Déli Hírlap, 1983. november (15. évfolyam, 259-283. szám)

1983-11-12 / 268. szám

Hibásak a kérelmek nagy a restancia Véoiooyaiooolta az országot (7 lálni. Személyes vélemé­nyem: legalább azoknál az anyavállalatoknál, ahol in­gyenes jogsegélyszolgálat működik, célszerű lenne visz- szaállitani a gazdasági mun­kaközösségekre nézve, a jo­gi képviseleti rendszert. Vagy el lehetne gondolkod­ni azon, hogy szükséges-e egyáltalán a vállalati gaz­dasági munkaközösségek cég- bejegyzése? / — Melyek a leggyakoribb pontatlanságok? — A cégszövegnek min­denben, betűre úgy kell „ki­néznie”, mint ahogy azt a társasági szerződésben meg­fogalmazták. A cégbejegyzés olyan, mint egy anyakönyv. De sajnos, kitalálnak egy cégnevet, s már a külön­böző okmányokon elkezdik variálni; rövidítik, eléje vagy utána írnak valamit. Pedig igen fontos a potos.an be­jegyzett név, hiszen az a me­gye területén védettséget él­vez. A későbbi jogi; pénz­ügyi vitákat, elkerülendő, félreérthetetlennek kell len­nie, hogy például a cég ne­vében egy, illetve két sze­mély jogosult-e az aláírás­ra. Ez is gyakori hibafor­rás. Sokan elfelejtik; ha a gazdasági munkaközösségben való részvétel mellékfoglal­koztatásban történik, be kell jelenteni a munkáltatónak, sőt ha érinti a főállású mun­kaidőt, előre kell megkérni, s csatolni az ehhez szüksé­ges engedélyt. Ha kevesebb hibával kapjuk kézhez az ügyiratokat, mi is hamarabb adhatjuk áldásunkat az új vállalkozásra. — Mire vállalkoznak leg­inkább az emberek? — Rendkívül tarka a kép. Természetesen a nagyüze­meken belüli társulások do­minálnak, de takarítástól kezdve a tervezésig, a hegy­mászó technikával végzendő ipari munkán át a házas­ságközvetítésig bezárólag sok mindennel. Az utóbbiból például már négy működött Miskolcon. De talán sok az eszkimó és kevés a fóka? Mert már egy megszűnt. S> törölni egy céget kevesebb tortúrával jár, mint beje­gyeztetni. O. E. Húszezer perc a hegyekben ke Pista bácsi szerettette meg velem a természetet. Ö szer­vezett be az MVSC termé­szetjárói közé. Azóta a he­gyek, rétek, erdők szerelmer se lettem. A kék túra tel­jesítése során bejártam az országot, alig van olyan szép részé, amelyben ne gyönyör­ködtem volna Sümegtől Mát­raházáig, Aggtelektől Bán­kúiig . .. Közben természete­sen más túrákon is részt vettem. Teljesítettem a Rá­kóczi, a Tájak—korojc—mú­zeumok s az összes . megyei jelvényszerző túra feltételeit. Ezek jelvényeit is büszkén őrzöm ... — Sokfelé járt. Hol érezte magát a legjobban? — Itthon, a Bükkben. Hegységünknek olyan vará­zsa van, amivel más táj nem versenyezhet.. Most, hogy már nyugdíjas- vagyok, töb­bet lehetek kint a hegyek­ben, mint korábban. Hadd dicsekedjek vele: szakosztá­lyunk az idén tájfutó-ver­senyt is nyert, s én is tag­ja voltam a győztes csapat­nak. „Arany”-érmet akasz­tott a rendezők nevében a Ne kerüljön a csatornába Fáradtolaj A Miskolci Megyei Bíróság néhány munkatársa a meg­mondhatója, milyen nagy ér­deklődés nyilvánul meg az új típusú gazdasági vállalkozási formák iránt. Az alakuló gaz­dasági munkaközösségeket ugyanis itt kell bejegyeztetni. Korábbi, erről szóló cikkünk­höz viszonyítva azonban ala­posan megváltozott a helyzet. A bejegyzési kérelemmel je­lentkezőknek elég sokat kell várakozniuk, amíg kézhez kapják a cégbejegyzési zára­dékkal ellátott címpéldányt. Köznyelvre talán így fordít­hatnánk: a végleges működési engedélyt. Mi a hosszú vára­kozás oka? — kérdeztük Im- regh Gézát, a megyei bíróság tanácselnökét. — Elsőként egy statiszti­kái adattal válaszolok. Amíg 1981-ben mindössze négy cégbejegyzési kérelem érke­zett hozzánk, csak ebben az évben október végéig