Déli Hírlap, 1984. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-07 / 6. szám
sfc A hires kép. a Zebrák „Társadalmi művészetről álmodom" Vasarely képek „Társadalmi művészetről álmodom. Feltételezem, hogy az ember a képzőművészet iránt ugyanolyan mély vágyakozást érez, mint a ritmus és a zene iránt. Természetéből adódóan vágyik az érzékletes örömökre, és — hiszem — ismét megvan minden lehetőség, hogy ezt a vágyát ki is elégítsük." Victor Vasarely szavai ezek, azé a művészé, aki már régen elhatározta, hogy a művészetet a közösség szolgálatába állítja, és ezzel az ember környezetét humá- nusabbá alakítja. Egyetemes művészi formanyelvre törekedett. Nagy példányszámú nyomatai es multiplikál (plasztikus sokszorosításai) az egész világot meghódították. Egyedi világával, színes álmodozásaival újra találkozhat a miskolci közönség, illetve azok is megismerkedhetnek vele közelről, akiknek koruknál fogva eddig nem volt rá lehetőségük. A felsőzsolcai művelődési ház adott otthont néhány napra a világhírű magyar származású francia mester alkotásainak. örvendetes volt látni, milyen sokan gyűltek össze a szerdai megnyitón — voltak vagy kétszázan. S főleg diákkorosztályúak! A művéMick feer M a merem Amióta John Lennont agyonlőtték az utcán, Mick j agger állandóan fegyvert nord magánál, mert fél a merénylőktől. Ez azonban kisebb nehézség lenne számára, mint az, hogy ezért nem nagyon szeretne utódot nemzeni, és emiatt állandóan problémája van Jerry Hall kisasszonnyal, akivel öt éve él együtt. Mint a Paris Match fényképpel illusztrált tudósításában olvashatjuk, Mlck és Jerry éppen Barbados karib-tengeri szigeten üdült, amikor francia kollégánk rájuk bukkant. Jerry elmondta, hogy fiút szeretne, mert négy nővére, nyolc nagynénije és két unokanővére van, fiú viszont nincs a családjában. Micknek is csak leányai vannak, ttú- gyerek sehol. — A Paris Match beszámol róla, hogy Jerry legutóbb féltékennyé akarta tenni Mickét, ezért két hétre elhagyta. Azóta már kibékültek, és a szerelem nagyobb köztük, mint valaha, de a fiúgyerektől és általában a gyermekáldástól Mick — Lennon meggyilkolása óta — rendületlenül fél. (máté) Csepei Tibor minden kiáUítdsmegnyitón szívesen ismerteti a nagy művész munkásságát szettörténészeket leszámítva, ma Magyarországon a legnagyobb „amatőr" ismerője Vasarelynek Csepei Tibor, aki már több mint egy évtizede hodol a festő művészetének. Hatalmas képgyűjteménnyel rendelkezik, amelyből most néhányat elhozott ide. Ebben azonban még semmi különös nincs. Csepei nem elégszik meg csupán a képek mutogatásával, előadást is tart a festő életéről, munkásságáról, és azt diákkal illusztrálja. Most is ez volt a kiállításmegnyitó sava-borsa. Olyan élvezetesen adta elő mondó- káját — már-már előadói szinten —, hogy a legkisebbek is élvezettel hallgatták. A gyűjtő és a művész barátsága régi keletű, és mint vallja, a zene és a képzőművészet közös vonása, a harmónia hozta össze őket. Csepei Tibor — aki egyébként miskolci születésű — egy zenei munkaközösség vezetője: felesége, Orosz Margit gitárművész. Mióta Va- sarelyivel a kapcsolatuk szorosabbá vált, azóta a világhírű festő magyarországi képviselője és egyben szószólója a gyűjtő. Szinte az ország valamennyi nagyobb településén megfordult már gyűjteményével és ismeret- terjesztő előadásával. Tőle tudtuk meg azt is, hogy Vasarely színes házakat tervez a közeljövőben Battonyára. Külföldön ez a törekvése — csodálatos összhang a népi motívumokkal — már évek óta nagy népszerűséget, sikert hozott. A kiállítás egyébként január 17-ig tekinthető meg, a hét végén — filmvetítés miatt — zárva tart. (temesi) Az emlékmúzeum A tévéjáték ránk. nézőkre kacsintva azt javasolja, hogv keressünk mi is egy nagy embert. aki a városunkban született. s érdemes az ünneplésre. Mi tagadas. kicsit már elesünk van az évfordulókból, nem szívesen népszerűsíteném ezt az ötletet. De annál iobb ötlet volt Valentvin Kataievé. aki Az emlékmúzeum című darabjában bővérű humorral fiíruráz ki minket is. Mert az 1941-ben írott vígjáték alig veszített aktualitásából. Ki ne találkozott volna már olyan hivatallal (és hivatalnokkal), amely (aki) arra keresett paragrafust, hogyan odázhatná el. rázhatná le magáról a felelősseget és a cselekvést? Hányszor hivatkozunk arra. hogy nem lehet, mert nincs rá pénz (miközben máshol pazarolunk a tehetetlenkedés és hozz.ánemértes miatt)?' Katajevnek kedvenc témája a bürokrácia, mert nagyon nem szerette. (Fivére az 111' és Petrov szerzőpáros egyik tagjaként alkotta meg Osz- tap Bender figuiáját, a zseGammapolison innen Leskó László somogyi íalufényLépe Karcsú kötetben adta közre a Kozmusz-soruzaiban a kiaúu Lesau László somogyi kollegánk szocioriportjait. A tizennégy írást magába íogialo kötet rendkívül sokszínűén mu- taija ne néhány emoeri sorson keresztül azokat a változásokat, amelyek az egykori somogyi nagybirtokok szinte társadalmon kívül elő szegényeinek elmúlt évtizedeiken útját jelzik. Nem ívelt mindegyiknek az életpályája magasra. Volt — hem is egy —, akit a felszabadulás előtti évtizedek, vagy éppen a génjeikbe átöröklött évszázadok lelkileg annyira megnyomorítottak, hogy az új körülmények között sem tudott élni a szabadsággal, es ma is valanol a társadalom peremén vegetál. Cselédek voltak és nehezen tudnak, vagy egyáltalán nem tudnak emberré válni. Ez szerencsére a szinte teljesen elenyésző kisebbség, bar ők is ott élnek Somogy még meglevő tanyáin, vagy falvaiban. De mar velük együtt ott vannak a roppant nehéz kezdet után megerősödött szövetkezetben dolgozók, a maguk szövetkezetén belüli személyi ellentmondásaival — például az egykori leventeoktatóból lett vezető és a többiek viszonya —, ott vannak az ingázók, a kétlakiak, a gyári munkások, ott élnek az egykori traktoroslanyok, az ötvenes évek kitelepítését megszenvedettek, a kezdeti idők tisztségviselői, az életmódot váltók, fiatalok és öregek, akiknek a múltról már nincs személyes élményük; ott vannak az ifjúsági klubok változó tagjai; ott él még a boszorkánynak hitt asszony, aki maga is hisz varázserejében, és olt Klelz-kiáKííás A Lenin Kohászati Művek amatőr képzőművészeti stúdióját vezeti Kletz László. Ezúttal az ö müveiből nyílik kiállítás hétfőn délután fél háromkor, a kohászat ifjúsági klubjában. Óvoda kancsal gyerekeknek Ebben a moszkvai gyermekintézményben éppoly vidámak és rakoncátlanok az apróságok, mint a szovjet főváros többi óvodájában. A látogatónak vagv a kerítésen bekukucskáló kíváncsis kodénak csak az tűnik fel a nagy zsibongóban, hogy a kertben önfeled'^n játszó, futkosó gyerekek fehér kötést viselnek az egvirc szemükön. A kö’és azonban szemlátomást nem zavarja őket. Az itt természetes, megszokott látvány: ki a jobb, ki a bal szemén viseli, s egyetlen gyerek sem kapkod hozzá. Ez az intézmény a kancsal gyermekek bölcsodes óvodája. 1967-ben létesítették, s* azóta már több hasonló intézmény működik Moszkvában és a Szovjetunió más városaiban. A kanosai gyermekek e legelső , bölcsődés óvodájában ma is 4, húszfős csoportban foglalkoztatják a 2 —7 éves kicsinyeket, általában egy éven át. A szülők csak vasárnapra vihetik haza őket: így kívánja a gyógyítás. Minden korcsoportnak külön foglalkozási rendje és játékszobája van A nevelők célja, hogy a menetrend — amennyire ezt a betegség engedi — a hétköznapi óvodákéhoz hasonlítson. Persze, ezt nem is olyan könnyű elérni, hiszen a gyerekeket végüjis oeleg- ként keli kezelniük — napirendjükben szigorúan otí szerepel a terápiás kezelés, a gyógytorna, a látószervi gyakorlatok végzése és az egyéni kezelés, szakképzett ápolónők és természetesen szemészek felügyelete mellett. A kancsal gyermekek böicsődés óvodái beváltak. Az adatok önmagukért beszélnek: 10 gyermek közül 9 kancsalságától megszabadulva hagyja «1 az intézményt. van a cigánygyerekből — igen változatos életpálya után — megbecsült dolgozóvá lett traktoros, aki József Attilával vallja, hogy meglelte hazáját. Sokszínű, érdekes a kép, amely Leskó László riportjaiból kialakult. A legtöbb falu és személy saját nevén szerepel, egyik-másik — érthető okokból — megváltoztatott, fiktív néven. A lebi- lincselően olvasmányos írások sorából igen1 markánsan rajzolódik ki a bemutatott emberek sorsának tükrében, mint változott mintegy, három és fél évű ized alatt a hajdani nagybirtok uralta vidék népének élete, hasonlóan az ország más, nagyjából azonos adottságú tájainak lakosságáéhoz. Nincs Leskó László írásaiban semmiféle hurrá-optimizmus. Nincs lakkozás, oktalan fé- nvesítés. Napjaink valóságának igen hű tükre a Gammapolison innen című kötet, amely a szerzői szándék szerint elsősorban a mai tizen- és huszonéveseknek akarja bemutatni a környék harminc-harmincöt évnyi történetét. Ez a törekvés maradéktalanul sikerült. (benedek) niális- szélhámosét, aki éppen a bürokrácia ostobasága révén boldogul). Az emlékmúzeumban egy rokonszenvesen lelkes. ico.- nyeies ellen-Oszlap Bend tv t mutat be Katajev. Ha ünv- nep és protokoll kell, aut legyen — mondja —. ha igv lehet mozgásba hozni az önnön fontosságába beleka- bult hivatalt es az Ural menti kisvárost. Mégsem Paiyomkin-falat épít, noha a darab végére kiderül, hogy az ünnepelt Lobacsevszkij- nek csak érintőlegesen volt köze a kisvároshoz. Mintha mi Petőfit ünnepelnénk, csalt azért, mert ‘itt is járt. (S valóban járt itt is.) Persze a lelkesedés — önmagában — meg kévés. Ah- héz olyan zseniális szervező, menedzser is kell. mint a darab Straub Dezső alakította fiatal kultúrház-igazgato- ja. S akkor — Lobacsevsz- kij nevében — van múzeum, közművesítés, út. új gyógyszertár, villamos. Olyan ez persze, mint a meseben, holott tudjuk, hogy az élet nem terüljasztalkám. De talán nem is annyira bonyolult, mint ahogy látjuk, amennyire bonyolítjuk. (Gondoljunk csak a Roráriusz vajúdó esetére ... vagy, hogy pozitív példát is mondtuk, a jégpályára és a vadasparkra!) Gaál Gábor rendezésén a pénzszűke látszott. A képernyő nehezen viseli el az amatőr színpadokra való díszleteket, megoldásokat. (horpácsi) Múzeumi hangverseny A múzeumi koncertek következő előadása holnap délután 5 órakor lesz a Felszabadítók útján levő épületben. A múzeum Képtárában ezúttal a Miskolci Üj Zenei Műhely vendégszerepel. Jöhess Sebastian Bach Musikalisches opfer című művét mutatják be. * Le van Szadzsaj apó■ a grúz születésnapján. művészegyüttessel táncol 115. Levan Szadzsaj apó, a grú- ziai Taia hegyi falu lakója nemrégen ünnepelte 115. születésnapját. Tiszteletére igazi ünnepséget rendeztek, amelyen még a grúz művészegyüttes is fellépett. Levan apót mindenki szereti és tiszteli a faluban. Egész életében dolgozott, és dolgozik még ma is: segít törni a kukoricát, szedni a tealevelet. Esténként mindig társaság veszi körül, jönnek a falubeliek, elbeszélgetni egy kicsit, megtanácskozni vele komoly dolgokat. A tágas családi házban Levan apóéknál öt generáció ói együtt, a család legifjabb sarja még nincs egyéves. Ha nagyobbacska lesz, ugyan hogy szólítja majd a többszörös dednagyápol?
