Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)

1983-08-22 / 198. szám

Masad uram, ha házfelügyelőd nincs Rendet akarnak a lakók jjc Az utóbbi hónapokban rekord gyorsasággal haladt a munka. Hol tart a déli tehermentesítő út építése? Ma már betonodnak Elterelik az autóbuszokat így hívják: az elátkozott ház. Hogy miért? Elég, ha belépünk a Testvérvárosok útja 38. szám alatti bérház lépcsőházába, s rögtön kide­rül. A falakon csak nyo­mokban található festék, minden talpalatnyi hely ösz- sze van firkálva, a világító- test búrája félig letépve lóg. a levélszekrények ajtói be­nyomkodva, a bejárati üveg­táblák repedtek, a ház körül a fűben, vastagpn szemét. Az itt lakóknak az a bizonyos utolsó csepp a pohárba már rég belepottyant: valaminek történni kell végre! + KÉSZ RÉMREGÉNY Rendkívüli lakógyűlésre in­vitált a kézzel írott meghí­vó. A gyűlésben csak annyi a rendkívüli, hogy a tízeme­letes bérház lakói minden külső indíttatás nélkül elha­tározták : valahogy véget vet­nek az áldatlan állapotok­nak: ezt beszélték meg együtt. Kész rémregénv kerekedett ki a felszólalásokból. A ház­ban ragasztótól kábult su- hancok tanyáznak, a játszó­téren gázolni lehet a sörös­üveg-törmelékben, a szemét- ledobót néhányan illemhely­nek használják. Feltörtek már pincét is, az üvegezők és a liftjavítók pedig úgy járnak ide már, mint haza, hiszen amit egyik nap meg­csinálnak, másnap már tönk­a sok négyzetméter kated­rái üveg cseréje, a lift- és világítótest-javítás, a pár hét alatt tönkretett lépcsőházi festés ... + AZ AGRESSZÍV KISEBBSÉG — Valljuk be őszintén — összegezte egy lakó a többi­ek véleményét is —, nem a többséggel, hanem csak ne­hány lakótársunkkal, erejé­vel nem bíró fiatallal van baj a házban. A mi felelőssé­günk sem kétséges, hiszen együtt élünk, s aki nincs te­kintettel másokra, arra a tóbhség erejével kell hatsii. De hát hosszú évek óta itt lakunk és alig ismerjük egy­mást ... A képlet ismerős: az ag­resszív kisebbség uralja a terepet, zavarja a ház nyu­galmát. A legtöbb helyen en­nél a megállapításnál meg is reked az ügy, minden ma­rad a régiben. Vajon a Test­vérvárosok útja 38. számú ház lakói mit terveznek, mit szeretnének véghezvinni? El­sősorban megismerni a szom­szédokat, támaszkodni egy­másra: s hogy ez nemcsak puszta óhaj, arra bizonyság, hogy az estébe nyúló lakó­gyűlés senki számára nem tűnt hosszúnak... + MEGÉRDEMLIK A SEGÍTSÉGET Neurotikus pontja a bel­városnak a déli tehermente­sítő út építése. Sokáig úgy látszott, hogy a kivitelező, az Észak-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat jó­val később lesz meg a mun­kával, mint ahogy azt ter­vezték. Boncsér László épí­tésvezető most viszont már kedvező jelekről számolhatott be: — Mára utolértük magun­kat — mondotta. — Elké­elhagyják a terepet, mert csak utána tudjuk elkezdeni az MHSZ-székház — Szabad­ság tér közötti Szinva-rész lefedését, s az úttest kialakí­tását. Talán még enné) is nagyobb probléma lesz a To­ronyaljai utcai csomópont megépítése. Ehhez teljes egé­szében el kell majd terelni a közúti forgalmat. Az útlezá­rás időpontját az érintettek a lakossággal a sajtó útján közük majd. Minden bizony­nyal lesznek fennakadások a városi tömegközlekedésben, hiszen á 21-es, 121-es, 33-as és 133-as autóbuszokat más útvonalra kell terelni. Ha az útlezárás megtörténik, mi a csomópont építésével két és fél hónap alatt végzünk. »erseu)iarj*y alakokon A vállalkozással és a szál­lítási szerződéssel kapesolat- tos versenytárgyalások pénz­ügyi biztosítékáról adott ki rendeletet a pénzügyminisz­ter. Ez azokra a versenytár­gyalásokra vonatkozik, ahol a megrendelő gazdálkodó szervezet, ideértve az állami költségvetési szerveket, a társadalmi szerveket és az egyesületeket is. Ha a ver­senytárgyaláson való részvé­telt a megrendelő bánatpénz letétbe helyezéséhez köti, a vállalkozó, illetőleg a szállí­tó ezt az összeget többféle módon is biztosíthatja. Pél­dául úgy. hogy a megrende­lő e célra zárolt betétszám­lájára az ajánlat megküldé­sével egyidejűleg letétbe he­lyezi, vagy úgy, hogy az ajánlat benyújtásával egy-1 idejűleg a megrendelő javá­ra szóló bankgarancia-nyi­latkozatot (fedezetigazolást) mellékel. A bánatpénzt az ajánlati kötöttség megszün­tetésétől számított 15 napon belül a zárolt számláról át kell utalni, illetőleg az érték­papírt vissza kell adni a vállalkozónak. Ha a bánat­pénz a vállalkozó visszalépé­se miatt a megrendelőt ille­ti meg, ennek összegét a megrendelő a különféle be­vételek. a vállalkozó pedig a ráfordítások között számolja el. megkérdezték A tokaji sáskajarás re is megy. — Szégyellünk vendégeket hívni már — replikázik az egyik asszonyság, s hozzáte­szi: híre ment, hogy ez egy „olyan” ház, a kétes elemek ide járnak máshonnan is. A legnagyobb gond, hogy jó két éve már nincs ház- felügyelő, nincs gazdája a háznak. Az ingatlankezelő kijelölt takarítója, igaz, lel­kiismeretesen végzi dolgát, de azért hiányzik az állandó rendteremtő jelenléte. A MIK szakemberei is gyakran jön­nek ide: százezreket visz el London legújabb szen­zációja — mint a bécsi Bunte írja —, hogy Er­zsébet királynő meghív­ta nyári tartózkodási he­lyére, a skóciai Balmoral- kastélyba fia, Andrew herceg szívszerelmét, Kathien Koo Stark mű­vésznőt. Az amerikai szár- r mazású fiatal hölgy nem csak ezzel rína ki az an­gol felső tízezerből, ha­nem azzal is, hogy kar­rierjét mint filmek por­nósztárja kezdte. A Bun­te egyik képe ezt a múl­tat is mutatja, a lovagló királynőt — háttérben a balmorali kastéllyal — < ábrázoló kép közelében. Nos. érthető, hogy az an­gol „high life” kissé bor- zongó kíváncsisággal be­szél az esetről, elvégre, ha a művésznő megjele­nik a kastélyban, akkor szinte hivatalos élettársa a hercegnek. És a her­ceg. aki részt vett a falk- landi háborúban, ma „Anglia hőse”. Változnak az idők! Viktória királynő foroghat a sírjában. Charles trón­örökös apósa kastélyát mutogatja és porcelánja­it adja el, Charles pénzt kér, mert egy cég reklá­mozta áruját képével — és most Koo kisasszony következik. Anglia mo­dernizálódik. imáté) A ház ügyeire vonatkozó kéréseikkel a lakók fel akar­ják keresni az ingatlankeze­lő vállalat illetékeseit, s fel szeretnék venni a kapcsola­tot a Hazafias Népfront és a városi tanács területpoli­tikai munkatársaival is. Száj­ízüket, igaz, már kicsit elő­re keseríti, hogy többszöri invitálásuk ellenére sem jött el gyűlésükre a házkezelőség valamelyik munkatársa. Szép szóval és erélyesen is szeretnének fellépni a rendbontók ellen, maguk akarnak. az épület gazdái lenni, amíg nincs megfelelő házfelügyelő. Ügy hisszük, törekvéseikhez minden segít­séget megérdemelnek... (k-ó) szült a Szinva támfala, s be­fedtük a patakot, egészen az MHSZ-székházig. Ma kezd­jük betonozni az útpálya­szerkezetet, s várhatóan szep- temben 5-én láthatunk hozzá az aszfaltozáshoz, a Szamu­ely utca és az MHSZ-szék­ház között. Ezzel párhuza­mosan végezzük a járdaépí­tést és a tereprendezést. ígé­retünknek minden jel szerint eleget tudunk tenni, vagyis november 30-án itt már köz­lekedni lehet. Addig az em­lítetteken kívül még nagyon sok a tennivaló. A legfonto­sabb, hogy a bányászati ak­namélyítők augusztus 30-ig a főnököket Korunk titkárnője Angliában, Svájcban, Bel­giumban, Hollandiában, Franciaországban, az NSZK- ban és az Egyesült Államok­ban kérdőíves felmérést vé­geztek vezetők között arról, hogy szerintük milyennek kell lennie a jó titkárnőnek. A felmérésből több érdekes következtetés vonható le, el­sősorban az, hogy a vezetők már nem tartják túlságosan fontosnak azokat a tulajdon­ságokat, amelyeket a régi kli­ens szerint a titkárnőtől el­várnak. A mostani fő köve­telmények: a titkárnő legyen megbízható, legyen jó helyes­írása, legyen diszkrét, pon­tos és intelligens. A vezetők azt is fontosnak tartják, hogy a titkárnő tudjon önállóan levelezni. A megkérdezettek közül csak minden negyedik tartja fontosnak a jó modort, min­den harmadik értékeli csak, ha a titkárnő jól és gyorsan tud gépelni és elsa­játította a gyorsírást is. Igaz, hogy a vezetők általá­ban a fiatal titkárnőket ré­szesítik előnyben, tekintet nélkül arra. hogy férjezettek vagy nem, de a megkérdezet­teknek csak 18 százaléka írta azt, hogy 40 évesnél idősebb titkárnőt nem foglalkoztatna, ötvenegy százalékuk nem alkalmazna férfi titkárt. Csak 27 százalékuk tart igényt ar­ra, hogy a titkárnőnek főis­kolai végzettsége legyen. Tehát ha bizonyos értelem­ben még él is némelyik a ré­gi elképzelések közül. a hangsúly a munkaköri meg­bízhatóságon. a gyors reagá­láson és a kezdeményezésen van. Egyes tulajdonságok, amelyek a régi információs technológiához (a gyorsírás­hoz és a gépíráshoz) kötőd­nek, háttérbe szorulnak, mint ahogy a „viselkedési kultú­ra” tényezője is. iff A Medicor sikeres termékei közé tartoznak a kerékpár- ergométerek. A mindig egy helyben álló, ám az erőkifejtést pontosan mérő típusokat a gyár 2-es számú telepén szerelik. Képünkön a gyártás utolsó fázisa: a bemérés. (Kerényi László felvétele) Aszálykrónika, egykoron \ Az idén nyáron sokszor vártuk az esőt, s hiába: ed­dig a kelleténél kevesebb veit a csapadék. Nem vigasztalás­képpen, de az érdekesség kedvéért érdemes fellapozni a régi krónikákat: vajon mit írtak ősein!- a nagy aszályok­ról, az eső nélküli, forró hó­napokról? A legforróbb és legaszalyo- sabb évnek 1540-et jelölik — olvashatjuk a miskolci me­teorológiai állomás vezetője, Völgyesi Sándor gyűjtésében. 1540-ben Illésfalva egykori plébánosa így írt: sok he­lyen az árpa kalásza hosszabb volt, mint a szára, és aratás­kor csak a kalász felét tud­ták levágni, a másik fele ott maradt. A szárazságot a ta­vakon, folyókon is le lehetett mérni. Állítólag 1473-ban a Dunán át lehetett gyalogo­san gázolni, 1544-ben pedig a Fertő-tó szinte eltűnt.... Az 1585-ös nagy szárazságban azt is feljegyezték a króniká­sok: hogy elapadt a Bódva folyó. A nagy szárazság sokszor együtt járt a sáskajárással, és a jórészt nádfedelű, vá­lyogfalú épületeket pusztító tűzvészekkel. 1681 májusában. Debrecenben, a Varga utcá­ban támadt tűz. „Rettenetes szélzúgás közben, 1900 épü­let lett hamuvá.” — olvas­hatjuk az egykori dokumen­tumokban. A sáskák vidé­künket sem kímélték: 1693- ban a tokaji és tarcali szőlő­hegyeket száüták meg, s in­nen zúdultak alá a vetésekre. Rend a porták előtt Nemrég felhívást tett közzé a városi tanács, amelyben kéri az üdülő- és családiházas lakóterületeken élőket, hogy az ingatlanuk előtti szakaszon tisztítsák meg, tegyék rendbe a vízlevezető árkokat. Mindez nem puszta kérés, hiszen az évről évre elvégzendő munka tanácsrendeletben előírt ál­lampolgári kötelezettség. Talán nem árt emlékeztetni rá, hogy bár az idén a város- üzemeltetés évének napjait éljük, s az illetékesek az eddi­ginél nagyobb figyelmet (ordítanak minden, köztisztasággal, környezeti kultúrával összefüggő ügyre, a fentebb idézett passzus mégsem nevezhető újdonságnak. A hajdani városi törvénykönyvek sárguló papírjait lapozgatva is találkozha­tunk a mai jogszabály elődjével. Jó néhány évtizeddel, év­századdal ezelőtt nemcsak azt írták elő, hogy az árkot, út­padkát, járdát rendben kell tartani a háztulajdonosoknak, hanem a fákra is kiterjedt a törvényhozók figyelme. Előír­ták, hogy a porták előtt fát keli ültetni. A meglevőket gon­dozni, ápolni volt köteles a gazda, s ha elpusztult valame­lyik, a pótlásáról is gondoskodott. Mi nem vagyunk ilyen szigorúak, mint elődeink, pedig soha nem volt annyira szükségünk egy talpalatnyi zöldre, mint most... (k—ó) /

Next

/
Thumbnails
Contents