Déli Hírlap, 1984. február (16. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-23 / 46. szám
Lngedelyezietru kell! Arcképcsarnok Önként vállalt lakásügyek Sokan Ismerik és tisztelik, pedig sokszor kellemetlen tényeket kell közölnie, önként, ellenszolgáltatás nélkül dolgozik, korát meghazudtoló fürgeséggel, egy olyan poszton, ahová jó pénzért sem könnyű rátermett ügyintézőt találni. User Gyulával, a Pétófi utcai vb-hivatal épületében lehet találkozni, ahol zsúfolásig megtelik a folyosó, izgatottak, sokszor idegesek az emberek, s az ajtón az áll: lakásosztály. Gyula bácsi több mint hat éve tagja a lakásügyi társadalmi bizottságnak, s mostanában igencsak szükség van tapasztalatára, türelmére, emberségére, hogy helyt tudjon állni a fogadóórákon. Jóval tízezren felül van a miskolci lakásigénylők száma. Háromezren várnak szövetkezeti lakásra, amiből az idén 97 épül meg, de tanácsi otthonokból sem tud 181-nél többet kiosztani a város a névjegyzéken so- rakozóknak. — Nagyon nehéz nemet mondani — magyarázza nekünk két ügyfél közötti, pár perces szünetben Tiser Gyula —, de lakásügyekben nem elég pusztán jó szívű- nek lenni, sajnálkozni. Az emberek őszinte és reális választ várnak; tisztán akarják látni esélyeiket. Sokat segít, hogy most már nyílt a pontrendszer, mindenki tudhatja, hol foglal helyet a sorban. Gyula bácsi több mint négy évtizede párttag, s számtalan mozgalmi funkciót töltött be élete során. Elsősorban róla szerettünk volna többet megtudni, ám Küldöttközgyűlést, előkészítő körzeti választógyűlest tartanak a Magyar Országos Állatvédő Egyesület tagjai minduntalan a lakásügyekre terelte a szót: — Legalább kétezer családnál voltam már környezettanulmányt készíteni. Óriási segítség, ha a hozzánn fordulók gondjait alaposan megismerjük; nem lesz pusztán egy akta, egy név az emberből. Gyula bácsi néha tollat is ragad. Legutóbb egy apró. de jellemző vesztegetési ügyet írt le lapunk számára : — Ritkán, de előfordul a vesztegetés, bár én inkább nem is így nevezném. Inkább hálacsomagok ezek, ritkábban pénz; s az esetek elsöpső többségében szerény értékűek. Az is előfordult már, hogy amikor kimentünk az ügyfél lakására. ..megrendezték” a fogadtatást : rengetegen nyüzsögtek, akik nem is ott laktak. De tapasztalataim szerint csak nagyon kevesen próbálkoznak ezekkel az eszközökkel, s ők sem a valójában kétségbeejtő helyzetben levők közül kerülnek ki. Beszélgetés közben bekopog egy új ügyfél, s odaköszön Gyula bácsinak. Régi ismerősök már: az első naptól kezdve ő intézte a család lakásügyeit. — Sohasem éreztem azt. hogy kellemetlen munka lenne a lakásügyekkel foglalkozni. Igaz. eddigi életemben is szerettem segíteni az embereken, s a lakás- osztály az a hely. ahol a valódi segítségre és az emberi szóra is nagyon sokan rászorulnak... (k-o) Miskolcon február 25-én, szombaton délelőtt 11 órakor a Vasas Művelődési Házban. Visszaélek a váfos címerével Nem mindennapi módon próbálta reklámozni magái egy miskolci magánvállalkozás. Díszes műanyag szatyort készítettek, s erre rányomatták városunk címerét. Szerencsére időben észrevették a különleges reklámtárgyat, és figyelmeztették a vállalkozásban részt vevőket, hogy a város címerének használata engedélyhez van kötve. Hogyan kérhetünk ilyen engedélyt? — érdeklődtünk a városi tanács illetékesétől. — Miskolc címere városunk jelképe. Ezért korántsem mindegy, hogy min díszeleg. Használatához a városi tanács elnökétől kérhetünk engedélyt. s ezt a kérelmet a művelődésügyi osztályon vizsgálják felül. Amennyiben jónak látják, javaslatot tesznek a címerhasználat engedélyezésére. Eddig ezt nem sokan kapták meg. A városi tömegközlekedési járműveken kívül csupán néhány várostörténeti kiadványon díszeleg. Ezen kívül még egy dunántúli termelőszövetkezetnek engedélyezték, hogy más városokhoz hasonlóan, Miskolc címeréről is matricákat készítsen, kifejezetten idegenforgalmi célokra. A szóban forgó magánvállalkozáson kívül már bizonyára mások is felhasználták jogtalanul a városcímert, de sajnos, különösebb szankciókkal nem rendelkezünk, amivel elejét vehetnénk az ilyen nemkívánatos tevékenységnek. De bizonyára előbb- utóbb mód nyílik erre. Tanácsiam'« íopirái Ma tartja tanácstagi fogadóóráját Boldizsár Éva, 9. sz. Általános Iskola, Szeles u. 65. szám, 18 órakor; Szuclly Róbert. Kondor Béla u. 16. fszt.- 1„ 17 órakor. Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Balogh Sándor. Szikra mozi HNF-terme, 16 órakor; Garami Károly, pártalapszervezet. Tizes honvéd u. 21. szám. 17 órakor; Kamecz István. Vágóhíd u. 16.. felvásárlási főosztály, 14-től 15 óráig. Állatvédők Takarva, {akaratlan Több olvasónk jelezte, hogy nem egészen érti a Miskolci Városszépítő Egyesület vezetőségének álláspontját, miszerint nem célszerű szaporítani a város központjában a tűzfalakra festett reklámok számát. Emlékeztetőül aunyit, hogy a minap foglalkoztunk a falra festett reklámok ügyével, s a cikk befejező részében Kelemen István városi főépítész utalt a városszépítők állásfoglalására. „Még mindig jobb, ha színes ábra fedi a tűzfalat, mintha pőrén meredezik valahol” — így az egyik olvasó. A magyarázatot azzal kell kezdeni, hogy a városfejlesztés, ezen belül a belvárosi tömböket is átszelő úthálózat (például: déli tehermentesítő út) kiépítése azzal a kínos következménnyel járt, hogy a korábban tömbbelsőben rejtőző tűzfalak, udvarbelsők szemérmetlenül kitárulkoztak. Hogy el lehetett volna-e kerülni az ilyen városképcsúfító megoldásokat, azon most már felesleges tűnődni. Csak az utólagos orvoslás módján gondolkodhatunk, mint ahogy gondolkoznak is a szakemberek. A városközpont rehabilitációja — hosszabb távon — javulást ígér. A fennmaradó épületekhez hozzá lehet építeni olyan szárnyakat — természetesen színvonalas tervek alapján, és nem toldozva-foltozva —, melyek eltakarják a tűzfalakat, kifordult udvarbelsőket. És addig, amíg tömbönként haladva végbemegy a rekonstrukció, rehabilitáció? Ahogy cikkünkből is kiderült, a falra festett reklámnak nem csupán az a hivatása, hogy takarjon; üzleti vállalkozás is egyben. Más kérdés, hogy mennyire hatékony egy ilyen reklám. De ezzel most ne foglalkozzunk. maradjunk inkább az olvasók észrevételeinél, illetve a városszépílő egyesület vezetőségének állásfoglalásánál. Az utóbbi sjc Vali hároméves korától ápolónőnek készült így kezdték az életet... Koraszülöttek , nővérek lettek Életben tartani az egy kilogramm körüli, vagy annál parányibb újszülöttet, még ma is rendkívüli orvosi attrakciónak számít. De milyen is volt a hőskorban? Az 1960-as években hazánkban a csecsemőhalandóság a fejlett országokhoz viszonyítva még mindig magas volt, és* ez elsősorban az újszülött-halálozásból adódott. Ezért az egészségügy vezetői az egyik legfontosabb feladatuknak tartották a koraszülött-osztályok létrehívását. A 70-es években pedig nyolc regionális feladattal megbízott, újszülött-intenzív centrumot fejlesztettek ki. • És most, húsz év múltán olyan lányiokkal beszélgetünk a megyei kórházban, akik hasonlóan piciny újszülötteket ápolnak, mint amilyenek annak idején ők voltak. Dr. Görögh Péter osztályvezető főorvos is meglepőnek tartja ezt: — Megfigyeltük, hogy akik „itt kezdték az életet”, különösen vonzódnak az egészségügyi pálya iránt. Hogy ez véletlen, vagy a szülői megszépítő visszaemlékezés hatására történik-e így, számunkra is rejtély. Pedig nagy itt a fegyelem, és sok a lelkileg és fizikailag is embert próbáló munka. o Vízi Valéria 1965 szeptembereben született. 2500 grammal. A nagyfokú újszülöttkori sárgasága miatt került ide. Édesanyjától tudja, hogy sürgősségi véradót hívtak az akkor még eseményszámba menő életmentő vércseréhez. Vali már hároméves korában nővér akart lenni. Édesapjának — szabó lévén — fehér köpenyt kellett varmia neki, és fafapucsot is vetetett hozzá. Később vesebetegséggel küszködött. S lám, úgy is lehet pályára irányítani, hogy példaszerűen ápolnak egy gyermeket. Az altalános iskola elvégzése után már tudatosan választotta az egészségügyi szakközépiskolát ; 1983-ban érettségizett. Most a tízhónapos gyermek^ ápolói szakosító tanfolyamra jár. Mar itt, a koraszülöttosztályon is gyakorlatozott, s most még jobban értékeli, amit húsz évvel ezelőtt érte Három a nővér, aki a koraszülött-osztályon kezdte az életét tettek. A főnővér még azt a helyet is meg tudja mutatni neki, ahol a kiságya állt... e Tóth Judit 1964 februárjában 1200 grammal született. Hol volt még akkor a csecsemőket hermetikusan védő inkubátor? — Édesanyám úgy mesélte; jó pár hétig csak azanya- teiet adhatta be. Amikor először meglátott, megrettent, de elhatározta, hogy neki ez a gyerek kell... Három hónapig ápoltak itt., és most már semmi sem emlékeztet az akkori méretbeli hiányosságaimra. Az érettségi után négy hónapot a baleseti sebészeten töltöttem, és négy hónapja vagyok itt. Amikor az inkubátorban megláttam az apróságokat, meg sem tudtam szólalni. Egyszerűen felfoghatatlan, hogv én is ilyen pici súly- lyal születtem. O Nemesi Erika 1480 grammal született 1965-ben, s három hónapig ez volt az első otthona. Három hét elteltével láthatta édesanyja először, s a rémülettől reszkető kézzel fogta meg csöppnyi lányát. Aztán a kondicionáló részlegen már naponta drukkolt a grammokért. A sors öt is — egy kis kanyargóval — ide vezette. A kazincbarcikai egészség- ügyi szakiskolába készült, de túljelentkezés miatt nem vették fel. Már elkezdte a gimnáziumot, amikor hallott a lehetőségről, hogy itt a kórházban hatórásként dolgozhat. Több se kellett Erikának. És majd kibújt a bőréből örömében, amikor megmondták neki, hogy munkahelye a koraszülöttosztály lesz. Kezdetben laboratóriumi anyagokat vitt, majd segédápolónő lett. A múlt év szeptemberétől pedig általános ápolói és asz- szisztensi tanfolyamra jár. Az első félévi vizsgát már sikerrel vette. Most a nyolchetes szakrendelői gyakorlatát tölti a Gyermekegészségügyi Központban. S kiegészíthetjük az itt dolgozó nővérek számát csaknem fél tucatra: Tóth Tamás Zoltánnéval, aki jelenleg kisbabát vár, és Tóth Erikával, akivel egy lábtö- res miatt nem tudtunk találkozni. * A koraszülött-osztályon most is telt ház van. A múlt évben például 780 gramm volt a legkisebb, életben maradt baba. Meglehet, hogy e kisemberből is nagyember lesz. Talán nővér . . . O. E. társaság természetesen a városképi szempontokat mérlegelve alakította ki véleményét. Abból indultak ki, hogy végleges megoldást csakis a már említett rehabilitációs munka hozhat. A tűzfalakra festett reklámok színvonalára nagyon ügyelni kell, de ha mégoly igényes munkával készülnek is, akkor sem célszerű tovább növelni a számukat. Sőt:... Attól ugyanis, hogy tele- pingáljuk, a tűzfal még nem tűnik el, nem olvad bele a környezetébe. Éppen ellenkezőleg; jobban hivalkodik. mintha mondjuk egyszínűre vakolják, festik. A reklámnál jobb megoldás az is, ha vakablakokkal, s olyan díszítéssel, festéssel látják el a tűzfalat, ami egy normális homlokzat képét idézi. (bekcs)
