában kifejtet­te, hogy a levegőt hazánkban elsősorban a fűtésből, a kor­szerűtlen gyártási folyama­tokból, s az egyre növekvő mértékű gépjárműforgalom­ból eredő anyagok szennye­zik. Elmondotta, hogy a le­vegőt szennyező anyagok el­sősorban hazai forrásokból erednek, de nagyobb távol­ságokról is bekerülnek a ha­zai légkörbe, de innen is jut külföldre. A levegő tisztasa­Nem úgy sikerült a Porán ralli autóverseny a 33-as ra.itszámú kocsi legénységé­nek, ahogyan eltervezték. A Martin László—Ziegner Ta­más páros kisodródott a murván a Garadna és Var­ba közötti gyorsasági szaka­szon szombaton reggel 4 óra tájban, s szakadékba zuhan­tak. Szerencséjükre, egy fán kötöttek ki — mesélte Zieg­ner Tamás, a kecskeméti Vo­lán versenyzője. — Sajnos, számunkra na­gyon szerencsétlenül végző­dött ez a verseny. Ki tudja, mi okból, de nem vették észre, hogy elvesztünk a gyorsasági szakaszon. Egy­más ulán robogtak el mel­lettünk a versenyzők, mi­közben mi nagy nehezen le­kászálódtunk a fáról, az összeroncsolódott autóból. Társam, a kocsi vezetője na­gyon rosszul volt. ennek el­lenére is csak kétórás ké­séssel került kórházba. En­nél nagyobb baj, hogy az őrizetlenül hagyott karambo­gának e védelme éghajla­tunk megőrzése szempontjá­ból is rendkívül fontos, hi­szen a szennyezőanyagok ha­tására a hazai átlaghőmér­séklet megváltozhat, és ez sú­lyos következményekkel jár­hat. A széntüzeléshez való visz- szatérés ronthatja a levegő tisztaságának helyzetét — mondották többen a felszó­lalók közül. hangoztatva, hogy e tekintetben ésszerű kompromisszumokra és elő­relátó intézkedésekre van szükség. A piacokon és a zöldség­boltokban egyre kevesebb óburgonyát látni. Van már üjkrumpli, de ez nem min­den főzési célra alkalmas, s az ára is jóval borsosabb, mint a régié. Mi a helyzet most burgonyaügyben? — kérdeztük Ábrahám Istvánt, a Zöldért kiskereskedelmi osztályvezetőjét. — Modern halmos táro­lóinkban sokkal tovább tart a krumpli, mint a régi rak­tározási módszerekkel, mivel szellőztetni lehet; csírázás el ­los 1300-as Ladánkat teljesen kifosztották. Nem akadt, aki vigyázzon rá, amíg minket kórházba szállítottak. Ellop­ták a bukósisakjainkat, s meg a helyszínen lekaparták róluk a matricát. Hátha va­laki tud valamit róla, el­mondjuk: a két sildes, fehér sisakban beépített fülhallga­tó van. Eltűnt a kocsi tűz­oltókészüléke, s a pénztár­cánknak is nyoma veszett, nyolcezer forinttal együtt. Tudomásunk van arról, hogy nemcsak a mi kocsinkat fosz­tották ki; az egyik verseny­zőtársunk Ladájából például még az üléseket is kiszerel­ték a karambol után. Bízunk abban, hogy az újság olvasói között akad szemtanú, aki valamit látott vagy tud a karambolos autók kifosztá­sáról. S jó lenne, ha a se­gítségünkre lennének, hogy mielőbb visszakapjuk a to­vábbi versenyzéshez nélkü­lözhetetlen speciális ralli­Az életmentő vér Május 28-án és 29-én a SZOT balatonfüredi Oktatá­si Intézetében tartják a VI. országos véradó konferenciát. Országunkban a véradó­mozgalom társadalmi üggyé vált. Mintegy félmillió vér­adó — a lakosság csaknem 6 százaléka — tavaly 245 ezer liter vért adott díjta­lanul a sérültek, a betegek gyógykezeléséhez. A donorok zöme évente egyszer, egy része — főleg a ritka vér­csoportnak — évente több­ször vállalja ezt az áldoza­tot. önzetlenül, térítés nél­kül Ma már kielégítik a gyógyászat vérigényeit. Ezen a konferencián tehát már nem a véradók számának és a vér mennyiségének gya­rapítását. hanem a véradás jobb megszervezését, a vér megfelelő hasznosítását és elosztását szorgalmazzák. len is kezeljük, s így nem fonnyad. Téli készletünk ezért kitart az újig, sőt to­vább. Annak, hogy a piaco­kon és a boltokban keve­sebbet találhatnak belőle a vásárlók, az az oka, hogy más megyékből, de még a fővárosból is viszonteladók fel akarják vásárolni az óburgonyát, s tetemes felár­ral kívánják továbbadni. Ezért az üzleteknek napi ke­reten belül kell gazdálkodni. A szerződésben előre meg­rendelt mennyiséget tovább­ra is szállítjuk, de a zavar­talan ellátás érdekében meg kell akadályoznunk, hogy az áru más megyékbe kerül­jön. A piacokon csak két- kilós csomagolásban árusít­juk, hf>gy a visszaéléseknek elejéi’ tudjuk venni. Bizton­sági tartaléknak az ÁGKER- től magyar gyártmányú bur- gonyapelvhet szereztünk be. ezt 25 kilogrammos és ne­gyedkilogrammos csomago­lásban tároljuk, de amíg nincs rá szükség, nem szál­lítjuk ki a boltokba. Az új­burgonya 2—3 hetes késés­ben van ugyan, de a ked­vezőre fordult időjárás mi­att az ára elég gyorsan csök­ken. Tudomásunk szerint or­szágszerte gondok vannak az ókrumpli mennyiségével, de reméljük, hogy a mi me­gyénkben nem fog gondot okozni a lakosság ellátása. Az avasi III-as ütemben la­kók türelme elfogyott. Mind többen és mind többfelé ko­pogtatnak jelzésükkel: felhábo­rító és tarthatatlan, amit a Miskolei Kertészeti Vallalat parképítői munka ürügyén mü­veinek a Hajós István utca tér­ségében. Egész műszakokat ül­nek végig tizen-tizenöten — némelyek szerint volt rá eset. hogy huszonnégyen is! —, s nincs senki sem, aki munkára buzdítaná őket a fizetésükért. A környék hazaiból az ablako­kon at szemlelheti a lakosság a ' „tempót”, s nyelheti mér­gét, hogy a nagyszámú gyer­meksereg harmadik éve kény­telen porban, sárban csetleni- botlani a játszótérnek, parknak szánt területen. — Az ablakból nézni könv- nyű! — ítélte meg a „kibic- pozíciót” Kézdy András, a kertészeti vállalat parképí­tési ágazatvezetője. S nyil­ván nehéz lenne • meggyőzni róla, hogy bizony semmivel sem könnyebb, mint a lapá­tot támasztva diskurálni a rendezetlen terep fölött. Rá­adásul a „nézőket” nem fi­zetik a „semmittevésért” mű­szakszám, órabérben. Á Hazafias Népfront kör­zeti bizottsága invitálta ez alkalommal helyszíni szem­lére a kertészeti vállalat ve­zető szakembereit. Hullák István, a bizottság titkára vállalta a narrát.or szerepét, magyarázatot fűzve az épü­letek közötti panoráma vi­gasztalanságához. — Ügy tudjuk, 1000—1500 díszcserjét ültettek ki más­fél éve itt, darabját 48 fo­rintért. Meg kell nézni, mi maradt belőle. A parképí­tők munkagépéi s a földet szállító teherautók tiporták ki jórészt őket. A rézsűt volt ahol legyalulták, aztán újra feltöltötték, még merede- kebbre. Volt ahová hordták a földet, s masnap-harmad­nap elszállították onnan va- I lamerre. A legkisebb eső az úttestre mossa a rézsűkről a laza földet, vastag sárréteg marasztalja a lépcsőn s jár­dákon közlekedőket. Az isko­la mögött szakadóban a part. hogy az ember rágon­dolni sem mer, mi követ­kezhet egy felhőszakadás útán. Nyilván újabb főcső­törés. amire volt is példa már a közelmúltban, amikor a vékony talajtakarót le­mosta az eső a 100-as nyo­mócsőről . .. Van-e garancia, hogy megszűnik a parképí­tőknél ez a gazdátlanság és esetlegesség ? Rudolf László, a kertésze­ti vállalat megbízott igaz­gatója s a "kíséretében levő vállalati szakemberek min­denekelőtt azt magyarázták el, " hogy Magyarországon sincs olyan lakótelep, ahol ennyire lehetetlen terep ten­né próbára a parképítőket. Tulajdonképpen sok-sok ki­lométernyi támfal kellene, hogy megfogják az Avast a rézsűk aljában. De hát ki fizetné meg? — Mi csak azt csináljuk, amit tőlünk a város beru­házója megrendel. A támfal drága, folyómétere 1500— 2000 forintba kerülne, hol van a városnak erre pénze? Persze szerintük is lehet­ne jobban, ésszerűbben, csak hát nem az a dolguk, hogy a beruházók megrendelését kifogásolják minduntalan. Van ugyan jó néhány ja­vaslatuk — például a ré­zsűkbe épített víznyomó- vezetékek védelmére — s ígéret, hogy visszatérnek rá alkalomadtán a döntésre illetékesek. Rosszak a tervek, hisz’ sík „terepre”, a rajz­asztalon készülnek. Mindun­talan módosítgatják. mint az építési ütemet: mikor hol szorít a cipő a városnak, oda irányítják az embereket. ■ ■ Hogy mindettől még le­hetne gj'orsabb tempóban haladni a parképítéssel, ha már éppen oda irányítják az emberek tucatjait? Készség­gel elismerik. De gondoljunk bele- 124 ember helyett jós ha 88-cal rendelkeznek, túl­nyomó többségük lumpen vándormadár. akik csak azért vállalják el ideig-óráig a parképítő munkát, hogy családi pótlékot kapjanak. — Fizetni sem nagyon tudjuk őket. s mit várjunk tőlük tizenegy forintos óra­bérért? — kérdezte megér­tést remélve az ágazat veze­tő. Hát például azt — hang­zott a válasz —. hogy leg­alább ennyiért dolgozzanak meg. ezt se kaphassa meg senki ingyen. Igen ám, de ki ellenőrizze, hogy mit teljesí­tettek? Kevés a művezető; Lillafüredtől Tapolcáig le­hetetlenség eljutniuk minden­nap. minden munkahelyre. Hogy akkor mégis hogyan végzik a műszaki irányítást — elvégre építőmunkáról volna szó —. az végül is nyi­tott kérdés maradt. A felek kölcsönösen biztosították egy­mást együttérzésükről, s megegyeztek abban: a HNF körzeti bizottsága a tanács illetékeseihez nyújtja be az Avason élők javaslatait a parképítés ésszerűsítésére, netán gyorsítására is, a ker­tészetiek meg a maguk por­táján tesznek valamelyest nagyobb rendet. Am az em­berekben mindezek után sem csitul a kétely: ilyen körül­mények között elegendő-e a jó szándék arra, hogy meg­feleljenek annak a követel­ménynek, ami új létesítmé­nyek kivitelezéséhez elen­gedhetetlen? Gondolunk itta szakértelemre. Ügy tűnik, hogy a vállalat vezetői ál­tal felsorolt „objektív ne­hézségek” már-már a szer­vezet alkalmasságát kérdő­jelezik meg a parképítés­re... sisakokat. (szántó) Hínár fo»ja az evezőt A tapolcai csónakázótó, szombat délelőtt. Több jármű van már a vízen, csobbannak az evezők. Középkorú férfi izzad: húzza, de nem megy. Minduntalan hínárt emel a lapát. Bosz- szúsan kifakad, hogy hát akkor miért csónakázó a tó. ha a „ragaszkodó” növényzettől nem tud haladni? A vízen gyor­san száll a hang. többen csatlakoznak hozzá véleményükkel. Kidőlt fa lóg a vízbe a kis sziget ágában. Régebben erre­felé is lehetett menni, most épp ez zavarja az evezőket. Jobb lett volna az idegenforgalmi .idény előtt elkészülni az ilyen munkákkal, de talán még most sincs későn. Nem min­degy, miként tölthetik szabad idejüket az amúgy kicsinosí­tott Tapolcán a miskolciak vagy az ide látogató üdülöven- Aégek! (b. a.) * A kovácsok az anyag színéről is látják, hány fokon iz­zik ... (Kerényi felv.) kifosztották a kocsijukat Szakadékba zuhantak a raliin Gálát veinek a spekulációnak Van iné a burgonya (radványi) + Sok-sok kilométer támfal kellene, de — ki fizetné megT

Next

/
Thumbnails
Contents