Déli Hírlap, 1984. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-13 / 11. szám
Családi körben Kísérleti sakkóvoda Az országban egyedülálló kísérletbe kezdett a Péti MTE sakkszakosztálya: megszervezték az óvodás korú gyermekek rendszeres sakkoktatását. A sakkóvoda vezetője Kuiucsai István, a Péti MTE OB I-es női csapatának edzője. aki már régóta kívánja megszerettetni a gyerekekkel ezt a sportágat. A 3—6 éves korú kislányok és kisfiúk, a szülők jelenlétében iparkodnak elsajátítani a sakkozás tudományát. A Búza léren Elkészültek a pavilonok elmúlt év végén építettek 'fél' a Búza téri piacon az új zöldség-gyümölcs árusító pavilonokat. Az öreg piac megújul, s a várhatóan még hosszú ideig tartó folyamat része lesz. ha a napokban üzembe is helyezhetik az elárusítóhelyeket. Az építés' költségeit — egy pavilon több mint százezer latbavételi díjat is kell fizetni: ennek mértékéről nemrég döntött a városi tanács végrehajtó bizottsága. Előző rovatunkban tett ígéretünk szerint, folytatjuk ismer-, tetősünket a bélyeg történetéről. A középkorban a futárszolgálat az egyes államok földrajzi fekvése, politikai szervezete, társadalmi berendezkedése szerint alakult. A központosított királyi hatalom rendszeres futárintézményt létesített, de csak a saját céljaira. A magánosoknak, a kifejlődő kereskedelemnek saját szolgálatról kellett gondoskodnia. Ezt a feladatot vándorlegények, kóborló barátok, utazó kereskedők stb. látták el. Érdemes szót ejteni egy tragikus sorsú futárról; 1904-ben Német-Kelet-Afrikában forradalom tört ki, és a postaforgalmat a kényszerhelyzetben bennszülött futárok bonyolították le. Feladatukat pontosan látták el, csak az egyik futár nem érkezett meg a célállomásra. Kutatni kezdték ennek az okát, és kiderült, hogy az oroszlánok megették! A postaintézmény Magyarországon is a futárpostából fejlődött ki. A szakirodalomban gyakran találkozunk a „bélyeg előtti levelek” fogalmával, de csak kevesen tudják, hogy ez alatt mit kell érteni. Eléggé sokan vannak, akik bélyegzett borítékokat gyűjtenek, amelyek azokból az időkből származnak, amikor még nem volt bélyeg. Ez az érdeklődés érthető, hiszen a bélyegzések történelmi, földrajzi, közlekedési, politikai, sőt, nemzetközi vonatkazásai megsokszorozzák a levél kultúrtörténeti jelentőségét. Egy-egy különleges bélyegzés pedig nemcsak érdekesség, de értékessé is tesz valamely bélyeg előtti időből származó levelei, illetve borítékot, esetleg levéldarabot. Nem is oly rég, még divat volt az ősök padláson, ládákban tárolt magán- és üzleti levelezését kutatni. Sajnos, a modern, padlás nélküli bérházakba ezek a posták ritkán kerültek be, így a bélyeg előtti levelek egyre ritkábbak. A magyar gyűjteménybe azok a levelek tartoznak, amelyeket 1850. június 1. előtt adtak postára, vagyis mielőtt Magyarországon bélyeg került volna forgalomba, és amelyeken a hazai feladási postahely bélyegzőlenyomata szerepel. A bélyeg előtti levelek kezdő időpontja 1748-re tehető, amikor a hazai postahivatalok bélyegzőket kezdtek használni. R. L. Pótssiheszíer forintba került — a városi tanácS fedezte. A' ‘-pavtlóho-' kát „állami . -és—szövetkezeti- cégeknek és magánszemélyeknek adja majd bérbe a piacfelügyelőség. A bérleti díjon felül egyszeri haszná-. A művelődési házak Szokásos, új év eleji szórakozta- To programja á pótszilVesz- ter, amely az előző év .december 31-ének éjjeli vigasságait felidézve, már a címében is jókedvet hoz. Szombaton este. 7 órától Gö- rombölyön,-- a Budai - -Nagy Antal Művelődési Házban rendeznek ilyen címszóval táncos összejövetelt. Közreműködik: a Gránit együttes. STOP! KÖZLEKEDÜNK! Gyerekek és grafikák közolt Ahol kisgyerek van, ott este hattól nyolcig van a csúcsidő, üt