Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)

1983-06-10 / 137. szám

Névtelen levél, patron-ügyben Nem szokásunk névtelen levelekkel foglalkoznunk, ám ez­úttal kivételt teszünk, hiszen az ügy közérdekű: immáron so­kadszor, s valószínűleg nem utoljára, a szifonpatronról van szó. Nemrég kérdeztük meg a Miskolcit Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalat, s a Mátra Füszért illetékeseit, hogy miért nincs elegendő patron. Levélírónk néni hitt a nyilatkozatok­nak: véleménye szerint az üres patronok csak részben feksze­nek el a fogyasztóknál, nagyobb hányaduk az üzletek raktá­raiban van. „A boltok ugyanis csak csereszállítást hajtanak végre, az üreseket nem szállíttatják vissza, a nagykereskede­lem sem ve#zi át. Állítom, hogy a pénztárosok lábánál, a pol­cokon és a raktárban heteinek a patronok!” — olvashatjuk a levélben. Nem voltunk restek, utánajártunk, ezúttal nem a vezetőket, hanem a bolti dolgozókat, szakembereket faggatva. Kiderült, hogy több okból sem érdekük visszatartani az üres patrono­kat. Legkivált azért, mert drága áru, s ha olt halmozódik a raktárban, az elfekvő készlet tetemes pénzükbe kerül. A szi­fonpatron forgalmazója bármikor átveszi az üres palackokat, a bolt pedig minél hamarabb igyekszik visszaküldeni azokat a gyárnak. Az a helyzet természetesen továbbra is fennáll, hogy a töltőüzem nem tud lényegesen több teli patront visz- szaküldeni a kereskedelemnek, mint amennyi üres érkezik. Még egy megjegyzés: a nagyobb önállóság éppen arra ösz­tönzi a boltokban dolgozókat, hogy minél kevesebbszer kell­jen „nincs"-csel válaszolni, hiszen a forgalmon is múlik, hogy mennyi van hó végén a borítékban ... (k—ó) Műemlékvédelem, filmművészet Nyári egyetem Egerben Elkészült az egri nyári egye­tem idei programja. Ezen a nyáron is két tagozatot indí­tanak. A műemlékvédelem kérdéseivel foglalkozó nyári egyetemet augusztus 1-től 10-ig tartják meg. témája ez­úttal az agrártörténeti és ipar­történeti emlékek védelme. A filmművészeti nyári egyetem­nek az idei lesz a tizedik kur­zusa. Ebből az alkalomból a hazai és külföldi résztvevők­nek levetítik az utóbbi tíz év I legjobb magyar játékfilmjét, j A hallgatóknak lehetőségük lesz arra is, hogy magyar filmszakemberekkel találkoz­zanak. A filmművészeti nyári egyetemet augusztus 13-tól . 22-ig rendezik meg. Az előze­tes jelentkezések alapján az idén több mint tíz országból várnak hallgatókat az egri nyári egyetemre. ftfftafBSE Fiatal orvosok diabetes kongresszusa kezdődött meg tegnap Agárdon. A cukorbe­tegség kezelésének legújabb módszereként jelenleg az úgynevezett betegnevelést ja­vasolják. Ennek lényege, hogy a szakorvosi kezelés, felügye. Bélyeggyüjtés Korábbi rovatunkban bemutat­tuk á Magyar Népköztársaság kormányának meghívása alapján 1983. május 30. és június 5-e kö­zött a Parlamentben megtartott Interparlamentáris Unió V. kon­ferenciáját az európai biztonság­ról és együttműködésről megem­lékező 20 Ft névértékű bélyeg­blokkot. A konferencián 33 euró­pai ország, valamint Kanada és az Egyesült Államok parlamenti képviselői vettek részt. A blokk Vertei József grafikusművész ter­ve alapján 289 300 fogazott, sor­számozott és 19 800 fogazatlan, sorszámozott példányban, G szí­nű ofszetnyomással, az Állami Nyomdában készült. A blokk nyitott ablak mögött Európa térképét ábrázolja, a bé­lyegképen a konferencia színhe­lyével, a Parlamenttel. A térké­pen az eddigi tanácskozások szín­helyeit — Helsinki. Belgrád. Becs, Brüsszel —, piros szín jelöli. Az ablak nyitott szárnyán a részt­vevő országok zászlói jelennek meg felülről lefelé a magvar \BC szerinti sorrendben. A bal felső (első) téglalaoban a tanácskozás emblémája látható. A blokkból a jelzett pélűanv- számon felül 5990 db olyan foga­zott, piros színnel sorszámozott példány is készült, melynek elő­oldalán a bélyegkép felett az „V. Konferencia résztvevői tiszteleté­re” felirat, a hátoldalán pedig a „Magyar Posta ajándéka” szöveg olvasható. Az ajándékblokk a le­írt blokkal azonos rajzú. A blokkal értékküldeményt bér­mentesíteni nem szabad, de a fo­gazott és fogazatlan oéldánvok egyéb postai kiildeménvek bér- mentesítésére felhasználhatók. * Az Országos Műszaki Informá­ciós Központ és Könyvtár 100. év­fordulója alkalmából ma, június 10-én 9—18 óira között a budapes­ti Múzeum u. n. sz. alatti, alkal­mi postahivatalban lesz bélyeg­zés. A Szentgotthárd ;<oo éves fel­iratú bélyegzőt (kerékrendszerű). december 31-ig alkalmazzák a szentgotthárdi postahivatalban. ★ • Június 4-én Miskolcon tartotta meg a MABÉOSZ Észak-magyar­országi Területi Bizottsága soron következő ülését. Az általános tájékoztatók után, értékelve a munkaterv teljesítését, további új felnőtt bélyeggyűjtő köflrök szervezését irányozták elő. Ja­vaslatot tettek az országos elnök­ségnek a kitüntetési javaslatok­ra. ft. L. let kiegészítéseként mind­azokra a tudnivalókra meg­tanítják a betegeket, amely­re jó közérzetük kialakítá­sához és a vércukór normális szinten tartásához szükségük van. STOP! KÖZLEKEDÜNK! Utas, hallgass a neved! Egyöntetű a gépjárművezetők azon véleménye, hogy nem sze­retik, sőt, egyenesen zavajrja őket, ha az utas — üljön bár mellette, vagy mögötte — „tanácsokat” osztogat vezetés közben. „Jobbról tiszta!”, „Vigyázz, mögöttünk az az ürge nagyon ránkhajtott ¥% s,Nyugodtan előzhetsz ...” — és így tovább, bármilyen jóindulat­ból származzanak is a tanácsok — rosszak, hiszen az utas az ö helyéről mindig mindent más­képp lát, érzékel. Másrészt mind­egyik gépjárművezetőnek — ha gyakorlott —. megvan a maga vezetési stílusa, felesleges abban beleszólni. Még akkor se taná­csos, ha az uías maga is gyakor­lott vezető és ő „egészen másként csinálná...” A magunk tapasztalata és szaklapok segítsége révén ál­lítottuk össze az utasok né­hány típusát. A legrosszabbak egyike a?, amelyik rémtörténetekkel traktálja a vezetőt. Elmesé­li, hogy mikor, milyen ka­rambolt látott, ki volt a vét­kes, hány súlyos sérülés tör­tént. S mindezt ő nem azért mondja, hogy idegesítse a vezetőt, csak hát... E so­rok feljegyzője egyszer Me­zőkövesd határában felvett egy középkorú férfit, aki stoppal szándékozott eljutni Miskolcra. „Aztán vigyáz­zon ám, szakikám, mert há­rom hónapja sincs, hogy át­éltem egy karambolt...” S részletesen ecsetelte, hogy hogy nem ők voltak a hibá­sak, hanem a. teherautós,'aki leszorította őket az árokba, de olyan szerencsétlenül, hogy fejreálltak, az egyik utasnak négy bordája tört el, a sógornő kisgyereke sok­kot kapott, még ő úszta meg legszerencsésebben, csak a fejét verte be a szélvédőbe, de az autó, az aztán jól ösz- szetört... Annyira belejött, hogy még Vattánál is mond­ta, de olyan „lebilincselő- en”, hogy a lábam is resz­ketni kezdett a gázon. „No, szakikám, szálljon ki, eszem­be jutott, hogy dolgom van itt, egyelőre nem megyek tovább.” — Az ilyen utas­tól mielőbb meg kell sza­badulni. Az előbbinek ellentéte, de nem kevésbé rossz annál: a szorongó típus. Különösen akkor zavaró, ha az első ülésen ül, mert a vezető lát­ja, hogyan zsugorodik össze féltében, görcsösen markol­ja a műszerfal peremét, iz­zad, feszíti lábával a pad­lót, mintha fékezne. Időn­ként rá is szól a Vezetőre: „Vigyázz!”, „Lassabban!”, „Ne menj olyan közel!” A szorongó típus ellenté­te a provokátor utas, ő az, aki gyorsabb tempóra, me­részebb vezetésre biztat. Fel­háborodik, ha valaki meg­előzi őket. Nógatja a veze­tőt, valósággal utasítja, mi­kor mit csináljon. Szavai agresszívek, . indulatosak és legtöbbször a gépkocsivezető ellen irányulnak. S akkor kezdődik a baj, mikor vé­gül is a járművezető enged az akaratosságnak, ahelyett, hogy rászólna: „Utas, hall­gass a neved! Én vezetek, enyém a felelősség!” Nagyon idegesítő a sürge­tő típusú utas. Általában a „főnök”,' aki ' mindig nagyon siet és ezt mondja Is. Ha gyorsít a vezető, felderül az arca (Na, ez az!), ha las­sítani kényszerül, elkomorul és tüntetőén nézi az óráját — meg a gépkocsivezetőjét, aki nem akarja megérteni, neki milyen sürgős az útja. A némajáték olykor nem marad hatástalan a gépko­csivezetőre és rákapcsol. Az­tán, ha megtörténik a baj, hiába védekezik azzal, hogy: az utasom rossz szemmel nézett rám __ Vannak még más. típusú utasok is: irányító, köteke­dő, lekezelő és így tovább. S most rákérdezhetünk: egy­általán van-e ideális utas? Nos, igen. Az,- aki észrevét­lenné tudja tenni magát. Mintha ott sem ülne a ko­csiban. Az ilyen persze rit­kaság. Mert a legtöbb utas az autózásban nem a köz­lekedést látja, hanem a ve­zetés „élvezetét”. S abból — mint utas is — részesül­ni akar a maga módján: beleszól. A villamosokon, autóbuszokon — tehát a tö­megközlekedési járműveken kis táblán olvasható: Menet közben a járművezetővel beszélgetni tilos! Természe­tesen badarság volna ilyen táblákat a személyautókban is elhelyezni. Szabad be­szélgetni. Csak beleszólni nem szabad! Ha akkor meg­bízunk a vezetőben, amikor a kocsijába ülünk, akkor az egész úton bízzunk benne, s felesleges tanácsokkal, meg­jegyzésekkel, kritizálással, sürgetéssel ne zavarjuk azt, akinek az életünk, a testi épségünk lehet a kezében... —a Családi körben Színészházaspár két társulatnál Egy hónapja háromtagúra bővült a Körtvélyessy csa­lád: 3 kiló 85 dekával meg­született az akkor 58 centi- méteres Kinga, a Körtvé­lyessy Zsolt—Egersiegi Judit színészházaspár gyermeke. A hét elején kopogtattunk be először hozzájuk, Judit nyi­tott ajtót, álmos szemekkel. A kicsi két nap óta nem sok időt engedett neki aludni, Zsolt pedig Pesten, a Film­gyárban. Jöjjünk csütörtökön délben, fél 1 körül, akkor együtt a család. Ha nem is délre, de este fél 7-re való­ban megérkezett Zsolt. A kétszobás színészházi lakás nappiaijában ülünk, Kinga Zsolt karján piheni ki az imént abbahagyott sírás okozta fáradalmakat. • NINCS GYESEN Mielőtt rátérnénk a szo­ba kincseinek .felleltározásá­ra, meg kell kérdeznem azt, amire — várhatóan — még nincs pontos válasz: — Hogy lesz ezután? Zsolt a Miskolci Nemzeti Színház­ban, Jutka Békéscsabán... Persze, most gyesen. De utá­na? Néhány nap múlva ismét a közönség elé lép Egerszegi Judit, a hétvégeken a tapolcai Bungalow-ban fog énekelni. • EGY PÁR STEFANIK-CSIZMA — Nem vagyok gyesen — mondja Judit. — Olyannyira nem, hogy pár ríap múlva már dolgozom, Tapolcán, a Bungalow-ban fogok fellép­ni a hétvégeken. — És mi lesz a gyerekkel? — Ha itthon vagyok, majd én leszek vele. ha filmezek, arra az időre felfogadunk egy pótmamát — válaszol. Zsolt. ' -z , Jutka veszi vissza a szót: — Egy szezont töltöttem a békéscsabai színházban, hét­hónapos terhesen még ját­szottam. Nem tartozik ide, de egy hónappal a szülés előtt tettem le az autóveze­tői vizsgát. Abban marad­tunk a színház vezetőivel, hogy a jövő év februárjában- márciusában ismét színpa­don leszek. — És akkor marad a táv­házasság? — Majd meglátjuk. Egye­lőre mindenképpen. Mehet­tem volna Nyíregyházára, és akkor közelebb lettünk vol­na egymáshoz Zsolttal, de úgy döntöttünk, hogy mara­dok Békéscsabán. Oda visz- szavámak, rendesek voltak hozzam. Két éve házasok, abból az elsőt együtt töltötték Mis­kolcon. a második évben — pontosabban színházi évad­ban — vagy tízszer találkoz­tak. Most hármasban élnek Miskolcon, de meddig? Nem kis gondot vettek magukra a vártra várt- gyerekke] ■.*;?'* ■ -' A színészházi lakás ragyog a tisztaságtól, nem valami bo­hém művésztanya, hanem ízlésesen, nem akármilyen tárgyakkal berendezett ott­hon. A nagyszoba díszeiből néhány: mindenekelőtt az egyik falat eltakaró, gazdag könyvtár, köztük nem egy nagyapától örökölt, vagy an­tikváriumban vásárolt kincs­esei. Aztán van itt mando­lin, működőképes gramo­fon, parasztlámpa, régi fali­óra, festőáílvány, néhány hiba, görbebot, henger ala­kú irattartó táska, egy pár valódi Stefanik-csizma (ut­cán ebben még nem jártak, a háromrészes fa sámfák csak akkor kerülnek ki be­lőlük, amikor a vendég kéz­be veszi őket, hogy meggyő­ződjön róla: valóban pehely* könnyűek). Szó sincs zsúfoltságról, a tárgyak nagy része a falat díszíti — köztük Zsolt nagy­apja első autójának dudája '—, a többi is ötletesen, szé­pen van elrendezve. — Ezeket mind Zsolt gyűj­tötte — mondja Judit... — ... Viszont te takarítod őket — t^zi Jhozzá 3§olt, — ' Tényleg mindennapi takarítok, olyan szakavatott tan csinálom, hogy porszívó­zással, miegyébbel együtt egy óra alatt végzek. — Nekem már egy kicsit túl nagy is a tisztaság — jegyzi meg Zsolt. A fénykép kedvéért oda­áll a festőállvány elé: „Ki fognak nevetni”. • Ml LESZ A FESTMÉNY CÍME? — Hátha most tényleg el­kezdesz festeni — mondja nevetve Judit. .— Merthogy kezdődött azzal, amikor megkapta tőlem ajándékba a festőfelszerelést, hogy: le­festem a kedvesemet. Aztán: lefestem a feleségemet. No, majd lefestem a kismamát. Most ott tartunk, hogy az Anya gyermekévéi című kép megszületésére várunk, egye­lőre hiába. — Majd lefestelek az uno­káddal — biztatja Zsolt. — Egyébként tényleg jó volna elkezdeni, el is fogom. Annak idején azt hiszem jól rajzol- tam-íestettem, a Képzőművé. szeti Főiskolára jelentkeztem. — Nem tudtam róla, hogy ilyen irányú tehetsége is van. Netán ír is? mert ott látom azt az írógépet. — Nem én, Judit — Komolyan? — Novellákat írok. Csoóri Sándor istápjolt az elején.. Különben már én is elég rég írtam. Ezek után még viccből sem merem megkérdezni, hogy vajon mi lesz Kingából, ha felnő. — Profi teniszező lesz — jelenti ki Zsolt —, aki eltart­ja nyugdíjas apját, majd be­járjuk vele a világot, én köz. ben festegetek, Jutka pedig ír- ‘ * Addig azonban még sók- sok színházi szerep vár mind­kettőjükre. Miskolcon és Bé­késcsabán. A következő percekben pe_ dig a babafürdetés, ha feléb­red Kinga, aki közben el­szunnyadt az óvó-dajkáló ka, rokban. fescabados) * A fotó kedvéért vette kézbe Zsolt az ecsetet. De ezután már tényleg elkezdi a festést.

Next

/
Thumbnails
Contents