Déli Hírlap, 1984. február (16. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-06 / 31. szám

Városi tanácstagok íooadóórái tgy buszvezető melleit, végig a városon X •• • • •• i Jöjjön el egy fordulóra! Ssúmol a vendég és a lulaj Árhullám a vendéglőkben ★ Manapság nemcsak az a fontos, hopp mi kerül az asz­talra. hanem az is. hogy mennyiért. . . Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Cservényük Gá­bor, pártalapszervezet. Győri u. 17. sz., 17 órakor; Csetne- ki József né. Győri kapu 123. sz. pártalaDszervezet. 17 óra­kor; Homolya Gizella. I 6. sz. pártalapszervezet. Tanácsház tér 2. sz.. 17 órakor; Simkó Istvánnál Madách u. 22. sz.. 17 órakor; Pásztohyné dr. Tamás Elvira, orvosi rendelő. Martos Flóra u. 13. sz. 17-től 19 óráig. Költözik a labor A vasgyári kórházban a központi laboratórium jelen­leg a belgyógyászati pavilon alagsorában található. Már rég kinőtte a szűkös helyi­ségeket. ezért felújítják a Sztahanov utca 6—8. számú épületeket, s ide költözik át. A felszabaduló alagsori he­lyiségekkel a röntgenosztály bővítését oldhatják meg. A munkálatokat a hosszú távú kórházi rekonstrukciós prog­ram keretében végzik el 1986-ig. Továbbra is árusítják Alig három hete, hogy közzétették az új KRESZ fontosabb rendelkezéseit. Ezek sorában szerepel, hogy megtiltják az ablakokban elhelyezett pótféklámpák használatát. Vitatkozhat­nánk, hogy ésszerű voli-e ez a döntés, vagy sem. Most már viszont nincs sok ér­telme, a lényeg az, a meg­levőket szereljük le, és egy­ben tiltsuk meg a további árusításukat. Érdeklődésünkig ugyanis ott láttuk a kirakatban a 316 forintos európai szab­ványnak megfelelő pótfék­lámpát szombaton reggelig a Széchenyi út 90. szám alatti műszaki boltban. Az üzlet vezetőnője elmondotta, ér­Háziassfonvok J örömere Korunkban nélkülözhet,; - lenek a műanyagból készült tárgyak a háztartásokban. A BVK miskolci műanyagíel- dolgozó gyárrészlegében 150- féle terméket gyártanak. El­sősorban a háziasszonyok örömére, hiszen itt készül­nek többek között a köny- nyen tisztán tartható edé­nyek, poharak, tálcák, kem­pingvödrök, fürdőszobabe- rendezési tárgyak, mosdótá­lak. A Sajó-parti telepen pe­dig a vendéglátóhelyeken, főleg büfékben egyszeri használatra 'forgalomba ho­zott poharakat és tálkákat készítik. Perecesen is van telephelyük, ahol a BVK- ban gyártott kemény pvc- fóliát vágják méretre. Eze­ket többnyire a hazai gyógy­szergyárak és az élelmiszer- ipar használják fel, de jut belőle külföldi megrendelők­nek is. A mezőgazdaság szá­Az invitálást örömmel el­fogadtam. Tisza László busz­vezető, akivel a minap is­merkedtem meg. meghívott egy fordulóra. — A vezető­fülkéből mégiscsak másnak tűnik a mi munkánk, mint az ülésekről — mondta. A hét utolsó munkanapján szálltam fel az 1 D-s busz­ra. a délutáni órákban... Az indulásig volt még né­hány percünk, ezalatt ké­nyelmesen elhelyezkedtünk. A váltótárs közölte kollégá­jával. hogy semmi rendkí­vüli nem történt a délelőtti műszakban, és a „gép’’ is üzemképes, majd jó utat kí­vánt. A Tiszáin sokan fel­szálltak. az ajtók becsukód­tak. Elindultunk. — Az új útvonalat már kezdjük megszokni — szó­lalt meg Tisza László. — Az elején becsúsztak kisebb-na- gyobb hibák, de azt hiszem, több már nem lesz. Az első napon a délutános kollégák munkába jövet végigutazták az útvonalat, hogy amikor ők ülnek majd a volánhoz, ismerős legyen. Közben rutinosan járt a keze. nezett a visszapillantó tükrökbe is, ha kellett, s ter­mészetesen figyelte az utat. Délutáni csúcsforgalom volt, rengeteg járművel és utas­sal. Meg is kérdeztem: — Nem zavarok? — Nézze, harminckét éve vezetek, s csaknem negyed- százada autóbuszt, ismerem tesült az új rendelkezésről, de hivatalos utasítást nem kapott a lámpák árusításá­nak betiltásáról. S ezzel nincs egyedül, a város más járműszaküzleteiben és ma­gánkereskedőinél még min­dig' kínálják a pótféklámpá­kat és az ugyancsak betil­tásra kerülő autófüggönyö­ket. Vajon mennyire erkölcsös olyan terméket kínálni, több száz forintért, amely né­hány hónap múlva fabatkát sem ér? Érdemesebb lenne azt fontolgatni, miképpen exportálhatnánk azt a több ezer hazai gyártású póti'ék- lámpát, azokba az országok­ba. ahol engedélyezik a hasz­nálatukat. Sz. I. jft Csomagolásra várnak az 500 milliméteres mosdótálak (Kerényi felv.) mára elsősorban baromfi- önitatókat gyárt az üzem­rész. a várost, mint a tenyeremet, és már becsukott szemmel is tudnék vezetni. Csak az új útvonalra kell még egy kicsit figyelnem ... Csodálom a nyugodtságát, de ő csak nevet: — A kapkodás, az ideges­kedés végzetes lehet a mi szakmánkban. Szerencsés al­kat vagyok, mert sohasem idegeskedem apróságok mi­att. Még a rossz szándék, a forgalomban elkövetett erő­szakosság sem hoz ki a sod­romból. Mindig megvárom, míg az utasok felszállnak, és csak utána jelzek. És így is sikerül betartani a menet­időt. A Nagyváthy utcában jár­tunk, amikor így szólt; — Aszfaltoznak. Rá is fér sok útra, mert nem győz­zük kerülgetni a kátyúkat. De örülök, hogy a főutcát végleg kikerültük. Nagyon zsúfolt volt már. A Marx téren egy leszál­lót üdvözölt: — Itt iakik a környéken. Gyakran találkozunk, min­dig köszöntj ük egymást. Már ismernek az utasok, igaz, én is sokat közülük. — Hány kilométert vezet havonta? — Körülbelül négyezret. Két évvel ezelőtt már túl­haladtam az egymillió kilo­méteren is, méghozzá bal­eset nélkül! Remélem, ezt a kis időt is letudom minden nagyobb baj nélkül. Hat év van a nyugdíjig... — Család? — Két fiú. Az egyik vil­lanyszerelő, a másik gépsze­relő. Megérkeztünk a végál­lomásra. Itt csak néhány perc pihenőt engedélyez a menetrend. Mikor újra in­dított, megkért, hogy húzód­jak arrébb, mert szeretné látni, nem fut-e valaki a buszhoz? — Mindig bevárom az igyekvő utasokat — fűzte hozzá. * Tisza Lászlóval még né­hány megállót együtt utaz­tunk, majd elbúcsúztunk. Szeretnék vele máskor is ta­lálkozni — mint utas! (temesi) Gyönyörű időnk volt a múlt év októberében. Ugye, emlékeznek rá. hogy vígan lehetett napozni, strandolni, hisz’ nyarat idézően sütött a nap, megpróbálta elhitetni velünk, hogy sohasem lész ősz. Lehet-e csodálni, hogy sajnálták szürke, egyhan­gú munkával tölteni a hosz- szan elhúzódó „indián nya­rat" a Miskolci Mélyépítő Vállalat dolgozói? Inkább játszódtak, mint a pajkos gyermekek, s ha beleizzad­tak a mulatságba, sörrel hű­sítették magukat. Tették mindezt az északi dombol­dalon, ahol