Déli Hírlap, 1984. április (16. évfolyam, 79-101. szám)

1984-04-09 / 84. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, S59L Pt 39. — TeLs 18-829 Zaj éjjel, zaj nappal a Kilián utcában Szorongtunk, A Kilián György u. 6. sz. alatt lakunk, s a házunk elé építettek a Bányászati Aknamélyítő Vállalat dorogi kiren­deltsége üzemvezetőségének felvonulási telepét, ahol külön­böző építőanyagokat tárolnak. Innét szállítják azt a munka- területre, ide érkeznek és ismét indulnak a dolgozók a mun­kahelyükre. Tízemeletes házunknak a Domus Áruház felőli oldalán la­kók — úgy hírlik — évekre kénytelenek lesznek eltűrni, hogy se éjjel, se nappal nem pihenhetnek, mert ez a válla­latát folyamatosan dolgozik, szombaton és vasárnap is. A nap és az éjszaka legkülönbözőbb óráiban jönnek a teher­autók, eldübörögnek az ablakok alatt, aztán betolatnak a tenyérnyi felvonulási telepre. Közben három-négy — túlki­abálva a motorzúgást — „irányítják” a gépkocsivezetőt, és ha maradt még lakó a házban, aki erre a bábeli hangzavar­ra sem ébredt fel, akkor megkezdődik a rakodás, ami ab­ból áll, hogy a kocsival érkezett dolgozók zsebre tett kézzel, ácsorogva nézik, amíg egyik társuk feláll a gerenda-, vagy dcszkahalom tetejére, és egyenként dobálni kezdi az emlí­tett építőanyagot a teherautó fémből készült raklerülctére. Ez a művelet ágyúlövésekhez hasonlít a csendes éjszakában vagy hajnalokon. Tíz-tizenöt gerenda felrakása után az au­tó kiszlalomozik az udvarból, az előbbiekben már leírt „irá­nyítás” mellett, aztán még a dolgozók vfsszakiabálnak né­hány keresetlen mondatot a telepen maradóknak, vagy a nemtetszést nyilvánító lakóknak, és fél óra, vagy egy óra múlva ismétlődik minden elölről. Ez a helyzet tarthatatlan. Nagyon hosszú levelet kellene írni ahhoz, hogy még mi mindennel jár a telepnek közvet­len a ház mellé történt elhelyezése. Az állandó szállítás za­varja a ház előtti' jászótér kicsinyeinek játékát, és veszé- yezteti a testi épségüket. Az itt levő óvoda gyermekeit is ide szokták kihozni hintázni, szaladgálni... A telep őrkutyája éjjel-nappal szabadon van, igy házun­kat csak a Hoffmann O u. felöl tudjuk megközelíteni, mert a Petőfi utca felől ki vagyunk téve annak, hogy a telep mellett elhaladva a kutya a lábunkba harap. Számtalan esetben a munkások vagy az őr parancsolja vissza, amikor békés járókelőkre támad az állandóan nyitott kapun át vagy a játszótéren szaladgáló gyerekeket kergeti fel a műszókéra. a csúszdára. A magam és 40 lakótársam nevében is kérem az illetéke­sek mielőbbi, hathatós intézkedését. F. F.-né Miskolc Á Pece túlo'dalón A múlt év végén, mint la- kóbizoltsági elnök, kaptam egy körlevelet a városi ta­nácstól, az illegális szemét- és törmelék-lerakóhelyek felszámolásának ügyében. Most, a tavaszi nagytakarí­tás idején, ismét aktuálissá vált ez a Miskolc életében megoldhatatlannak látszó „házi feladat”. Ami szűkebb pátriánk, az Árok utca es közvetlen kör­nyékének köztisztasági hely­zetét illeti — mivelhogy er­ről a területről is szeretnék szólni — szerény vélemé­nyem szerint megfelelő (he­tenként két alkalommal ürí­tik a kapuk elé helyezett szemetes edényeket.) De tá­volról sem áll ilyen jól a szemétszállítás ' ügye a Pece tüloldalán. a hajdani pince­soron, valamint a harmin­cas években „honfoglaló te­lepnek” nevezett, manapság Bábonyibérc sor utcanévre keresztelt. Jórészt a Pcce pa­tak nyomvonalat követő he- pe-hupás területen. Röviden és tömören fogalmazva, azt is mondhatnánk: sehogyan sem áll... Csak az évlize­mint a keringek... Köszönettel tarto­zunk a MÁV-nak, amiért a legutóbbi ka­tonai esküre mentesí­tő különvonatokat in­dított, átszelve az egész országot. Am mégis keserű a száj­ízünk. Miskolcon ugyanis csak némi kö­zelharc árán sikerült magunkat bepréselni a hideg peronra, mert máshol már talpalat­nyi hely sem volt. Ügy szorongtunk, mint a szardíniák a doboz­ban. Nem túlzás; több mint 7 órát álltunk Zalaegerszegig. Hadd tegyem hozzá: 62 éves fejjel! Visszafelé pe­dig már fel sem tud­tunk szállni a mente­sítő vonatra; vagy szá­zan lemaradtunk. Az egész utazás egy kál­vária volt. Sok-sok utas nevében: Kassa László Miskolc. Tetemvár, Felsősor 203. Stafétabot Dr. Szabó Gyula, a kiliáni. csillagvizsgáló vezetője nyu­galomba vonult. Nagy tudású, elismert szakteld ntélyű ta­nárember adja át a staféta­botot az utána következők­nek. Olyan tudós, aki szá-, zakban élesztette fel a tu­dásszomjat, s azt képes volt kielégíteni is. Kollégái, ta­nítványai szerették és be­csülték, s minden bizonnyal igy lesz ez ezután is. Mert dr. Szabó Gyula ugyan nyugdíjba vonul a csillagvizsgáló éléről, de nem nyugalomba. Dolgozik to­vább, hiszen a munka az élete; ez tette, ez teszi elis­mert emberré a városban, az országban. Dolgozni jó, szép, hasznos és kellemes — mondta sokszor, s mondhat­ja most is, hiszen három­műszakos nevelőtanári állást vállalt idős fejjel is. K. P. Miskolc Ha az építők rendesek volnának A Vologda városrész szép fertálya lehetne a Mátyás király utca. Ha például az építők eltakarítanák maguk után a betontörmeléket, fel­töltenék a gödröket, meg­szüntetnék az esőben bokáig érő sarat. Például a 18—22. számú bérházak között és körül. Senki sem érti, mi­ért nem lehet lebitumenez- ni az utca alig százméte­res szakaszát, amelyet min­den autós használ. Tegyük hozzá: félve mindig a ten­gelytöréstől, mérgelődve a sár, s a por miatt. T. L. Miskolc, „ .. . a Pátria szolgálíató- házban levő 19 30 gyógy­szertárban három elkülöní­tett helyen történik a gyógy­szerek árazása és kiadása, melyek közül az egyik ki­adóhelyen csak a recept nél­kül is kapható szereket szol­gáltatjuk ki, és ez i* tájé­koztató táblákon ki is van írva. Ebből következik, hogy egy időben három páciens­sel is tudunk foglalkozni. A 'vényre kiszolgáltatandó, de a recept nélkül is beszerezhe­tő szerek jelképes térítési díját természetszerűleg a pénztárnál ki keil fizetni. Csak ennek megtörténte után adhatjuk ki a gyógyszert a betegnek vagy hozzátartozó­jának, de bármelyik kiadó­helyen, amiből egyértelmű­en következik, hogy egyhar­dek óta felgyülemlett hamu, műanyag, fém, papír, üveg, sokféle törmelék majdhogy­nem félkilométeres hosszan áll szilárdan, szinte napon­ként hízva, hiszen az itt la­kók minden hulladékot ide öntenek. A Pece patak medrét jó­részt ez a szemét tölti ki, nyáron fölöttébb kellemet­len bűzt, s kórokozókat ter­melve, de télen sem szemet- szívet gyönyörködtető lát­vány. Ezen a tájon ugyanis semmiféle szemetlerakóhely, konténer nem volt és jelen­leg sincs: emberek viszont szép számban élnek itt, te­hát mindenképpen szükséges lenne valamilyen megoldást találni. A tiltó táblák nem hoztak és nem is hozhatnak megoldást, hiszen ahol em­berek laknak, ott szeméttel is számolni kell. A feltéte­lek megteremtése uián — és itt elsősorban konténerek el­helyezésére gondolok — már kellő eréllvel és nyomaték­kai lehet fellépni a felelőt­len szemetelők ellen. Bozsik István Miskolc Tragédia és ruhatár Talán nem lenne hiábavaló, ha egyszer a színházi kritikák rovatában az előadás mellett a közönséget is kritika érné. Nevezetesen Az ember tragédiájának március 31-i előadását megtekintő közönséget. Elkeserítő, s szívet szomorító látvány, amikor a lelkesen tapsoló közönség hirtelen a kabátjáért rohanó tömeggé vál­tozik. nem tartva szükségesnek, hogy a színészek — legalább a három főszereplő — másodszori meghajlását kivárja. Nem egészen érthető számomra, hogy az a néző, aki szombat este Három és fél órát türelmesen ülve végignézi a produkciót, miért nem szán még néhány percet a művészeket megillető elismerés kifejezésére. Visszataszító jelenség, amint a tapsoló közönség soraiból — lehetőleg a sor közepéről, másokat felállásra kényszerítve — néhány „értő” színházlátogató igyekszik elsőnek a ruha­tárba érni. E szégyenérzetet, mint az arctalan közönség egy tagjának érzését, az évek alatt többször átéltem, de ez a mos­tani előadás után valóságos indulattá fokozódott bennem. El­tekintve az előadás értékelésétől, ami nem feladatom (bár kitűnő, s katartikus élményt nyújtó előadásnak tartom), min­denképpen etikátlan az ilyen nézői magatartás. Véleményem szerint, ha egy-egy produkció koncepciója, vagy akár annak megvalósítása nem felel is meg a néző személyes ízlésének, a rendezői és a színészi teljesítmény (ami ennél a darabnál vitathatatlan), feltétlenül megérdemli a néző köszönetét és megbecsülését. Hazafelé menet elgondolkoztam azon, milyen ürességet erezhet az a színész (lévén egyetlen igazi elismerése a taps), aki szellemi cs érzelmi energiáját nyújtva, nem talál viszon­zásra ... Dr. Brunner Ildikó ' Miskolc, Chiepkó E. 15. madara csökken a várako­zási idő, még akkor is, ha egyszerre több igénylő ke­resi fel, bizalmával megtisz­telve, gyógyszertárunkat. Ép­pen a gyorsabb ügyintézés miatt alakult ki ez a rend­szer, mert a korszerű gyógyszertár tágas fogadó­tere lehetővé teszi, hogy ne egyetlen sorban, esetenként összetömörülten várakozza­nak a betegek a gyógyulást hozó szerért. (Kismamákkal, súlyos betegekkel soron kí­vül is foglalkozunk.) A gyógyszert a legnagyobb kö­rültekintéssel és biztonság­gal kell a rászorulókhoz el­juttatni. Ezért a pénzkeze­léssel megbízott, nem szak­képzett dolgozó számára ti­los még blokkot is kiadni. Remélem, kárpótlást nyújt a kisebb-nagyobb várakozá­sért az, hogy a vásárlók a gyógyszerészektől nemcsak körültekintő, kétszeres el­lenőrzés után kapják meg a gyógyszert, de a gyógyszer szedésével kapcsolatban is tájékoztatásra számíthat­nak. A felelősségteljes mun­kánkhoz legyen szabad e helyütt is néha több meg­értést, türelmet kérni. Az észrevételt tevőnek a ka­millateával kapcsolatos fel- tételezése sem helytálló, mi­vel 1983 októbere óta gon­dok vannak ennek a köz­kedvelt gyógynövénynek a beszerzésével. Ezért, hogy minél több rászoruló számá­ra tudjuk a gyógyászati mi­nőségűt biztosítani, csökkent mennyiséget adunk ki, ami­re minisztériumi utasítás is van, akárcsak más hiány­cikkek esetében. (A választ a Lehetne ésszerűbben cím­mel megjelent olvasói ész­revételre kaptuk dr. Ecsy Zoltántól, a Szécheniri út 3 —9. sz. alatti 19/30-as sz. Gyógyszertár vezetőjétől.) Találtak egy pénztárcát Április 6-án, pénteken délelőtt 11—12 óra között a Széchenyi úton találtak egy pénztárcát, nyugdíjas-szel­vénnyel és pénzzel. Igazolt tulajdonosa az ÉMÁSZ Pa­tak utcai 1. sz. kirendeltsé­gén, Kohányi Pólnénál átve­heti, munkanapokon 8 és 15 óra között. őszi ajánlat? A Hunyadi utcában, a BIK 100. számú Tüzeléstech­nikai mintaboltjának kiraka­tában sok hasznos árucikk kelleti magát. Kétségkívül van közöttük olyan, aminek a megvételét őszre, a fűtési ízezor kezdetérj lehel ajánla­ni. Legtöbb árujukra azon­ban bármikor szükség lehet a háztartásokban. Ezért nem értem: miért van sok áru­cikkre kitéve 'egy cédulács­ka. amin zöld betűkkel hir­detik: „őszi ajánlatunk!” Igaz, hogy ezeket az árjel­zőket, illetve a kirakatot már az elmúlt év őszétől nézegetem. Lehet, hogy Köz­ben az évszakok változását észre sem vették ebben a boltban? Legalábbis a rek­lámozásban. Pedig abban sem árt a frisseség! P. M. Miskolc K. I. (O/d): Ha önnek csalódást okozott az Ózdi hétköznapok című ntúsor, Írja meg a Televíziónak. Kerekes Imre (Miskolc:) : Mi is írtunk róla. hogy az avas! 42. sz. Iskola egyik ne­velője húrom hónap alatt képes megtanítani a gyerekeket Írni— olvasni. Legjobb, ha ott érdek­lődik, hiszen — mivel nem ott lakik — nem biztos, hogy oda járhat a gyerek iskolába. 1

Next

/
Thumbnails
Contents