Déli Hírlap, 1983. július (15. évfolyam, 155-180. szám)
1983-07-04 / 157. szám
Leíör life a szava<o§§asi szämot o Meqsavanyodik a mekqben Mindannyian jártunk már ügy, hogy a "’azavitt tej savanyú volt, vagy összement. Ilyenkor a dühös vásárló a tejipari vállalatot szidja. Jogos-e ez a vád? — kérdeztük Izsépi Bélát, a tejipari vállalat szállítási osztályának vezetőjét. — Ismerjük a panaszt, de nem mi tehetünk róla. A miskolci üzemből az elmúlt két évben savanyú tejet nem vittek ki. Folyamatosan ellenőrizzük az üzemben a minőséget, hűtött kocsiban szállítjuk ki a megrendelőknek. Naponta 1400 vevőpontot (élelmiszerboltot, vendéglátó- ipari egységet, közületet) szolgál ki a 89 terítőjárat. Tekintélyes mennyiséget, 25 vagon árut viszünk ki mindennap. A tartós rendeléseket — két- három hónapra — számítógép dolgozza fel, és számlázza. De a vevő a szállítás előtt két nappal módosíthatja a megrendelést. Ez azt jelenti; ha a kereskedő észreveszi, hogy keveset rendelt, az igényeit Nem véletlenül időzítette az üdülési szezonra a História című folyóirat azt a számot, mely az utazási, üdülési szokásokból nyújt ízelítőt az ókortól napjainkig. Egyet kell értenünk a lapszám mottójával: „Az emberek... nemcsak politizálnak, gazdasági közösségekbe szerveződnek, sőt nem is csak „termelnek” — harcászataikról most nem is szólva —, de örömmel adják át magukat az esti vagy hétvégi játéknak ... kellemes semmittevésnek hódolva fekszenek a napon, vagy utaznak el szabadságidőben fényképezőgépekkel, útikönyvekkel felszerelkezve...” Jómagam is „homo ludens”- ként, azaz játszó, szórakozó emberként töltöm napjaimat a Balatonnál. A Balatonnál, mely egyébként csak a 18. század második felétől vált j fogalommá. Berzsenyi szavaival: „százszoros Éden”-né. De nem akarom én most végigvezetni az olvasót mindmáig legvonzóbb üdülőkörzetünk fejlődésén. Csupán azt említem meg, hogy — nincs új a Nap alatt —, már a 19. század közepén virágzott a „magyar tenger” partján egy ősi mesterség, szoros összefüggésben a turizmus fellendülésével. Keszthelyen és minden más nagyobb településen sorra nyíltak a piroslámpás házak. Mellettük szép számmal -működtek — a felüdülni vágyó uraságok nagy örömére — az úgynevezett „kujtorgó nők” is. akiket manapság magánvállalkozóknak neveznénk. Számuk sokasodását legfeljebb lassította, de meg nem állította az egészségügyi hatóságok, no meg a férjükért, serdülő fiaikért aggódó úriasszonyok protestá- lása. Teltek-múltak az évek, háborúk söpörtek végig kis országunkon, de az Éden — a vészek csitultával —, ilyen értelemben is Éden maradt. A rövid, de viharos sorsú Pesti Izé című vicclap (sokunk számára ez volt a mai ki tudjuk elégíteni. Sok boltba naponta kétszer is szállítunk. A miskolci boltok 30 százalékába előszállítással, délután. kivisszük a másnapi tejet is. A gondot legtöbbször az okozza, hogy a vásárlók nem nézik meg a tasakon a tej szavatossági idejét, Sajnos, az is előfordul, hogy letörlik a boltban a szavatosságot jelölő számokat. Ez azért indokolatlan, mert a vállalatunk a savanyú tejet visszaveszi. Sajnos, nem minden boltban tudják szakszerűen. megfelelő hőmérsékleten tárolni a tejtermékeket, de előfordulhat figyelmetlenség •' rísbb rekeszt is kitesznek ! adótérbe, s a tej ebben a nagy melegben bizony megsavanyodhat. Az elmúlt évben több mint 31 millió forint értékben gyarapították a zöldterületeket Miskolcon. A legtöbbet a Szinva—Népkert lakótelep és szexológiai tanácsadás szórakoztató őse) 1947-ben közölte a mellékelt rajzot. Aláírása : — Vajon mennyit keres ez a démon itt, Siófokon? — Amennyi belefér Nem sokkal később a Pesti Izé megszűnt létezni. A fiatalabbak kedvéért elárulom, hogy nem az érdeklődés hiánya miatt, hanem azért, mert — a hivatalos álláspont szerint — nagymértékben rombolta a közerkölcsöt, különösen az ifjúságét Ha belegondolok. hogy viszonyultak a kiátkozott vicclap legizébb izéi — rajzban és szövegben — a manapság látható, olvasható izékhez, akkor az aggodalmat túlzottnak nyilváníthatom. Azaz csak nyilváníthatnám, ha nem tudnám. hogy mindent, így az izét is történetiségében kell szemlélni. Ebből a- mármint a történetiségből — kiragadva, sok más jelenség is érthetetlennek. netán mulatságosnak tűnhet az utókor szemében. így például azok a Balaton mellől ismerősöknek, munkatársaknak címzett lelkes hangú levelek is, melyekből tanulságos válogatást nyújt a História. Városunk tanácsa [ nemrég tárgyalt Mis- | kolc törvényességi i helyzetéről. A testület i az erőszakos, garázda i jellegű bűncselekmé- J nyekkel kapcsolatban [ megállapította, hogy i jó néhány esetben a i sértettnek az utcán já- i rák azért nem mernek ■ segítséget nyújtani, J mert attól tartanak, | hogy esetleg őket is i felelősségre vonják. A i jövőben a jogpropa- i ganda keretében széle- J sebb körben fogják ismertetni a „jogos vé- i delem” szabályozását. i Ugyanis nemcsak fel , lehet lépni a támadók J ellen, hanem adott i esetben ez a fellépés i erkölcsi kötelesség is. a Korvin Ottó jutca nyugati részének parkosítására költötték. Ugyancsak elöl szerepel a rangsorban az Avas-dél Il-es üteme, valamint a Mátyás király utca és környéke. 1947 és 1950 között vált 3 dolgozók tömeges üdültetésének színhelyévé a Balaton - part. Ezrek jutottak — kedvezményes áron — olyan élményekhez, amilyenekről korábban csak álmodhattak. Csodálatra méltó és túlzás nélkül történelmi jelentőségűnek nevezhető ez a mozgalom. Ám a szemelvények között olyasmi is olvasható, ami... De beszéljenek a levélidézetek ! (A „legszebbeket” szívesen közölte akkoriban a sajtó is.) A dátum: 1950 júliusa. „Természetesen a kollektív szellem megkívánta a rendszert. így naponta a felkelés 8 óra előtt, reggelizés 8 órakor volt, de előtte volt a sajtóbeszámoló és a hozzászólások.” Tetszik érteni? Hozzászólások „éhomra”. Más: „Búcsúestünk azonban kimagasló volt... Egyik elvtársunk egy nagyon szép, nívós beszédet tartott, melyben kitért a népi demokrácia erőteljes gazdasági, kulturális és politikai fejlődésére”. Ugyanebből a levélből: „Sztálin és Rákosi elvtársunk bölcs tanításai adták meg nekünk azt a lehetőséget, hogy nekünk ilyen szép élményeink lehettek ...” Harminckét évvel — és mennyi mással — a hátunk mögött rovom e sorokat. Tudatom kedves mindnyájukkal, hogy sajtófélórát (hozzászólásokkal) nem tartunk az üdülőben reggeli előtt. A reggeli viszont jó. Utána nem Pesti Izét, hanem Ludas Matyit lapozgatunk. Több magvas mondanivaló és kevesebb ruha — a hölgyeken. Egy ifjú hölgy például monokiniben áll az országút mellett. De ez ne tévesszen meg senkit! Valószínűleg nyári építőtáborba igyekszik. S ha éppen egy külföldi úr veszi fel maga mellé az ülésre, annál jobb! A kislány gyakorolja a nyelvet, az úr pedig — ha megy a gyakorlás — jövőre megint nekünk hozza a devizáját. tbekes) Parkokra költöttük Balatoni história Kereskedők kontra városépítők? sf: Innen, az Ady-hídtól a Tanácsház térig lesz sétálóutca a Széchenyi. A harcedzett világvárosi polgárokat is elképeszti sokszor az a tömeg, nyüzsgő forgalom, ami belvárosunkban látható, szinte a nap minden órájában. A statisztika is bizonyít: a város kiskereskedelmi, szolgáltatói forgalmának egyharmada korlátozódik a Széchenyi útra, ugyanakkor az összes városi, kereskedelmi, szolgáltatói bolt alapterületének csak egyötöde található itt! Ez az arány már önmagában is elég indok lenne a Széchenyi úti üzlethálózat korszerűsítésére, ám most nemcsak ennyiről van szó. Elhanyagolt belvárosunkat most rekonstruálni