Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)

1983-06-11 / 138. szám

Vezényel Kopeczky Lajos ♦ Aranymosók, valahol a Duna mentén... A folyók fövenyéből a Kárp Arany mosás át-medencében Ezelőtt száz énei még sen­kit nem lepett volna meg ez a cím, hiszen az ország lakossá­ga tudta, hogy százak és szá­zak — régebben ezrek — ezzel a szép, szabad ősi mester­séggel keresik meg családjuk mindennapi kenyerét. A Tisza mellett, Erdélyben, a Duna, a Dráva és a Mura mentén egész falvak lakossá­ga szinte kizárólag aranymo­sásból élt. s hogy ez nem me­se, azt királyi rendeletek és pátenslevelek egész sora iga­zolja. Az aranymosók — ki­rályi engedéllyel — bekalan- dozjták a Monarchia egész te­rületét, és csak a ,,gallér jég” (a partot'szegélyező jegf meg­jelenésekor indultak ‘háza,’ hogy otthon aztán türelmes — és nagy gyakorlatot igénylő — munkával kitisztítsák és beolvasszák, tehát értékesít- hetővé tegyék a folyók föve­nyéből mosott, rendkívül tiszta (950—970 ezrelékes sár­aranyat. * A Kárpát-medence említett négy nagy központján kívül kisebb jelentőségű arany mo­sás folyt a Felvidéken eredő .folyók és patakok mentén is. ” Hogy a bányászott aranyon kívül jelentős mennyiségű aranyat mostak ki a szorgal­mas aranyászok, az kiderül abból a tényből is, hogy Má­ria Terézia egész sor rende­letet adott ki, melyek rész­iben az aranymosók jogait és kötelességeit rögzítették, részben az arany felvásárlási árát szabályozták. Az aranyá­szok ugyanis az általuk ki­mosott aranyat csak az Aranybeváltó Hivatalban ad­hatták el. (Talán mondanom sem kell, hogy minden kirá­lyi parancs és intézkedés el­lenére, az arany jelentős ré­sze a feketepiacon kelt el, a hivatalosnál magasabb áron.) Egy idős ácsi aranyász munka közben A HEGYEK KINCSÉT HCfeZÁK De hát honnét és hogyan kerül az arany a folyók föve­nyébe? ,— kérdezhetné va­laki. A hegyekben eredő, s kez­deti szakaszukon még gyor­sabb folyású vizek kimossák a sziklákból, kövekből — sok egyében kívül — az aranyat, ezüstöt, s ahol a vízfolyás le­lassul, ott egyes partszaka­szokon lerakják értéke^ ter­hüket. Ezeket az aranyászó- helyeket az aranyászok dúsú- lásoknak, dúsulásos helyek­nek nevezik. Az aranyat kí­sérő — folyónként más és más — anyagok az avatott aranyásznak s*ínűkkel árul­ják el az arany „jelenlétét”. Itt tehá «Szerencsevadászairól szó sem lehet. • APÁRÓL FIÚRA Az évszázadok óta apáról fiúra öröklődő szakmai isme­retek birtokában az aranyász biztosra megy. A part felmé­rése után, de még a tulajdon­képpeni aranymosás megkez­dése előtt tudja, hogy a sok­szor igen hosszú aranyászmű- szak végén körülbelül meny­nyi arannyal tér haza. S ez az arany nem volt kevés. A csallóközi, szigetközi és mu­raközi aranyászok közül a szorgalmasabbak nem csupán népes családjukat tartották el keresményükből, hanem 30- 40 hold földet is vásároltak belőle, amit azután napszá­mosokkal műveltettek meg, mert a „földtúrást” nem tar­tották magukhoz méltó fog­lalkozásnak. A harmincas évek nagy gazdasági válsága idején még egyszer kitört az aranyláz Magyarországon és Csehszlo­vákiában. Nem csupán a munkanélküliek tömege pró­bált pénzt kicsikarni a Duna (vagy más folyó) fövenyéből, hanem nagyüzemi aranymo­sással is kísérletezett a bél­és a külföldi tőke. Ezeknek a kísérleteknek a másotok vi­lágháború kitörése vetett vé­get. • MEGÚJUL A MESTERSÉG? Tíz évvel ezelőtt már csak két-három idős ember űzte ezt a jobb sorsra érdemes mesterséget, és sokan már utolsó mohikánokként emle­gettek őket. Mi lehet ennek az oka? Talán megcsappanta föveny aranytartalma? Nem! A folyók éppen úgy szállítják most is az aranyat, mint év­századokkal ezelőtt, amikor még virágzott az aranymosás a Kárpát-medencében. Egyéb okok mellett, az arany fel- szabadulás utáni igen ala­csony felvásárlási ára vette el a mesterséget még ismerő emberek kedvét az aranymo- sástól. Az arany világpiaci ára évek óta egyre emelkedik, s most újra észre kellene ven­nünk az évtizedek óta sem­mibe vett kincset Az érdek­lődők — Magyarországon es Csehszlovákiában — tanfo­lyamokon sajátítják el, s nem egy esetben korszerűsítik is az ősi mesterség módszereit, Romániában pedig 1980 óta törvényerejű rendelet enge­délyezi újra és szabályozza a második világháború után betiltott aranymosást. A víz­partok szerelmesei tehát a jövőben egyre több öiyan emberrel találkoznak majd folyóvizeink mellett, aki nem­régiben sajátította el ezt az ősi mesterséget. N. LÁSZLÓ ENDRE itomzsarolás A történelem szomorú tanú­sága szerint ha egy fegyvert feltalálta!*, akkor azt ki »s próbálják. A legképtelenebb paradoxon, hogy mindenkor a hadiipar volt a legfejlettebb iparág, önmaga elpusztítására sokkal többet költött (és költ) az emberiség, mint a kulturá­lis és szociális juttatásokra. Korunk egyik legsúlyosabb di­lemmája, hogy meg tudjuk-e állítani, fordítani ezt a folya­matot? Magyarán: félünk-e eléggé a pusztulástól, elég bölcsek vagyunk-e síhhoz, hogy elkerüljük azt? Szentmihályi Szabó Péter azzal a gondolattal „játszott” kisregényében, hogy mi tör­ténik akkor, ha az atom egy őrült vagy egy fanatikus csoport kezébe kerül? Ki menté kizárni ennek az esé­lyét? Többször is olvashat­tuk a lapokban, hogy atom­bomba előállításához is ele­gendő mennyiségű urándózi­sok . tűntek el rejtélyes mó­don. Hová lettek? Kiknek a kezébe jutott? Mi a céljuk vele? A kérdések nem aka­démikusak. A szerda esle lá­tott tévéjáték, az Atomzsa- rolás abszurditásában egy lehetséges változatot mutat be: az alommal megzsarol­hat egy kisebbség, egyetlen személy is egy nagyobb kö­zösséget. Esetünkben London városát, Nagv-Britanniát. Bebizonyosodott, hogy a technika (a pusztításé is) fejlődhet, az ember maga azonban mit sem változott. Seamas a saját, egyéni cél­jai, megalomániája szolgála­tába állítja az atomot, a zsa­rolással kicsikart pénzt. Van ebben a fordulatban valami megnyugtató is. már tudni­illik abban, hogy tudjuk: az Megkerült a Van Djck-fesi ménv Az olasz rendőrség Geno­vában egy autóban — rutin- ellenőrzés során — megta­lálta Anton van Dyck fla- mand festő Szent család cí­mű festményét. A XVII. századi alkotást két évvel ezelőtt lopták el a moltedói Szent Bernard templomból. Az autó vezetőjét, Alberto Battistinit a rendőrség őri­zetbe vette. Június 13-18-ig, hétfőtől szombatig nagy cserépvásár i az áruház melletti kiállítási csarnokban. NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK VIRAGCSEREPEK, MAGYAROS-MÁZAS TÁNYÉROK, TÁLAK, FAZEKAK, KÖCSÖGÖK ÉS KASPÓK EGYES IPARMŰVÉSZETI KERÁMIÁK 30-40%-os ENGEDMÉNNYEL. A CSERÉPVASARON VARJA ONT A ember ilyen. A dolgokonnem lehet még atommal sem erő­szakot venni. Az egyik leg­érdekesebb jelenet az volt. amelyben az újdonsült „ki­rály” (Kern András) és Ang- la miniszterelnöke (Gáti Jó­zsef) alkudozik. A legvadabb diktatúra sem tudja kiiktat­ni a politikát. Tárgyalni kell, megegyezésre törekedni, kü­lönben állandó rettegésben él még a zsarnok is. Márpe­dig a félelem rettenetesen sokba kerül, hamar kimeríti energiaforrásait. Közhelye­sen fogalmazva: az élet megy tovább. Az emberek egysze­rűen elszabotálják az eszte­len parancsokat, intézkedé­seket (esetünkben a nők nudizmusáról hozott „kirá­lyi” rend elé tét). Az emberek enni. inni. szeretni, egyszó­val élni akarnak még a fe­nyegetés árnyékában is. Min­den körülmények között, s ez hatalmas erő, amellyel számolnia kell minden zsa­rolónak és zsarnoknak. Babiczky László rendezte a tévéjátékot, s erről már kevesebb jót mondhatunk, mint a kisregényről. Ha lesz egyszer tévéesztétika, maid megfejtik a tudósok, hogy a magyar tévéjátétokban miért sikeredik minden laposabb­ra, már-már komikusabbra. mint az átdolgozott irodalmi „alapanyag”. (hor pacsi) A Miskolci Szimfonikus Zenekar hétfői! várbeli kon­certjén Kopeczky Lajos, a televízió riportere áll a kar­mesteri dobogón. Az este 7 órakor kezdődő hangverse­nyen — mely a Népszerű zenei estek című sorozat nyári nyitó koncertje — C. Franck d-moll szimfóniáját, Vándor Sándor Magyar sze­renádját és Offenbach Or­feusz az alvilágban című művét vezényli. Modern abszúrd re­gény címének is beil­lett e ez a cikkcím, és valóban könyvről lesz szó. A bécsi Bunte be­számol róla, hogy egyes filmszínésznők körében új hit hódit: a lélekvándorlás hite. Ezen szektatagok egyi­ke, Shirley MacLaine, a díva, aki azonban nem elégszik meg az­zal, hogy hisz — bizo­nyít is. Könyvet ír ar­ról, hogy ö már negye­dik életét éli. Előzőleg élt már a mondabeli Atlantisz földrészen, az­tán Indiában és végül Peruban. Ottani halála után vándorolt lelke a. ■mai énjébe. — Piran­dello híres regényt írt valaha Mattia Pascalt két élete címmel. — Lehet, hogy most Shir­ley lesz híres négy életével? (máté) Bringás gyerekek Nyár elején, miután a tó, a strand, a folyó megszedte első áldozatait, a tömegkommunikációs eszközökben tüstént meg­fogalmazódik az intő figyelmeztetés. Sajnos, ennek ellenére visszatérnek a szomorú hírek: itt és ott bekövetkezett a sze­rencsétlenség. Ugyanebben az időszakban máshol és másfajta veszélyek is leselkednek elsősorban á gyerekekre. S miként az előbbiről, emerről is gyakoriak a fekete krónikáit. A kerékpározó 8—15 ev körüli gyerekekről van szó. (A kisebbeknek még jobbára a roller, a nagyobhaknak viszont a segédmotor dukál...) Már iskolaidőben előkerülnek a kerékpárok, vakáció kezde­tével aztán szemlátomást megnövekszik a számuk. Tessék csak délutánonként, esténként megnézni például a Vologda város­részt : meg se lehet számolni, hány és hány gyerek száguldozik összevissza. És az a baj, hogy összevissza. A gyereknek kell a mozgás, s mivel a technika korában élünk, a biciklit se tagadhatjuk meg tőle. Csakhogy: attól a pillanattól, ahogy a gyerek ráül, a közúti forgalomban vesz részt. És ha nem szervezetten, bi­zonyos szabályokat betartva vesz részt, könnyen megtörténik a baleset. A legtöbb szülő azzal engedi le a bérházból gyermekét, hogy: aztán vigyázz ám magadra! Ez édeskevés! Sokkal oko­sabban teszi a szülő, ha veszi a fáradságot és rászán néhány estét arra, hogy a gyerekét kioktatja a tömegközlekedésben való részvétel alapvető szabályaira. (Mindenki, hozzájuthat se­gédanyagként a megyei és városi KBT által kibocsátott füze­tekhez, amely kiváló tanácsokkal látja el a kerékpározni szán­dékozó gyereket. Továbbá ott a tévé, amelyben szellemes, kis rajzfilmeket közöltét az országos KBT.) Nem elegendő csak elmagyarázni a dolgokat. Vissza is kell kérdezni — esetleg játékosan —, hogy érti-e a gyerek, miről van szó, s rögződjék meg benne mindaz, ami tilos! Csak az alapvető, de legfontosabb dolgokat gyökereztessük meg benne; mim a szapályos haladási irány, az útkereszteződésben való átkelés, az irányváltoztatás időbeni és jól látható jelzése és így tovább. Van néhány különösen föntos megjegyzendő. Ne engedjük, hogy a gyerekek tömegbe verődve, szinte egész szélességben elzárva az utat kerékpározzanak. A felnőttek szóljanak rájuk, ha „tömb Körüli verseny” formájában száguldoznak fejetlenül. Szinte mindennapos história: egyik a másikat lovallja bele, versenyezzenek, kinek a bringája gyorsabb. S tekerik a pedált lihegve, oda se figyelve a forgalomra. És egyik pillanatról a másikra megtörténhet a baj! Nincs szívfacsaróbb látvány, mint az út szélén fekvő, összegörbült, gazdátlan kerékpár... Az utóbbi időben túlságosan elszaporodtak az esti kerékpá­rozások. Sok bicikli ki sincs világítva, de ha ki is van, este, sötétedéskor nincs helye a gyereknek az utcán. Ilyenkor két­szeres a'veszély! Ismételjük: a sorokat nem ijesztgetésből írtuk le. Egyetlen szülőnek se tanácsoljuk, hogy megriadva, a rémképektől, el­zárja a — olykor akaratunk ellenére — kirimánkodott kerék­párt. Meg kell tanítani a gyereket közlekedni. Szabályra és óvatosságra inteni. Ez a legfontosabb. Sajnos, a legszabályosabb és legóvatosabb közlekedés elle­nére ii megtörténhet a baj. A gyermekféltés mondatja ki ve­lünk á*javaslatot: nem volna itt az ideje, hogy a zsúfolt lakó­telepeken lezárjanak egy-egy utcát a közforgalom elől? Le­gyen az a játszó és kerékpározó gyerekeké, ahol biztonságban mozoghatnak. Mert mozgás kell, enélkül nincs egészséges gye­rek. Az ezzel kapcsolatos mai panaszok ismertek. De nem elég csak.sopánkodnunk, tenni is kell valamit... —a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents