Déli Hírlap, 1983. október (15. évfolyam, 233-258. szám)

1983-10-26 / 254. szám

Gáz-szagot érzünk? • Por a kocsi léteiéről Szénben (is) a kén A OH várospolitikai fóruma „Mely szemet rág s fojtja a tüdőt.” ^ Lakásépítés a Jókai utca menten (Kiss József felvetele) Asztalon az uj gimnázium Iskolai helyzetkép az Avason Hol mozogjon a gyerek? Lapunkban nemrég arról ír­tunk, hogy rendkívül kevés sportpálya, udvar és játszó­tér jut az avas-déli kisiskolá­soknak. De nemcsak az ud­varokon nagy a zsúfoltság, hanem bent az iskolában is. Vajon mikor várható válto­zás, csökken-e a közeljövő­ben az avas-déli általános is­kolák túlterheltsége? A demográfiai hullám el­vonulásának kezdeti jelei már mutatkoznak: a város­rész elsőként megépült te­rületén működő 3. .sz. Ál­talános Iskolában az idén kevesebb gyerek tanul, mint tavaly. Persze, ez sovány vigasz a 42. sz. iskolába já­róknak, ahol 1890 gyerek koptatja az iskolapadot. Az öt avas-déli általános isko­lába majd 5300 nebuló jár. Jellemzőek a területi arány­talanságok; ezért a gyere­kek utaztatását a tanítás színvonalának érdekében mindaddig fenn kell tarta­ni, amíg léteznek kevésbé, és rendkívüli módon zsúfolt általános iskolák. Apropó, színvonal: az avas-déliek sokszor aggódnak, hogy a túlterhelt pedagógusok nem tudják itt azt a teljesít­ményt nyújtani, amit a töb­bi miskolci iskolában. Az eredmények azonban másról vallanak: az avas-déli álta­lános iskolákból a középfo­kú tanintézményekbe je­lentkezők ugyanolyan szám­arányban nyernek felvételt, mint a város más terüle­tein. Űj iskola egyhamar nem épül az avas-déli városrész­ben; igaz, a távlati tervek­ben szerepel egy, az Aulich uíca térségébe telepítve. A zsúfoltság lassú, fokozatos csökkenésével lehet csak szá­molni. A tovagördülő de­mográfiai hullám, elhagyva az általános iskolai korosz­tályt, 1987-ben már a kö­zépfokú oktatásban érezteti hatását. Ezért megkezdték egy gimnázium tervezéséti ez lenne a negyedik közép­fokú iskola az Avas-délen. A gimnázium nemcsak oktatá­si feladatokat látna el,, ha­nem épületét úgy alakítják ki a tervezők, hogy egyben a városrész kulturális cent­ruma is lehessen színház- termével, könyvtárával. He­lyét már régebben kijelöl­ték a városépítők a lakóte­lep I-es és Il-es üteme kö­zötti, jelenleg még üres lej­tőn. A nemlétező közművelődé­si centrumok pótlásának ter­he jelenleg főleg az általá­nos iskolákra hárul: több­nyire itt kaphatnak otthont a lakótelepi kulturális ren­dezvények. Épp ezért, míg a tervezett gimnázium fel nem épül — s ez legalább négy­öt év —. az általános isko­lákban fejlesztik a közműve­lődés technikai teltételeit, vetítőhelyeket, tekintélyes állománnyal rendelkező könyvtárakat alakítanak ki. (k—ó) Városi tanácsiatok fogadóórái Ma tartja tanácstagi foga­dóóráját Éles Súndorné, 1/3. sz. part aia pszervezet. Tízes honvéd u. 21. sz., 17 órakor. Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Szuchy Főben. Kondor Béla u. 16. fsz. 1., 17 órakor. Szombati «vámunkban a gázzal fűtött lakásokban élőknek szolgáltak jó tanácsokkal a TIGAZ szakemberei. Egyebek kö­zött ezt mondták: „Ha gázszagot érzünk, tilos villanyt, villa­mos berendezést használni, illetve gyufát gyújtani! Ha más lakásából érzünk gázszagot, ne csengessünk be! Ilyen esetek­ben azonnal szellőztessünk, és zárjuk el a gáz főcsapját". Ter­mészetesen azt is hozzátették, hogy haladéktalanul értesítsük a gázmüveket, ha az orrunk veszélyt jelez. Ugye milyen egy­szerű? Bizony egyszerű — lenne, ha nem éreznénk „gázsza­got” városszerte akkor is, ha nincs szivárgás. Bizonyára sokan kitalálták, miről van szó: igen, a mer- kaptán-bűzről. A földgáznak ugyanis nincs szaga, és hogy elejét vegyék a baleseteknek, merkaptannal keverik. A merkaptán kitűnően megfe­lel e célra, mivel igen kis tö­ménységben is orrfacsaró bűzt áraszt. Olvasóink százsá­ra az sem titok, honnan ered a nyálkahártyánk gvötrője, hiszen többször megírtuk, hogy az Észak-magyarországi Vegyiművek használja fel nagy mennyiségben a mer- kaptánt egy bizonyos növény­védő szer gyártásához. Ha kedvez — mármint a bűznek — a széljárás, akkor megsza­Vigyázz, ha jön a vonat! Önmavábau a sorompó kevés (Folytatás az 1. oldalról) Sárospatak belterületén a közlekedés egyik neuralgikus pontja a vasút—közút szint­beni kereszteződés. A sorom­pó előtt sokszor hosszú gép- jármúsorok várakoznak, a szintén tapasztalható folya­matos forgalomtorlódások a veszélyhelyzetet jelentősen növelik. A külön szintű meg­oldás továbbra is szükséges e helyen, mert a zárt sorú beépítések, az itt elhelyez­kedő üzemek. az átjáró mindkét oldalán meglévő ki­épített városi utcák nem szüntethetők meg. Hasonlóan sok gondot okoz a közút—vasút szint­beni kereszteződés Ózdon is. A 25. sz. fő közlekedési úi új nyomvonalra történő át­helyezésére a tervek elké­szültek, ám megfelelő pénz­eszközök híján a kivitelezem késik. Miután 1984-ben itt az Özdi Kohászati Üzemek salakvágánya is beáll a for­galomba, a sorompó zárva tartása szinte folyamatos lesz. Ezért a felülvizsgálok úgy döntöttek: a közforgal­mú út fennmaradása esetén, Eger felől külön jobbra ka­nyarodó sávot kell kialakí­tani. Az ellenőrző felülvizsgá­latban részt vevők — a me­gyei tanács építési és köz­lekedési osztálya, a Szak­szervezetek Borsod megyei Tanácsa, a MÁV Miskolci Igazgatósága, a Volán 3. sz. Vállalata, a Miskolci Köz­úti Igazgatóság és a Borsod megyei Rendőr-főkapitány­ság képyiselői — megálla­pították: a közút—vasút ke­reszteződések biztosítási módjaiban az elmúlt év so­rán változás nem történt. Ami örvendetes: a jelzőbe­rendezésekkel kapcsolatos, akkor észlelt hiányosságok száma mintegy 60 százalék­kal csökkent. Megemlíti a vizsgálat tapasztalatait ösz- szegző anyag, hogy a szű­kített rálátási háromszögben az eltávolítható akadályok száma 80 százalékkal csök­jjc Néha nehéz türelmesnek lenni (Kiss József felvétele) kent, ugyanakkor a vasúti pálya mentén a növényzet sok helyütt takarja a biz­tonsági berendezéseket, s a rálátást még mindig sok na lyen akadályozzák a hasz­nálaton kívüli, ám még le nem bontott MÁV-őrhelvek A vizsgálat derített fényt olyan hiányosságokra is, mint amit Borsodszirákon tapasztaltak a jelenlevők. Itt a sorompóállvány miatt az úttesten a két forgalmi sáv nincs biztosítva, a közleke­dés csak a záróvonal átlé­pésével oldható meg. Az egy évvel ezelőtti megállapítá­sokra tevékeny reagálás — a sorompó és- a közvilágí­tási nyomvonal áthelyezése — mind a mai napig nem történt. Hasonlóan nem vál­tozott a helyzet a 3. sz. fő- közlekedési útnak Hidasné­metiben levő szakaszán, ahol a tavalyi vizsgálat alapján a Március 21. Tsz kezelésé­ben levő úton úgynevezett menekítősávot kellett volna kiépíteni, ám erre a mai napig nem került sor. Az ellenőrző felülvizsgálat célja a balesetmegelőzés volt. Ám hiába épülnek több mil­lió forintos költséggel fény­sorompók és egyéb bizton­sági berendezések, ha a gépjárművezetők — tiszte­let a kivételnek — figyel­men kívül hagyják azokat. I. Z. porodnak a TIGÁZ-nak szó­ló bejelentések. mert az egész várost elárasztja a merkaptán-bűz. Azzal vi- gíisztalnak bennünket, hogy a szóban forgó anyag önma­gában nem mérgező. Csak­hogy a zárt ablakon is átha­toló, kel lenjeti en szagot elvi­selni immár évek óta, ez — enyhén szóivá — próbára te­szi a város lakosságának a türelmét. És arról a veszély­ről se feledkezhetünk meg, hogy ha egyszer’ majd tényleg szivárog a gáz valahol, nem hisznek a saját orruknak a környékén élők. illetve úgy vélik, hogy most is Sajoba- bonyból ered a bűz. A gyártó vállalat eddig csak ígérte a technológia tö- keletesitéset, és nepgazdasa- gi érdekre hivatkozva hárít el magáról minden kritikát. Va­jon megállná a helyét ez az érvelés akkor is. ha bekövet­kezne a baj? A környezetve­delem — ezen belül a levegő­tisztaság-védelem — lebecsü­lése már eddig is mérhetetlen károkat okozott. Kívánatos, hogy végre határozottabban lépjenek fel azok a szervek, melyeknek kötelessége óvni mindannyiunk egészségét, jó közérzetét! A városi tanács legutóbbi ülésén élénk vitát váltott ki Miskolc és kónyékének kör­nyezetvédelmi. köztisztasági helyzete. Türelemre int ben­nünket annak tudata, hogy a környezetvédő beruházások igen sokba kerülnek, az or­szág bukszája pedig nem da­gadozik. Mégis siettetnénk a kedvező változásokat, hiszen városunk levegője még min­dig a legszennyezettebbek kö­zé tartozik. A levegőben levő por mennyiségét, tekintve Le­ni nváros és Ózd előz meg csupán bennünket — termé­szetesen rossz irányban —, a többi nagyvárosban, így Bu­dapesten is lényegesen jobb a helyzet, mint nálunk. És nem is akármilyen por az, ami a levegőben szállong, majd le­ülepedve mindent belep. (A hörgőinket is.) Az egyetem egyik tanszékén mutattak ne­kem egyszer egy kis nylonta- sakot: olyan por' volt benne, amit a nagyüzemek közelében lakó tanár söpört le finom ke­fevei kocsijának a tetejéről. Amikor mágnessel közelített hozzá, kiderült: vasszemcsék- ból állt a por. Valamelyik városatya tette szóvá, hogy bár csökken, de meg mindig tetemes az LKM által a levegőbe bocsátott ko­hógáz mennyisége, a város szivében pedig salakhegyek füstölögnek. A vitára bocsá­tott jelentés szerint a város levegőjében levő kéndioxid mennyisége a megengedett érték alatt van. Attól tartott azonban, hogy ez az átlagér­ték kissé csalóka. Városré­szenként és napszakonként változhat a kéndioxid meny- nyisége. A kéndioxidról pe­dig minden kisiskolás tudja, hogy színtelen, szúrós szagú, köhögésre ingerlő gáz. Sőt meg azt is, hogy könnyen cseppfolyósítható, és vízzel vegyülve kénessavvá (HSO ) alakul. így áll elő az a bizo­nyos savas eső. ami mérhetet­len károkat okoz az iparilag fejlett országokban (például: NSZK), de,bizony hull ílyiéh csapadék ma már nálunk is. A szénnek mint olcsó ener­giahordozónak. nagy jövőt jó­solnak. de a kép akkor teljes, ha tudjuk: a barnaszén sok ként tartalmaz és így a ha­gyományos tüzelési mód óha­tatlanul a levegő nagyfokú szennyezésével jár. Erre utal egyébként a már említett je­lentésben olvasható adat: a kéndioxid-szennyezettség ja­nuárban, februárban és de­cemberben, azaz a fűtési idényben a legnagyobb. Sok hagyományos fűtésű lakást szanáltak Miskolcon az el­múlt években, és táv- illetve gázfűtéseseket építettek he­lyettük. Ez jó irányba befo­lyásolta a város levegőjének tisztaságát, ám a már említett energiahelyzet arra kénysze­rít bennünket, hogy a jövő­ben se mondjunk le a szénről mint fűtőeszközről. (békés) Elvették a kedvüket A városiak nagy többségének minden szál fű, fa, virág kedves hiszen eg,v kis zöld nélkül minden építészeti furfang ellenére rettentő sivárak maradnak az utcák, terek. Különösen nagy becsben vannak azok a fák, bokrok, amelyeket önként, társa- dalnu munkában ültettek el, s gondoznak féltő szeretettel, mint a Fovényszei utcaiak a Martintelepen. Épp ezért külö- nosen sérelmesnek érezték az utca lakói, amikor a csatomat fektető építők sokat kivágtak az utca díszfái, bokrai közül, u-Ci™ a.Z ,e í,en >>rotestaltak, hogy ne épüljön a vezeték, hiszen a nalozat fejlesztése oertük történik, az életkörülményeiken ja­vít, Kérésük csak annyi volt: hagyjanak nekik kis időt arra, hogy földlabdával emelhessék ki a növényeket, mivel át sze­retnék ültetni őket máshová. Ám hiába: a kivitelezők nem vártak. Érthető, hogy sürgős a munka, hiszen lassan itt a tél, s dicsérhető az az igyekezet is, amivel az építők minél hama­rabb végezni szeretnének vállalt feladatukkal. De óhatatlanul eszébe jut az ott lakóknak: miért nem lehetett őket időben, néhány héttel, hónappal előbb értesíteni a munkálatokról, hogy kitelepíthessék kedves fáikat? Sokan most kártérítési igényt emlegetnek a Fövényszer ut­cán. Nem tudjuk, hogy ennek van-e valóban hiteles jogi alap­ja, de az bizonyos: a lokálpatrióta martintelepiek városépítő, -szépítő buzgalmán esett csorbát valahogyan ki kellene köszö­rülni.^, öt—«»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents