Déli Hírlap, 1983. november (15. évfolyam, 259-283. szám)

1983-11-21 / 275. szám

Játszóteret építették és [q\ ültetnek A párttilkárote kerde&lek A martin- telepi példa Mindenki úgy emlegeti, hogy az a bizonyos játszó­tér a falu szélén található. Pedig hát a Martintelep szerves része Miskolcnak. s így inkább úgy illene mon­dani, hogy a város szélén. Ám ez nem illik valahogy ide. Családi házak, kis ut­cák. mindenki ismer min­denkit . . . — Ez így is van — mond­ja Keszthelyi Zoltán tanács­tag. a tanácskozási központ vezetője. — Nyolcezren él­nek a telepen, s olyan nem fordulhat elő, hogy az egyik helyen valami készül, s más­hol ne tudnának róla. A „faluszéli” játszótér — ami bennünket is a hely­színre vitt — az összefogás példája. Az Istvánífy utcá­ban készült, s hogy rpiképp, arról Spisák András lakóbi­zottsági tag, és Apró Lajos, a városgondnokság vezetője beszél: — Itt, ezen a helyen mo­csaras, nádas terület húzó­★ Az aprósápokat nagy ajándékkal lepték meg . .. Előadó Kassáról Csehszlovákia a KGST- ben címmel Jan Korcmaros egyetemi tanár, a tudomá­nyok kandidátusa, a kassai Safarik Egyetem tanára tart előadást szerdán délelőtt 10 órakor a Magyar Kereskedel­mi Kamara észak-magyaror­szági bizottsága és a TIT szervezésében a Kazinczy- klubban. Kommunista műszak az autójavítóban Szombaton kommunista műszakot rendeztek a XVI. sz. Autójavító Vállalatnál. A 650 dolgozó egynapi munka­bérét — 130 ezer forintot — kettős célra ajánlotta fel. Mintegy 72 ezer forintot a dolgozók lakásépítési alapjá­nak növelésére, 58 ezer fo­rintot pedig a miskolci vér­transzfúziós állomás építé­sére fordítanak. A MIK munkájáról ■Jf. Van már hol játszani... dott. Rajta valamit is épí­teni elképzelhetetlen álom­nak tűnt. Ám. mivel ebben az utcában, a telepnek e ré­szében nagyon sok gyerek él, gondolkodtunk, hogy mé­gis mi módon lehetne játszó­területet kialakítani. A vá­rosgondnokságtól földet kap­tunk. a lakók elplanírozták, feltöltöttek a mocsarat, meg­kaptuk a játékokat, lebeto­noztuk azokat... Hát vala­hogy így. A játszótér értéke 800 ezer forint, s e jelentékeny ösz- szeg kétharmadát a társa­dalmi munka teszi ki. — Még hiányzik a ping­pongasztal, a sakkasztal, s fásítani is kellene ..., de ennek ellenére a környék ap­róságainak nagy ajándékot adtunk. Még a villanyvilá­gítást is megoldottuk, s így sötétedés után is lehet ját­szani. Tervezünk ide korcso­lyapályát is, meg talán szán­kódomb is elférne ... Ra3"- tunk, lakókon, nem múlik... Ha a város segít, mi ott va­gyunk .„ — Ebben az évben a te­lepért mintegy 3,5 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát tesz a lakosság — mondja Keszthelyi Zoltán. — Járdaépítés, játszótér-épí­tés. egy másik játszótér ki­alakítása, fásítás, virágosítás foglaltatik az összegben. Az I/7-es pártalapszervezet titkára, Medve Ferenc azt mondja, hogy társadalmi munkára mindenkit tudnak mozgósítani. Volt rá példa, hogy a pap a templomban hirdette ki, hogy hol lesz társadalmi munka. És jöttek a hívők is. — A területi pártalapszer­vezet, a népfront — érde­mes megemlíteni Dursz Ká­roly népfronttitkárt is — irányítása, segítése sokat je­lent számunkra — magya­rázza Keszthelyi Zoltán. — A Martintelepen mindig is olyanok laktak, akik készek voltak arra, s készek ma is, .hogy ha szólnak nekik, fog­ják az ásót és a lapátot — és mennek ... I. S. Ki köteles rendet teremte­ni az épületek körül, a fel­újítás után? Kinek kell ki­javítania a hanyagul vég­zett munkát? Miért kerül félmillióba egy-egy felújított lakás? Milyen a lakbérfize­tési morál ma Miskolcon? Gondolkodott-e a MIK veze­tése a központi díjbeszedő­hálózat kialakításáról? A fenti kérdéseket Mis­kolc pártalapszervezeteinek és pártvezetőségeinek titká­rai tették fel a város ingat­lankezelő vállalata igazgató­jának legutóbbi tanácskozá­sukon. A városi pártbizott­ság által összehívott szoká­sos titkári értekezleten — amelyeken egyébként időről időre egy-egy jelentősebb vállalat vagy intézmény munkájáról, eredményeiről és gondjairól kapnak részle­tes tájékoztatást a pártszer­vezetek első számú tisztség- viselői — most a városgaz­dálkodás kulcsfontosságú szervezeti egysége került na­pirendre. Nyíri István, a MIK igazgatója ismertette velük a ma már nagyválla­lati szintű feladatokat, me­lyeknek az ingatlankezelő 1570 dolgozót számláló kol­lektívája törekszik eleget tenni. + DISZPÉCSER­SZOLGÁLAT LESZ A GYŐRI KAPUBAN IS Az igazgató szólt róla, hogy városunkban 29 ezer állami bérlakás és több mint négyezer egyéb állami bér­lemény van a MIK kezelé­sében. Vállalatuknak éppen ezért elsősorban a házkeze­lői szolgáltatásokra kell össz­pontosítani a figyelmet. Hogy e feladatuk ellátásá­nak hol jól, hol kevésbé jól tudnak megfelelni, annak egyik alapvető oka: a ház- felügyelői státus már keve­seket vonz, s a tízemeletes bérházaknál egyébként sem korszerűek ezek a kezelési formák A jövő útja — vé­leményt szerint — az a diszpécserszolgálat, amit a diósgyőri városközpontban néhány éve megvalósítottak. A tapasztalatok mindeneset­re azt mutatják, hogy* az ily módón központosított — ta­karítóbrigádokkal, gyorsja­vító részlegekkel, telefonon könnyen mozgósítható egy­ségekkel rendelkező — lakó­telepi együttesek képesek csupán megbirkózni a szol­gáltatás alapvető követelmé­nyeivel. A diósgyőri modell alapján ezért újabb, hason­ló diszpécserszolgálatokat szerveznek, legközelebb a Győri kapu déli oldalán. Nagy tehertétele az ingat­lankezelőnek, hogy — noha ez csak másodlagos felada­ta volna — szükségképpen mindeddig főszerepet kellett vállalnia az épületfelújítá­sokban. Tulajdonképpen en­nek „köszönhető”, hogy las­san két évtizede csak hely- lyel-közzel képesek megva­lósítani szakadatlan törekvé­süket, a tervszerű megelőző épületkarbantartást Műsza­ki kapacitásuk java részét a felújításokra kellett átszer­vezni. S mert ilyen körül­mények között, örökös kapa­citáshiánnyal küszködve vol­tak kénytelenek a nagy ener­giákat igénylő felújításoknak nemcsak a megszervezését, de tetemes hányadának ki­vitelezését is felvállalni, gyakorta adósak maradtak a felújítások alapos műszaki és egyéb szervezési előkészí­tésével. Legnagyobb gondjuk e téren a tervezés. A ter­vezők ugyanis nem szívesen vállalják a meglevő épüle­tek felújításánál elengedhe­tetlen aprólékos munkát. Jellemző példa erre, hogy még nem állnak rendelke­zésre az 1984-es évre prog­ramozott tervdokumentációk sem. Miután pedig előrelát­hatóan évtizedre szóló re­konstrukciós feladatokat kell megoldaniuk, létre kellett hozni egy kisvállalatot, amely csakis ezeknek a ter­vezésével foglalkozik. + DRÁGA A FELÚJÍTÁS Nem új dolog, régen köz­tudott, hogy egy-egy épület felújítása nem olcsó mulat­ság. Hogy azonban mennyi­re nem, az már kevésbé is­mert. A MIK igazgatója tá­jékoztatójában elmondotta: míg a tervidőszak előtt 240 ezer forint költség jutott egy- egy lakásra az épületek tel­jes felújításának összegéből, ma már félmillióval kell számolniuk. Éppen ezért a minőségi követelményeket a jövőben minden kivitelező­től szigorúbban fogják szá­mon kérni, mint korábban. A továbbiakban a válla­lat ingatlanközvetítői és la­kásgazdálkodási feladatai­ról, ^ valamint — az új ren­delkezés értelmében — ar­ról szólt Nyíri István, hogy milyen kedvező feltételek mellett vásárolhatják meg a bérlakásokat a benne lakók. Hangsúlyozta: ha egy bér­ház bérlőinek 75 százaléka nyilatkozik úgy. hogy meg kívánja venni bérleményét, abban az esetben csak rend­kívüli indokók alapján zár­kóznak el a kérés teljesíté­sétől. A tájékoztató elhangzása mán a titkári értekezlet résztvevői tették fel kérdé­seiket. Ezekre, s a MIK igaz­gatójának . válaszára, lapunk holnapi számában visszaté­rünk. R, É. Gyümölcsízű szaloncukor is lesz Színe és Illetéktelen behatolók Őszinte csodálattal nézem a vagyonúnkat védő sípoló, dudáló, és ki tudja, még mi mindent csináló riasztóbe­rendezéseket. Ahhoz képest, ami az én lakásomat védi a betörőktől, igazán elképesztő dolgokat produkált napjaink­ra a technika, no meg az az igyekezet, hogy ne emeljék el tőlünk olyan könnyen in­góságainkat a bűnözők. Gyors számvetést készítek magamban és arra a sajná­latos végkövetkeztetésre ju­tok, hogy az elemelhető dol­gok értéke messze alatta marad annak a költségnek, amennyivel kisded otthono­mat — az ajtótól az ablakig — felszerelhetném eme tech­nikai csodákkal. Maradok tehát a dupla zárnál és an­nál a szimpla rácsnál, me­lyet egy derék magániparos szerelt fel a lakásajtó úgy­nevezett betekintő ablakocs­kájára. Ez a legsebezhetőbb pont az én váramon, aka­rom mondani az én háza­mon, akarom mondani az én lakásomon, legeslegpontosab­ban : lakásbérleményemen. (Összes területe nem egé­szen 54 négyzetméter.) Meg kevésbé biztat riasztóberen­dezések vásárlására kézitás­kám béltartalma. Röhögnöm kell. ha arra gondolok, mi­lyen képet vágna a rabló, amikor átvizsgálná kis szü- tyőmet, zsákmány után ku­tatva. Mindezzel azonban nem akarok ellenpropagandát csi­nálni a Vasas Művelődési Központban, ezt követően pedig a megye más városai­ban bemutatott, bemutatan­dó vagyonbiztonsági kiállí­tásnak. Különben sem első­sorban a magánosok számá­ra tervezték, készítették eme technikai ellenszereket, ha­nem olyan vállalatoknak, in­tézményeknek ajánlják, ahol a közvagyont kell védeni. (Csak így mellesleg: a Szép- művészeti Múzeum illetéke­sei még sohasem láttak ilyen kiállítást?) Azzal tértem tehát vissza a kiállításról, hogy én ma­gam egyelőre leteszek ingó és Ingatlan vagyontárgyaim ily módon való őrizetéről. Szeretnék viszont elmenni egyszer egy olyan kiállítás­ra, mely legalább hozzáve­tőleges biztonsággal védi... no mit is? Nehéz ezt ilyen egyszerűen megmondani. Ar­ra gondolok, ami a bőrömön belül van. Szóval egyáltalán önmagámra. Lehet, hogy aki jól ismer, oly csekélynek ta­lálja hogy nem is értéknek, hanem használhatatlan ka- catnak minősíti mindazt, ami velem született, s negy- venvalahány év alatt felhal­mozódott bennem. Talán így is van. Ám, egyet bizton ál­líthatok: számomra bensőm legkisebb értéke is érték, sőt mániákusan ragaszkodom badarságnak nevezhető dol­gaimhoz is. Ha másért nem, azért, mert megszoktam ezt a „berendezést” és valahogy úgy vagyok vele, mint a kissé már divatjamúlt, ki­taposott, színehagyott. vi­szont kényelmes cipővel; nem cserélném ki újra. No, de ha csak nekem ér­ték, akkor kitől kell véde­ni, ki áhítja meg mindazt, aminél neki bizonyára jóval különb van? Idegrendszer­ből is, gondolatvilágból is, mániákból is, rigolyákból is. Van egyáltalán, kinek ben­sőmbe törni támad kedve? Bármilyen furcsa — szá­momra is —, azt tapaszta­lom, hogy van. E betörés természetesen képletesen ér­tendő. Remélem, beszélhetek a továbbiakban az önök ne­vében is, és így fogalmaz­hatok: semmi sem csönget, dudál, riaszt bennünket, amikor bűnös szándékkal közelítenek hozzánk. Gya­nútlanul tűrjük a besurra- nót, és aztán siránkozunk, hogy elvitte néhány idegdú­cunkat, elvitt valamennyit a hitünkből, még többet a tü­relmünkből. Van, aki csak egynapi mosolykészletünkre pályázik, amikor jó hango­san megjegyzi a tömött bu­szon, hogy ez a barom úgy tolakszik, mintha egyedül lenne a világon. De általában többet raknak a zsákjukba, és szép lassan, de biztosan fo­gyatkozik az a motyó, amit önmagunknak nevezhetünk. Nincs zár. lakat, rács és riasztóberendezés, nincs vé­delem és nincs büntetés sem. Mások emberségét, tar­tását, derűjét és jóindula­tát, munkakedvét lopni min­den különösebb kockázat nélkül lehet. (békés) Miért volt Közelednek a karácsonyi ünnepek, és az előrelátób­bak közül már többen be­szerezték a szaloncukrot. Lapunk levelezési rovatá­ban egyik olvasónk arra pa­naszkodott, hogy kőkemény édességet vásárolt a Vörös­marty utcai Csemege ABC- áruházban és a villanyrend­őri édességboltban. Mint ír­ta: meglepődve tapasztalta, hogy a fél kiló cukor há- rom negyed része szinte ehe­tetlen! A Budapesti Édes­ipari Vállalat Csemege Édes­ipari Gyárának terméke ez év májusában készült, és szavatossága tíz hónap. A 108, sz., Vörösmarty ut­cai ABC-áruház helyettes vezetője, Raizer György a következőket mondta el: — Két hete kaptuk a desz- szert szaloncukrot, azóta igen sok fogyott belőle, de pa­nasz még nem érkezett hoz­zánk. Igaz, a levélíró ész­revétele után mi is felbon­tottunk néhány dobozt, és megkóstoltuk a cukrot. Va­lóban sok közte a kemény, amiről természetesen nem mi tehetünk. Jó néhány sza­loncukornál ugyanis a cso­koládéréteg nem folyamatos, és a cukor nedvességtartal­ma ezáltal hamar elpárolog. Sajnos, a gyári hiba miatt elképzelhető, hogy még több reklamációval is szembe kell néznünk. Arról nem beszél­ve, hogy a félkilós szalon­cukor ára nem kevés, 62 fo­rint ... Érdeklődésünkre a villany- rendőri édességboltban el­kőkemény? mondták, hogy a szántén a Budapesti Édesipari Válla­latnál májusban készített édesség között nem találtak rossz minőségűt. A többi üz­letbe elsősorban friss sza­loncukor érkezett, októberi gyártási dátummal. * Megkérdeztük Marczis Sándornét. a Miskolci Élel­miszer-kiskereskedelmi Vál­lalat áruforgalmi osztályá­nak vezető helyettesét: je­lenleg hányféle szaloncukor kapható, és milyen áron? — Az első szállítmány a múlt hónap közepén érke­zett vállalatunk mintegy 170 boltjába. Elsősorban a sze­rencsi csokoládégyár termé­keit kapjuk, de Budapest­ről is folyamatos a szállí­tás. A legjobban a desszert fogy (50 és 80 dekás, vala­mint egykilogrammos cso­magolásban kapható, 62-től 118 forintig terjedő áron). A mártott zselés és konzum (60 dekás és egykilogrammos adagokban kapható) ára 50 —110 forint. Népszerű az extra marcipános édesség, amelyből a korábbi években igen keveset kaptunk, az idén azonban már jobban ki tudjuk elégíteni az igé­nyeket. A 80 dekás extra 118 forintba kerül. Egyébként eddig 725 mázsa szaloncukor került a miskolci üzletek­be. Az elkövetkezendő he­tekben várható még egy új­donság, a gyümölcsízű. Egy kilogramm ebből 116 forint­ba kerül majd. T. l:i

Next

/
Thumbnails
Contents