Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)
1983-06-27 / 151. szám
a miskolciaké a szó P* ■'! <n ■ —u.j I mull«:»"wiin'—im— Rovatvezető: Nyikes (rare. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc. 3501. Pf. 39. — Tel.! 18-225 Nem a tagdron múlik... Lapjukból sokan értesültek a Miskolci Városszépítő Egyesület megalakulásáról. A lokálpatrióták most kíváncsian várják, hogy megmozdul-e végre valami, a figyelemfelhívó, figyelmeztető szavaknak lesz-e foganatjuk? A nyugdíjasok között eddig is sokan voltak olyanok, akik szívügyüknek tekintették városunk tisztaságát, rendjét, szépségét. Ennek számtalan bizonyítékával tudnék szolgálni, ám gondolom, a tettek másokat is meggyőztek ügyszeretetünkről. Egymás között beszélgetve, sok szó esik arról, milyen szívesen csatlakozna számos nyugdíjas is a Városszépítő Egyesülethez, kapcsolódna be munkájába. Ám tagok csak akkor lehetünk, ha évi 60 forint tagsági díjat fizetünk. Vajon miért kell egy olyan egyesületben tagsági díjat fizetni — a nyugdíjasoknak is —, amely soraiba akarja tömöríteni a város minden, a közös ügyért tenni akaró polgárát, társadalmi munkára? Égy vélem, hogy egy ilyen fontos társadalmi szervezet egyes esetekben — például ha nyugdíjasokról van szó — eltekinthetne a tagsági díjtól. Nem mintha olyan sok lenne az évi 60 forint, ám mégiscsak kiadást jelent. Magyar Ferenc Miskolc * 1/ El II II Köszönöm a segítséget Amint arról rovatukban R. A. már beszámolt, június 12-én a déli órákban rosz- szul lettem a 102-es autóbuszon. Sokan siettek segítségemre. Mikor a mentő bevitt a kórházba, a vérnyomásom 260-as volt. Talán a gyors segítségnek köszönhetem életemet. Ezért szeretnék lapjukon keresztül köszönetét mondani mindazoknak, akik törődtek velem, ápoltak és vigyáztak rám a mentő megérkezéséig. Csatári Lászlóné Miskolc A Városszcpítő Egyesületnek az induláshoz a város tanácsa 300 ezer forintot adományozott. A jogi személyek — vállalatok, intézmények — évi 600, magánszemélyek pedig az olvasónk által is említett évi 60 forint, azaz ha úgy vesszük, havi 5 forint tagsági díjjal járulnak hozzá a működéshez. Az egyesület szívesen fogadja az önként felajánlott társadalmi munkát minden intézmény, minden magán- személy részéről, hiszen a közös cél, városunk szépítése, értékeinek gyarapítása mindannyiunk érdeke. Am áz egyesület tagja csak az lehet, aki a tagsági díjat is fizeti, legyen az vállalat vagy magánszemély. Ez a tagsági díj biztosíthatja csak, hogy az egyesület fenn tudja tartani önmagát, különféle akciókat szervezhessen, s elérje azt a célt, amiért létrejött. Természetesen, aki nem kíván tagja lenni az egyesületnek, az is sokat tehet városáért, ha kedve, tehetsége van hozzá — tagsági fizetés nélkül is. KIT ILLET MEG A NYUGDÍJ-KORKEDVEZMÉNY? Az a férfi, aki legalább 10 évet dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben, kétévi, minden újabb 5 évi ilyen munka után pedig további egy-egy évi korkedvezményben részesül. Az a bányász, például, aki 10 évet dolgozott a föld alatt, mint vájár, nem 60, hanem 58 éves korában mehet nyugdíjba, aki pedig 30 éven át volt vájár, at öregségi nyugdijat 54 éves korától veheti igénybe. Kétévi korkedvezményt kaphat az a nő, aki 8 évet dolgozott korkedvezményes munkakörben. Minden további 4 évi ilyen munka újabb egy-egy évi korkedvezményre jogosít. Az a nyugdíjba lépő például, aki 8 évet dolgozott mint szövőnő a textiliparban, 53 éves korától kaphat nyugdíjat, mig a 28 évi, szövőnői munka 48 éves kortól teszi lehetővé az öregségi nyugdíj igénybevételét. Korkedvezmény illeti meg azokat is, akik egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben dolgoznak. Hatévi keszon- vágj- búvármunka kétévi, minden további 3 évi ilyen munka pedig újabb egy-egy évi korkedvezményre ad jogot. A korkedvezményre jogosító különböző munkakörökben eltöltött időket egybeszámítják. Ilyen esetben a keszon-, illetőleg a búvármunka minden 30 napját 50 -—50 nappal veszik számításba. A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzéke három részből áll. Tartalmazza a korkedvezményes munkakörök megnevezését. a munkakör pontos műszaki leírását és a kor- kedvezmény hatályát, Ez utóbbi megjelöli a népgazdaságnak azt a területét (nép- gazdasági ágazat stb.), ahol az adott munkakörben végzett munka korkedvezménnyel jár. Ez a medál — nem medál!... Egy tört fülbevalót és két karikagyűrűt vittem be a miskolci Kincsesbolt’oa. Április 28-ra voltam előjegyezve. Egy medált és egy karkötőt kértem értük. Ezeket 1596 forint munkadij kifizetése ellenében meg is kaptam. Sajnos, nem volt nálam a szemüvegem, így csak otthon vettem észre, hogy a medál kikészítése, egész esztétikai megjelenése enyhén szólván nem megfelelő. Másnap visszavittem a medált, s kértem, hogy cseréljék ki. Jófoi'mán szóba sem álltak velem, s természetesen a kért csere is elmaradt.. A medált rossz kidolgozású miatt azóta sem tudom használni. Hiába kérem, hogy cseréljék ki, nem engednek a magukéból. Én pedig itt állok egy medállal, ami számomra nem medál... Sándor Istvánné Miskolc, Katowice u. 40. Mindnyájunk haszna A kereskedelem sok olyan üveges árut hoz forgalomba, ami külföldről kerül hozzánk, s nem váltják visz- sza. Ám ez is érték! A MÉH Észak-magyarországi V,álla- lata ezért tavaly — kísérletképpen — a nagyobb boltok közelében, illetve a lakótelepeken üveggyűjtő konténereket helyezett el. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy érdemes foglalkozni a kereskedelem által vissza nem váltott üvegek begyűjtésével. Éppen ezért a MÉH-vállalat újabb konténereket vásárolt, számuk ma már eléri a félszázat Borsodban. Ám akadnak kedvezőtlen tapasztalatok is. Sokan például szemétgyűjtőnek nézik az üvegkonténert! Egyesek nem külön-külön dobják bele a színes és a fehér üveget, ahogyan azt a jelzés mutatja, hanem összevissza. Ezek különválasztása sok gondot okoz a későbbiek folyamán. Megtörténik, hogy a konténerekbe gyerekek nyúlkálnak bele, s elvágják a kezüket. Ugyanez vonatkozik a guberálókra is, akik szintén gyakorta turkálnak az üveg* gyűjtő konténerekben, remélve, hogy visszaváltásra alkalmas üvegeket halászhatnak ki belőlük. Remélhetőleg előbb-utóbb mindenki belátja, hogy a korábban kiadott üvegek visz- szanyerése — valamennyiünk haszna. * Elszállítják a megtelt konténert a Búza téri Arucsarnok elől Gyermekkocsi az aknában Az avasi lakótelep szennyvízelvezető főgyűjtőjének aknatetőit a gyerekek vagy felelőtlen felnőttek gyakran megrongálják vagy egyszerűen leemelik. Teledobálják kővel, de gyakorta találnak az aknákban háztartási hulladékot, s volt rá példa, hogy elhasználódott gyerekkocsit is. Hz komoly gondot jelent a' vízművek szakembereinek, hiszen ha eldugul a cső, a városrésznyi település r szennyvízelvezetése komoly nehézségekbe kerül. így volt ez legutóbb is, amikor az LKM-hez vezető vasútvonal felüljárójának alappillérjét mosta a partoldalon lezúduló szennyvíz, magával hordva a sáros földet is. A vízművek szakemberei most „nehezékekkel’ próbálják megakadályozni az aknatetök felemelését. Figyeljenek ióbban oda a szülök, mit csinál csemetéjük, ha leengedik ónét játszani! Különösen most, a vakáció beköszöntései. De tartsák szemmel e területet jobban a parkőrök is, s jelezzék azonnal a rendellenességet. (Kerényi László felvétele) „Rendhagyó" tatarozás A tatarozások és lakásfelújítások hallatán az emberek többségének, mi tagadás, megkeseredik a szájíze... Nemrégiben a Hoffman Ottó utcában, az utca páros oldalán, a szökőkúttal Diósgyőr irányába „rendhagyó” tatarozás zajlott le. A mesteremberek remek külsőt varázsoltak a már megviselt lakóházaknak. S aztán jött az igazi meglepetés: az állványok eltávolítása után gyorsan eltüntették a házak körüli törmelékhalmokat is, majd egykét napon belül földdel megrakott teherautók jelentek meg, a munkások elpla- nírozták a földet, s bevetették fűmaggal, amely azóta ki is zöldellt. Valahogyan így kellene csinálni mindig és mindenütt... M. I. Miskolc Méltányolták helyzetemet Lakásom kéményei élet- veszélyesek lettek, aminj azt a borsodi KÉTÜSZ Vállalat szakvéleménye is igazolta. A MIK a helyszínen vizsgálta meg a helyzetet, s először számomra — anyagi helyzetem miatt — előnytelen határozatot hoztak. Lapjuk közbenjárására az ingatlan- kezelő most olyan megoldást talált, amit mór én is jónak, elfogadhatónak tartok. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnak, s személy szerint a helyzetemet méltányoló Nyíri István igazgatónak, özv. Kerékgyártó Gyuláné Miskolc, Rákóczi u. 9. Film, Színház, Muzsika — of nap késéssel Évek óta előfizetője vagyok a Film, Színház, Muzsika című hetilapnak. Korábban pontosan meg is kaptam, a megjelenés napján. Újabban azonban csak 5-6 nap késéssel érkezik lakásomra. Szenvedélyes keresztrejtvényfejtő vagyok, de hiába fejteném meg a rejtvényt, mert elkésnék a beküldésével. (A hírlapárusoknál a megjelenés napján kapható a lap!) Először a hírlapkézbesítőt kérdeztem: mi az oka a késedelemnek? Szavaiból az derült ki, hogy ő vétlen. Ezután a 23. sz. postahivatalnál érdeklődtem, ahol viszont azt válaszolták: ők is későn kapják. De hát akkor az utcai újságárusok miképpen jutnak hozzá időben? S most mit csináljak? Vásároljam meg náluk? Akkor viszont minek az előfizetési rendszer? Kardos Krisztina Miskolc, Fogarasi u. 4. „A lakosság igényeit széles körben kielégítő kereskedelmi és szolgáltató tevékenység fejlesztése, ezzel egyidejűleg a magánkezdeményezés támogatása országosan kiemelt feladat. Az egyes lakóterületeken megvalósuló, magánerőből megépülő kereskedelmi létesítmények az érintett terület lakosságának jobb áruellátását és a nagyobb áruválasztékot hivatottak biztosítani. A kereskedők odatelepítését megelőzően — az ellátottság és igények ismeretében — a kereskedelmi hatóság dönt. Az építésügyi hatóság az odatelepítésre kijelölt kereskedők elhelyezését és a létesítendő építmények építési engedélyezési eljárását köteles lebonyolítani. A hely kijelölésénél alapvető szempont kell legyen, hogy az építmény — az előírások betartása mellett — a legforgalmasabb helyre kerüljön. Ezeket a szempontokat kellett a Kandó Kálmán utcára kijelölt kereskedők elhelyezésénél is figyelemmel kísérni. A Kandó Kálmán utcá-i ban újonnan épülő pavilon építtetője, Csabai Ferencne, Miskolc, Benedek u. 33. sz. alatti lakos. Nevezett 1983. március 15-én szabályszerű építési engedélyt kért és kapott az I. fokú építésügyi hatóságtól a pavilon építésére a Kandó Kálmán u. 28. szára előtti területen. A pavilon telepítése — a meglévő pavilonokhoz hasonlóan — a magyar állam tulajdonában és a városi tanács vb kezelésében lévő területre történt, tehát nem lakásépítő szövetkezeti területre. A telepítési tervet és a pavilon szerkezeti megoldásaira vonatkozó építészterveket a Magántervezői Szakértői Bizottság véleményezte, és ezek után került sor az építési engedély kiadására. A helyszíni kivizsgálás alkalmával megállapítottam, hogy a pavilonnak a kérdéses lakóépülettől mért távolsága 7,5—8,0 méter, s annak megépítése a földszinti lakások kilátását nem zavarja. Annak mérlegelése. hogy egy adott terület ellátása szempontjából bizonyos kereskedői tevékenység gyakorlása szükséges-e vagy sem, a kereskedelmi hatóság feladata. A kereskedelmi hatóság a do- hánykereskedelem gyakorlásához hozzájárult, s a működési engedélyt a kérelmező részére kiadta. A pavilon telepítése az Országos Építés-' ügyi Szabályzat előírásait nem sérti. így a szakhatóságok állásfoglalása és az érvényben lévő jogszabályok alapján az I. fokú építésügyi hatóság a pavilon megépítését engedélyezte. A jelenleg használaton kívül lévő pavilonok építési engedélyeit az I. fokú építésügyi hatóság felülvizsgálja, és a kereskedelmi hatóság bevonásával a szükséges intézkedéseket megteszi.” (A választ a Bódék a Kandó Kálmán utcában címmel megjelent olva- sói észrevételre kavtuk Ke* lemen Istvántól, a városi t®3 nács főépítészétől.) Úi utcaneveket javasoltak Olvasóink nemegyszer teszik szóvá: városunk egyes területein léteznek olyan utcák, amelyeknek nincs nevük. Egyben javaslatot is tesznek elnevezésükre. Ilyen volt például Horváth Árpád miskolci olvasónknak ez év május 5-én, illetve Garda Imre nyugdíjas olvasónknak május 9-én rovatunkban megjelent javaslata. Városunk tanácsának illetékes osztályai az ilyen lakossági észrevételeket minden esetben kivizsgáltatják. Ez ugyan némi időt vesz igénybe, ám hogy megéri várni, azt az alábbiak bizonyítják. Levelet kaptunk dr. Zimmermann Rudolftól, a városi tanács igazgatási osztályának vezetőjétől, aki először Horváth Árpádnak válaszol: „Köszönettel vettük a bejelentést. Az utca elnevezését a végrehajtó bizottság elé terjesztjük, s a döntés után intézkedünk az új utcanévtáblák, illetve a megfelelő házszámok kihelyezésére.” Garda Imre levele sem maradt válasz nélkül: „Javaslatát a vb elé terjesztjük, mivel annak döntése szükséges ahhoz, hogy az utca Munkásőr utca elnevezést kapjon.” A magunk részéről őszintén reméljük, hogy a vb-döntések végül is kedvezőek lesznek olvasóink, s az általuk képviselt utcabeliek számára. A legnagyobb örömmel adunk majd hírt arról — amikor a hivatalos fórumokon átfutnak ezek az elö- terjesztesek hogy olvasóink kívánságai teljesültek, s Miskolc ismét két új utcanévvel, illetve utcával gyarapodott. (nyikes)
