Déli Hírlap, 1983. szeptember (15. évfolyam, 207-232. szám)
1983-09-19 / 222. szám
a miskolciaké a sző Rovatvezető: Nylkes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc. 8501. Pt. S0. — Tel.» 18-225 Gazdátlan terület az Avas-délen Lapjuk szeptember 5-i számában, e rovatban Kóbor kutyák az Avas-délen címmel sokak figyelmét felkeltő levél jelent meg. Noha a téma nem új, mégis szeretnék lakótársaim nevében is hozzászólni, az említetteket kibőviteni. Hatodik éve élünk már itt, jóformán azóta várják a lakók, hogy a szakmunkásképző intézet, a Középszer utca és az Ifjúság utca 10—14. számmal határolt területen valami történjék az érdekükben. Engedtessék meg, hogy felsoroljam röviden, mi az, ami fáj. A bozótos, gazos részt sokan szemétgyűjtőnek használják. Nemegyszer látjuk, hogy még tehergépjárművel is hordanak ide szemetet! Megtörtént, hogy a lombtalanításkor összeszedett hulladékot ide hozták. Ez a terület otthont ad a kóbor kutyáknak is: csoda, hogy jól érzik itt magukat?... Hiszen a kutyaóltól kezdve a csontig, ételmaradékig minden megvan itt számukra, ami egy kutyaélet „kelléke”. Szóvá tették ezt már korábban más levelezők is. Mi is többször jeleztük telefonon az illetékeseknek, akik ki is szálltak napközben a helyszínre, ám a kutyákat nem sikerült össze- fogdosni, elszaladtak, elrejtőztek, s estére mind együtt volt ismét. Kérjük, hogy akikre tartozik, döntsenek minél hamarabb a terület sorsáról. A döntéshez nekünk is volnának javaslataink, amelyeket az alábbiakban vázolok. Tudvalevő, hogy Miskolc szűkölködik zöldterületben. A ml véleményünk szerint a fentebb jelzett terület kiválóan alkalmas lenne pihenöpark, játszótér, sportpálya kialakítására. Biztos vagyok benne, hogy a lakók, a tanintézeti ifjúság komoly társadalmi munkát vállalna, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy környékünket szebbé tegyük. S ezzel megcáfolhatnánk azt a véleményt is, hogy az Avas-délen csak a „kirakat” jellegű helyeket parkosítják, szépítik, a kevésbé forgalmas területek pedig magukra hagyatottak, árvák. Lazányi Oszkárné lakóbizottsági elnök Miskolc, Ifjúság u. 14. A Mária utcából kérik Diósgyőr egyik külterületi része a Mária és a Mogyoró utca. Erezzük is. Olyan rossz az út, hogy esőzéskor szinte járhatatlan, autóval, mentővel meg- közelíthetetlenek az itt lakók otthonai. A szomszédos Szervezet utcát már lebetonozták; a mi kérésünk is az lenne, hogy történjék végre valami utcáinkkal. Jól tudjuk, hogy ehhez pénz kell, s azt is. hogy ebből nincs sok. Ám az itt lakók szívesen besegítenének tanácsunknak társadalmi munkával a két utca rendbetételéhez. A Mária és a Mogyoró utea lakói Életveszélyes a kéményünk Sínen van már... ... mondja átvitt értelemben az új szólásmondás, ha valahol a dolgok, ügyek rendben, simán, zökkenőmentesen mennek. De most nem átvitt értelemben, hanem a valóságban kell érteni, ami a miskolci új villamosvágányok lefektetését illeti. Amióta az Eszperantó tértől a Diósgyőr felé vezető vágányt kicserélték, a Győri kapu 4. szám előtt (valószínűleg a rossz összeillesztés, vagy inkább hegesztés miatt) a villamosok olyan nagyokat zakkannak-bakkan- nak, mintha nem is 6Ínen, hanem kockakövön haladnának. Ez az idegesítő zörgés igen kellemetlen az ott lakóknak. A sínek összehegesztésének az a célja, hogy a rajta haladó villamosok minél zajtalanabbul, simábban haladjanak. Így még rosz- Bzabb, mintha a régi módszer szerinti hézagos, hegesztés nélküli módszert alkalmaznák. Jó pár héttel ezelőtt megI kérdeztem az ott dolgozók egyikét: mi az oka ennek a zakkanásnak? Azt válaszolta, hogy még nincs leköszörülve a hegesztés. Mikor akarják rendbehozni? Hiszen már a betonlapokat is a helyére rakták. Nincs ennél a vasútépítő vállalatnál egy meós, aki az elvégzett munkát minőségileg átvenné? Vagy egy művezető, netán mérnök? Jó úgy, ahogy van? A villamos- vezetőknek sem tűnik fel, hogy amikor az említett részen áthaladnak, valósággal megrázza kocsijaikat? A hegesztők, köszörűsök most ott dolgoznak a másik sínpáron. A hibát pár perc munkával helyre lehetne hozni, csak egy kis jóakarat, figyelmesség és jó munkavégzés kellene hozzá. Egyébként az egész síncsere — amely milliókba kerül — nem ér semmit, ha rosszabb, mint a régi volt. P. I. Miskolc Aranyműves kerestetik Kitört egy kövecske az aranygyűrűmből. Elmentem tehát a Pátria szolgáltatóház óra-ékszerüzletébe, ahol a hirdetés szerint az arany- és ézüstékszerek javítását is vállalják. Nos, valóban nagyon udvariasan, készséggel elvállalták a munkát. Csupán akkor döbbentem meg, amikor az elkészülési határidőről érdeklődtem. „Négy, öt hónap...” — közölték, változatlanul mosolyogva, s mert értetlenkedni kezdtem, megmagyarázták: budapesti központjukba kell elküldeni az ilyen munkákat, ott pedig az ország minden részének dolgoznak, s nem tudnak rövidebb határidőt vállalni. Ugyanekkor megtudtam azt is, hogy itt lyiiskol- con, a Pátria építésekor az óra- és ékszerüzletben kialakítottak egy kis műhelyt is, kifejezetten aranyműves, ötvösmester számára. Az üzletvezetőnő szerint bármikor szívesen felvennének dolgozni egy ilyen szakembert — ha jelentkezne. Általa biztosítani tudnák az egész megye ellátását, hiszen most is az egész megyéből hoznak ide javítani való ékszereket. Csak hát sokan tovább is viszik (például Budapestre, maszekhoz), mert elriadnak a hosz- szú határidőtől. Nehéz a megoldás —, de hátha felfigyel rá valahol egy mester ... x R. P. Miskolc Júniusban éreztem először, hogy lakásunk kéménye rossz: bűzlik az egész lakás a kátrányszagtól. Értesítettem a Borsod megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalatot. Tóth Sándor művezető vezetésével a helyszínen vizsgálták meg a kéményt, s megállapítottá!?, hogy az életveszélyes, teljes átépítésre szorul. Az erről szóló hivatalos okmányt eljuttattam a ház- kezelőséghez. Ennek a szakemberei igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy kéményem jó legyen — például alumínium csövet is húztak bele, bevakolták —, ám semmi sem járt eredménynyel. A bűz továbbra is megmaradt a lakásban, s a tüzeléstechnikai szakemberek ismételt vizsgálata azt állapította meg, hogy a kémény továbbra is életveszélyes. Az égett korom szagától már többször rosszul lettem, orvoshoz is kellett fordulnom. Most minden abbamaradt, s én itt állok a fűtési szezon elején egy életveszélyes kéménnyel. Kérdezem: jelent-e valamit valahol a KÉTÜSZ szakvéleménye, azaz, ha valóban ' életveszélyes a kémény, amint azt megállapí-' tották, miért nem hárítják el az életveszélyt azok, akikre ez tartozik? Özv. Nyevrckla Gáborné Miskolc, Martintelep Élménydús délután volt... iMpjukban örömmel láttuk Kerényi László fotóriporter felvételét a vadasparkról. Nekünk is eszünkbe. juttatta azokat a kedves perceket, amelyeket kisunokáinkkal töltöttünk ott. Mi is megörökítettük a látottakat, am.elyek valameny- nyiünket lenyűgöztek Minden nagymamának és nagypapának csak ajánlani tudjuk a vadaspark megtekintését — természetesen unokáik társaságában! Marossi Lajosné Miskolc, Lányi Ernő u. 5, Borsodi turisták az Ferenc, az ÖKSE természetjáró-szakosztályának vezetője köszöntötte, majd ózdi diákok adtak műsort. A Su- vadás-tó keletkezéséről Feledi Józsefné arlói tanárnő tartott előadást. Végül Len- deczky László, a megyei természetbarát-szövetség elnöke mondott beszédet abból az alkalomból, hogy az arlói túra volt az elmúlt évtized 50. jelvényszerző túrája Borsod megyében. A jubileumi jelvényszerző túrán a megye minden részéből félezer turista vett részt. Képeinken a természetbarátok egy csoportja és a túra legifjabb résztvevője. Kerékgyártó Mihály Ózd Az Arlói-tónál rendezték meg a Megyénk legszebb tavai 1983 című jelvényszerző túrasorozat legutóbbi túráját megyénk természetjárói. A résztvevőket Ohernyák Jóérzéssel távozik a vendég... A Hungarhotels Széchenyi úti bisztrójába véletlenül tévedtem be — igaz, éhesen. Szép, tágas helyiséget találtam, csábító feliratokkal. Az egyik például emígyen hangzik: „Mi egy szocialista brigád dolgozói vagyunk. Minden tőlünk telhetőt megteszünk vendégeink érdekében. Várjuk ötleteiket, hogy még jobb legyen a munkánk!” Csoda, hogy ha ilyet olvas a vendég, máris jobban érzi magát, mint máshol? S ezt a szellemet tapasztaltam a kiszolgálás során is. Udvariasak, figyelmesek voltak