kis utcák kapasz­kodnak felfelé a családi há­zak között. Romantikus ut­cácskák ezek — napos idő­ben. De ha esik, vagy olvad a hó, patakmederré változ­nak, mivel nélkülözik a köz­műveket és a szilárd burko­latot. Nem véletlen, hogy az egyiket Árok utcának neve­zik. A körzet tanácstagjának tehát jó oka volt rá, hogy a kommunális alapból kérjen egy bizonyos összeget útépí­tésre. Meg is kapta. A ked­vező döntéstől azonban hosz- szé- hónapok teltek el októ­Az áremelések uián más szemmel böngésszük a ven­déglői étlapokat: szemünk az ételek listája helyett el­sőként az árak sűrű oszlo­pán fut végig. Nem pusz­tán az a kérdés, hogy mit együnk, hanem az is, hogy mennyiért. De nemcsak a vendég számol, hanem a vendéglős is ... Alaposan megváltozott a vendéglátó­ipar az elmúlt néhány év­ben. s a szervezeti korsze­rűsítés, a szerződéses es a jövedelemérdekeltségi rend­szerben működő üzletek szaporodása az étlapon, pon­tosabban az árakon is le­mérhető. Bonyhádi Ernő, a Miskol­ci Vendéglátóipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese: — A jövedelemérdekelt­ségi vagy a szerződéses rendszerben dolgozó üzletek vezetőinek ármegállapítási jogkörük, is van. Az árakat persze csak bizonyos hatá­rok között lehet mozgatni: tisztességtelen haszonnal, ár­drágítással nem lehet üzleti bérig. De mielőtt neki és vá­lasztóinak a türelme végképp elfogyott volna, megjelent — ahogy mondani szokták: fel­vonult — a már említett vál­lalat hat-nyolc főt számláló útépítő brigádja. Mivel azon­ban az időjárás — mint tud­juk — mindenre csábítón, csak kemény munkára nem, ugyancsak lassan haladt az építés. Két-három hét alatt körülbelül ötven négyzetmé­ter aszfaltot terítettek le — a földre és a fűre. Mintegy kikapcsolódásképpen a ma­jálist idéző játékok, sörözé­sek közben. „Fáradozásukat” nem mél­tányolta a környék lakossá­ga, még kevésbé a tanács­tag, aki panasszal fordult a mélyépítő vállalat vezetősé­géhez. Nem eredménytele­nül: a brigád úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna. Eltelt néhány hét, tovatűn­tek a napfényes, szép napok. Amikor az újabb kivitelező, a Közúti Építő Vállalat em­berei megjelentek, már hó- val-faggyal rohamozta a domboldalt a december. A történetet azzal zárta a ta­nácstag, hogy fél tőle: a fagy­ban terített aszfalt nem tart túl «okáig. Erre Hitó példást eredményt elérni, ezt meg­gátolják az év végi elszá­moltatások, évközi ellenőr­zések. Azt azonban az üz­letvezetők dönthetik el, mi­ként érvényesítik az alap­anyagok, a hús, a konzer- vek árának emelkedését a készételek áraiban. A vállalat üzletei közül 76 működik szerződéses vagy jövedelemérdekeltségi rend­szerben Az Egyetem étte­rem jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozó üzlet. Ügy próbálják megtartani régi áraikat, hogy az étla­pot olcsóbb alapanyagokból — baromfi, hal — készülő egytálételekkel gazdagítják, s a hűtőházi termékek he­lyett igyekeznek friss por­tékát felhasználni. Az éte­lek árai átlagosan 7—8 szá­zalékkal emelkedtek, de van, ami változatlanul maradt. A Tokaj vendéglátóház is ebbe a kategóriába ' tartozik, így árpolitikájuk sem különbö­zik lényegesen. A drágább húsokból készült ételeknél 5—10 forint a változás, de az’ étlapon több az olyan étel, ami olcsó húsrészekből, húspótlókból készül. A va­sárnapi, hétvégi kedvezmé­nyeket változatlanul meg­tartották. A Hungarhotels Avas­szállója és étterme még csak most tart az önálló szárnypróbálgatásoknál. s március elején vizsgálják felül az árakat, a jövede­lemérdekeltség első lépése­ként. A Vörösrák étterem szer­ződéses üzemeltetésű bolt, s jelentős ételforgalmáról is­mert. Itt úgy találták, hogy az a legelőnyösebb, ha az egyébként is népszerű má­jas ételek arányát növelik, hiszen it csekély az árvál­tozás. Átlagosan 10 száza­lékig! emelkedtek az árak, ezt a változást azonban el­lensúlyozza a konyha jó híre. Miskolcon már működik néhány magánvendéglő, pen­zió is. A Pálosban például nem változtak az árak az emelés után. Itt arra szá­mítanak, hogy az egy-egy ételen csökkent nyereség busásan bejön a forgalom növekedésével. Nem véletlen, hogy a komputertechnika betört a hazai vendéglátóiparba is, hiszen nemcsak vendégül látni, hanem önállóan gaz­dálkodni is tudni kell ma a vendéglősnek. De úgy látszik, elektromos agyak nélkül is tudják már. hogy az étlapok csak olyan ára­kat tartalmazhatnak, amit a piac elismer, azaz mi. a vendégek hajlandók vagyunk megfizetni. <k—ó) Udvarias Javul a posta és a közönség kapcsolata. Kedvező hatással volt — így tartják a postai dolgozók —, hogy a szolgáltatást végzők úgynevezett udvarias- sági tanfolyamon vet­tek részt. Nem is ke­vesen. hozzávetőleg tízezren; legtöbbjük az ablakoknál a klasszi­kus postai munkával foglalkozik. A hivatal- vezetőktől már nem­csak azt váriák. hoott Gyönyörű október is tudnak többen. Egy másik tanácstag a felújításoknál, javításoknál tapasztalható pazarlásokat kifogásolta, is­mét más azért háborgott, hogy az avasi lakótelepen derei; vastagságúra hízott a jégcsap, mire kijavították a «vízvezeték hibáját. Pedig az ivóvíz drága kincs. De drá­ga az építőanyag, az útbur­kolat is. és sokba kerül ne­künk a munkaidőben játszott lábtenisz, az órabéres napo­zás, sörözés. Kirívó példákról van szó. Hál’ istennek, nem ez jellem­zi sem a kommunális jelle­gű munkákat, sem a felújítá­sokat. Ám még mindig több az ilyen eset, mint ameny- nyit megengedhetünk ma­gunknak. Hogy mennyit en­gedhetünk meg? Ha jól meg­számítom: semennyit. A köz­pénz minden forintját hasz­nosan kell elkölteni, hiszen így sem futja mindarra, ami­re égető szükségünk lenne Kérjék végre számon a pa­zarlást. lustálkodást, mert különben borús marad a kedvünk októberben és az összes többi hónapban ak­kor is, ha hétágra süt a nap. .^«ekesf a postai ügyekkel fog­lalkozzanak; arról is gondoskodniuk kell. hogy az ügyfelek ügyes-bajos dolgait le­hetőség szerint gyor- ■ san intézzék. A postai dolgozók eddig is so­kat tettek a hivatalok Csinosításáért, s erre továbbra is nagy gon­dot fordítanak. Téli munkák a kertben A természet téli álmát alussza, ám a jó kertész már a tavaszra gondol. Lassan itt a faültetés, szőlő nyitás, az ásás ideje. Hogy most mi a teendő, arra is kaphatunk tanácsokat. Téli munkák a kertben címmel Munkácsy Gyula tart előadást ma es­te hattól a Budai Nagy An» *-4aí Méwetódési Házba*. Pótfeklámpa, de minek?

Next

/
Thumbnails
Contents