Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)

1983-06-18 / 144. szám

Frissítő öt perc Se egészségünket, sem szépségünket nem szol­gáljuk azzal, ha testi­lelki erőnket meghaladó feladatokat vállalunk. A szervezet túlterhelése idő előtti öregedéshez vezet­het. Tanuljuk meg időn­ként elengedni magun­kat! A rendszeresen vég­zett lazítási gyakorlatok­nak fiatalító, életmeg­hosszabbító hatása van. Kell a szervezetnek na­ponta néhány perces tel­jes kikapcsolódás, hogy elfáradt idegeinket meg­pihentessük. Ez egyben a bőr természetes kisimu­lását is szolgálja. Tehát naponta legalább Öt percre igyekezzünk mindennapjainkból telje­sen kikapcsolódni, és la­zítsuk el izmainkat, öt perc nem nagy idő, még­is jó eredményeket lehet vele elérni. Ha tíz per­cet szánunk a kikapcso­lódásra, annál jobb. Fe­küdjünk le egy csendes helyen, szemünket csuk­juk be, és lazítsuk el izmainkat. Annyira en­gedjük el magunkat, hogy szinte úgy érezzük, fel sem tudnánk kelni, igye­kezzünk gondolatainkat is kikapcsolni. A teljes nyugalom után jólesően nyűjtózkodvunk. Ezután azt érezzük, hogy szer­vezetünk teljesen felfris­sült. Mikor Interjú egy baráti körben Megsü Tamperében is Család családot lát vendégül Furcsán hangzik, de akad egy tősgyökeres miskolci fia­talember, aki, ha ellátogat sok ezer kilométerre tőlünk észak­ra. úgy sétálgathat Tampere utcáin, mintha a Széchenyin lenne délidőben: a szembejö­vők közül szinte mindenki messziről köszönti. Az sem mindennapi, hogy finnországi testvérvárosunk lakói közül akad olyan, aki már 13-szor járt Miskolcon, s ha lehet, ha­marosan itt a 14. út is. A ba­rátság, a kilométerezreket át­hidaló emberi kapcsolat apró jelei, dokumentumai ezek: fe­jezetek a miskolci Finn—Ma­gyar Baráti Kör történetéből. Nagykövetek, kulturális at­tasék kézjegyei, írók, műfor­dítók, tudósok bejegyzései — a baráti kör vendégkönyvé­nek lapjai lassan betelnek már. Breitenbach Józseffel, a baráti kör titkárával lapoz­gatunk a dokumentumok kö­zött. Van bőven nézegetni- való; újságkivágások, fényké­pek, apró emléktárgyak hal­mozódnak az íróasztalon, s a falon a plakát természetesen ják a tampereieket Miskol­con, mint ghogy ezt velük is teszik ott fenn, északon. A baráti kör önfenntartó, ha úgy tetszik, családi kasszából gazdálkodunk, utazunk. Breitenbach József, a kör „mindenese” — civilben az Utasellátó megyei kirendelt­ségének igazgatóhelyettese —, ő az, akit messziről megsüve- gelnek Tampere utcáin ... Az eltelt több mint tíz év alatt tizenkettőről másfélszázra nőtt a kör tagjainak a száma, s munkájuk rangját jelzi, hogy meghívásaikat még egyetlen diplomata, tisztség- viselő sem utasította vissza. A titkár mégsem ennek örül legjobban: — Ha md Tamperébe láto­gatunk, vagy hozzánk érkez­nek finn barátaink, család családot lát vendégül, s a ba­rátság szálai a gyerekek kö­zött is kialakultak: ezt bizo­3)c Van aki vödörrel méri, van aki köbméterben számol Mit issünk most és kéteserhen? (Kerényi felv.) Még győzik a kutak... viiágzik a Tisza? Az időjárás ez idáig kedvez ' a tiszavirág, a kérész lárvá- | jának a keléséhez. A horgá­szok a part mentén, az iszap­ból már szépen fejlett kérész­lárvákat szednek. A víz me­legsége a bizonyság rá, hogy a hó végén megkezdődhet a Tisza virágzása, amely több napig tart. a csupa erdő, csupa tó Finn­országot varázsolja a zajos miskolci belvárosi irodába. — 1971-ben alakult meg a baráti kör — magyarázza a titkár —, azzal a céllal, hogy ne csak hivatalos csatornái legyenek a Tampere—Miskolc testvérvárosi kapcsolatnak. Azóta a kör tagjai havonta találkoznak, bővítik