Déli Hírlap, 1983. szeptember (15. évfolyam, 207-232. szám)
1983-09-09 / 214. szám
4 STOP! KÖZLEKEDÜNK! Családi körben i Városban és országúton Sajnos, változatlanul sok szabálytalanságot lát a gépjárművezető városban is, országúton is. Naponta szedi áldozatait — köztük ártatlanokat is! — a gyorshajtás, a helytelen követési távolság, a szabálytalan előzés, az elsőbbség meg nem adása. Mindezek mellett, egyre gyakrabban találkozunk a betyárbecsület”, a cinkosság szülte szabálytalanságokkal is. Ki ne tudná, mit jelent, ha a szemben jövő gépjármű vezetője jelentőségteljesen köröket rajzol maga előtt a levegőbe vagy fényjelzéseket ad? Azt akarja a másik tudomására hozni, hogy a közelben valahol radaroznak, esetleg közlekedésrendészeti ellenőrzés van. A másik fél hálásan int, hogy: értettem, köszönöm a figyelmeztetést, majd hirtelen leveszi a sebességet, betartja a követési távolságot, egyáltalán igyekszik a lehető legszabályosabban közlekedni. Mondani sem kell: az efféle cinkosság rossz vért szül. Jóllehet a figyelmeztetett elkerül egy büntetést, de morálisan vét a közlekedési szabályok ellen, olcsóra értékeli önbecsülését. Hiszen az előírásokat nem csak akkor kell betartani, ha rajtunk a hatóság szeme. Az ilyen vezető valószínűleg úgy van vele, mint az öntudatában még nem eléggé fejlett gyerek: ha nem látják, amit teszek, akkor az nem bűn. Ne a körülményektől tegyük függővé, hogy szabályosan vezetünk-e vagy sem, hanem törvényt és önmagunkat tisztelő becsületből. No, és a cinkos, aki „leadja a drótot?” Büntetni kellene! Mert mire megy a „jószándékával?” Hiszen nem azért jelez a szembejövőnek, hogy emlékeztesse a szabályos közlekedésre, hanem azért, hogy megóvja a büntetéstől. Az ellenőrzött területen túl. ismét következik a szabálytalanság. A cinkos figyelmeztetéseknek egyetlen hasznuk lehet. Ha ugyanazon a helyen — például Miskolcon a 3-as út városszéli szakaszánál — túl BÉLYEGGYŰJTÉS 56. BEIYEGNAP 83 gyakori az ellenőrzés, a fényképezés, a helybeliek megszokják és figyelmeztetés nélkül- is „átváltanak szabályosba”! Legyen szabad javasolnunk ezért az ellenőrzés helyváltoztatásait... Vonatkozik ez egyben arra, hogy ne csak a városban, hanem az országutakon is gyakoribbak legyenek az ilyenfajta ellenőrzések. Félelmes dolgokat tapasztal az, aki tiszteli a KRESZ-t, és szabályainak megfelelően hajt. Még az alsóbbrendű útvonalakon is úgy vágtatnak a vezetők. mintha attól a néhány perctől függne az életük. (Sajnos, esetenként attól függ ...) Ügy tűnik, az országúton nem az dominál, hogy milyen sebességgel lehet közlekedni, hanem az. hogy kinek mit bír el a kocsija. S ezt — gyakori tapasztalat — még a teherautók vezetői is próbálgatják... S most, miután kijutottunk az országúira, kanyarodjunk vissza a cinkossághoz, s állítsuk szembe vele a valódi jószándékot, segítőkészséget. Nem ritkaság az országút mentén árválkodó, lerobbant gépjármű. Nem ritkaság az olyan gépjárművezető sem, aki műszakilag képzetlen; mondjuk egy gyújtógyertyát még csak kicserél valahogy, de egy szakadt ékszíj vagy kivágott biztosíték feladja neki a leckét. Milyen jól jönne ilyenkor a segítség! Csakhogy a legtöbb autós, aki cinkosságra hajlamos, közönyösen elhúz mellette, noha ő járatos a műszaki dolgokban, miért piszkítaná össze a kezét — egy idegen miatt. Pedig talán ugyanazzal a kézzel, egv-két órával ezelőtt „baráti” dolgot cselekedett — egy idegennel. Ott legyünk rendesek, ahol arra valóban szükség van!... Ap a és mi Dóri sörösdoboz-gyűjteménye persze még nem teljes, de múr-mdr alakul Szilvás! Sándor nagyon büszke a három lányára. Cilire azért, mert lelkes és lelkiismeretes, akár az otthoni reszortjáról, akár az iskolai vöröskeresztes tisztségének feladatáról lett légyen szó. Dóri a megfontolt, egyként körültekintően mérlegel, ha családi döntésről, vagy iskolai szak- szervezeti bizalmi funkciójából fakadóan kell véleményt mondania. Orsi pedig — Orsi az, aki a legtöbb szeretetet igényli. Merthogy ő a legkisebb. És persze mindhármójukra azért büszke az apjuk legkivált, mert jó gyerekek ... És a lányok? ök természetesen édesapjukkal büszkélkednek. Cili: „mert ö a legjobb a világon!” Orsi: „nem tudnék nélküle élni”. Dóri: „én sem tudok mást mondani . . .” — csatlakozik szemérmesen húgához és nővéréhez. • „MÉG VANNAK ROSSZ NAPJAINK" Lélekkínzó kemény időszakon jutottak túl Szilvásiék. Fél éve — a statisztika nyelvén — a csonka család dók számát gyarapítják. 17 évi házasság után válóperrel fejeződött be a szülők kqzös élete. A 44 éves apa‘gondjaira bízatott a 16 esztendős Cecília, a 15 éves Dorottya, s a 11 évet épp hogy betöltő Orsolya. Ma hozza forgalomba a Magyar Posta az itt bemutatott, 20 -f 10 forintos bélyegnapi blokkot (a leírására visszatérünk). A blokkal egyidejűleg kiadtak két darab 4-1-2 forintos bélyegnapi bélyeget is. A barátság napja alkalmából szeptember 14—20. között bélyeg- bemutatót rendez a Salgótarjáni Kohász Bélyeggyűjtő Kör a salgótarjáni Centrum Áruház kirakataiban. Szeptember 16—26. között a Salgótarjáni öblösüveggyár Kossuth Művelődési Házában emlékeznek meg bélyegkiállítással a gyár 90 évfordulójáról, valamint az 56. bélyegnapról. A „Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete 1913—1983’* feliratú postai bélyegzést ma alkalmazzák Budapesten. Az 56. bélyegnap szövegű bélyegzést szintén ma használják a budapesti 4. sz. postahivatalban és a MA- BÉOSZ budapesti székhazában. Miután ezen esemény bélyegmegjelenéssel is összefüggésben áll, a? arra kijelölt postahivatalok (Miskolcon az 1-es és 10- es) használni fogják az elsőnapi bélyegzőt is. A bélyegnapi országos kiállítás bélyegzőjét szeptember 18-ig lehet megszerezni a MABÉOSZ budaoesti székhazában — a kiállítás színhelyén — működő alkalmi postahivatalban. A budapesti 4. sz. postahivatal szeptember 12-én fog megemlékezni bélyegzéssel a Hunyadi express karate kupáról. A XIX. női kosárlabda Euró- pa-bajnokság alkalmából a miskolci sportcsarnokban alkalmi postahivatal fog működni szeptember 12-én, az eseményre utaló bélyegzést alkalmaz és emléklapot árusít. R. U Kagylók és kövek Azok a varázsos reggelek .11 Csak a sirályok kelték nálam korábban és néhány elszánt kocogó. Az ő lábnyomaikat követve cserkésztem végig nap-nap után a szállodához tartozó partszakaszt. Betonon sanyargatott talpam kéjesen élvezte a ruganyos, hús föveny simogatását, szemem a tenger mély zöldjét. Tulajdonképpen vadászni, gyűjtögetni indultam én is, éppúgy, mint csúnya hangú, de valószínűtlenül kecses röptű szárnyas barátaim. Ök a begyükbe, én a zsebembe szedtem a Fekete-tenger adományait. Mert minden reggelre megtérítettek nekünk a hullámok. Így jutottam a bolti szuvenírnél becsesebb emléktál gyakhoz. Olyanokhoz, melyek nem vámkötelesek, és bár egyetlen forintot sem adnának értük a piacon, könyvespolcom, íróasztalom ékességei lettek. Ha rájuk nézek. vagy kézbe Veszem őket, segítenek felidézni a hullámok zúgását, a víz sósman- dula zamatát. a fenék kövei között bicékelö suta kis rákokat, a hihetetlenül változatos formájú kagylókat, sót még a meduza-ta- nyérokat is. Az utóbbiakból — a helybeliek szerint — mostanában különösen jó a „termés", aminek persze senki sem örül. hisz’ a kocsonyás testtel való találkozástól libabörös lesz az ember. A féltett-védett • delfinekhez sajnos nem volt szerencsém. Az itt honos cápák az emberre állítólag teljesen veszélytelenek, a velük való találkozástól mégis örömest lemondtam. Ellenben apró ragadozó rokonaik — sülve, bolgár módon ízesítve — ugyancsak megnyerték a tetszésemet. És már el is jutottam a magyar turista örökzöld témájához: a koszthoz. Igaz. nem kell haspóknak lenni, hogy maradandó külföldi élményeink közé soroljuk az új ízeket, illatokat, étkezési szokásokat is. Mi tagadás, néhány útitársam túlságosan könnyűnek találta a bolgár fogásokat. Sokallták a zöldséget, az olajjal készült főzelékeket, mártásokat pedig híg lére eresztettnek nyilvánították. Pedig a bolgár konyha sokkal közelebb áll — éppen a sok zöldség, gyümölcs és kevés zsír miatt — ahhoz, amit az orvosok egészségünk érdekében javállanak. A tanácsokat meg is hallgatjuk, de esszük továbbra rendületlenül mindazt, amitől a többségünk harmincon túl már „mentőövet" hord a dereka körül. Lent a parton — a fürdőruha keveset takar — a térfogatuk alapján is könnyű volt kiválogatni honfitársainkat. És persze a sörös, boros bodegák környékén is feltűnően gyakran lehetett hallani magyar szót. Viszont elvétve sem béreltek „strapás” vizibiciklit a közülünk valók, nem vállalkoztak rá, hogy száguldó motorcsónak mögé akasztott ejtőernyőn a magasba emelkedjenek és „lovas nemzet” hagyományainkat meghazudtolva, csoportunk egyetlen tagja sem pattant nyeregbe a közeli lovasiskolában. Viszont kitűnő kuncsaftjai voltunk a taxisoknak, fiáke- reseknek. mert az egy-két kilométeres úti- célokat már nem szívesen közelíti meg gyalogszerrel a kényelmes magyar. A fiákere- sek egyébként kedves figurái a Napospartnak. amelyik ad magára, még a rekkenő kánikulában is sötét öltönyben, cilinderben ül a bakon. Beszélnem kellene még csupaszív görög ismerősömről, aki alig félórai ismeretség után kiugrott a mixerpult mögül, hogy bemutassa a hamisítatlan szirtakit. Hosszan ecsetelhetném a monokiniben sétálgató lányok bájait, bár élelmes útitársaim — természetesen férfiak — ezzel sem elégedtek meg. miután felfedezték, hogy a meztelenül fürdözők részére elkerített partszakaszt kitűnően be lehet látni a szálloda felső szintjéről. Hirtelen keresett cikk lett a közeli ajándékboltokban a messzelátó. Pedig nem is olcsón adták, nyilván beszámítva az árba azt is, ami az üvegen keresztül megfigyelhető. De mindennél szebbet, többet adott nekünk a szeptember elején is szikrázó napsütés, a ..balatonosan” langyos vizű tenger. Ha kezembe veszem a simára csiszolt kavicsokat, a fekete bársonytól a rózsaszinig megszámlálhatatlan színben pompázó kagylókat, ismét ott érzem magam a fövenyen, kora reggel, fejem fölött a megzavart reggeli miatt rám-rám rikoltó sirályokkal. Remélem. elegendők lesznek emlékidézőnek akkor is. amikor majd megüli a várost a füstköd és koszos hóié fröccsen az autók kerekei alól. (be kés) — Az a csoda, hogy a gyerekek meg tudták tartani korábbi tanulmányi szintjüket, hiszen még javában tartott a tanév, amikor zajlott a bírósági tárgyalás. Keserves hónapok voltak, s habár a nyár, a Balatonon együtt töltött hetek sokat simítottak zaklatottságukon, még mindig vannak rossz napjaink ... Érthető, hogy egyikük sem emlegeti szívesen az okokat, amelyek miatt asszony-anya nélkül maradtak. Vannak azonban tények, amiket nem lehet sztaniolba csomagolni. — Hét éve költöztünk visz- sza Abaújszántóról Miskolcra. Feleségem új barátnői nem voltak jó hatással rá. Körükben sikk volt a poha- razgatás .. 5 Fogalmazzon finoman, ha érről ír — kérte a tapintatot házigazdánk. • ÖVÉK AZ ELSŐ HÓVIRÁG Évek óta kialakult rend szilárdult meg a Szilvásj családban. Csak most már nyugalmasabb légkörben. Az apu reggel fél ötkor ébred, s miután meggyőződött róla, hogy aznapra otthon a gyerekeknek minden rendelkezésre áll, amire szükségük lehet, munkába indul. A hejócsabai cementmű kőbányájában a motorszerelő-csoport vezetőjeként kamatoztatja gépjárműtechnikusi végzettségét- Aztán fél hétkor hazatelefonál, időben ébredtek-e a gyerekek, fél szóból értik egymást, a nap „forgatókönyvét” mindannyian ismerik. — Tulajdonképpen két hétre előre tervezzük meg a programot, amibe belefér kinek-kinek mozi, színház vagy fagylaltozás, és természetesen a közös víkend. Tízvalahány éves Skodájukon tesznek hosszabb-rövi- debb kirándulásokat a bükki tájakon. — Vagy éppen nagy-nagy egészséges sétát. Nem ritkaság nálunk, hogy hajnalok hajnalán vágunk a közeli hegynek, s reggel hétig hatalmasat gyalogolunk. Mi hozzuk az első tavaszt hirdető Mindennapos kedvenc szórakozása Orsolyának a bicikli. virágot az erdei avarból. Mi«( énk az első hóvirág.... Már a jövő nyárról lg együtt van az elképzelés: 4 Dunántúllal ismerkednek! meg az autós túrán. Sátorral, bográccsal vágnak a sok! “ szépséggel kecsegtető or- / szágrésznek.’ • „DÓRI FŐZ, APUÉ A MOSÁS” — Nálunk szigorú fegyej lem van! — mondta látoga- '< tásunk első öt percében Szil- vási Sándor, s mint kiderült; azt értette ez alatt, hogy például az ígért időre maximum V félórás eltéréssel mindannyi- üknak otthon kell lenni- Cili és Dóri az egészségügyi szak- . - iskola növendékei, Orsi a városközpont általános iskolájá-\ ban hatodikos. Iskolai programjukat apjuk éppoly pon- tosan ismeri, akárcsak ők! maguk. Az otthon megosztott mühka pedig közös megegyezésen alapul. — Cili takarít, Dóri főí^ Orsi — nézi — nevein ei végre az összegzésen, mígnem komolyra váltják a szót; hogy bizony azért Orsi sem lóg ki a sorból: porszívózni szokott, s egy fagylaltért leviszi a szemetet. S az apu? Mindig azt csiJ nálja, amit kell. Állandó és önként vállalt reszortja a mosás. Aztán is kiderült, hogy az a bizonyos szigor korántsem elvakult. — Apuval mindent meg lehet beszélni, és persze meg lehet lágyítani a szívét — árulkodnak a lányok. Apu megérti, hogy miért * kell a szteppelt bunda Cilinek, télre a hosszúnadrág —- persze a divatosabb fajtából. — Dórinak és Orsinak, s fo^ gadjunk, hogy előbb-utóbl» , elárulja azt is, hogy milyen meglepetéssel készül karácsonyra ... R. £. Á Cili alig valamivel idősebb, amelyet egyébként többnyire az mint ez a csodálatos kaktuszj apa ápol.