körül­belül ezer. Azért nem mon­dok pontos számot, mert órára változik, de sajnos, sok az adósságunk. S ennek már több oka van. Ez ideig mind­össze jómagam foglalkoz­tam — más bírói teendők s még jó néhány más munka­kör ellátása mellett — a cég­ügyekkel. Korlátozás nélkül naphosszat sorakoztak a sür­getők, de a panaszáradattal éppen az érdemi munkát hátráltatták. Ezért a Megyei Bíróság elnöke korlátozta a cégbírói félfogadást (csak szerdára, 8-tól 16 óráig), a cégiroda viszont változatla­nul szerdán fél 8-tól fél 5- ig, más napokon 9-től 11-ig fogadja az ügyfeleket. De népgazdasági érdek, hogy egy új vállalkozás minél hama­rabb éledre keljen, tehát ne­künk is gyorsítani kell az ügyintézést. Ennek érdeké­ben október 1-től még há­rom bíró foglalkozik a cég- bejegyzési kérelmekkel, és megerősítettük az adminiszt­ratív csoportot is. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy az év végére ne maradjon res­tanciánk. — Másrészről a hosszú át­futási idő oka: a kerelmek 90 százalékát hibásan, vagy hiányosan kapjuk. Korábban a cégeljárási ügyekben ügy­véd működött közre, ma vi­szont az új társulásoknak nincs kötelező jogi képvise­lete. A jogban járatlan ál­lampolgároknak — néha még a jogászoknak is — problé­mát jelent ennyire új és ne­héz ügyekben a cégbejegy­zési kérelem hibátlan for­máját és tartalmát megta­. Jr Eny negyven centiméter á kerül a szállítószalagra. !érő fii csövön 1Sn ki a bal, s (Herényi László felvételei) A turisták november 7-i einlekünnepsegén. a Majális­parkban Pricz Benedekné. az MVSC turistája átvehette az Országos Kék Túra emlékjcl- vényt. Kiváncsiak voltunk rá: hogyan tudta teljesíteni e ne­héz túra követelményeit? Tanácstagi jelölő gyűlések A Hazafias Népfront Mis­kolc városi Bizottságának szervezésében eddig nyolc- tanácstagi választókörzetben tartottak jelölőgyűlést az időközi választásokra. A 11. sz körzetben Fekete Attila. a 22-esben Homolya Gizella, a 32-esben D öbröntei Zol­tánná kapott bizalmat. Egyet­értettek a népfront jelöltjé­vel a résztvevők a 41-es szá­mú körzetben, ahol dr. Sim­kó Jánost, az 55-ösben. ahol Hagy Árpádot, a 115-ösben. ahol Klemenik Zoltánnét. és a 120-asban. ahol ifj. Tóth Istvánt jelölték tanácstag­nak. A 113-as számú vá­lasztókörzetben Kubicska Fe­rencié, a Hazafias Népfront jelöltje mellett Varga József neve is felkerült a listára. Legutóbb a 127-es számú vá­lasztókerületben Birke Mik­lóst jelölték tanácstagnak. — Az Országos Kék Túra a leghosszabb és legnehezebb jelvényszerző túra hazánk­ban. Jó magam 2277.-ként teljesítettem. (Csak zárójel­ben: a megyei szövetség el­nöke, Lendeczky László és felesége a 49. és az 50. szá­mú jelvényt viselheti...) 1978. május 1-én kezdtem neki. s ez év szeptember 1- én fejeztem be. A közben eltelt öt es tél ev alatt meg­határozott útvonalon, az elő­írt igazolásokat beszerezve, 1083 kilométert kellett gya­logolni. s közben 26 680 mé­ter szintkülönbséget leküz­deni. Az előírt menetidő 19 945 perc volt... — Vállalná még egyszer? — De még mennyire! Tíz évvel ezelőtt az akkor már hatvanéves (!) természetjá­ró múlttal rendelkező Pes­nem regenerálják nyi telepén. Üjabban ennek egy részét a fűtőolajhoz ke­verik a vállalat csepeli te­lepén, más részét pedig a Dunai Kőolajipari Vállalát1- nál hasznosítják. Az olaj tel­jes értékű újrafelhasználásá­val nem foglalkoznak. A fáradtolaj begyűjtése most már végső soron kör­nyezetvédelmi tennivaló, s ennek megfelelő fontossággal foglalkoznak vele. A benzin­kutaknál hetente átlagosan két-három hordóra való ola­jat vásárolnak fel a magú- * nősöktől. Az ár nem valami csábító, kilónként 2 forint 20 fillért fizetnek. Mégis, a gép- járművezetők többsége jobb­nak látja, ha legálisan sza­badul meg a leengedett olaj­tól. A nagyobb szállítási vál­lalatok pedig tervszerűen gyűjtik és adják át az Afor- kirendeltségeken. Többször írtunk arról;.' hogy a Volán 3. sz. Válla­latánál regenerálják az el­használódott motorolajat. Mi • lett ennek a hasznos kezde­ményezésnek a sorsa? — ér­deklődtünk Győrffy Imrétől, a vállalat ipari osztályánakf vezetőjétől. — Több okból másfél éve megszüntettük az olajfino­mítást. A regeneráló beren­dezés elavult, és lehetetlen­né vált az alkatrész-utánpót­lás. Megoldhatatlan volt az olaj homogén begyűjtése. Sokféle adalékanyaggal ke­vert olajat forgalmaznak s ezeknek a különválasztása nem lehetséges. Gyakran az utolsó előtti tisztítófázisban ’ derült ki, hogy hasztalan az igyekezetünk. Teljesen gaz­daságtalanná vált az olajre- ' generálás. Egyébként koráb­ban 15. Volán vállalatnál üzemeltettek a miénkhez ha­sonló berendezést, tpa már csak három helven működ­tetik. A többi nagy szállí­tási vállalathoz hasonlóan továbbra is gyűjtjük a fá­radtolajat. s azt hordószám­ra átadjuk az Áfornak. (szántó) Combközépig vízben, húzni hálót... Nagy segítség lesz a gépi halász. Gelejen már segített Háló helyett qép A Volánnál már Megyénkben évente mind­össze 1200 tonna fáradtolajat gyűjtenek be. Ez csupán két- három százaléka annak, amit ugyanennyi idő alatt értéke­sítenek. Ha a felhasznált olaj zömét elégetik,' vagy ke­nőolajként hasznosítják, ak­kor is jelentős mennyiségű olaj kérül a csatornába vagy éppen az árokba, a termő­földbe. Nagy Pál László, az Áfor Észak-magyarországi Köz­pontjának csoportvezetője el­mondotta, hogy korábban pakurát gyártottak a fáradt- olajból, a TIFO nyirbogdá­Ár Pricz Benedekné a Bükk egyik magaslatán, a kék túra teljesítése közben, a 823 mé­ter magas Cserepes-kőn. nvakamba a kazincbarcikai Repei Zoltán, s én boldog voltam. — Most egy kicsit pihen­ni fog? — Dehogy! A Duhántúl­nak van egy saját, jelvény­nyel jutalmazott kék túrája. A felét már teljesítettem, jö­vőre szeretném befejezni. Ny. L Felesleges bizonygatni, mi­lyen nehéz mesterség a ha­lászé. Ősszel — amikor ese­dékes a lehalászás — comb­középig gázolnak be a tóba. kivetik hálójukat, majd a zsákmányt vonszolva megin­dulnak a part felé. A jövő — s egy kicsit a jelen is — már más lesz. Borsod legnagyobb halá­szati termelőszövetkezete, a geleji, a közelmúltban vásá­rolt egy magyar gyártmányú gépi halászt. Használni az idén még nemigen tudták, az alacsony vízállás ezt nem tette lehetővé. De amikor ott jártunk, bemutatták a mű­ködését. Dr. Demeter József elnök: — A halastóból, amikor már megfelelő szintre eresz­tettük belőle a vizet, a ha­lakat betereljük egy csator­nába. onnan egy kisebb tá­rolóba tudnak úszni. Abból az úgynevezette csalogatóvíz hatására, a halak beúsznak egy „betonvályúba”, aminek a végét — mikor úgy véljük, hogy megfelelő mennyiségű hal van benne — egy ráccsal lezárjuk. Egy központi ve­zérlőből irányítva, ezt a rá­csot mind közelebb hozzuk a vályú végéhez, s így termé­szetesen mind kisebb helyre szorítjuk a halakat. Közben beindítunk egy szivattyút, ami oxigént présel a vízbe, s egy negyven centi átmérő­jű csatornán felnyomja a ha­lakat a szállítószalagra. A szalag végén osztályozás kezdődik, majd a pontyot, a busát a piacra vagy a telel­tetőbe szállítjuk. A gépi ha­lászt egy ember mozgatja, az osztályozást heten végzik. Idén egyszer használtuk, se­gített. Ám az alacsony víz miatt egyelőre pihentetjük. Jövőre minden bizonnyal ezt is teljes erővel bevetjük ... I. S. Nem győzi a cégbíró

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents