Déli Hírlap, 1983. november (15. évfolyam, 259-283. szám)

1983-11-30 / 283. szám

I A OH várospolitikai fóruma Beázik a ravatalozó ' • Nyolc éve már... • Évülitek a szociális helyiségek • Örök életű hiányosságok? ♦ Boncsérek a Szinva fölött... 1981. szeptember 1-én kezdtek hozzá Út a Szinva fölött Réoi álom váll valóra (Folytatás az 1. oldalról) Miskolcon még mindig és még sokáig egy ilyen rövid úszakasz átadása is esemény. A hagyományos település- szerkezet máig ható öröksé­ge, hogy Miskolc olyan, mini egy szüknyakú palack. A legnagyobb forgalom a va­ros legkeskenyebb részén zajlik, s ide varázsoltak ú.j utat az építők. Mint minden nagy munkának, ennek is előtörténete van. Már a múlt század végi .rendezési tervekben felme­rült a tehermentesítő utak megépítésének gondolata. Az egyvágányú villamos, a konf­lisok korában is szűknek bi­zonyult a Széchenyi út. Bölcs eleink közlekedési ügyekben roppant, előrelátóak voltak. Egy feljegyzés például ar­ról tanúskodik, hogy a Di­ósgyőri Vasgyár es a Pénz­ügyminisztérium olyan ja­vaslatot tett. „mely szerint az Avas hegyvonulatára te­kintettel megvizsgálandó, hogy az összekötő vonalat nem lehetne-e a városon ke­resztül, az utcák szintje alatt Stempli nélkül fabatkát sem ér egy okirat. S ha ügyeinket intézzük, gyakran napokig kilincselünk egy-egy sokat jelentő bélyegzőlenyo­mat megszerzéséért. Talán nincs belőle elegendő, hogy mostanában egyhamar nem juthatunk hozzá? Kalup Gyula, a Borsod megyei Nyomdaipari Válla­lat szerencsi II. számú tele­pének üzemvezető-helyettese: — Nem győzzük a stempli - gyártást. Havonta 3—4 ezer­re kapónk megrendelést, ezért csak féléves' határidő­re tudunk vállalni. Gyenge vigasz, hogy a fővárosban csaknem egy évig kell várni ugyanerre. S bár a pecsét- gvártás végső soron egysze­rű. a ' szedés, a vulkanizálás gvorsan megy. kevés az er­re kapható emberünk. Je­lenleg mindössze két szedő (közülük az egyik nyugdí­jas) és két vulkanizáló fog­lalkozik a bélyegzőgyártós- sal. Talán most kanunk ki­segítőként két harmadeves vezetni, hogy ne zavarja a város utcai forgalmát.” A nagy terv meg sokáig terv marad. Nem a kurázsi hi­ányzott. hanem a pénz. Gon­doljuk csak el. hogy a Gö- möri felüljáró építésere (a sorompó előtt — előre meg­fontolt szándékkal — mi­niszterelnököt is várakoztat­tak) a jogos igény felmerü­lésétől ötven ev telt el a let­tig. * Az új út sokba került, s sok nehézség árán épült meg. A Szinva miatt három­száz méternyi hídszerkezetet kellett kialakítani. Vigyázni kellett a múzeumra. Her­man Ottó szobrát pár mé­terrel így is arrébb kell he­lyezni. Meg kellett oldani az Avas partvédelmét, s lebon­tották, majd távolabb újjá­építették a kereskedelmi szakmunkásképző iskola tan­boltját. Beépítettek 355 ton­na betonacélt, 11 ezer köb­méter kavicsot, 12 ezer köb­méter betont. Alkalmanként száz nézője is akadt a lát­ványos munkának. Az út el­készülte feltétele annak, hogy a Széchenyi út sétáló­utcává váljon. A korábbi forgalmi rend (avasi autó­buszok !) természetesen visz­nyomdásztanulót. Kár lenne elhallgatnunk, hogy jelenleg a stgmpligyártás nem gaz­daságos vállalkozás. Egy-egy kisiparos-bélyegzőért például alig számíthatunk többet húsz-harminc forintnál. Ta­lán egy vállalati gazdasági munkaközösség keretében meggyorsíthatnánk a stemp- lisyártást. Ha ekkorák az igénvek, mindenkeppen meg­érné. * A nyilatkozatból kimaradt, hogy ha manapság a me­gyében valbki bélyegzőt akar rendelvi. azt csak Szeren­csen teheti meg. Az ott szá­mon tartott igények bizo- nvítják, hogy nem rossz üz­let a béiyegzöayártás. A megrendelők zöme akár fel­árat is. fizetne, cserébe a gyorsaságért. Talán csak egy ióváhagyó stemplin múlik a miskolci pecsétgyártás megteremté­se... (szántó) szaáll. De további változá­sokkal lehet számolni! * Az utat sokan készítették. Az ÉÁÉV igazgatója azon­ban külön 'kiemelte Boncsér László építésvezetőt és csa­patát. Azt mondotta, hogy őnélkülük. az ő munkájuk nélkül az avatás nem lett volna jefes ünnep. Boncse­rék egy csehszlovákiai mun­kán — helyszíni riportban mi is beszámoltunk róla — már bizonyítottak, hazatér­ve rájuk bízták a Bajcsv- Zsilinszky úti villamospá- Iva-rekonstrukciót, s amikor ott is kiválót produkáltak, megkapták az útépítést, an­nak. mi.ndpn bajával, egy.ütt. , — Csehszlovákiában egy osztrák cég. az (Ibau alvál­lalkozójaként ténykedtünk — mondja az építésvezető. — Ott megtanultuk, hogy a munkában pardon nincs, a határidő szent, a munkaidőt az első perctől az utolsóig ki kell használni. Csehszlovákiában az épí­tők esőben nem húzódtak védett helyre, hanem sárga színű esőköpenyt kerekítet­tek magukra, s dolgoztak tovább. Most az ÉÁÉV is bevezeti ezt. Joósz Gábor je­gyezte meg hogy egyelőre kísérleti jelleggel kétszáz esőköpenyt kap Boncsér és csapata, s ha beválik, akkor a vállalat dolgozói kisebb esőben is tovább tényked­hetnek. A Szinvát szeptember kö­zepére fedték le. s alig más­fél hónap kellett hozzá, hogy az aszfaltra az útbur­kolati jeleket is felfessék. Az útépítő csapatból min­denféleképpen meg kell em­líteni Tóth Gyula. Szabó László. Szarka András mű­vezetőket. Kovács István. Wégesi József. Kis József, Tóth Árpád brigádját. Vala­mennyien profiként dolgoz­tak ... Egy vaskos dosszié, benne újságcikkek, hosszú és sok­szor kemény hangú hivata­los levelek, jegyzőkönyvek — a Szentpéteri kapui vá­rosi temető eddigi történeté­ről szólnak a lapok. Nyolc éve mái% hogy átadták ren­deltetésének Miskolc első korszerű temetőjét, a rava­talozóval, díszsírhelyekkel, műszaki helyiségekkel. De még mindig sok szó esik ennyi év múltán is a terve­zésről, építésről és az át­adás körülményeiről. Hogy miért? Mert változatlanul beázik az ívelt tetejű rava­talozó, leper'egnek a díszítő üveglapok, süllyednek a kan­deláberek. + HAMAROSAN, AZAZ CSAK MOST Ötvenmillió forintért ké­szült el az új városi teme­tő 1976-ban. A beruházás sorsát figyelemmel kísérő akkori újságcikkekben sor­ra visszatérő mondat: a kivi­telezés és a tervezés hibáit záros határidőn belül kija­Kiszakadt a zár. letört a szekrény ajtaja, felvált a mű­anyag padlóburkolat, betört az ablaküveg. Ilyenkor nehéz olyan mestert találni, aki a hibát gyorsan, szakszerűen s elfogadható áron megszünteti. A KIOSZ Miskolc városi Szervezetében bőven rendel­keznek címekkel. Nagy Lászlóné csaknem emlékezet­ből sorolja a szolgáltatóipar­ban dolgozó mesterek lakás­címét : — összesen 108 szakmá­ban s négy iparágban 2472 mester címét tartjuk nyil­ván. Kérésre bárkinek aján­lunk iparost. A 36-916-os telefonszámon közöljük a la­katosok. az asztalosok, a kő­művesek és az autószerelők telephelyének címét. Azt azonban nem tudjuk, hogy mikor melyik iparosnak mi­lyen a kapacitása, s érde­mes-e kiközvetítenünk. Egyéként sok a hiányszakma. Hiába keresnek galvanizálót, s kevés a tolltisztító, a mű­bútorasztalos és a pvc-fólia- hegesztő is. Hiába adunk meg minden kedvezményt e hiányszakmába jelentkező iparosoknak, nem akad vál­lalkozó. — Sok panasz érkezett az utóbbi időben a mesterek munkájára? vitják. Vajon mi történt az­óta? A ravatalozó a javít­gatások ellenére változatla­nul beázik: több mint egy­millió kellene ahhoz, hogy a jó eredmény reményében le­hessen szigetelni a tetőt. A költségeken a kivitelező ÉÁÉV és a városi tanács — a temető tulajdonosa — osz­toznának, ám egyelőre nincs erre pénz — hallottuk a megyei temetkezési vállalat igazgatójától. Van azért jó hír is: decem­ber 15-én megkezdik az oly­annyira hiányolt szociális he­lyiségek építését. Némi üröm az örömben: 1977 januárjá­ban hangzott el az ígéret, hogy hamarosan hozzáfognak ehhez a munkához . .. Igaz, az még továbbra is kérdés, hogy a munkák idején hol fognak tisztálkodni a dolgo­zók? + AMIT MÁR MEGOLDOTTAK Másik égető gond is meg­oldódott másfél hónappal ezelőtt: bő ví lettek a hütő­— Az iparosok számához képest csupán ezrelékekben fejezhető ki ■ jogos panasz pedig alig akadf. Ettől füg­getlenül minden bejelentést alaposan kivizsgálunk. Min­den szakmában megvan az úgynevezett szakmai bizott­ság, amely a hajdani céhek tanácsához hasonlóan a leg­kiválóbb mesterekből áll. Ök döntik el. hogy valóban ha­nyag, felületes munkát vég­zett-e az iparostárs. Külön­ben a panaszok zömében azt kifogásolják, hogy drágán számláznak a mesterek. Tud­ni kell azonban, hogy az új rendelet szerint a kisiparosok rezsiórabére, szakmától füg­gően, ma már hetven—száz forint között változik. Ter­mészetesen ez nem tiszta jö­vedelem. a különféle adók. járulékok s a termeléssel kapcsolatos kiadások terhe­lik. Ma már csaknem min­den szakmában több százezer forint értékű gépekkel és szerszámokkal kell rendel­kezniük a mestereknek. Sz. I. kamrák kapacitását, s lett hűtése a kompresszor-helyi­ségnek is. A motorokat ugyanis úgy helyezte el az épületben a tervező, hogy alig volt szellőzés. így sor­ra leégtek a nagy nyári me­legben, amikor a legnagyobb szükség lett volna a hűtő­kamrákra. Épül a vállalat új irodaépülete mögött a műszaki bázis épülete, ahol majd a gépkocsikat tárol­hatják. Apróbb-nagyobb javítgat­ni való persze akad, szinte mindennap: nemrég derült ki. hogy a portásfülke mos­dóinak szennyvízelvezetése nincs megoldva, mint.ahogy jó néhány csap^dékelnyéíö sem volt bekötve a hálózat­ba a temető területén. Vál­tozatlanul a legaggasztóbb persze a ravatalozó tetejen, becsurgó esővíz, ami nem­csak a gyászolók fejére csö­pög, hanem lassanként el­eszi az épület acélszerkezeti részeit is. + HA ÖSSZEFOGTAK VOLNA... Nyolc év elteltével, s a kí­vülálló újságíró számára ne­héz feladat eldönteni, ki mennnyire volt ludas abban, hogy ez a kegyeletes beru­házás így félresikeredett. Annak idején hihetőnek tűnt. hogy az építtető s a tulaj­donos — mindkettő a városi tanács — majd összefog az üzemeltető megyei temetke­zési vállalattal és a kivite­lezőkkel, s felszámolják a hiányosságokat. De az evek telnek-múlnak, s lassan el­érkezünk oda, hogy jöhet­ne a felújítás, ám még min­dig az átadáskor észlelt hi­bák okoznak mindennapos gondokat. Lehet, hogy gyor­sabban sikerült volna előre­lépni. ha a temető ügyei, az építéstől az üzemeltetésig egy kézben lennének — hisz a temetkezési vállalat me­gyei cég —, de ez a szerve­zeti kérdés nem érdekli sem a gyászolókat, sem a teme­tőbe látogatókat, sem az ott dolgozó munkásokat. Teme­tőbe lépve óhatatlanul eszünkbe jut, hogy az em­ber halandó lény. Lehet, hogy csak a hibák örök- életűek ? KISS LÁSZLÓ Beírni ele j tették a lapátokat? Felújítják az Arany János utcát. Mindez némi kényelmet­lenséggel jár a belvárosban élőknek, autózóknak. így aztán a környéken lakók megkülönböztetett figyelemmel szemlélik az útépítők tevékenységét. Őszintén szurkolnak az ott dolgozók­nak. hogy mielőbb befejezzék munkájukat. Elégedetten ta­pasztalják. hogy az út nagyobb részét a tervezettnél hamarabb lebetonozták. A Lotlóház előtti szakaszt azonban még csak most alapozzák. Közben a kíváncsiak hamar észrevették, hogy a Herbaria előtt már újraássák a frissen betonozott úttestet. Ilyenkor szo­kás azt mondani: talán a lapátokat felejtették a földben. Va­jon mire számíthatunk a még hátralevő szakaszon? Sz. I. Engedményes karácsonyi vásár az Ezer mester, IJttörő és IjjÚSÚQl Kereskedelmi Vállalat boltjaiban 1983. december 1 -töl december 31-ig. Az engedmény mértéke: 20-50% Boltjaink: Miskolc, Szabó Lajos u. 52. Miskolc, Széchenyi út 11-13. Ózd, Vörös Hadsereg útja 42. Sátoraljaújhely, Rákóczi u. 15. Sorba állnak bélyegzőért Stempli kell, hogy pecsét legyen Ha panasz van a kisiparosra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents