Déli Hírlap, 1983. október (15. évfolyam, 233-258. szám)

1983-10-22 / 251. szám

A ió rendezvény, a legjobb propaganda Amit lehet és ahogy lehet Ismét az avasi közművelődéiről Tavaly tavasszal tárgyalta az Országgyűlés közművelődésünk helyzetét, bokán szóltak hoz­zá, többek közt Király István professzor is, aki a kis, és spontán közösségek fontdssá- gát hangoztatva, pozitív példa­ként említette az avasi lakóte­lepi klubokat. Egyáltalán azt az erőfeszítést, amelyet a la­kásszövetkezetek tesznek a közművelődésért olyan környe­zetben és körülmények közt, ahol az általános iskolákon kí­vül semmiféle kulturális in­tézmény nem működik. Már akkor elhatároztam, hogy in­terjút készítek Csorna Károly- lyal, az Avason működő (s a városban az egyik legnagyobb) lakásszövetkezet elnökével. Aki belép az elnök irodá­ja mellett levő csöppnyi tár­gyalóba, az rögtön a dísz- és elismerő oklevelekkel „ki­tapétázott” falat látja meg. Az Avasi Lakás- és Garázs­fenntartó Szövetkezet kétszer lett első az országban. Hír­nevét azonban elsősorban nem ezzel szerezte, hanem a kulturális tevékenységgel, amelynek egyik szellemi aty­ja, motorja éppen Csorna Károly. Készségesen mond­ja az adatokat, ám az intériú sehogyan se akar kikereked­ni. Szomorú és. bizony nem népszerű témá(ka)t feszege­tünk. — Nézzük előbb a leltárt! Mi található most az Ava­son? — Lassan tíz éve, 1974 augusztusában költöztek be először ide lakók, s akkor bizony még nem a kultúra volt a legnagyobb gondunk. Nem volt (elég) bölcsőde, óvoda, iskola, hiányoztak a boltok, az egészségügyi in­tézmények. A gyerekeket a város más kerületeibe hord­ták a szülője. Amikor meg­épült a 3., később a 42., majd a 20. számú Általános Iskola, a Piramis és az Egyetem étterem, akkor ezekben szerveztünk kultu­rális programokat. Tekintve, hogy ezek az iskolák eleve zsúfoltak, a pedagógusok nagy létszámú osztályokban dolgoznak, nem lehet eléggé méltányolni, amit tettek, tesznek a lakótelepi közmű­velődésért. Feltétlenül ki­emelkedő Horváth József, a 42. számú iskola! Itt — igazgatóhelyettesi státuszban — népművelő szakember is dolgozik. — 1977-től kapcsolatot építettünk ki a Gárdonyi Művelődési Házzal, mert rá­jöttünk, hogy magunk nem boldogulunk. Ez a korszak, a kereséssel, kísérletezéssel telt el. Mindenekelőtt meg kellett tudnunk, hogy egy­általán mit szeretnének a lakók. Felmérést végeztünk. Háromezer kérdőlapot küld­tünk ki, s ebből 700 válasz érkezett vissza. Meglepően jó aránynak tartom. Minden lehetséges helyen pályáz­tunk. Kaptunk is nyolcszáz, r_T_) Tévéegyetem Az ókori Kelet Komoróczv Géza hallatla­nul nagy dologra vállalko­zott ezzel a tévésorozattal. Viszonylag fiatal ember lé­tére máris nemzetközi te­kintély a szakmájában. A tévé képernyőjén azonban — ezútal nem túlzás ez a hasonlat — csupán egy -tö­redékét tudja felmutatni is­meretanyagának, mintegy a jéghegy csúcsaként. Igazi is­meretterjesztő, aki nerh nyomja agyon a nézőt a tu­dásával, ugyanakkor nem is gügyög. Felnőttszámba vesz minket. Aki fent marad az éjszakai órákban is (miért nem ez megy a főműsor­ban?!) az meg is érdemli, hogy komolyan vegyék. Kitűnően választotta meg azt a vezérfonalat is, amely­re az egyes előadásokat fű­zi. Éppen napjainkban tár­gyalta Budapesten a Római Klub az élelmiszergazdálko- dás-termelés gondjait. Több százmillió ember éhezik a Földön, s ez a tény legalább akkora feszültséget okoz a gazdag és a szegény álla­mok között, mint rakéták, az atomfenyegetés. Komo- róczy Géza azt a folyamatot mutatja be, ahogyan távoli őseink úrrá lettek a termé­szeten, illetve az éhiségen, megteremtve az élelmiszer- gazdaságot. A képek többek mint tanulságosak, hiszen vannak még vidékek a Föl­dön, ahol a termelés módja alig változott a műsorban lá­tott távoli ókorihoz képest, holott a korszerű technika már rendelkezésünkre áll. Igen tanulságos az is, aho­gyan a tudós rámutat a ter­mel és-termelékenység-termé- kenység összefüggéseire, az vekre épülő, ezekből ki­alakuló kultuszokra, kultú­rákra. Sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni ezek­ről az evidenciákról, össze­függésekről. Komoróczyék (mert ne feledkezzünk meg a szerkesztő-rendező Kővá­ri Péterről és stábjáról sem) úgy hozzák emberközelbe a több ezer éves múltat, hogy erőltetés nélkül kínálnak a jelenben is érvényes tanul­ságokat. Valóban ismerete­ket terjesztenek. (horpácsi) ezer forintot. Ügy láttuk, hogy egyetlen járható út a kiscsoportok működtetése. Ott, ahol lehet. Garázsok­ban, iskolákban, irodákban. — Márciusban létrehoztuk az Avasi Kulturális Egyesü­letet. Az volt az elgondolá­sunk, hogy a lakókat magu­kat is érdekeltté kell tenni valahogyan, ugyanakkor a tagdíjakból pénzügyi alapot is akartunk teremteni. Je­lenleg 77 tagja van az AKE- nak. Nem sok (csaknem negyvenezren laknak már az Avason!), de nem vagyunk türelmetlenek. Lehetne jobb a propagandánk, de úgy gondoljuk, hogy a legjobb propaganda a sikeres akció. Majálisunkon 54 esemény volt, s valóban megmozga­tott mindenkit a telepen. Most a népfronttal közö­sen szervezünk több napos Rendezvénysorozatot. Közben azonban rájöttünk arra is, hogy a nagy rendezvények önmagukban még nem old­ják meg a kérdést. Türel­mes aprómunkára van szük­ség. Újra (és alaposan) fel kell mérnünk az igényeket, hogy valóban azt adjuk, amire szükség van. Néhány kiscsoportot meg­szüntettünk, s csak működ­nek, amelyekhez megfelelő szakemberünk van, ame­lyekre valóságos igény van. Több klubunk működik is­kolákban. Jelenleg balett, hímző—varró, képzőművé­szeti, korongozó-agyagozó, li- nografika szakkörünk mű­ködik és biztosítjuk a nyelv- tanulás lehetőségét is. — Miért csinálja? Hiszen ez nem szakmája, s egy la­kásszövetkezet ad éppen elég munkát... — Én is itt élek a lakóte­lepen, s nem közömbös, hogy milyen az emberek közér­zete. Néha ki kell mozdíta­ni őket a lakásból. Nemcsak azért, mert a lakás nem túl nagy, hanem hogy találkoz­zanak egymással — és ne- csak a pohár mellett. Saj­nálatos, hogy a lakótelepen élő (vezető) értelmiségieket még nem tudtuk bevonni a munkába. Sokan visszahú­zódnak a magánéletbe, vagy rohannak (már akinek van) a telekre. Belátható időn be­lül nem kap az Avas kultu­rális intézményt, de ez nem jelentheti azt, hogy ne le­gyen itt is kulturált élet. Tesszük amit lehet, ahogy lehet. (H. S.) i)c Kérésre a rádiót is beszerelik az autóba. Néhány évvel ezelőtt a Ferozonos alvázvédelmet is megrendelhették a Merkur-telepen. Ez a szolgáltatás már megszűnt. Kár, ugyanis akkor a legtökéletesebb a korrózióvédelem, ha nullkilométernél végzik el. (Kerényi László felvétele) Kerekasztal­beszélgetés Méltán váltott ki szakmai körökben is szép elismerést dr. Bogár László: A fejlődés ára című könyve. Érdekes vitára, kerekaszta’-beszélge­tésre kerül sor hétfőn délután 3-tól a Kazinczy Klubban, a műszaki és közgazdasági könyvnapok keretében. A té­ma: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Időszerű gazda­sági kérdések sorozata. Kony vkiállitás J és -vásár Könyvkiállítást és -vásárt rendeznek a Diósgyőri Gép­gyár műszaki könyvtárában, október 25-én és 26-án. A ki­állítást Murányi Gyula mű­szaki igazgató nyitja meg, 25-én délután negyed 3-kor a vállalat kultúrtermében, majd Kiss Zoltán, a szerve­zés és számítástechnikai osz­tály helyettes vezetője fait előadást Műszakiak és köz­gazdászok feladatai a válla­lati számítógép alkalmazásá- ' ban címmel. Rendelet van rá Osztályokat vontak össze Az eset tulajdonképpen „nem újságba való”, mert nem történt szabálytalanság, vagy törvénytelenség. Mégis — úgy gondolom - néhány tucatnyi szülő megnyugtatá­sára szolgálhat, ha a sajtó is foglalkozik az üggyel. Néhány általános iskolában (a 4., a 7., a 13., valamint a 34. szá­múban) osztályokat kellett összevonni, átcsoportosítani, s ez nyugtalanítja a szülőket. Szűcs Lajos, a városi ta­nács művelődési osztályának csoportvezetője; — Megértjük a szülőket, akik nem örülnek, hogy a gyereküket hetedikben más osztályba helyezik át. Mi sem örülünk ennek, mégis el kellett rendelnünk, mert erre miniszteri utasítás van. Idézzük az utasítást: ,,A Mű­velődési miniszter 128/1971 (M. K. 9.) MM. számú uta­sítása az általános iskolai tanulócsoportok létszámának szabályozására. 1. (Tanuló- csoportot kell szervezni, ha egy évfolyamon belül a ta­nulólétszám 15—40, két ta­nulócsoportot kell szervezni, ha a létszám 41—76; hár­mat, ha a létszám 77—108, négyet, ha a létszám 109— 140. Ha egy évfolyamon be­lül a létszám meghaladja a 140 főt, a tanulócsoportokat úgy kell megszervezni, hogy egyes csoportok létszáma 28 főnél kevesebb ne legyen”. Ebből értelemszerűen követ­kezik, hogy ahol valamilyen ok miatt változik a tanulók összlétszáma, ott át kell cso­portosítani az osztályokat. Városunkban még mindig igen nagy a belső mozgás (be- és átköltözések miatt), s emiatt az igazgatók sem tudnák tanévkezdetkor pon­tos létszámot adni. Október elsejére kérjük be az ada­tokat, s ilyenkor derül ki, hogy hol kell a művelődési és a pénzügyminiszter uta­sítása értelmében osztályo­kat átszervezni. Ez történt most is. A 4. számú Általá­nos Iskolában 4 hetedikes osztályból 3-ra, a 7. számú­ban 7 második osztályos cso­portból hatra; a 13. számú­ban a 3 hetedikes csoport­ból kettőre, a 34. számú is­kolában két napközis cso­portból egyre kellett módo­sítanunk. A szülők meg­nyugtatására közöljük, hogy tagozatos osztályokra ez nem érvényes. A pedagógusok el­helyezkedéséről, óraszámáról gondoskodtunk. A miskolci rádió műsorából © Vasárnap: Vallomás Varbóról © A hétfői vendég: Herczegh Károly Pantalló-parádé Bő szárú, csöves, térdnadrág, bokapantalló, halásznadrág, buggyos-gombos, répanadrág, párhuzamos szárú, és még sorolhatnánk, hogy a divatvonalakkal együtt a neve is mi­ként változott időről időre. Kezdődött a nadrág-szoknyával, amely­nek nadrágformája csak mozgás közben lát­szott a mély hajtás alatt. Most, hogy a di­vat újból a nőies formát részesíti előnyben, mintha kevesebbet láthatnánk belőlük a pantalló még mindig kedvelt ruhadarabja a női öltözetnek, különösen ősszel és télen, amikor praktikussága vitathatatlan. A nadrághoz a férfias kiegészítők illenek — férfikalap, ingblúz, mellény és zakó. Az már biztos, hogy a -téli utca sem lesz men­tes a nadrágos nők látványától. A kereske­delem is gondoskodik róla, hogy sokféle fa­zonú és anyagú nadrágból válogathassanak az üzletekben. Képünkön fiús nadrágkosztümöt láthat­nak,. szürke, ceruzacsíkos gyapjúszövetből. A zakó egyenes vonulú, nyújtott fazonú, egygombos. A derék karcsúságát bújtatott öv hangsúlyozza. Mindenkor izgalmas, hogy mit mond az író a szülőföld­jéről. falujáról. Vasárnap reggel Gergely Mihály vall Varbóról a Magyar Rádió Miskolc-körzeti Stúdiójának műsorában, a nyolc órakor kezdődő Vendégségben ott­hon Gergely Mihály Íróval Varbón címmel. A Miskolci Rádió hétfői műsoraiban ez év elején kez­dődött az a sorozat, ami a most következő hétfőn foly­tatódik. A sorozat keretében országgyűlési képviselők tar­tanak fogadónapot a stúdió­ban, s most október 24-én, hétfőn 17 és 18 óra között, az ózdiak országgyűlési képvise­lője. Herczegh Károly, a Köz­ponti Bizottság tagja, a Vas-, Fém- és Energiaipari Dolgo­zók Szakszervezetének főtit­kára lesz a vendég. A Hétről- hétre, hétfőn este című zenés magazinban zajlik majd a beszélgetés Herczegh Károly­ival, akitől a hallgatók az adás ideje alatt, telefonon is kérdezhetnek. A telefonügye­let száma: 35-510. Édes anvanvelvünk Az Édes anyanyelvűnk or­szágos verseny döntője teg­nap kezdődött meg Sátoralja­újhelyen, az írásbeli felada­tok megoldásával. Az idén 11. alkalommal megrendezett ve­télkedőn a megyei és a városi döntők során a legjobbnak bizonyult 121 diák vesz részt. Külön csoportban versenge­nek a gimnáziumok, a szak- középiskolák. valamint a szakmunkásképző intézetek tanulói. Az írásbelin nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási, továbbá stilisztikai feladato­kat kellett megoldani. A szö­vegben jelölni kellett a hang­súlyos szótagokat, mintegy beszédre „hangosítva” az írott szöveget. Valamennyi tanuló részt vesz ma a nyil­vános szóbeli versenyen is. A verseny eredményét holnap a széphalmi záróünnepsége* hirdetik ki.

Next

/
Thumbnails
Contents