korül megjönnek a bölcsödéből, ovodaool, utána egy kis játék, hancurozas engedélyez- tetik, majd fürdés, vacsora, s a tévémacival alvás. Szigorú menetrend ez a kis emberkéknek, s bizony nem megy mindig síras-rivas, atyai bzjgorko- das, vagy éppen raadás-mese nélkül. Vannak családok, ahol szertartásos rendben zajlik le mindez, s ezekben a kritikus órákban nem kívánatos a vendég. Éppen ezért pici szorongással csengettem be a Drozs- nyik családhoz szerda este. Amint beléptem az ajtón, két jatékpuska szegezödött rám. a két harcosé: Dávidé és Átia- mé. Amint megszabadultam a nagykabatomtól, rögtön hívtak „harcolni”, irgalomért esedeztem leendő özvegyem és árváim nevében, s máris megkötöttük a békét és barátságot. Nem is rontotta ezt meg semmi, csak az álom. amely váltakozó ütemben végül is ágyba szelídítette a két lurkót. Drozsnyik István — a ven- dégbácsik miatt — enyhe szigorral, s jogos apai büszkeséggel nézte a két gyermek haditetteit. (Dávid öt-, Ádám hároméves.) — Látod, itt és így dolgozom. Nappal mind a három szoba él, teljes a kihasználtság — vezetett be a műteremmé, műhellyé átalakított kisebbik szobába. A mondatnak súlya volt, mert a szoba összképén, rendjén ott-tar- tózkodásunk alatt is állandóan változtatott az örökmozgó két ifjú. — Ez az ó idejűk — lefekvésig — kapcsolódott be a beszélgetésbe Drozsnyikné Lassú Judit. • „CSAK A MŰVÉSZET A FONTOS” A kettős névhasználatra a névtáblánál figyeltem fél, mert mindkettőjük neve ki van írva. — Nagyon egyszerű a magyarázat — mondja Judit. — Születésemkor kaptam egy- nevét, s halálomig Lassú Judit maradok. A férjemet az együttéléssel fogadtam el, nem az adminisztrációval. Az természetes, hogy a gyerekek az apjuk (s nem az anyjuk) nevét örökölték, mert az előítéletek miatt ez a szokás. Ezzel a fordulattal máris egy éjszakába nyúló, több órás beszélgetés lényegéhez jutottunk. Drozsnyik István „civil foglalkozása” szerint nevelőtanár a 101. sz. Szakmunkásképző Intézet kollégiumában, ám hivatásának a grafikát tekinti. Tizenegy kiállítása volt eddig, rajzai lapunkban és másutt is rendszeresen megjelennek. — Hogy lehet egy művészszel együtt élni, lakni? — Soha nagyobb gondom ne legyen, mint az, hogy Pista rajzol, szobrászkodik — mondja Judit. — Én míg nem ismertem a férjem, nem sokalj értettem a művészethez. Mindent tőle tanultam. Ha sikerélménye van, az a családnak nyugalom, ha bosz- szúság éri, a családban csapódik le. Zárkózott ember, nincs nagy baráti körünk. Ez sokszor hiányzik, de míg kicsik a gyerekek, nem mozdulhatunk. — A gyerekeken kívül csak a művészet fontos. Ha dolgozom, nem ismerek se istent, se embert. A legszívesebben mindig dolgoznék. Azért hajtok, hogy minden eszközöm meglegyen. KorábJ* i. ban kaptam ösztöndíjat, de _>, mióta ez nincs, s Judit' is $ gyesen volt a kicsivel, keveT ,.;v sebb jut erre. Általában havi 100Ö—1500 forint megy eí , tusra, papírra, filmre, vegy^y szeri«, felszerelésre. Nehéz, így, műterem nélkül. • „AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN TALÁLKOZTUNK" — Egyáltalán hogy kezdő-it dött? Ügy tudom, hogy szak? »j mád is van. — Amióta az eszémet tujtsöí dóm, mindig rajzolok. Magam"« gyúrtam gyerekkoromban A'« játékaimat is. Nem tudom, 31 honnan örököltem ezt, mert a szüleim parasztemberek, ä hat (kilencen voltunk erede- J tileg, én vagyok a legkisebb) testvérem közül senkiben sincs ilyen hajlam, ambíció. Abaújszántón. érettségiztem* utána fiutóvniamosságot ; ta* ; nultanf' itt,' ahol -most’ dőlgö- 2 zom. Közben sok mindent“*1 csináltam. Voltam oktató áSÍ ATI-nál, tanítottam Alsózsol- cán, miután elvégeztem a rajzszakot. 1981-től vagyok a 101-es kollégiumában. Itt jól érzem magam. Van egy szakköröm. létrehoztuk a Szakmunkás Galériát. — Méais nyugtalan vagy, tele feszültséggel... ül Ilii renílje A térképről is leolvashatjuk, hogy a Széchenyi úton haladva nem lehet többé átszelni a belvárost autóval, hiszen az úttestet kiemelt járdasziget zárja majd le. De kik és hogyan hajthatnak be az új forgalmi rendben a Széchenyi útra, hogyan lehet megközelíteni az itt levő lakásokat, üzleteket, intézményeket? Február elsejétől a Széchenyi úton csak célforgalom lehetséges. A gépjárművek. az úticéltól függően, a Kossuth Lajos, a Déryné, illetve a Korvin Ottó utcákon át hajthatnak rá a Széchenyire. Az áruszállító teher- geíkocsik reggel 9-tol déli 1 óráig, illetve este 6 és reggel 6 óra kozott hajthatnak be. A Széchenyi út teljes hosz- szában megállási tilalom lép érvénybe, csak az árurakodó gépkocsik állhatnak meg. Aki elhagyni kívánja a Széchenyi utat, ezt a közúti jelzéseknek megfelelő legrövidebb útvonalon kell megtennie. *A mellékutcák közül kifelé vezetnek a Déryné, a Kazindzy és a Korvin Ottó utcák A Széchenyi útra érkezők —ä bevásárolni szándékozók, vagy például a színház közönsége — gépkocsijaikat a környéken levő parkolóhelyeken kell hogy hagyják. Döntés még nem született, de az illetékesek fontolóra vették azt is, hogy egy rövidke útszakasz megépítésével a Pátria ABC-nél parkolók áthajthassanak a Patak utca felé. A villamos továbbra is za-: vartalanul közlekedik, pusztán á sebességét csökkentik, ugyanúgy, mint a gépjárművekét. Az úttestre bizonyos pontokon virágládákat, térelemeket is kihelyeznek. Ezzel elejét szeretnék venni a sebesség túllépésének, arra is rábírva az autósokat, hogy a legrövidebb úton hagyják el a Széchenyi utat. A gyalogosok az új forgalmi rendben a járdák mellett igénybe vehetik az úttestet is, de az mégsem válik járdává. Az úttesten a gyalogosoknak csak megfelelő körültekintéssel, a járművek elsőbbségének biztosításával szabad közlekedniük. Elsőbbségük továbbra is csak a kijelölt gyalogosát- kelőheiyeken lesz a járművekkel szemben. . A hivatalos tájékoztatókban az „átmeneti” szó is szerepel. A február elsejével életbe lépő forgalmi rend ugyanis nem lehet végleges, hiszen a Széchenyi út csak akkor válik igazi sétálóutcává, ha befejezik a közművek, a burkolat átépítését, a környező házak, üzletek rekonstrukcióját, s végeznek a feltáró útvonalak építésével. A február elsejei váltás azonban lehetővé teszi, hogy már most javuljanak a közlekedési viszonyok a belvárosban. s legyen időnk bőven arra is, hogy megszokjuk az újjászülető belváros forgalmi újdonságait. * Az átmeneti forgalmi rend részleteiről szükség esetén a városi tanács építési és közlekedési osztályának közlekedési csoportja (Tanácsház tér 8. sz., I. em, telefon: 35- 351/147, illetve 88-646) ad tájékoztatást. <k—ó) — A legnagyobb baj itt, Miskolcon, hogy nincs kihez vinni a dolgaimat, nincs kinek megmutatni. Pedig las? san már csak a szakmának dolgozunk, az emberek nem ’ járnak kiállításra. — Beszéljünk vidámabb dolgokról! Hogy ismerkedtetek meg? A kérdésre mindkettőjük arca felfénylik, s egymástól kapva el a szót, mesélik. — Az Ifjúsági Házban találkoztunk 1971. január 17-én. Ezt ünnepeljük meg minden évben, s nem a házassági évfordulót. A gyerekek is januárban születtek, Dávid 16- án, Ádám 31-én. — Akkor ez egy jó hónap! — Igen, ez egy jó hónap — hagyják helyben, s egymásra mosolyognak. (horpácsi) A városon innen és túl \ A fenti címmel tart előadást dr. Vidor Ferenc építészmérnök hétfőn délután 3 órai kezdettel az MTESZ- székházbán. A vetítettképes előadás után a résztvevők :■ közvetlen beszélgetés során cserélhetik ki tapasztalataikat dr. Vidor Ferenccel. Az első számú kritikus mindig az asszony Ij"7 r,-)r\l 41 frtyiziiilnrfnl o vd r-. Kim Ír o lo r>o