az itt dolgozó hölgyek. Jóérzéssel távozik innen a vendég, s úgy gondolom, a vendéglátásnak ez a lényege. „... a Miskolc, Testvérvárosok útja 38. szám alatti épület házfelügyelője 1980. októben 1-én munkaviszonyát jogellenes módon megszüntette. A házfelügyelői szolgálati lakásban mint rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználó maradt. A szolgálati lakás kiürítésére vállalatunk polgári peres eljárást kezdeményezett. Az ügyben bírói ítélet született, mely szerint a volt házfelügyelő köteles a szolgálati lakásból az általunk megjelölt lakásba költözni. A bírói ítéletre a bérleti szerződést megkötötte ugyan a volt ház- felügyelő 1983. július 1-én, azonban a szolgálati lakásból nem költözött ki, ezért ellene végrehajtási eljárás van folyamatban. A szolgálati lakás foglaltsága miatt, a fenti címen lévő épület házfelügyelői teendőinek ellátását épület- és járdatakarító és díjbeszedő végzi. Terügyeletet K. F. Miskolc Tartson a kereskedelem is Minden tiszteletem a kereskedelemé. Sokat tesznek azért, hogy városunk lakossága, a'hozzánk látogatók jól érezzék magukat. Mégis, olykor érik az embert bosszúságok. Kérdezem: egy ilyen nagy városban, mint a miénk, miért nem lehet egy úgynevezett „éjjel-nappali" kereskedelmi egység, ami ha nem is úgy mint a benzinkutak. de legalább este 10—11 óráig nyitva tart? Az a véleményem, mint a többségnek: a megszokott, a háztartás ellátásához nélkülözhetetlen cikkeket, nyersr anyagokat vásárolja meg mindenki szombaton délig, vagy 16 óráig. Minden embernek, a kereskedelmi dolgozónak is kijár a megérdemelt pihenőidő, a hétvégi •'fkend. így van rendién... így szép. ígv igaz. Ám: vannak rendkívüli esetek. Előre ki nem számítható dolgok, esetek. amikor ugyanúgy igényelnénk a kereskedelem szolgálatát, mint az orvosokét, tűzoltókét, hibaelhárítókét... Amikor nem lehet beütemezni előre kenyeret, felvágottat, kávét, üdítőt, italt... (Máshol beszerezni ezeket, sokkal többe kerül!) Ügyeletét tart sok-sok szerv, a MIK-től a kisiparosokig, csak éppen a kereskedelem nem. Milyen jó lenne egy kijelölt bolt, ahol szombaton este is lehetne vásárolni, mondjuk a fentebb már említett tíz óra tájban is. Legalább a belvárosban, ahol a túristák, külföldiek is megtalálnák azt, afni kell. Gondoljunk csak el egy külföldit, aki szombaton délután 5 órakor érkezik Miskolcra, s már nem tud vásárolni semmit! Biztos vagyok benne, hogy (valahogyan megoldható lenne városunknak ez a gondia. vagy még inkább hiányossága. Szakái József Miskolc, Szabó L. u. 48. mészetes, hogy ez nem a legideálisabb megoldás, éppen ezért a munkáját mindig lelkiismeretesen végző dolgozónkat bíztuk meg a takarítással. A liftkezelést 1983. augusztus 1. napjáig az épületben lakó egyik bérlő látta el, jelenleg a' Testvér- városok útja 36. szám alatti szomszédos épület házfelügyelője ügyel a felvonóra. Sajnos, a rendkívüli lakógyűlésre meghívást nem kaptunk, holott vállalatunk érdeke is az lett volna, hogy képviselőnk jelen legyen, mert való igaz, hogy az épület hibáinak javítása tetemes költségbe kerül. Az épületben mindkét liftet a közelmúltban fel kellett újítanunk. Szerelőink tájékoztatása szerint több esetben szándékos rongálás volt észlelhető. Az új házfelügyelő beállításáig vállalatunk kénytelen az ismertetett módon biztosítani a házkezelői szolgáltatásokat, azonban ismerve a Testvérvárosok útj^ 38. szám alatti épület problémáit. úgy érezzük, hogy az új dolgozónknak sem lesz könnyű dolga, így örömmel vennénk Tisztelt Bérlőink segítségét. Ennek érdekében az V. számú Házkezelősé- günk vezetője már felvette a kapcsolatot a jelzett épület lakóbizottsági elnökével”. (A választ a Rendet akarnak a lakók címmel megjelent olvasói észrevételre kaptuk Nyíri Istvántól, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától.) JSzvrkésztor . üzenetek 1 Dilcász György (Miskolc): Kérjük, keresse fel szerkesztőségünket. Legjobb lenne a témát együtt megbeszélni, s csak utána kérni, vagy javasolni intézkedést. Kovács Attila (Miskolc): A levelében foglaltakkal ml Is egyetértünk. Közölni azonban csak ’ rovatunk -következő számában tudjuk. Addig is kérjük türelmét.
