Déli Hírlap, 1984. április (16. évfolyam, 79-101. szám)
1984-04-21 / 95. szám
A tamnis alapból Életmód, egészségnevelés, család A Vöröskereszt városi vezetősége által rendezett titkári értekezleten többek között az egészségnevelési hetek programjáról volt szó. Nemkin Béláné, a Borsod megyei KÖJÁL egészségnevelési osztály munkatársa elmondta, szinte nem telik el hónap, hogy az egészséges életmódra való nevelés ne szerepeljen a különböző tórumokon. A múlt hónap végén ért véget például „Szebben szeretni” címmel az ifjúsági hetek, amely a családi életre igyekezett felkészíteni a középiskolásokat. Orvosokkal való beszélgeté-. sek, filmvetítések és kiállítások színesítették a programot. Ezzel párhuzamosan az „Egészség, érték” címmel tartottak városszerte előadásokat az általános iskolákban. Április 7., az egészség- ügyi világnap fő témája a gyermekegészségügy volt. Vöröskeresztes tanfolyamokat, versenyeket és vetélkedőket rendeztek a tanintézetekben elsősegélynyújtásban és csecsemőgondozásban. A városi döntőket jövő héten szerdán és csütörtökön tartják. Az egészségnevelési heteket minden vállalat, üzem és intézmény más-más időpontban rendezi. A Miskolci Pamutfonodában és az avas-déli lakótelep pártalap- szervezetének helyiségében például május 7—20. között Életmód, egészség címmel szerveznek kiállításokat és filmvetítéssel egybekötött előadásokat. A fő téma a táplálkozás, a nevelés és az egészséges életmód kialakítása lesz. Az elkövetkezendő hetekben az általános iskolákban szülői értekezleteken tartanak előadásokat a gyermekek egészségre való neveléséről. Tavaly a kommunális alap segítségével több mint félszáz helyszínen — elsősorban peremterületeken — végeztek el útépítési, csatornázási, közterületrendezési munkákat. Miskolcon 19 millió 800 ezer forintot meghaladó értékben. A tervben előírtakat még nem sikerült maradéktalanul megvalósítani : jelenleg még 25 területen munkálkodnak, s hátra van még 26 feladat elvégzése. A kommunális alap kasszáját az idén is feltöltik, így a tavalyról áthúzódó feladatokat rendre teljesítik. Veszélyes senkiföldje Forgalmas közúttá vált szinte észrevétlenül a Munkácsy utca és az Arany János utca kereszteződése. A temetkezési vállalat Vándor Sándor utcai parkolójában mindig is nagyon sok kocsi állt. Ám mióta a Széchenyi út sétálóutca lett, sokan használják terelőútként a'szóban forgó útszakaszt. S miközben sűrű a Tanácsköztársaság városrész központi teréről a főutca felé haladó gyalogosforgalom, nem győznek félreugrálni az itt robogó autók elől. Ellenőriztük, hogy a Vándor Sándor, illetve a Korvin Ottó utca felől haladó autósok milyen sebességkorlátozásra kényszerülnek. , Jelenleg akármerről jönnek, nem találnak sebességkorlátozó táblát. Noha szabályos út nem vezet egyik irányból sem a Munkácsy utcába, egymást érik a kocsik napközben. Érdemes lenne eldönteni, hogy az Arany János utcán át a Munkácsy utcába továbbra is fenntartható-e a gépjárműközlekedés, s az is elbírálásra vár, hogy a Vándor Sándor utcai parkolóból a járdára felugratva áthajthatunk-e a Munkácsy utcába. S jó volna tudni, hogy a szóban forgó terület' járda-e vagy közút. Jelenleg mindenki földje, ahol az autósok úgy cikáznak a gyalogosok között, hogy csak csodálkozhatunk: miért nem történt baleset eddig! Sz. I. Arcképcsarnok Negyedszázad a bírói pulpituson A férfiember nemigen titkolja, hogy hány éves. Dr. Lukács László megyei bírósági tanácselnöknek meg különösen nincs is rá oka. Hatvannégy esztendejéből egy tízest nyugodtan letagadhat. Az a fajta, akin nem fog az idő, ha mégoly lélekpróbáló is a munkássága. Lassan két évtizede ismerem, számomra ő testesíti meg ,,A” bírót. Számát sem tudom, hány tárgyalását ültem végig — mint bűnügyi tudósító —, míg első fokon ítélkezett. S hányszor lepett meg emberismeretével! Bírói gyakorlata modellként szolgálhat az ifjabb nemzedéknek: miként lehet harmóniát teremteni ar igazságosság és emberségesség között. Nyugdíjba készül, miután több mint negyedszázadot tud maga mögött a bírói pulpitusnál. — Valamiféle lelki tudathasadásos állapot ez: várom a pihenés éveit —, elvégre megszolgáltam —, s mégsem úgy megyek, hogy örülök neki. Szeretek itt mindenkit: kollégákat, vezetőket, munkatársakat egyként, s bevallom, jólesik az is, hogy mondogatják: de kár, hogy elmégy. . . Lehet, van aki nem szívből mondja, de ha gyököt vonnék az elismerők számából ilyen alapon, hiszem, még akkor is a javamra szólók volnának túlsúlyban. Munkamódszere iskolát teremthetne a joggyakorlók között. Nagy vihart kavart bűnügyek ítélő bírójaként vált közismertté, nem csupán az igazságügyi szakmai körökben, de város-, megyeszerte. S megkockáztatom: országosan is! Ö bogozta ki az aggteleki Baradla-barlang három halálos áldozatot követelő történetének teljes igazságát, a diósgyőri kohórobbanásért felelősök felelősségének mértékét, a 24 vádlottá« sikkasztás ügyében — mely az ózdi kenyérgyárban esett — ő ítélkezett. Halálos ítéletet egyetlen egyszer hozott: a miskolci családirtó Zsják János bűnperében. Aligha találnánk olyan paragrafust a Büntető Törvénykönyvben, melynek társadalomvédő hasznáról, szükségéről perei során meg nem győződött volna. S nála kevesen tudják jobban, mi mindenre képesek Káin utódai. S a legszebb benne, hogy mégis sikerült megőriznie hitét az emberben. Vallja: míg lelke mélyén ás meg nem győződik a túró a vádlott bűnösségéről — nincs erkölcsi alapja ítéletet hozni! S erre inti pályakezdő kollégáit ie. Húsz éve ő a bíróság szak- szervezeti bizottságának titkára. Nem tudnám különválogatni, mire büszkébb: hivatásának töretlen gyakorlására-e vagy a választott funkciójából fakadó eredményekre. Szerette csinálni, s jól tette dolgát e tisztségében is. A héten köszöni meg a tagság két évtizedes bizalmát. Élete nyitott könyv — szokás mondani. Ránézve igaz. Köztudott róla, hogy napjai a bíróság és családja között teltek, telnek el. Szereti asz- szonyát, lányát, becsüli ve- jét, s imádja két cseperedő unokáját. — Ha már nyugdíjban leszek ... — tervezgeti a közeli jövőt, amely már esas a családé lesz. Ebben az utóbbiban pedig én nem hiszek. Nem olyan nak ismerem dr. Lukács László bírót, mint aki meg tud maradni szűk családi körben úgy, hogy ki se tekintsen. Nem az a fajta, aki csapot-papot hagy. mondván: utánam az özönvíz... * Idén, április 4-én kapta meg bírói munkásságáért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. R. £. Ónodról hozták, utcánként osztották „Levélszeresek” * Kisebb múzeumra való dokumentumot, tárgyi emléket őriznek a fiókok, polcok Az Árpád-házi királyok idejében az ispánságok (vármegyék) területén királyi hírvivők, cursorok, praecok, korabeli magyar szóval:,.folyók” hozták-vitték az üzeneteket. Gyors járású hírvivők voltak a középkor kezdetleges útjainak urai és sokszor rémei is, hiszen a harcba — ősi szokás szerint — véres kardok körbehordo- zásával hívtak. Az Anjou-királyok műveltségüknek, nemzetközi kapcsolataiknak megfelelően, központi kormányzásra törekedve igyekeztek összpontosítani a'hírközlést. Kialakult a futárhálózat, melynek tagjai ellenszolgáltatásként kiváltságokban, kedvezményekben részesültek. A „folyó” elnevezés mellett a „posta” is meghonosodott. És most ugorjunk egy jó nagyot az időben: 17í)U-ben létesült posta Miskolcon. A postási teendőket közteherként rótták ki a város polgáraira. Aligha örültek ennek, hiszen először Ónodéról kellett Miskolcra hozni, majd utcánként, szerenként szétosztani a küldeményeket a