Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)

1983-08-15 / 193. szám

Nem sikerültek a pénznyerő trükkök.^. Beszélőgép is lesz w biztonságos felügyelet, a ját­szani szándékozók „szűrése". Eddig nem is volt semmi problémánk ezzel kapcsolat­ban. Játékautomatákat a belváros és Tapolca több üz­letében is elhelyeztünk. Ed­digi tapasztalataink szerint nagy az érdeklődés irántuk, hamar közkedveltek lettek a video- és elektronikai já­tékok. — Hova kerül az automa­ták üzemeltetéséből eredő nyereség? — A pénz jelentős része az államkasszába folyik be, másrészt fizetni kell a gépek bérleti díját is, hiszen a 49 masinából csak 12 a sajá­tunk. A fennmaradó részt pedig többek között üzlete­ink korszerűsítésére, szépí­tésére fordítjuk. A játékau- tomata-parkot nem lehet ha­tár nélkül növelni, hiszen hamar telítődik a piac. Egyébként az automaták nemcsak ennyiben üzleti té­nyezők, hanem előnyösen befolyásolják az egész for­galmat: aki játszani akar, később esetleg visszatérő va­csoravendég is lehet. — Ismerjük a hazai kö­zönség gépromboló hajlamát. De eddig csak pályaudvari üdítőital- és jegyautomatá­kon próbálhatták ki ötletei­ket a találékony emberek... — Rongálás nem fordult még elő, hiszen mindenütt ott a felügyelet. Néhány trükkel próbálkoztak már a játsza­ni, s főleg nyerni vágyók, ám ezeket az olasz és oszt­rák automatákat úgyszólván lehetetlen becsapni. Üjdonságnafc számítanak a játékautomaták, bár a játék maga egyidős a vsndéglátás- sal; csak a forma változott. Nehezen lehetett elképzelni ré­gen egy kertvendéglőt tekepá­lya, kávéházat alsózó, kalábe- rező, ultizó öregurak nélkül. S hozzátartozott a levegőben szálló kávéillathoz a biliárd- golyók koccanása is. A játék­automaták elektronikus ko­runk termékei. S csak addig hódítanak, míg ki nem talál­nak valami újabbat... tk—o4 Még ne hívják az új számokat! Az Avas-délen lakók és az e körzethez tartozók nem kis örömére, jó ütemben ha­lad az avasi postán a tízezer állomásos Crossbar-rendsze­rű telefonközpont építése. Várhatóan szeptember vé­gén, október elején üzembe helyezik, s az év végén vagy 1984 elején minden bizony­nyal sok olyan otthonban is felcsenghet a telefon, ahol hosszú idő óta várnak a ké­szülékre. Mint Sztahura László, a Miskolci Postaigazgatóság távközlési-műszaki osztályá­nak vezetője elmondotta, szeptember közepétől mint­egy hatezer előfizető száma változik meg. Az érintett táv­beszélő-tulajdonosok, vállala­tok és közületek folyamato­san kapnak erről értesítést — vagy már meg is kapták. Ezek az új számok természe­tesen még nem „élnek” az előfizetőknél, csak a köz­pontban. Ám mert a Buda­pesti Híradástechnikai Gép­gyár két héttel hamarabb el­készült a szerelési munkála­tokkal, s az igazgatóságnak felajánlotta átvételre az avasi központot, nagyon za­varja az ott folyó munkála­tokat, hogy sokan már az új számokat hívják. Ezért ké­rik a lakosságot, hogy mind­addig, amíg a sajtóban, rá­dióban közlemény nem je­lenik meg a telefonközpont átadásáról, továbbra is a ré­gi számokat tárcsázzák. A BH@ gyors munkája sajnos, nem jelenti azt, hogy szeptember vége előtt üzem­be lehet helyezni a telefon- központot. Ugyanis négy konténerállomás is csatlako­zik hozzá, s az importanyag hiánya miatt ezeket egyelő­re nem tudják átadni a fő­városi szakemberek. Termé­szetesen mindent megtesznek annak érdekében, hogy mi­előbb megkapják az import­anyagokat, s határidőre át­jjc Ezekben a napokban a legfontosabb munka a hibakiszü- rés (Herényi felvj adják a konténereket, ezzel együtt a telefonközpontot. A régi készülékek nem­csak az új központhoz, de új hálózatra is kerülnek. Ezért meglehetősen sok gondja van a posta szakem­bereinek főként akkor, ami­kor kertes családi házakban Színe és Fogyasztó vagyok! Büszkén dagad a keblem, ha a kezembe kerül az én lapom, a Nagyító. Mert ez a fogyasztók lapja, é< én fo­gyasztó vagyok. Örömömet az sem csökkenti,- hogy raj­tam kívül még vannak jó néhányan — mármint fo­gyasztók. Egyesek szerint mindenki az. Ezt azonban — ha közgazdaságilag megala­pozottnak tűnik is az állítás — néha kétségbe vonom. Sőt, abban sem vagyok bizonyos időnként, hogy én magam az vagyok. Hogy pontosan fejezzem ki magam, néha azt érzése, letik velem, hogy logyasztó vagyok, és ez jól­esik, és néha érzéüeltetik ve­lem, hogy csak fogyasztó va­gyok, és ez rosszulesik. El­ismerem. hogy kissé zava­rosnak tűnhet az előző mon­dat, de mindjárt megma­gyarázom. Van saját lapom, és ha ehhez — puszta véletlenség- ből — időnként egy-egy em­berséges, udvarias eladó is akad, akkor csordultig tölt a jó érzés. (Az már csupán ráadás, hogy kapható is, amit éppen keresek.) Szíve­sen teszem közzé két ilyen — talán sokak számára hi­hetetlennek tűnő — kelle­mes kalandom. Az egyik: a minap sört kértem egy ven­déglátóhelyen. A pincér diszkréten a fülembe súgta, hogy várjak egy kicsit, ér­demes, mert rövidesen lesz friss csapolás. Mit mond­jak? Könnyekig meghatód­tam A másik: az önkiszol­gáló bolt hosszú pult ja előtt tétováztam, mert nem talál­tam kedvenc borotvahabo­mat. Olyan nagyon nem mertem kotorászni — mert ez ugye gyanús —, csak tisz­tes távolból fürkésztem a dobozok, tubusok, flakonok végeláthatatlan sorát. És ak­kor hívás nélkül odalépett hozzám egy mézmosolyú hölgy, és megkérdezte tő­lem: mit keresek? Sőt, még le is emelte a „gondoláról”, s kezembe adta az árut. Nos, ilyenkor igen jó érzés fo­gyasztónak lenni. Sajna, ellenkező előjelű példám legalább ennyi van. Ügy gondolom, hogy önök­nek is. Különösen megsza­porodtak a kellemetlen be­nyomásaim az elmúlt kániku-. lás hetekben. Tudom, hogy pokoli meleg volt a boltok­ban. De ott is, ahonnan a vásárló érkezett. Mert a dél­utáni vevőközönség elsöprő többsége — kivéve a nva- ralókat. szabadságon levőket és a közveszélyes munkake­rülőket — nyolc órát már lehúzott valahol. És nem kel­lett ahhoz a kohászatban dolgozni ezen a nyáron, hogy az ember sófoltos ing­ben, blúzban szédelegjen ha­za a munkahelyéről. Mégis többször úgy éreztem — mert éreztették velem! —. hogy léhűtőnek néznek. Élősködő senkiházinak, aki eddig hús erdő mélyén he- verészett, csobogó csermely­ben lubickolt, esetleg a le­függönyözött szobában, jég­be hűtött koktélt szürcsöl­getve tűrte, hogy két rab­szolganő puha toliakkal le- gyezgesse. Miközben ők — mármint a kereskedelmi dolgozók — helytálltak és verítékben fürödve építették a szocializmust! Mert nálunk mindig az a dolgozó, aki éppen dolgozik. A többi gyanús elem. Azt mondják, ma már a keres, kedelemben is érvényesül az anyagi érdekeltségi rend­szer. Ha érvényesül is, úgy tűnik fel, hogy mi fogyasz­tók — egyenként — szinte semmit sem tudunk lendí­teni a velünk kapcsolatba kerülő dolgozók jövedel­mén. Nagy tömegben persze döntően befolyásolhatjuk a forgalmat, jövedelmet, de bár általában sokan tolon­gunk a pultok, asztalok kö­zött, elhanyagolható egyed- ként kezelnek (le) bennün­ket. Kik? Azok, akik a má­sik táborba tartoznak. De csak bizonyos napszakok­ban! Mert ha meg is feled­kezik róla, mindegyikükhús a húsunkból, vér a vérünk­ből, azaz a fogyasztók — megvetett — kasztjához tar­tozik. (békés) kell vezetéket építem. Töb­ben ugyanis csak olyan fel­tételekkel engednék be a postásokat, amelyek teljesít­hetetlenek. Volt, aki kikötöt­te: kertjében csak akkor szerelhetnek, ha ő is meg­kapja a készülékét! Űj állo­mások bekapcsolására azon­ban csak az avasi központ üzembe helyezése után, vár­hatóan az év végén, vagy a jövő év elején kerülhet sor, s ez 'ügyben a városi táv­közlési üzem az illetékes. Tekintettel arra, hogy ezen a területen rendkívüli mér­tékben megnövekedett az igénylők száma, részletes, te­rületekre bontott bekapcso­lási ütemtervet készítenek. Am az idén Miskolc város területén csak a legsürgősebb esetekben tudnak új állo­mást bekapcsolni. Mint már lapunk is hírül adta, a hatezer telefonszám változása miatt új telefon­könyvet is kiad a Miskolci Postaigazgatóság. Miután en­nek mikrofilmjét Budapes­ten készítik el, s ez bizonyos határidő-csúszást okoz, a te­lefonkönyv — amelyet 35 fo­rintos áron vásárolhatnak meg a készüléktulajdonosok — várhatóan csak szeptem­ber közepén kerül ki a nyomdából. Miután tekintélyes szám- változásról van szó, a 09-es mellett a posta illetékesei külön tudakozót is felállíta­nak, ahol a számváltozásók iránt érdeklődhetünk. Ennek hívószámát az avasi telefon- központ áradásával állapítják meg. Beszélőgépet — úgyne­vezett beszédszintetizátort — is üzembe helyeznek az ava­si központban. Ha Miskolcon olyan állomást hívnak, amelynek a száma megszűnt, a beszélőgép a következő íá- jéKoztatást adja majd: „A szám megváltozott, érdek­lődjön a ... telefonszámon!” Ugyanakkor egy másik, 24 vonalas beszédszintetizátort is bekötnek a központba, amely hívás esetén a legfor­galmasabb előfizetők — mint például a kórházak — meg­változott számait olvassa be az érdeklődőknek. TÓTH ZOLTÁRí Vihart kavart az elmúlt he­tekben, hónapokban a hazai sajtóban a pénznyerő- és já­tékautomaták megjelenése a presszókban, éttermekben, bü­fékben. Miskolcon is egyre több helyen találkozhatunk velük: a legtöbb ilyen gépezet a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat tulajdonában van je­lenleg. A játékautomata-vitá- ban eddig már sokszor el­hangzott, leírt kérdéseket most Balázs Bertalannak, a vállalat igazgatóhelyettesének is feltet­tünk. — Miniszteri rendelet sza­bályozza, hogy milyen kö­rülmények között lehet pénz­nyerő- és játékautomatákat üzemeltetni. Például előír­ták, hogy a pénznyerő auto­mata nem működhet IV.-osz­tályú üzletekben, ifjúsági klubokban, parkokban, s nem vehet részt a játékban 18 éven aluli fiatal. Váro­sunkban sikerült-e az előírá­sokat betartani? — Összesen 49 automa­tánk van, ebből 12 pénznye­rő. Ez utóbbiakat helyeztük el a Tokaj vendéglátóház já­téktermében. Többek között azért, mert itt megoldható a a A. hűtő \ fortélyai A hűtőszekrényt ilyen- i kor nyáron rendszeresen i és ésszerűen terheljük. i Egymáshoz nem illő és • egymást könnyen fertőző 1 anyagokat külön-küion csomagolva se rakjuk közvetlenül egymás mel- J lé. Bármilyen sok cső- : magot helyezünk is el a t hűtőtérben, hagyjunk he- , lyet a levegő áramlásit- | nak: a meleg levegő fe- | lül, a hideg levegő alul i helyezkedik el, és állan- i dóan helyet cserél. Ha i ezt a légáramlatot elzár- * juk, megakad a hűtőbe- i rendezésben a légáram- 1 lás. Kerülni kell a gyakori J hőtöszekr ény - nyi toga tás t. k mert a hűtőtérben levő 0—5 C fok körüli levegő- * be minden ajtónyitáskor 1 20—30 fokos > meleg levegő 1 áramlik, ez megemeli a belső hőmérsékletet, a le­csapódó pára ráfagy a , hűlőtestre, és a belül el- , helyezett élelmiszerekre. | Ha a hűtőszekrénynek 1 jellegzetes szaga van, , használjunk — a szoká- í sós tisztogatás és szel­lőztetés mellett — időn: i ként szagtalanitószert. Ha 1 ez nincsen kéznél, te- ( gyünk egy tálkába friss 1 kávézacott, és zárjuk be egy éjjelre a hűtőtérbe; a i kávéalj magába szívja a kellemetlen szagot. Más- | nap reggel a kávéaljat * kivehetjük a szagtalanná ( vált hűtőtérből. i Párban összefonódó karok, egymás­ba simuló pillantások, apró léptek. Hatvanöt év alatt a mozdulatok is már összecsi­szolódtak, a szavak Is azonos gondolatokat fejeznek Ki. Szá­zadunk java részét együtt él­ték le. számukra ez magukra forrná!* történelmet jelent. Nagy viharokat éltek, át 1918. , augusztus jo-e. egybekelésük j óta. Orosz Károly és felesége szombaton ünnepelte meg szűk családi körben a ritka évfor­dulót. — A sors kegyes volt hoz­zánk. hogy ilyen sokáig ösz- szetartott bennünket — mondta csendesen Borbála néni. Karcsi bácsi huncutul ráhunyorított, és megfogta a kezét. Sokáig nézték egymást. — Legyesbénvén laktunk, de sokáig nem figyeltünk fel egymásra. A háború is el­parancsolt engem a faluból. Egy hónap szabadságra en­gedtek haza. akkor tartottuk meg az esküvőt. Utána ismét a front következett... — ré­ved a múltba a kilencven­éves férj. Mindketten nagy család­ban nőttek fel, Borbála né­ni kilenced-, Karcsi bácsi nyolcadmagával nevelkedett. Nekik viszont csak egy gyer­mekük van, Erzsiké. — Most már nagy a csa-' Iád — közli örömmel a hang­jában Borbála néni. — Két unoka és négy dédunoka van körülöttünk. Naponta talál­kozunk velük, hiszen mind­annyian a Csermely utcában lakunk. Harmincban költöz­tünk ide . .. — A nyáj össze van terel­ve... — jegyzi meg a min­dig vidám dédnagypapa. — Ennek örülünk mi Borbálá­val. ez éltetett bennünket mindig. Soha egy hangos szó nem volt köztünk. Min­dig derűsen fogtam fel min­dent, még a legnehezebb idő­szakban is. Borbála néni megerősíti: — Nem azon járt az eszünk, hogy bosszantsuk egymást, hanem hogy meg­értsük. Ez a titka a mi há­zasságunknak. (lem esi) Rózsabimbók közt a kertbe n Ha gép játszótárs Átadás elit az avasi teleim

Next

/
Thumbnails
Contents