Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)

1983-12-05 / 287. szám

Járási határok nélkül

Miskolc és vidéke

A csatornázatlan Bükkszent- lászfö: város. A csaknem összkomfortos életlehetőségeket kínáló két Zsolca: nagyközség. A január 1-től ismét várossá lett Szerencs már most jobb feltételeket kínál, mint a Miskolc belvárosától néhány autó- busz-megállónyira fekvő Martintelep. A különleges státusú Ernődön a szigorúbb feltételek között szebb házak . épülnek, mint a puccos Tapolcán. Má- lyiban az egyik frissen beépített területet „miskolcinak” keresztelte el a közvélemény, mert a panelházat odahagyó, de a megyeszékhelyen munkahelyüket megtartó miskolciak költöztek oda.

Ellentétpárokat soroltunk, különféle előjellel, megpróbálva érzékeltetni a köz- igazgatási, társadalmi, gazdasági átrendeződést.

# SZEREPE KITELJESEDNE...

Az új államigazgatási térképen csak a megyék határait, a településeket, a városokat és a közösségeket jelölik majd. Megszűnnek a járások, s ezzel évszázados határok, a korábbi gyakorlaton alapuló beidegződöttsé- gek is eltűnnek. Elsőként,— a televízióban — dr. Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára kommentálta az eseményt, s annak várható következményeit: „A téma nem újkeletű, tíz éve foglalkozunk a járások megszüntetésének gondolatával. Most érkezett el az idő, s szeretnénk, ha a községek szerepe kiteljesedne... De ne kergessünk illúziókat! Az új rendszer fokozatosan hoz hasznot, s nem egyik napról a másikra!”

• MUSZÁJ. DE NEHÉZ

A Központi Bizottság titkára még azt is hozzátette, hogy nem „átszervezési mániáról” van szó, s nemcsak a cégtáblák átfestése a lényeg...

C^zinte, érdekes megállapítást tesz Grósz Károly, a KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára a Nép- szabadságban megjelent interjúban (november 12.).

„A politikai döntés most megszületett. De a neheze még csak ezután következik, hiszen igen mély s főleg' hosszan tartó folyamatról van szó. Őszintén megvallom, nálunk, Borsod megyében a párt- és a tanácsi vezetők sokáig úgy érezték, hogy sf járások megszüntetésének egyelőre még csak a gazdasági fejlődés által teremtett feltételei alakultak ki, a szubjektív feltételei nem. A megyében 349 település van, s ebből 102-ben a lakosság száma nem éri el az 500-at. Ez egyben jelzi is, micsoda roppant feladat megteremteni egy új, helyben is erős politikai irányításhoz és az államigazgatáshoz a személyi feltételeket. A Központi Bizottság és a kormány illetékesei rendkívül tárgyilagosan meghallgatták ellenérveinket, sok eszmecserét folytattunk. Meggyőztek bennünket, hogy ha a megyék többségében megértek a szubjektív feltételek, nem lehet „fehér

Itt még megteszi a kétkerekű.*1

foltokat” hagyni, néhány megyében meghagyni a régit. Tovább várni viszont azért nem lehetett — s ezt az érvet is elfogadtuk —, mert már hosszabb ideje inog a talaj a járások alatt, és a bizonytalanság éppen ott üt vissza — a legjobb erők elvándorlásában —, ahol amúgy is a legtöbb lesz a tennivaló, vagyis a személyi feltételeknél.”

• ENCS ÉS SZERENCS

A Borsod-Abaúj-Zemplén

magyében megszűnő nyolc járás helyett tíz városkörnyék jön létre. A városkörnyék — egyelőre nincs rá jobb kifejezés — gazdája, de nem felettese lesz a rábízott településnek. A hét városunk kettővel gyarapszik. Encs és Szerencs előrébb lépett a települési rangsorban. A megyei nagyközségi címet négy település kapja meg.

Az átszervezéssel kapcsolatban írja dr. Kardos Sándor, a megyei tanács vb-tit- kára, hogy mivel a községek közvetlen irányításának jelenleg még nincsenek meg a feltételei, ezért abban a városoknak és nagyközségeknek kell közreműködniük. „A hatáskörelosztás fő rendező elvének azt kell tekintenünk, hogy a községi igazgatási munka feletti felügyeleti jogot nem tartalmazó járási hivatali hatáskörök a községi tanácsokhoz, illetve kisebbrészt a városkörnyék —központ funkcióját ellátó település tanácsához kerüljenek.”

A téma egyik illetékese. dr. Gál Zoltán, az MSZMP KB alosztályvezetője nyilatkozta a Hétfői Hírek november 28-i számában: „Miskolc esetében 277 ezer emberrel való kapcsolatot eredményez az átszervezés.” A még nem jóváhagyott terv szerint ez csaknem negyven települést érint. ’ Miskolc meglevő öt városkörnyéki községe újabb testvérekkel gyarapszik; feltehetően a nagyváros „kisöccsei” gyorsabb előrehaladásának reményében is t..

B. I.

Városi

tanácstagok

fogadóórái

Ma tartja tanácstagi fogadóóráját Béres Pál és Lehóczki András, íanácskirendeltség, Szirma Vöröskatona u. 49. sz., 18 órakor; Bumbera László, Oszip István u. 14. fszt. l. sz., 18 órakor; Cservenyák Gábor, párlalapszer- vezet, Győri kapu 13. sz., 17 órakor; dr. Gyimesi Béla, vb-hiva- tal, Petőfi u. 23. I. em. 116-os szoba, 14-től 16 óráig; Harhai József, II/3. sz. pártalapszervezet, Jáhn Ferenc u. 2. sz., 17 órakor; Kiss Mártonná, óvoda, Kacsóh P. u. 8. sz., 12-től 14 óráig; Molnár Miklós, lakásszövetkezet, Katowice u. 7. sz., 18 órakor; Nagy János, III/8. sz. pártalapszervezet, Alpári Gy. u. 2/a., 17 órakor; Soós Miklósné, Gagarin u. 13. IV/4. sz., 18-tól 19 óráig; Sza- niszló Bálint, III. Benedek u. 7. sz., 17 órakor; Szepesi Lajos, I.,' László J. u. 99. sz.. 16 órakor; Szénfy Zoltánné és Kiss Géza, 1/7. sz. pártalapszervezet, Kisfaludy u. 37. sz., 18 órakor.

Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját dr. Tamás Elvira, a tapolcai orvosi rendelőben, 17-tőI 19 óráig.

Hajnali szesz, bejáróknak

Ritkaságszámba megy, hogy egy pavilon előtt már jóval a nyitás előtt hosszú sorok álljanak. Az sem túl gyakori, hogy egy pavilon a hivatalos idő alatt rendszeresen kinyisson. De hát nem jótékonykodásról van szó, hanem a munkába igyekvők szeszes itallal történő ellátásáról. Mint tapasztaltam, az ellátás jónak mondható... .

Hajnali fél öt körül már özönlenek a Tiszai pályaudvar aluljárójából a vidékről érkezők. Legtöbbjük első útja az Utasellátó egyik pavilonjához vezet. A kis bódé előtt aztán mindenki türelmesen sorakozik, miközben az eladók nem győzik kiadogatni az ablakon keresztül a cigarettát, a sört és a pálinkát. Ez utóbbiból széles a választék, kélvagy ötdecis változatban bárki megkaphatja a mindennapi betevőjét. S ott helyben mindenki gyorsan el is fogyaszthatja, magányosan, vagy csoportokba verődve- Amennyire kifogyhatatlan a szesz, annyira nem apad a sor sem. Jönnek a vonatok, és velük az utánpótlás. Ez így megy csaknem nyolc óráig. Közben a polcokról rohamosan tűnnek el a palackozott Italok. Alig három óra alatt több száz ki- sebb-nagyobb üveg talál gazdára.

Mindez hónapok óta a 48 4. számú, Palackozott italok névre hallgató ’ bódé előtt zajlik reggel S-től (hivatalosan, de önszorgalomból előbb) délután fél 5-ig. Az igazsághoz tartozik, hogy egy tábla figyelmeztet: „Az értékesítési hely előtt és környékén szeszes italt fogyasztani hatóságilag tilos!” Egyetlenegy embert sem láttam azonban, aki ettől visszariadt volna. Talán azért nem, mert hónápok óta nincs mitől tartaniuk. Inkább csak díszül szolgál a tábla — vélhetik. Ezzel palástolják a bódé tevékenységét — úgymond szolgáltatását —, amelynek nagy forgalmához nem fér kétség. Csak a valódi hasznához...

(lem esi)

A hallássérülteken segítőitek

Életadó „tülhew&ló

Talán műszemet is.

A- kisiskolásokat néhány hét hiányzás is visszavetheti tanulmányaikban, hát még ha három hónapon át csak szófoszlányokat értenek meg a tanárok magyarázatából... Nagyon sok közöttünk a halláskárosult gyerek, de a dolgozó felnőtt is. Nem mindegy számukra, hogy három hónapot kell-e várniuk

ahhoz, hogy végre használhassák a hallás javító készülékeiket, avagy csak tíz nap türelem szükséges.

A Fogtechnikai Vállalatnál hosszú évek óta foglalkoznak az egyéni „fül-illeszték” készítésével. Ez az apró, de nagyon fontos gyógyászati eszköz arra való, hogy műArcképcsarnok

ff

Vasgyári vagyok!"

♦ Bükkszentlászló nevében tartozik.

■m

már város, mert Miskolchoz

Ha megkérdezték tőle, hogy

hová valósi, még akkor is azt vágta rá: „Vasgyári vagyok!” — amikor pedig már évtizede a belvárosban volt szerény otthona. Az ifjabb nemzedéknek tán furcsán hangzik ma, de volt idő — s nem oly rég, hogy ne tartaná számon az emlékezet —, hogy akár a Dunántúlon is pontosan tudták; ha a Vasgyárról van szó, az Miskolc és Diósgyőr között van.

Kovái Pál kamaszkorában szokott hozzá az ilyenforma megkülönböztetéshez. Apja — akit az ózdi kohászattól direktóriumi tagsága miatt „tanácsoltak” el a húszas években — a vasgyári nagy- olvasztóba menekítette elismert olvasztári szaktudását, s a vasgyári Újtelep 6. utcájának munkáskolóniájára családját: négy íját, s egy leányát.

(„Miskolc akkoriban elzárta magát a perifériától. Minden kapujában vámot követelt attól, aki közútján lépte át a szigorúan vett határait. Nyolc fillér volt a vám. Éppen egy zsemle és három szem tepertő ára. A villamos meg — a mostani Marx tértől a Tiszaiig — 32 fillérért szállította, aki meg tudta fizetni. Nekem — 22 fillér volt az órabérem . . .”)

.Csak a gyalogoshoz volt „kegyes” a város. Koval Pál összeszámolni sem tudja, hányszor tette meg az „apostolok lován” az utat inaskorában a műszerész mesterig.

(„Nyolcesztendős koromtól tanultam meg a távolságot, s talán ezért is volt, hogy csak a felszabadulás után kezdtem érezni miskolci voltomat. Amikor már megszüntették az útvámot is ...”)

Szívesen idézi kétkezi munkás emlékeit. A „porjot- kát”, aminek hírét se igen hallották sokan az ifjabbak közül.

(„A gyár nem akarta elveszíteni a jó szakembereket, csakhogy a a#-as évek gazdasági válsága szorította. Megosztotta hát a munkalehetőséget: a megmaradt gárda tagjai három napot dolgoztak, négy napot nem. Persze — nem nyolc, de 12 órás volt a műszak is, s nagy engedmény, ha adtak cigarettaszünetet ..

A kohászok nevelték kommunistává. Tőlük tanulta az osztálytudatot.

(„Némelyeknek ma sem ártana, ha rádöbbennének: attól még nem vallhatja magát a munkás- osztály tagjának valaki, mert éppen fizikai dolgozó. Csak önműveléssel, s az osztálytudattal szerzi meg a -tagsági« jogot...”)

Pályafenntartási lakatos volt j az LKM-ben. Onnan került- egyre felelősségteljesebb pártfunkcióba. Alapszervezeti titkárként kezdte, alig később, miután apja kézen fogta négy nagyfiát. s a város felszabadulásának harmadnapján beállított velük, hivatalosan is beiratkozni a kommunista pártba. A felgyorsult időben hamarosan s az Űjgyérban találta magát (a mai ÖIGÉP). a pártbizottság agitproposa lett, s a gödöllői páftiskola után —

194'9-ben — a megyei pártbizottság politikai munkatársa. Újabb iskola, s az Állami Gazdaságok Megyei Központjánál politikai osztályvezető. Akkortájt választották" meg — 1950-ben .— a városi tanáés tagjának is: harminc éven át töltötte be e tisztséget. Politikai és közéleti ténykedésének csúcsára a legnehezebb időkben került: 1954-től 1957-ig a megyei pártbizottság titkára, majd 196'2-ig az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkára volt. S amikor a gazdasági élet kívánta gazdag tapasztalatát, visszatért a DIGÉP-be: kereskedelmi, majd szociális igazgatója lett a gyárnak. Onnan ment nyugdíjba is, 1973-ban. De csak onnan. A városi párt- bizottságnak nyugdíjasként is tagja maradt.

(„Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Arra, hogy engem mindmáig Pallkám-ként, Pali bácsiként szólítanak az ismerősök ...”)

Pedig Pali bácsi sók egyébbel is büszkélkedhetne. Munka Érdemrendjével, a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel, a Magyar Szabadság Érdemrenddel, honvédelmi érdemérmeivel, az Elnöki Tanács elismeréseivel, a Szocialista Mis- kolcért kitüntetésével, s persze szép családjával is: feleségével, aki maga is párttitkár volt évtizedekig, s két leányával, akik folytatói politikai és közéleti ténykedésének.

Miskolc város Tanácsa fel- szabadulásunk 39. évfordulóján tisztelgett Koval Pál munkássága előtt, városunk díszpolgárává választotta.

R. É.

anyag testével pontosan illeszkedjen a fül járataiba, s kivezető nyílásához lehessed csatlakoztatni a hangokat felerősítő elektronikus készüléket. A íül-illesztékeket Pesten gyártották, de Miskolcon készítették a mintákat, azaz a mérettartó lenyomatokat a rosszul hallók füljáratairól. v

Juhász Gyula, a miskolci laboratórium vezetője:

— Átéreztük, hogy mit jelent a betegek számára a hosszú várakozás, s mivel a laboratórium fiatal gárdája nincs vállalkozókedv híján, nekifogtunk a fül-illesztékek készítéséhez. Tavaly több mint három és fél száz illesztők készült itt a miskolciaknak, az idén pedig már más vidéki városok megrendeléseit is fogadjuk, csaknem elértük a hétszázas határt. A várakozási idő maximum tíz nap. Nem tagadom, az is benne rejlett az elhatározásunkban, hogy megmutassuk: vidéken is lehet precíz, alapos szakképzettséget kívánó munkát végezni.

A fül-illeszték a szó szoros értelmében kézművestermék: ha csak parányi az eltérés, mindössze tizedmilli- méternyi a hézag a beteg füljárata s a műanyag test között, már használhatatlan. Csak úgy lehet jól dolgozni, ha a technikusok beleélik magukat a beteg helyzetébe, s tudják, mi függ munkájuk eredményétől.

— Szinte regényes fordulat, hogy épp a kezdeti időszakban fordult hozzánk egy hallássérült kislány, aki nem tudott elhelyezkedni — mesélte a laborvezető —, s így jött az ötlet, hogy csinálja ő az illesztékeket. Azóta már ketten vannak; a két kislányt Pesten képezték ki a legjobb szakemberek, s nagy tehetséggel, szorgalommal készítik hallássérült társaik számára ezt a , normális emberi élethez segítő apró eszközt. Ha megkezdődik a hallásszűrés, megszaporodik a kislányok munkája is, hiszen az eddig rejtve maradó esetek is napvilágra kerülnek. A miskolci fogtechnikai laboratóriumban már más vállalkozáson is törik a fejüket: szeretnék elérni, hogy műszemet is készíthessenek, amit szintén csak a fővárosban gyártanak.

(k—ó)

v