soron levő „levél,szereseknek”. Mindezt dr. Kamody Miklóstól, a postatörténet tudós kutatójától tudom, ö pedig abból a kéziratból idézget, melyből rövidesen könyv lesz. Az észak-magyarországi posták története a Herman Ottó Múzeum és a Postamúzeum közös kiadványaként jelenik meg, tovább gazdagítva dr. Kamody Miklós életművét. Nem túlzás életműről beszélni, szinte megszámlálhatatlan publikált tanulmány és több kötet (a Rákóczi- szabadságharc postája, A postások szakszervezeti mozgalma Borsod megyében) után. Kutatási területe sokkal tágabb, mint a posta históriája — nagyon érdekli például a munkásmozgalom —, de ez áll legközelebb a szívéhez. Hogy miért? Jómaga 1938-tól 1976- ig szolgálta a postát, főtanácsosként vonult nyugdíjba. De szakmabeli volt édesapja, édesanyja, nagybátyja, a következő generációt pedig lánya képviseli a postánál. Az sem lehetetlen, hogy a postásdinasztia gyökerei több évszázadra nyúlnak vissza, hiszen Eger város számadó könyvébe 1650-ben jegyezték be. hogy 3 forintot vett fel útiköltség címén egy bizonyos Kamodi Gáspár, aki levelet hozott. Bár gyűjteményének néhány darabját, igy például a posta címeréből ismert kürtöt kölcsönadta a Kossuth utcában megrendezett postatörténeti kiállításra. éppen elég látnivalót rejteget íróasztala. Becses holmik a fénvesr« kopott nyelű, öreg bélyegzők. Az egyiknek például ez a felirata: ÁLLÍTÓLAG. Akkoriban használták, amikot még borítékban küldték a pénzt egyik helyről a másikra. Ha a feladó a hivatalnok előtt tette a bankót borítékba, s ezután pecsételték le a küldeményt, akkor a posta garanciát vállalt. Ha azonban már leragasztott borítékkal érkezett az ügyfél, arz általa feltüntetett összeg mellé odapecsételték : ÁLLÍTÓLAG. Incselkedik velem a kisördög, hogy megkérdezzem a kutatótól: nem stempliahet- nénk-e le, mi ügyfelek némely postai szolgáltatást ezzel a régi bélyegzővel? Mert bizony a pontosság, megbízhatóság . . . Néha elkeénenek azok a régi jó „lévéSzeresek”? 300. MJakoIc tjv. D. 1790 f—a# •* X. Y. MISK0LCZ« VII. 18 IS 2. (VM1SKOLCZ) ML 1818—1845 VilISKOLCZ v. 1833—1844c p- f. * MISKOLC Z hl 1844-1847 II. 1847—aa if. Régi bélyegzések tz-ladónak, A nilrátosodás soron kívül W Hosszú, tömött sor az egyik avasi ABC-ben. Húsárura várakoznak a munkából hazafelé igyekvők. Egy eladó — feltehetően tanuló — sürgölődik a pult túloldalán. Egy másik eladó lép mellé. A megkönnyebbülés moraja fut végig a vásárlók közt. Most jön azonban a meglepetés: leméret magának négy pár virslit. Elégedett tekintete megpihen közben a vásárlók zúgolódó során. Kedvesen tudakolózik még az eladóiánytól. melyik húskészítmény mennyibe kerül. Egy fiatal hölgy bosszúsan jegyzi meg: ha már itt dolgozik, legalább az árakkal lehetne tisztában. A soron kívül vásárló eladó viszont már megkapta, amit akart, s lassacskán mindenki sorra kerülhet. Többen próbálják igazolni cselekedetét: neki is fárasztó volt a nap, s bizonyára hazafelé igyekszik ő is. Mások az időpazarlást említik fel, már őket is várja a család, a gyerek. Odébblépve mindenki láthatja még az iménti eladót, amint társaival kedves meghittségben trécsel. Hát mégsem volt any- nyim sürgős? Lbujdos) Sok szó esik megyénkben az ivóvízkészletek nitrátoso- dásárói. Az OVH illetékesei szerint a nitrátszennyezés növekvő Veszély, hiszen annak ellenére, hogy több száz községben az országban megoldották a nitrátos ivóvíz gondját, a s-zennyezéssel sújtott települések száma mégsem csökkent. Fel kell tárni a nitrátosodás teljes folyamatát, ■ s csak akkor lehet hatékonyan védekezni — ez a szakemberek véleménye. A kísérleteket az OVH égiszén belül végzik, s bár már vannak kezdeti eredmények. a legutóbbi tájékoztatás szerint nincs még elérhető közelben a megoldás.
