Déli Hírlap, 1983. október (15. évfolyam, 233-258. szám)

1983-10-15 / 245. szám

Csodálom Ráday Mihály szí­vósságát. Nincs hálátlanabb dolog, mint állandóan csak hi­bákról beszélni, szinte bele­verni a néző orrát az elfecsé­relt, elherdált értékbe. „Nem nagy ügyek” — le- gyintjük sokszor fáradtan, rezignáltál!, pedig Rádaynak igaza van. Ha mindenki „csak” egyetlen aranyhalat visz haza a tóból, csak egy icipicit rondít a városán, az összkép lassan, de visszavon­hatatlanul megváltozik. Előbb eltűnik egy szép kapu­dísz, egy portál, egy szépen faragott kő. s utóbb már ut­cák, kertes családi házak el­tűnését is zokszó nélkül tu­domásul vesszük. Nem szó­lunk a gazzal felvert telke­kért, a butikokkal elcsúfított főutcáért, közterekért. Illet­ve az emberek dohognak, óg- nak-mógnak, és nem teszünk semmit. De mit is tehet­nénk? — vetődik a fel a (jo­gos) kérdés. Feltették a KISZ­esek is, akik Ráday műsorán felbuzdulva, felajánlották a szolgálataikat: mennének (jönnének!), hogy valóban társadalmi munkában tábor­ba szállva, szakszerű irányí­tás mellett mentsék, ami menthető, csinosítsák a vá­ros (oka)t. Ráday szomorúan nézett a szemüvege mögül, mert a fiatalok — eddig — nem kellettek sehol. Kétsze­resen is pazarlás ez, mert a fiatalok csalódása, ked vészé- gése legalább akkora veszte­ség, mint a rozsdaette kapu­ké, málladozó vakolaté. Hányszor beszélünk hánya- vetien, igaztalanul a fiata­lokról! Pedig — ilyenkor, szüret ideién illő elismerni — nélkülük szedetlen ma­radna az alma. ott rohadna a tőkén a szőlő. Engedjük: meg hát nekik, hogy ők is formálhassák a városokat. Az ember a kezével is tanul. Amit megformált, ami mun­kát adott neki, azt jobban megbecsüli. „Kis” dolgokról beszél Rá­day. Itt van — a csütörtök esti műsorból — az utcakő esete. Sokszor elgondolkod­tam magam is, hogy miért dagasztjuk a szeméthegyet a teherautószámra odahordott, még felhasználható kővel, téglával, építőanyag-maradé­kokkal? Miért betonozunk- bitumenezünk le mindent, szinte dühösen irtva fát. bok­rot, füvet? Ráday példái szemléletesek. Ami fölösle­ges, csúnya, az egyszersmind drága is. Kiszámíthatatlan, hogy mit költünk pazarlóan olyasmire, ami kis gondo­zással, reparálással még hasz­nálható lenne, ráadásul az „új” csúfosabb, fantáziátla- nabb. H. S. afc Hódosi Gyula és a kíváncsi gyerekek % ' Kondásnak a lapos mester a fülét, majd az ütőt. Utóbbit bőrrel, nehogy „vas a vason legyen”, mert ak­kor fülsértő, csikorgó han­got adna. A kondások és egyes vidékek csikósai a la­pos kolompot részesítik előnyben, ezeket aztán ma­guk „hangoljak be”, úgy, hogy egy kis vályút ütnek az oldalára.-' Apropó, vályú! Manapsag az állatokat több­nyire vas- és betonvályúból itatják. Ezért van. hogy a rideg rézcsengők élettartama rövid, mert a vályúhoz ütőd- ve könnyen törnek. A bemutató, a magyarázat után következett az igazi gyerekcVöm: mindenki fő­kolompos lehetett néhány percig, hogy csak úgy csen- gett-zengett a terem. Amióta él az Olvasó Népért mozgalom, Miskolcon is sok olyan rendezvény volt, amely­nek keretében a könyv szere- tetéböl, ismeretéből különböző korosztályok vizsgáztak. Most a Miskolci Városi Könyvtár a KISZ városi bizottságának kul­turális munkabizottságával kö­zösen a fiatalok számára szer. vetett Olvasó ifjúságért cím­szóval vetélkedőt. Az Olvasó Népért mozgal­mat két évtizeddel ezelőtt azért” indították útjára, mert számon kérhetjük bizony magunkon: mennyire bará­taink a könyvek? A kérdés Imre Lajos grafikái Imre Lajos grafikusmű­vésznek nyíli-k kiállítása hét­főn, délután 5 órákor a Mi­ni Galériában. A Kossuth ut­ca 11. szám alatti tárlat no­vember 19-ig tekinthető meg, naponta 10-től 6-ig, szomba­ton 2 óráig. Abaúj íii virágok Érdekes es szépnek ígér­kező kiállítás nyílik hétfőn délután fél ötkor az encsi II. Rákóczi Ferenc Művelő­dési Központban. A III. Aba- úji virágok díszítőművészeti pályázat munkáiból rende­zett kiállítást Tóth Lajos, a B.-A.-Z. megyei Tanács En­csi járási Hivatalának meg­bízott elnöke nyitja meg. Gyermekek divatja Lezserek és zsebesek A gyermekek öltöztetése a 18. század végétől óriási változáson menr. át. Akkor még a legki­sebbek is a felnőttek ruháinak lekicsinyített mását viseltek. Lehét. Hogy ez a kor divatja szerint szép volt, de hogy az apróságoknak nem volt kényel­mes, abban biztosak lehetünk. Egy-két évvel ezelőtt már-már úgy tűnt, hogy a kicsik divatját sem kerüli el a nosztalgiahul- lam: 30 fokos hőségben is lát­tunk maxiszoknyába bújtatott kislányokat, és gondosan ele­gánsra „szabott” fiúcskák al­tiról! öltönyben. Ezt a buta di­vatot szerencsére kinőttük. A mai gyermekek aiapru- határában kötényruhákat, különböző előkés, skót és ra­kott szoknyákat, melles nad­rágokat találunk. Ezek a ru­hadarabok nem testresza- bottak. eléggé lezserek — így' a divat adta lehetőségekkel méretkülönbségeket is át le­het hidalni. A szabászati meg­oldások. rafináltságával külön bőséget lehet tartalékolni a szabad mozgáshoz, ami a gyermekek esetében nem el­hanyagolható. Ilyenek példá­ul a vállon e]öl és hátul elhe­lyezett hajtások, piék. vagy a szoknyákat bővítő mély hó- lok. A kicsinyek öltözékein igen fontosak a zsebek. Nem­csak díszként .kerülnek a ru­hára. de funkciójuk js van: számtalan apró holminak el kell férni bennük. Ezért az­tán a tervezők sok „rejtek­hellyel” látják el elöl-hátul a szoknyákat, nadrágokat. Az őszi gyermekdivat cél­szerű. sok darabból álló. ösz- szeépíthető és egyénien ala­kítható, csupa jól hasznaiha­tó, jól kezelhető ruhadarabot tartalmaz. Ugyanakkor vi­dám, kedves és színes is. S. A. Vetélkedő négy könyvtárban Az olvasó ifjúságért minden korosztályra vonat­kozik. Érdekes, hogy a be­iratkozott olvasók alapján a könyvtárak kimutathatják: szinte a nyugdíjasok száma a legmagasabb a mindig visszatérő könyvkölcsönzők között. Utánuk pedig (vagy inkább az exponáltabb szá­mok alapján) azonnal a di­ák- és az egészen ■ fiatal kor­osztály következik. Az isko­láktól ugyanis nem lehet el­vitatni, hogy mégis itt ta­nítanak meg olvasni, itt hív­ják fel a könyvek tiszteleté­re és a könyvtárak haszná­ra a figyelmet. Egészen más kérdés, hogy felnőtt korban — amikor magát is építi — miért nem él ezzel megfe­lelően az ember. Nem él ve­le eléggé (nem ide tartozik, hogy miért), de lemondani semmiképpen nem lehet ar­ról, hogy bármikor többre tartsa tananyagnál az iro­dalmat. A könyvtárak, a tudás mindenkori tárházai, köz- művelődési munkájuk na­gyon fontos részének te­kintik, hogy a tizen- és hu­szonéveseket a könyvvel megbarátkoztassák. A lé­nyeget nem egyszerűsíti le, csak érthetővé teszi a mos­tani játékos forma, az Ol­vasó ifjúságért vetélkedő is. Forgatókönyve szerint első­sorban könyvtárhasználatra tanít, tudatosítja, hogy mi a kézikönyv, hogyan kell ke­zelni egy nagy katalógust, de számonkéri a helyisme­retet is, az olvasottságot is, kíváncsi a klasszikusok és a mai modern • irodalom isme­retére. A ma délelőtti vetélkedőn nyolc miskolci középiskola vett részt, a több mint har­minc csapat fiataljai jórészt már túl vannak az ilkolás koron; a kohászattól az egészségügyig számos válla­lat és intézmény képvisel­teti magát. Az eredmény (hétfői számunkban ismer­tetjük a helyezetteket) talán az lesz, hogy az iskola is adhatna többet, de egy biz­tos: az a több. mint száz fiatal, aki könyv- és olva­sottság ügyben hajlandó volt hírét-nevét kockára tenni, felkészült. A Szabó Lőrinc, a Petőfi, a József Attila és a Molnár Béla Ifjúsági Házban műkp- dő ifjúsági könyvtár a mai találkozás négy színhelye, a verseny talán nem is a he­lyezésekért folyik. A közép- iskolások és a felnőtt fiata­lok első három-három he­lyezettje a díjak értékénél többet tud. M— Csengők és kolompok Hódosi Gyula cdelényi csengőkészítő kovácsmester tartott bemutatót tegnap a Herman Ottó Múzeum Pap­szeren levő épületében. a múzeum Mesterségek és mes­terek című sorozatában. A nap folyamán több is­kolai csoport látogatott el a múzeumba. Gyula bácsi mini­den gyereknek szívesen ma­gyarázta el mestersége ..tit­kait”. melvek nem annyira titkok, sokkal inkább hosz- szú évek során kialakított fogasok. Alig tudták sokan a gye­rekek — és az őket kísérő tanárok — közül, hogv a ko­lompok ' nagyságát űrtarta­lomra mérik, míg a csengő­ket számmal jelzik. Tehát egy kolomp például lehet fél­literes, egy csengő pedig mondjuk 3-as. A kólón,p téglalap alakú acéllemezből készül, a csen­gőt — akárcsak a juhász-bot végére való kampót — réz­A csengőt rézből önti a mester • bői önti a mester. A meg­felelően meghajlított, meg- kalapált acéllemezből készült kolompot szegecsek tartják össze, utána szereli be a A jnhászkjimpó szerszám és fegyver (volt). A lyépen a kész munkákon kívül faminták: láthatók. (fi £ c) -r ■ r /T~\ A RAKACAI, HÁMORI ES MISKOLC, CSORBA TELEPI TAVAKON - AZ ŐSZI HALKIHELYEZeSRE VALÓ TEKINTETTEL - 1983. OKTOBER 21. ES NOVEMBER 4-E KOZOTT CSAK RAGADOZÓ HALAKRA LEHET HORGÁSZNI. MOHOSZ B.-A.-Z. MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA Unokáink sem fogják látni

Next

/
Thumbnails
Contents