Déli Hírlap, 1983. szeptember (15. évfolyam, 207-232. szám)

1983-09-27 / 229. szám

I Korai faoyok OJ ellen i Legeredményesebben úgy • védekezhetünk a fagy el- 1 len, ha éjszakára fólia- 1 ponyvával borítjuk be nö­vényeinket. Alacsony ter­' metií növényekre, virá­gokra szalmát vagy szé­nát is szórhatunk. Régi, t bevált módszer, hogy ú.i- »• ságpapírba, csomagoló­• papírba tekerjük a virág­* fejeket, az érőfélben levő 1 zöldségeinket. A leghasz­nosabb mégis, ha a* fagy­; veszély esetén már a fél- érett termést is előre le- l szedjük. I Várható fagy esetén szo- l kás, hogy nedves szalmá- I ból kis kupacot szórunk i el kertünkben. Ezt meg- I gyújtva, füstbe burkoljuk i a kertet. A keletkező füst * akadályozz a ta'tj hőki­1 sugárzását. Korszerű 1 fagyvédejem az öntözhető 1 területeken valósítható J meg. Fagy esetén is folya- ' matosan öntözve, megóv­hatjuk növényeinket. A I víz vékony rétegben a , növény felületére fagy, mi- i közben hő szabadul fel. A i növény e hővel ellensú- i lyozzn a levegő homérsék- I leiének csökkenését. I Ugyanakkor a vékony jég­* páncél megakadályozza a • növény belső szöveteinek 1 további lehűlését. Nappal a jég elolvad, és a növény ] sértetlenül tovább él. Répáshutai mesék 2. Hopasza törpe mostanában, ami a postahi­vatalokat érintené. Ebben a tervidőszakban adták át Miskolcon a 4-es és a 23-as postahivatalokat az Avas­délen, illetve a belvárosban, a Pátria-házban. A postahi­vatalok építésekor, és álta­lában a kisebb-nagyobb be­ruházásoknál, a Miskolci Postaigazgatóság számára jó partner a városi tanács, hi­szen a tervidőszakból eddig eltelt majd’ három évben több mint 11 millió forint jutott a város kasszájából postafejlesztési célok megva­lósítására. Jelenleg az új belvárosi helyi és távhívó távbeszélő-központ beruházár sának előkészítését végzik.1 közös erővel a postások, s a tanácsi szakemberek: a hely- teremtés költségein osztozik a város és a postaigazgató­ság. Örökzöld téma a nyilvános távbeszélő-állomások száma, elhelyezése. Miskolcon ebben az ötéves tevidőszakban ösz- szesen több mint 170 nyilvá­nos telefont telepítenek, s ebből 30 készülék távhívásra is alkalmas lesz. A nyilvános távbeszélő-állomások helyet a tanácsi szakemberekkel együtt jelölik ki. figyelembe véve a lakosság által beje­lentett és jogosnak tartott igényeket. A nagy telefon­központ-rekonstrukciók, -épí­tések mellett kisebb intéz­kedésekkel is segítik a jövő­ben a miskolci telefonháló­zat fejlesztését. . Ha meg­kezdheti működését — vár­hatóan még az év vége előtt — az avas-déli főközpont, akkor az avasi lakótelepen jelenleg működő mellékköz­pontokat áttelepítik más, el­látatlan területekre. A há­rom mellékközpont 1984-ben a tervek szerint a Martinte­lepre, Felsőzsolcára és a Jó­kai utcai lakótelepre kerül. (k-ó) Százezrek a haláron Új átkelőhely épül Sátoraljaújhelynél Véget ért az idegenforgal­mi szezon. Ennek biztos je­le, hogy kevesebb turista érkezik hozzánk külföldről, s kevesebb magyar is kel útra. Borsod megye második leg­forgalmasabb határátkelő-ál­lomásán. Sátoraljaújhelyen jártunk, s Hardi Istvántól, a forgalomellenőrzési pont paranesnokától érdeklődtünk az idei nyárról. — Alaposan megnőtt az utasforgalom az idén — mondotta. — Lényegesen többen hagyták el az orszá­got, illetve léptek be az or­szágba, mint tavaly. Csupán augusztusban 136 ezer utas útlevelét ellenőriztük, de még a múlt héten is volt olyan nap, hogy több mint ezren megfordultak nálunk. — Sokat kellett várakoz­ni? — Egyáltalán nem. Határ­őreink jól felkészültek, értik a dolgukat. Az útlevélkeze- iés csupán néhány percet vesz igénybe, s amikor na­gyon nagy csúcs volt. akkor is csak fél óra volt a vára­kozási idő. Egyébként az utasok zöme türelmes: aki ideges, az legtöbbször vala­mit titkol. Nálunk főleg ma­gyar. csehszlovák és lengyel turisták fordulnak meg — igaz. nyugatiak is akadnak jócskán —, kirívó szabály- sértés nem történt. — Sátoraljaújhely határőr- város. Mit jelent ez önök­nek, határőröknek? — Elsősorban azt a nagyon jó kapcsolatot, amely kiala­kult a határőrség és a lakos­ság között, önkéntes határ­őrcsoportok segítik munkán­kat, jó az együttműködésünk a helyi iskolákkal, ha a vá­rosvezetés segítséget kér tő­lünk. megyünk és segítünk. A csehszlovák vám- és ha­tárügyi szervekkel is testvéri kapcsolatot alakítottunk ki. — Ez a határátkelő-állo­más. ahol most vagyunk, meglehetősen szűk, elavult. Hallottuk, épül egy új ... — Tény, hogy nem a leg­korszerűbb az átkelőhely. Eb­ben az évben számításaink szerint több, mint 700 ezren lépik át itt a határt, s a megnövekedett forgalom mi­att ez az állomás már kinőt­te magát Épp ezért még az idén új átkelő építése kez­dődik meg, ez a városon kí­vül lesz, Széphalom felé. 1985-ben kell átadni. 2x4 sá­vos út vezet majd felé. s a fogadóépület minden igényt kielégít. I. S. Liszt nélküli kenvér A tudósok azt állítják, hogy a gabonaőrlésnél a vi­taminok, a fehérjék és a zsírok jelentős része a kor­pába kerül. Emellett minél jobb a liszt minősége, annál kevesebb tápanyag őrződik meg benne. Mi hát a teendő'1 A kérdésre a választ a Krasznojarszki Műszaki Egye­tem munkatársai találták meg. Olyan berendezést szerkesztettek, amely a ga­bonaszemek héjának csak igen vékony rétegét hántja le. Hamarosan ebből a ga­bonából. mindenféle őrlés nélkül, tésztát sikerült ké­szíteniük. Ehhez a gabona­szemeket vízben áztatták, s néhány óra múlva a masz- szát húsdaráló gépen leda­rálták. majd élesztőt adtak hozzá. Egy mázsa gabonából rendszerint 78 kiló kitűnő minőségű lisztet nyernek. Az új berendezés segítségével a gabona csaknem teljes egé­szében hasznosítható, tehát több kenyer sül belőle. és a többiek... A boszorkányokat és a hozzájuk fűződő hiedelmeket mi, magyarok is jól ismer­jük, viszont a répáshutai néphitben felfedezhető az ős­hazából hozott, idővel ma­gyar motívumokkal is gazda­godó hiedelemanyag. Ismer­kedjenek hát meg veie kicsit jobban. Polgár János bácsi segítségével. Állítása szerint a zmora veszélyesebb volt, mint a bo­szorkány, hiszen beleit ki­hányva, a kulcslyukon is be tudott jutni a házakba, és nagyon nehéz volt ellene vé­dekezni. Az emberek vérét szívta, és nemcsak a felnőt­tekre. hanem a gyerekekre is veszélyes volt. A gyermeke­ket egyébként is sok veszély fenyegette, hiszen nemcsak a zmoráktól féltették a kicsi­nyeket, a bohinkák és a ví­ziasszonyok is leselkedtek rá­juk. Ezek Köveskútról jártak be a községbe, és főleg a ke- reszteletlen gyermekekre je­lentettek veszélyt, akiket sa­ját, rosszul sikerült gyerme­keikkel cseréltek ki. A köz­ségben több ilyen csöppség is akadt, ezek nehezen fejlő­dő, korán haló kicsinyek vol­tak. Polgár János bácsi, aki egy életen át az erdőt járta — már maga is elhiszi — szám­talanszor látott olyan lénye­ket, melyek ijesztgették, vagy tévútrá vezették az embere­ket. Ilyen lény egy törpe is, melyet a községben csak Ho­pasza néven ismernek az öregek; állítólag a Bala- völgyben, Hollós környékén tanyázott. Itt „találkozott” vele János bácsi, egy hold vi­lágos-éjszakán. — „Tűdjá, at-äftvoiüfäm”;— mondta —. éri Hollóson a íöideskunyhónál láttam, ott ugrált a kisemberke, magas, piros sapkában, piros nad­rágban, úgy nézett ki, mint egy .huszár. Olyan negyven centi magas lehetett, és csak táncolt, hogy hopasza, hopa­sza. Mondtam neki, hogy adok én neked hopaszát az ostorral, de csak ugrált, ho­pasza, hopasza. Erre futás utána, de nem tudtam utol­érni. pedig akkor még jo erőben voltam. Aztán felrö- högött, és eltűnt. Mindig ott lehetett látni a Baia-völgy- ben. Volt ott egy másik em­berke is — hogy el ne fe­lejtsem —, a fekete törpe. Elátkozott lélek volt, kincset őrzött. Ezt a nagyapám lát­ta, ót hívogatta a fa odvába, mert ott lakott, a kincsért cserébe gyereket kére, azzal váltotta meg magát. Bizony, sok veszély fenyegette akkor az erdőjáró embert. De csak akkor, ha félt. Én sohasem féltem.” — De a vrokolakkal (kül­dött farkas) te sem keltél volna bírókra — szóit közbe a felesége, Mariska néni. — Hogyne keltem volna — mondta János bácsi —, de engem valahogy mindig el­került. A szomszédot, az öreg Moszkált támadta meg. Mert tudja, elátkozott lélek volt: Szemüveg vakoknak Elektronikus szemüveget dolgozott ki világtalanok számára a belgiumi Louvain város katolikus egyeteme orvosi fakultásának kutató­csoportja. A szemüveg ha­gyományos formájú. Annyi­ban különbözik a köznapi­tól, hogy parányi „adó-ve­vő” szerkezetekkel műkö­dik, amelyek ultrahangokat bocsátanak ki és ezek visz- szaverődnek a közelben le­vő tárgyakról. A szemüveg viselője a visszaverődött hangok érzékelésével pon­tosan be tudja mérni a tár­gyai elhelyezkedését. birkóznia kellett az embe­rekkel, és legyőzésükkel meg­válthatta volna magát. De az öreg Moszkál erősebb volt, őt csak megkarmolta, le­győzni nem bírta. Pedig, ha legyőzi, az öreg változik far­kassá. Aztán, olyan ember is akadt a faluban — fogta sut- togóra hangját János bácsi —, aki eladta a lelkét a go­nosznak, mert zmokja volt. Zmokot (lidérc) úgy lehetett szerezni, hogy fekete tyúk el­ső tojását kilenc napig kel­lett a bal hónalj alatt tarta­ni, aztán kilenc napra lóürü­lékbe tenni, s a kilencedik napon lépett a gonosz a to­jásba. Egy kis idétlen csirke kelt ki a tojásból, mindig csipogott, és a bal szárnyá­ból egyre csöpögött a víz. A tojás gazdájával szerződésre lépett, és a leikéért cserébe kincset hozott neki. Ma is van olyan ember, de én meg is mondom neki, szi ako zmok (olyan vagy, mint a li­dérc). Nem félek én semmi­től és senkitől... — De egyszer megijedtél — szólt közbe ismét Maris­ka néni. — Mikor a cser- nyoknyazsnyikkal találkoztál. — Hát akkor meg — hagy­ta rá János bácsi. — Mert a csernyoknyazsnyik (magyar elnevezését nem ismerik) az ördögök fejedelme. Ha nagy szél volt, tudtuk, hogy re­pül a sárkány hátán. Én eg> tüskön láttam, és mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Nagy fekete könyv volt a kezében, abból olva­sott. Egyszer csak felnézett, és aZt mohdta: „Hozz nekem fe­kete tehéntől tejet”. Rohan­tam be a -faluba, de mire kiértem, már. nem ült.a tüs­kön. ARkdr' tíizöriy megijed- tam, mert hallottam, hogy­ha nem teljesítik a kívánsá­gát. bosszút áll, nagy vihart küld a falura. MACS ILDIKÓ Művészek — állatokról A Huba és Leiente utcában íj forgalmi rend, jövőre Meglehetősen balesetve­szélyes helyzetek alakulnak ki jelenleg a Szentpéteri kapuban, a Huba és a Le­vente vezér utca torkolatá­nál: a mellékutcákról meg­lehetősen nehéz kihajtani a forgalmas 26-os útra, a le­kanyarodni szándékozók pe­dig torlódást okoznak a belső sávban. ,A jöivő'.pv- ben új forgalmi, rendet ala­kítanak ki a Huba és a Le­vente utcákon, s megszün­tetik a balesetveszélyes hely­zeteket. ★ A tervidőszak végére több mint 36 és fél ezerre nő a miskolci távbeszélő-központok kapacitása Valamelyest javulni fog a közeljövőben a telefonellá­tottság városunkban: az avas-déli főközpont üzembe lépésével s a távhívó köz­pont bővítésével az eddigi­nél több készüléket lehet a hálózatba bekapcsolni. Ami­kor azonban a postai fejlesz­tésekről tárgyaltak legutóbb a Magyar Posta és megyénk, városunk illetékes vezetői, nemcsak a telefonról esett Megállapítottak, -' hogyMis? kolcori a postahivatalok- szá­ma. felszereltsége, korszerű­sége megfelelő. A szakértők véleményét az is alátámaszt­ja. hogy a lakossági fórumo­kon kevés panasz hangzottéi Hivatalok, telefonok, milliók n postások tervezik A finnyás sziámi „Emberinek lenni szemem­ben annyit jelent, hogy az ál­lattal is szoros kapcsolatban lenni” - kezdi Sötér István akadémikus a beszélgetést, majd a kulcsi kert gyönyörű diófájára mutat: — Ez alá teméttük Kosit, a sziámi cicánkat. Valamikor házasságunk kezdetén került hozzánk, 19 évig élt, való­sággal családtagnak számí­tott. Nagyon finom és diszk­rét volt, sohasem akart tő­lünk megszökni, nálunk érezte jól magát, bár igen nehéz körülmények között élt, mert semmi olyan ételt nem tudtunk neki szerezni, ami ínyére lett volna. Amit mi megettünk, azt ő nem szerette, mert a húshoz ra­gaszkodott. Húst pedig mi sem kaptunk. 1950—51-ben ugyanis a közeli piacon nem lehetett kapni. Hogy másutt lehetett-e, nem tudom. De a mi környékünkön nem volt. — Tehát elhatároztuk, hogy el kell válnunk. Máig is szégyenlem. de fájó szív­vel lemondtunk volna róla, azért, hogy gondtalanul él­jen. Ismeretségbe kerültünk egy konyhafőnökkel. Nem­csak egér volt sok a kony­hán, hanem hús és húshul­ladék is jutott volna bőven. A megbeszélt napon egy zsákkal meg is jelentek a macskánkért. S mi történt ekkor? Az állat — mint mondtam — húson kívül semmi mást nem evett, hisz’ ezért ajándékoztuk volna el, hogy megmentsük az éhha­lál tol. De most odament a tá­nyérjához, és az egész bab­főzeléket megette. Boldogan utasítottuk tehát vissza a konyhafőnök csábító ajánla­tát. Talán mondanom sem kell. hogy attól kezdve a maes­A mostani kedvenc kánk soha többet babfőzelé­ket nem evett. De hát ké­sőbb jobb idők jöttek, s így kibírta velünk, mint már említettem, 19 éven át. DOBOS KLÁRA

Next

/
Thumbnails
Contents