ismere­teiket északi rokonainkról, s természetesen vendégül lát­Brikett készül az acélhulladékból Hírül adtuk, hogy elkészült a Diósgyőri Gépgyárban a MÉH Észak-magyarországi Nyersanyag-hasznosító Válla­latának acélforgács-brikettá- ló berendezése. A több mint 42 millió forintos beruházás •lig egy év alatt valósult meg, • C DIG ÉP évj 10 ezer tonna acélhulladékából készít saj­tolás segítségével 20—22 kilós tömböket. A mű egyedülálló az országban, azóta egy mű­szakban dolgozik, de kapaci­tását növelni tudják. A MÉH- esek bíznak abban: több más cég is megkeresi őket, hogy -forgácshulladékukat brikettálják. nyitja, hogy egyre több a ba­ráti körben a fiatal. Ezt igyek­szünk is erősíteni, hiszen 1981-ben és 1982-ben például a gyerekek vettek részt uta­zásokon. Az olvasó számára nehezen hihető, mégis igaz: bár az idén van a 20. évfordulója a testvérvárosi kapcsolatnak, mégsem ezért írunk most a baráti körről. Ök sem ünne­pelnek különösebben évfordu­lókat, hiszen a körben eltöl­tött több mint egy évtized alatt megtanulták, hogy a ba­ráti beszélgetés, a kölcsönös ismerkedéssel eltöltött órák többet érnek bármilyen fé­nyes ünnepnél. Különben is most újabb finnországi útra készülnek: hétfőn rajtol a gép a miskolciak kis csoportjával a Ferihegyi repülőtérről. Jó utat! (k—ó) Az ablakon túl zuhogott az eső, s bent arról volt 'szó, hogy a borsodi vízgondok hogyan oldhatók meg. Tegnap, az Or­szágos Vízügyi Hivatal képvi­selői folytattak eszmecserét a megye és a város vezetőivel, a vízről. • Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke volt a ven­dég. A megjelenteket, köztük Grósz Károlyt, az MSZMP Központi Bizottságának -tag­ját, a megyei pártbi­zottság első titkárát Faragó Károly, a megyei tanács el­nökhelyettese köszöntötte. A kérdés az volt, hogy mit iszunk most és kétezerben. Rekordot produkáltunk A borsodig vízügyi appará­tus hat és "fél eeer embert foglalkoztat, évente százmil­lió köbméter vizet ad, s 45 millió köbméter szennyvízel­helyezéséről gondoskodik. Sok ez és kevés is. A száznál több borsodi apróíaluban megol­datlan a vízellátás. A nitrát- veszéiy miatt forgalomba ho­zott tasakos víz hosszú távon nem oldhatja meg a gondo­kat. Ha Miskolc belátható időn belül nem kap innivalót a Tiszából, akkor a nagyvá-' rosnak tartós szomjúsággal kpll számolnia. Rózsa Kálmán, Miskolc ta­nácselnöke két fontos beje­lentést tett. Rendeződött a szennyvízből nyert iszap el­helyezésének vitája, s teg­naptól már a Felszabadítók útjáig ér, működik a sajólá- di vízmű. Talán a hirtelen jött nyár miatt, május végén a város történetének legna­gyobb vízfogyasztását produ­kálta. A becslések szerint egyetlen napon 125 ezer köb­méter víz fogyott. A várost Áz újságíró ellátó rendszerek maximális termelőkapacitását korábban 120 ezer köbméterben állapí­tották meg. (Más kérdés — s erről is szó volt a tegnapi eszmecserén —, hogy az új mű vize a mangán miatt nem tiszta, s színezi a fehérneműt.) Túl sok folyik el A jövőre remélt vastalani- tó berendezés felszerelése ja­víthat a minőségen, de rövid távú megoldást jelenthet egy nem kevés költséggel járó műszaki felújítás is. Jelenlég ugyanis a hálózati vízvesz­teség 17 százalékra rúg. A szákirodalotn a még elfogad­ható elfolyást 10 százalékra teszi. A hatályos rendelkezé­sek nyolc százalékot ismer­nek el. Csak Miskolcon, na­ponta 10—20 ezer köbméter innivalóról van szó! Ennek megspórolása, illetve meg­tartása — mindent egy­bevetve — felér egy félmilli­árdos beruházással. A szakemberek véleménye szerint Miskolc „kútjai” még győzik a rendkívüli megter­helést. De arra senki sem mert megesküdni, hogy jú­liusban vagy augusztusban nem kell-e majd érvényesíte­ni a már korábban kidolgo­zott. szigorú vízkorlátozási rendeleteket.« n. u tévedése Egyelőre vígan élnek... Nem vagyok matematikus alkat, ezt mindig is tudtam ma­gamról; de hogy számtani alapműveletben vétsek, szerencsére ritkán fordul elő. Június 16-a a ritka alkalmak egyike volt. Mélységesen rösíellem, hogy ráadásul kedves olvasóink nyil­vánossága előtt tévedtem, amire az Öra- és Ékszerbolt Vállalat Széchenyi út 64. szám alatti boltjának vezetője és aranyfel­vásárló becsüse hívta fel tegnap a figyelmem. Ezúton tehát szeretném helyesbíteni tévedésemet. Arról van szó, hogy június 16-án Ahány bolt, annyi ár? címmel közölte lapunk cikkemet, amelyben az aranyfelvásárló helyeken tapasztalt, tetemesen eltérő értékbecslésekről írtam. Ebben a többi között arra hivatkoztam,, hogy a Széchenyi út 64. sz. alatti Óra-Ékszerboltban 11,10 grammnak mérték azo­kat az aranyékszereket, amelyeket a Kincsesboltban 12,20-nak, a Pátria-házban levő 175. sz. ékszerboltban pedig 12,40-nek. S bár arról is szóltam, hogy a karátmegkülönböztetést az előző ekszerbolt becsüse is alkalmazta, figyelmemet éppen a 18 ka­rátosnak minősített ékszer külön feljegyzett súlya kerülte el. így történt, hogy 1,10 grammal tévedtem az összsúlyt iiletően. Helyesbítek tehát: az ékszerek összsúlya a Széchenyi út 64. szám alatti Ora-Ekszerboltban is 12.20 gramm volt, amelynek összes árát 3968 forint és 60 fillérben állapította meg a becsüs. Mindezzel tartozom az igazságnak, s természetesen a bolt jó hírnevének is. Más kérdés, hogy ezzel az 1,10 grammos aranyárral együtt is még mindig 1310 forint és 90 fillér a két óra- és ékszerboltban becsült érték különbözeié. S nemcsak azért, mert ott 0,20 grammcenttel többet mutatott a hatósá­gilag hitelesített mérleg, hanem azért is, mert ott az újnak ható nemesfém-ékszerek után úgynevezett fazonárat is fizet­nek. Ilyen lehetősége természetesen az aranyfelvásárló helye­ken minden becsüsnek van. Élhetnek vele! „Matematikai vétkem elismerésén túl azonban továbbra is fenntartom azt a szerény javaslatot, amellyel előző cikkemet zártam: „Addig is, míg netán összehangolják a nemesfém- felvásárlók mérlegeit, s a becsüsök értékítéletét, az eladók éljenek a választás lehetőségével.” (radványi) Késik a szúnyogirtás, de nem marad el Már többször beharangoz­tuk a közelgő repülőgépes szúnyogirtást, ám eddig va­lamennyi elmaradt. Egyálta­lán lesz-e légi permetezés az idén? — kérdeztük Bul­la Zoltántól, a Miskolci Köz- tisztasági Vállalat főmérnö­kétől. — Mint korábban is el­mondtam, a megyei KÖJÁL kezdettől támogatta a szú­nyogirtó akciót. Az Orszá­gos Közegészségügyi Inté­zetben azonban korainak tar­tották a májusi irtást. Ha már tovább nem változtat­ják a programokat akkor az első akciót június 28-án tartjuk. Amennyiben az idő­járás rossz lesz ezen a na­pon, akkor június 30-án, il­letve július 1-én kezdődik az irtás. A további akciók időpontja változatlan. Ezek­ről időben értesítjük a mé­hészeket, hogy a kaptárjai­kat zárják le permetezéskor. Mint ismeretes, a szúnyog- irtási akció nemcsak a vá­ros zöldövezeteit érinti, ha­nem csaknem teljeskörű lesz. * Az elmúlt hétvégén már úgy tűnt, hogy a szúnyogok megérezték: ismét megúsz- szák „szárazon", permetezés nélkül ezt a nyarat. A nagy­ra nőtt vérszívók a Hejő- partról belopták magukat az avasi lakótelep házai közé, s a tapolcai nyaralók ellen Va­lóságos hadjáratot indítottak. Bízzunk benne, hogy hama­rosan megszabadulunk a kel­lemetlenkedő szárnyasoktól.

Next

/
Thumbnails
Contents