szeretnénk, s ezzel együtt a kereskedelmi hálózatnak is igazodni kell az új arculathoz: erről tárgyalt a napokban a városi tanács mellett működő koordinációs bizottság. Sikátorok helyett Alapvető változás lesz, hogy ,a Széchenyi út sétálóutcává válik, csökken az átutazók száma, s így a váEgy elrettentő példa az eddigi „korszerűsítések’’ közül: az antikvárium néhai nagyméretű faportálját ezekkel az alumíniummal szegélyezett lyukakkal helyettesítették, megfejelve néhány ízléstelen, jellegtelen neonbetűvel. tok mögötti . egészségtelen szükséglakások, társbérletek. Darázs fészekbe nyúltak? Mindenki úgy vélte, hogy darázsfészekbe nyúlnak a tanácsi szakemberek, amikor üzlethálózat átrendezéséhez kezdenek a belvárosban : nehéz lesz az egyéni és vállalati érdekeket foggal- körömmel védőkkel megküzdeniük. A belváros alakításában eddig többnyire a vállalatok, magánkereskedők nyertek csatát a városrendezőkkel szemben. Most a bizottság egyértelműen kimondta: elsődleges a város, a lakosság érdeke. A cseréknél, profilváltásoknál persze lehet kölcsönösségen alapuló, tisztes megegyezésre is jutni: a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat jó tapasztalatokra tett szert az eddig megkezdődött felújítási munkálatoknál. A kereskedelmi pártbizottság képviselői megerősítették, hogy a vállalatok belátják a változtatás szükségességét, s nem zárkóznak el az ésszerű megoldások elől. A Széchenyin azonban nemcsak állami üzletek, hanem magánkiskereskedők is szép számban találhatók: hogy velük miként lehet majd egyezséget kötni, még a megválaszolandó kérdések közé tartozik. A miskolciak véleménye Mibe kerül mindez? Pontos költségkalkuláció még nincs, de Székely László, városunk tanácsának elnökhe- lyette azt is elmondta, hogy a hosszú távú elképzeléseket nem lehet a pillanatnyi pénzügyi helyzetnek alárendelni. A most születő döntések évtizedekre határozzák meg, hogy miként fejlődjön a belvárosi kereskedelmi negyed: a gyakorlati tennivalókat, a ma és holnap megoldandó feladatokat ehhez kell igazítani. Végleges, megmásíthatatlan elhatározásról azonban még nem beszélhetünk, hiszen a rekonstrukció szervezői, városi vezetőink először a miskolciak véleményét szeretnék megismerni, hiszen a város lakóinak, lakóiért épül. KISS LÁSZLÓ sárlói igény is formálódik. Kevésbé kellenek a napicikkeket, alapvető élelmiszereket árusító üzletek, ám annál több rangos, nagyvárosi színvonalú, speciális áru- kínálatú boltra van szükség. A külcsín is változik, hiszen a szegényes portálok mögött, a szűk, sötét, ósdi üzlethelyiségekben nem lehet igényes kereskedői munkát végezni. Nem új üzletek épülnek majd, hanem a régieket, az áruk skáláját változtatják. A sikátorok helyett passzázsok, hangulatos belső vásárlóudvarok alakulhatnak ki, s megszűnhetnek a belát Akad jó példa is: a volt ruházati bolt portálját eredeti formájában akarják helyreállítani. • • Öregek a Hét évtized alatt városunkban a vízvezeték-hálózat hossza több mint tízszeresére növekedett. Az új szakaszok építésével párhuzamosan azonban nem sikerült megoldani a régiek cseréjét, így a vezetékek több mint fele 30 éves, s majd 25 százaléka 30 évnél öregebb. Ez megvezetékek mutatkozik a föld alatt elszivárgó víz mennyiségén is: a hálózati veszteség Miskolcon magasabb, mint az országos átlag. A vízveszteség csökkentésének érdekében a jövőben gyorsítják a csőtörések kijavítását, s a vezetékrekonstrukciós munkákat. Kazán az LKM-i A Budapesti Nemzetközi Vásáron is bemutatták a Lenin Kohászati Művek új termékét, a Bükk—45 típusú szén- és vegyes szilárd tüzelésű, folytonégő, melegvizes kazánt. Az elsősorban ma- gánépltkezőknek ajánlott fűtőberendezést már tavaly is gyártották, és több mint másfél száz gazdára talál*.
