Déli Hírlap, 1983. november (15. évfolyam, 259-283. szám)

1983-11-01 / 259. szám

Ellenőrzik a mayánkéieskedókeí Őstermelők drágítják a krizantémot Virágoktól tarkállnak a temetők már az elmúlt hét közepétől. A miskolci virág- piacokon rekordkínálat van. Ám az árakkal nem minden­ki elégedett: a felhozatalhoz kénest drága a krizantém és a fenyőág. Olvasóink panaszát a ma­gánkereskedők megyei szer­vezetéhez továbbítottuk. Nagy Andrást, a KISOSZ megyei titkárát nem érte meglepe­tésként a hír: — Csaknem egy hete járom a megye virágpiacait: ebben az időszakban megerősített felügyeletét gyakorolunk a virágárusok felett. A legfon­tosabbal kezdem: a magánke­reskedők nem árusítanak kri­zantémot.- csak vágott virá­got: az ilyenkor szokásos te­metői krizantémot az őster­melők kínálják. Az egyéb vi­rágok árai 30 százalékkal ol­csóbbak nálunk, mint a szom­szédos megyékben. Egyetlen problémánk a fenyőággal volt, ezt ugyanis „lábon” vették meg a gazdaságoktól a keres­kedők. Kilónként hat forint­ért adták, ám a letörésről, a begyűjtésről és a szállításról maguknak kellett gondoskod­ni. Ezért előfordult, hogy he­lyenként egy-egy kilós csoko­rért 12 forintot kértek. Az el­ső ellenőrzést követően meg­egyeztünk a kereskedőkkel, hogy az állami boltok áraihoz hasonlóan ők is 10 Ft-ért ád­Zl Ha teljes kapacitással mű­ködik majd az avas-déli te­lefonközpont, nem lesz szük­ség a már régebben ott mű­ködő három mellékközpontra. A Miskolci Postaigazgatóság szakemberei úgy tervezik, hogy jövőre áttelepítik a mellékközpontokat a Mar­tintelepre. Felsőzsolcára. il­letve a Jókai utca melletti lakótelepre. ják á továbbiakban. Ennek el­lenére találtunk egy őster­melőt a vasgyári piacon, aki az alig 55 dekás csokorért 10 forintot kérU Az őstermelők azonban nem tagjai a ma­gánkereskedők szervezeté­nek. Határozottan állítom, hogy a magánkereskedők vi­lágárai a tavalyinál mérsé­keltebbek. sőt. egyes fajták­nál 20 százalékkal alacso­nyabbak. Egyébként a mos­tanihoz hasonló szigorú árel­lenőrzést végzünk a jövőben minden olyan ünnepen, ami­kor fokozottabb a kereslet a virágok iránt. Sz. I. Boltíervek az Avason Az elkövetkezendő két év­ben még két kereskedelmi létesítmény épül az Avas-te­tőn : egy ABC-áruház és egy kisvendéglő. Jelenleg az avas-déli kereskedelmi léte­sítmények területe már meg­haladja a 12 ezer négyzet- métert. s a teljes kiépítés után az összes alapterület eléri a 18 ezer négyzetmé­tert. Ehhez azonban meg kell épülnie a városrész- központnak is, ahová ruhá­zati és vegyesiparcikk szak­boltokat. valamint vásárcsar­nokot is terveztek. A város­rész-központ felépítése azon­ban egyelőre még a távo­labbi jövő elképzelései közé tartozik. Alkotó Ifjúság Pedagógusok pályadijai m yjc. Ki mondja meg. hová vigyük a reggeli indulás után a magára maradt védősátorvázatt Sátorgarázs vagy védösátor? Bizonytalan a jogi alap Átadták az Alkotó Ifjúság pályázat díjait a fiatal peda­gógusoknak. A Miskolc vá­rosi pedagógus pártbizottság, a pedagógus KISZ-bizottság, valamint a városi tanács mű­velődésügyi osztálya közösen írta ki a pályázatot. A dol­gozatok témája ez volt: Mai diák a pedagógus szemével; míg a második kategóriában a Távért által nem gyártott szemléltető eszközt kellett készíteni. Az első kategóriá­ban húszán, a másodikban 4- en pályáztak. Az első kategóriában meg­osztották az első díjat Bod- itártié Csík Terézia (szirma- besenyői általános iskola) és Orehovszky Lászlóné (József utcai óvoda) között. Második díjat nyert Mihalov Ferenc- né (szirmabesenyői általános iskola), harmadikat Herendo- vics Marietta (Brigád utcai óvoda). Tárgyjutalmat kapott Garainé Gallus Tünde (30. sz. Általános Iskola). Pollner Eri­ka (11. sz. Általános Iskola), Nagy József, Nagy Józsefné és Sarka Ferenc (Gyermekvá­ros). Minden év októberének utolsó napján, világszerte meg­emlékeznek arról, hogy 1924-ben a hűvös október végén, Milánóban 28 ország 354 képviselője határozta el: ezt a napot a takarékosság ünnepévé avatják. Sok minden történt azóta, s az emberiség ismételten be­bizonyította, hogy — úgy egészében, általánosságban — egy­általán nem takarékos: pazarol a nyersanyagokkal, a mun­kaerővel, a pénzzel, sőt, az emberélettel is. Mert a pazar­lásnál;, az embertelen költekezésnek legszélsőségesebb tor­mája a fegyverkezés. Takarékoskodni csak békében lehet igazán, s megfordítva is áll a tétel: a takarékosság nagyon békés tevékenység. Aki lakásra, gépkocsira, lakberendezésre, kiskertre, gyermeké­nek kiházasítására, vagy akár valamilyen hobbijának, kedv­telésének minél jobb kielégítésére takarékoskodik — az a békére számít. Sokszorosan igaz ez ma, amikor emelkedő árak és költségek mellett, olykor hosszas mérlegelés után, mégis takarékoskodunk. Ezt- bizonyítja, hogy csaknem 188 milliárd forint az Or­szágos Takarékpénztárnál levő lakossági betétállomány. Na­gyon szép summa ez, különösen akkor, ha hozzászámítjuk: nem is mindenki tartja pénzét takarékpénztárban, npha az OTP jelmondata csakúgy erre hív fel, mint a személyes ér­dek. Különösen azóta, hogy megemelték a takaréklevelek kamatlábát. Mindez azonban csak részletkérdésnek látszik a nagy, or­szágos érdek mellett. Takarékoskodnunk kell! A takarékos- sági világnap ugyanis aiTa hív fel mindenkit, hogy takaré­koskodjék az otthon és a köz számára egyaránt. Mindenütt addig, ameddig ésszerű. Most is, mint minden évben, tegnap is megjutalmazták a takarékosságban kitűnt megyei, üzemi, intézményi KISZ- bizottságokat és szervezeteket, a szocialista és ifjúsági bri­gádokat. Érdemes a megjutalmazottakra figyelni: hogyan csinálják, mit tettek és tesznek a takarékosság érdekében, hátha lehet követni példáikat. Hiszen kétségtelen: ma nem könnyű takarékoskodni. De érdemes. Aki takarékoskodik, az bízik a jövőben. A mai nehéz helyzetben pedig sokszoros szükség van arra, hogy ne csak a jelent, a mai napot tart­suk szem előtt, hanem a jövőt is. Sajátunkat és gyermeke­inkét. V. E. A második kategóriában nem adták ki az első és a második díjat. Harmadik dí­jat nyert Benicsné Thuróczy Erika, diasorozatával (Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet), a negyedik helyen a Szinva- népkerti óvoda KlSZ-alap- szervezete végzett. Furcsa látványt nyújtanak a lakótelepi házak parkolói: színes ponyváktól és csupa­szon meredező sátorgarázs- vasaktól tarkáltanak. A vá­laszték igencsak vegyes. Ta­lálható közöttük katonai pa­rancsnoki sátor és melegágyi fóliával borított bódészerű alkalmatosság is. A különös építmények tulajdonosai mel­lett szól, hogy cgyikőjüknek sincs garázsa, és így próbál­ják óvni autójukat, amely végső soron valamennyiünk számára is népgazdasági ér­ték. — Hogyan szabályozzák a sátorgarázsok felállítását? — kérdeztük Jirkovszki Tamás­tól. a városi tanács vb-hi- vatalának műszaki osztály­vezető-helyettesétől, — Jelenleg nem kell épí­tési engedély a sátorgarázs felállításához, ezért nem is tudjuk pontosan a számukat. Előírás szerint csak úgyne­vezett gyári készítményü tí- pussátorgarázsokat szabad elhelyezni a közterületen. Ezt viszont nem szabad rög­zíteni a talajhoz, és a par­kolás után a tulajdonos kö­teles eltávolítani, elraktároz­ni a sátrat. Ezt a rendele­tet senki sem tartja be. Érthető is, mivel egy-egy ilyen építmény elszállításá­hoz legalább két ember kel­Müuészek — állatokról Irodalmi szajkó afe Almomban sem gondoltam volna ezt a szajkóról. A színhely - mint a Nemes Nagy Ágnestől szóló, koráb­ban megjelent írásban — is­mét a szigligeti Alkotóház. írók és költők dolgoznak itt, csodá­latosan szép és megnyugtató környezetben. Az állatbarát irodalmár sok érdekes dolgot fedezhet fel, figyelhet meg környékbeli sétái során. Bella István költő is ép­pen itt tartózkodott, amikor a következő eset történt meg vele, mint mesélte: — Nagyon szeretek itt az Alkotóházban dolgozni, mert ez a környezet ihletet is ad­hat egy-egy vers megírásá­hoz. Gyakran szoktam a környéken kirándulgatni. Egyszer hajnalban felkeltem, hogy sétáljak egyet a friss levegőn. Már kezdett vilá­gosodni. A nyirkos hidegről tudomást sem véve, élvezet­tel hallgattam a korai „ma­dárhangversenyt”, mikor hirtelen írógép kopogására lettem figyelmes. Gondol­tam, legalább nem egyedül figyelem ezt a gyönyörű napfelkeltét, elcsalom ma­gammal költőtársamat is a reggeli sétára. Sokáig ke­restem, végigjártam az egész épületet, de a költőt —jog­gal gondolhattam, hogy köl­tő, hiszen a gépelésének versritmusa volt — nem ta­láltam sehol. Felhagytam hát a kereséssel, és leültem egy padra, mikor ismét meg­hallottam — most már egé­szen közelről — az előbbi kopogást. Felnéztem, hát legnagyobb meglepetésemre egy szajkó meresztette rám a kis madrászemeit, és „kat­togott". Ezután már nem volt nehéz rájönni, hogy ő volt a „nagy költő”, aki ren­díthetetlenül gépelt. A szajkó kitűnő hang­utánzó madár. Nagyon sok zörejt és hangot a megté­vesztésig hűért tud utánoz­ni, és a szigligeti Alkotó- házból bizonyára az írógép kattogását hallotta a leg­gyakrabban. DOBOS KLÁRA rfc Íme, a hangutánzó madár lene, s egyébként is aligha volna hely hová rakni eze­ket a házgyári lakásokban. Eddig még senkit sem bün­tettünk meg az ezzel kap­csolatos szabályok megsze­gése miatt. Péri László, a városi ta­nács építési és közlekedési osztályának tanácsosa sze­rint új tanácsrendelet ké­szül, s egyben kérte, hogy r.e használjuk a sátorgarázs kifejezést. Ez ugyanis nem helytálló, a szóban forgó védőalkalmatosságok ko­rántsem garázsok, csupán védősátrak. — A közeljövőben fölszá­moljuk a főútvonalak men­tén lerakott védősátrakat. Mindenki számára természe­tes, hogy nem valami szív­derítő, esztétikus látvány a tarka sátortábor; egyetlen nagyvárosban sem engedé­lyezik á fő közlékedésí utak mbhfón.1' S á 'jövőben s/.ígo-' rúbtan ellenőrizzük, hogy csak úgynevezett közületi tí­pus-védősátrakat helyezze­nek el az épületek mögötti részen. Gondoltunk arra, hogy területhasználati díjat kérünk a védosátorok tu­lajdonosaitól. Ebben az eset­ben viszont nem követel­hetjük meg a sátor haszná­lat utáni elvitelét. így ugyanis bárki elfoglalhatja azt a területet, amelyért bérleti díjat fizetnek. Az ez­zel kapcsolatos terveink most vannak kidolgozás alatt. Még azt sem döntöt­tük el, hogy a védősátrakat csak a téli hónapokra vagy egész évre engedélyezzük-e. (szántó) Leopárd­kaland A szovjet Távol-Keleten lakó Nyikolaj Antonov harmincadik leopárdját fogta be az ország állat­kertjei részére. — Gyermekkorom óta foglalkozom vadászattal — mondja Nyikolaj Anto­nov. — Nagyapám is, apám is vadász volt. Az el­ső leopárdot több mint ne­gyedszázada fogtam be ... A legnehezebbnek és legemlékezetesebbnek Nyi­kolaj Antonov az utolsó leopárd befogását tartja. Két évig követtte a nyo­mát. Egy alkalommal már a keze között volt a vadállat. Háromnapi ül­dözés után egy magas, meredek szikla lábánál ér­te utói. a leopárd valami­vel feljebb, egy hatalmas kőtömb mögött rejtőzött. A ragadozó ugrása vá­ratlan volt és nagy erejű. A leopárd és a vadász összeölelkezve gurult le­felé . . . Rosszul végződött volna a dolog Antonov számára, ha nincsenek ott a kutyái. Ezek kergették el »a vadállatot. Télen a vadász újra a leopárd nyomában járt és be is fogta.

Next

/
Thumbnails
Contents