Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)

1983-06-20 / 145. szám

Hegke rdeztük a femem okot

Beton helyett levélsátor

És a parkőrök?

Gépgyári fortélyok nyomában

J6I fut a

Beszélgetés a kereskedelmi igazgatóval

sfc A gépgyári termékek nagyobb hányada a határon túl talál vevőre. De gyáron belül még mindig kevés a kéz.

Mi a köze a parkok őrzésének a lakótelepek sivárságához, szürkeségéhez? A válasz egyszerű: mindkét téma szerepel a városüzemeltetés évének programjában. A parkőri rendszer visszaállításáról és a panelcpületek végfalának, szaknyelven szólva „bütiijé- nck” növénnyel való lefuttatásáról az idén a Miskolci Kertészeti Vállalatnak kell gondoskodnia. Tarnóczky András főmérnök:

— Nem először teszünk kísérletet az épületek falának befuttatására Miskolcon. Az Avas-délen annak idején el is ültettük a kúszónövényeket, de ellopkodták, kitépkedték mindet. Pedig az ötlet életrevalóságát bizonyítja, hogy az építészele kollektív házánál, a öyőri kapuban, mára már valóságos levélsátor övezi a falakat, szépén megnőttek az elUj üzemből

A megyei tenares végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a megye sütőiparának helyzetét Megállapította, hogy „Borsod három sütőipari vállalata az erősödő gazdálkodási követelmények dienere sikerrel oldja meg valamennyi alapvető problémáját, gazdálkodásuk kiegyensúlyozott, eredményeik tervszerűen alakulnak.” A Miskolci Sütőipari Vállalatról szólva hangsúlyozták, hogy a megyeszékhelyen a péksütemény-ellátás okoz gondot, s egy áj — igaz, nem a legkorszerűbb — üzem megépítését pénzügyi nehézségek miatt csak két ütemben tudják megvalósítani. Az első ütem még ebben az ötéves tervidőszakban, míg a második csak a következőben készül el. Képünk a vasgyári főtelepen készült. Itt a kenyér mellett napi 110 ezer darab zsemlét is sütnek. Az új üzemet ide, a vasgyári pékség mellé tervezik, s ha elkészül, valószínűleg nem lesz gond a város péksüteményeinek minőségével.

A bőrünkről

ran szó

hírünk általában másfél —két milliméter vastag, mégis nagyszerű ellenál - lóerővel rendelkezik. Sérülések után hihetetlen gyorsasággal újul meg, gyógyul be. Vitalitására mutat, hogy a legjobban igénybe vett helyeken megvastagszik, megkeményedik, így védekezik a fokozott terhelés ellen. Az ember bore szüntelen ritmusban megújul. Rendkívül fontos élettani szerepét tükrözi az a tény is, hogy ha a bőr felületének több mint egy harmada elpusztul égés vagy más baleset következtében, a szervezet már nem képes elegendő vizet elpárologtatni, s ez a legsúlyosabb következménnyel jár.

A bőr élettani szempontból pótolhatatlan, lóhát gondos ápolása nemcsak szépségápolási, hanem egészségügyi feladatunk is.

ültetett növények. Most, őszszel újrakezdjük a telepítést a lakótelepi falak tövében, de előrelátóbbak leszünk: a megerősödésig fémráccsal védjük a hajtásokat. Nem olcsó mulatság ez, hiszen a növényeket — vaöszőlőbe oltott Parthenocissus-fajt — Szombathelyről kell hozatni. Ez a kúszónövény egyébként tapadókorongokkal kapaszkodik a falba, a szigetelésekben kárt nem tesz, de véd például az átmelegedéstől. Levele ősszel szépen színeződik. Ami a parkőröket illeti: egyelőre nincs elég jelentkezőnk. Elsősorban nyugdíjasoknak jó lehetőség ez, tizenkét forintos órabérrel. Hat parkőr felvételére kaptunk anyagi keretet. Az elképzeléseink szerint Tapolcán, a Népkertben és környékén, a (győri kapuban a Csabai kapuban és az Avason dolgoznának. (k—ó)

A mai árviszonyokat figyelembe véve, igazán jutányos áron siet az új házasok segítségére a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda: mindössze 50 forintot kér a nászút megszervezéséért. Tudom, a mai fiatalok nem szeretik a „bezzeg a mi időnkben!” — kezdetű szöveget (szerintük: sódert), mégis kikívánkozik belőlem, hogy bezzeg a mi időnkben a kutya sem szervezte számunkra a nászutak Teljes mértékben magunkra voltunk utalva, és ahogy esik, úgy puffan módon bonyolítottuk le a nászutak Sőt, magát a nászt is, mert akkoriban még nem volt divat az a széles körű felvilágosító munka, melyet manapság például a sajtóban folytatnak tudós orvosok, pszichológusok. Az isten tudja, honnán szereztünk — jó előre — szakismereteket és hogy mertünk belevágni a dolgok kellős közepébe?

De nem szövöm-fonom tovább — némi irigységgel fűszerezett — gondolataimat a TÜSZI új szolgáltatásának ürügyén. A kérdés számomra ma már úgyis inkább csak elméleti jellegű — már ami a nászutat illeti —, az egyéb szolgáltatások viszont gya- korlatice érdekelnek. És meg kell mondanom, valahányszor arról olvasok, hogy a kereskedelem vagy a nevével is fémjelzett szolgáltatóipar valamilyen kedvezménnyel, új

A MÁV Miskolci Igazgatóság központjának dolgozói az elmúlt időszakban két esetben vettek részt kommunista műszakon, hogy az ebből származó bevétel egy részét átutalják a megyei vértranszfúziós állomás építéséhez. A Vasutasok Szakszervezete területi bizottsága, valamint az igazgatósági szb- és pártvezetőség felhívására az igazgatósági és központi dolgozók a júniusi fizetésükből önkéntes megajánlás alapján gyűjtést szerveztek, és ennek eredményeként újból átutalnak 12 505 forintot az állomás létrehozásához.

TanM fogadóórái

Ma tartja tanácstagi fogadóóráját Barna Andrásáé, IV/4. sz. pártalapszervezet, Kuruc u. 47/a., 18 órakor; Sándorfi László, Avasalja u.

14. sz., 17 órakor.

ajánlattal rukkol el©, mindig attól tartok, a nagy igyekezetben elfelejtik tökéletesíteni, vagy legalább szinten tartani a régieket

A szolgáltatás számomra a kiszolgálással kezdődik. E művelet romlása pedig, azt hiszem, mindenki számára egyértelmű. Tudom, hogy az önkiszolgálás világszerte hódító, korszerű forma. De az is kétségtelen, hogy bevezetésével kezdődött az a folyamat, mely mindmáig tart és ki tudja, megfordítható-e még egyáltalán. Megszűnt a közvetlen kontaktus eladó és vevő között — kivéve egyes részlegeket és üzletfajtákat —, s a boltosege jó része úgy véli, hogy csupán tétlen szemlélője, vagy árgus szemű ellenőre vásárlásainknak.

A minap kiejezetten rossznéven vette tőlem egy eladó — a boltot nem említem, hiszen a jelenség általános —, hogy megkérdeztem tőle: a 41-es szám alatt lógó ingek kaphatók-e más színben is? Mellesleg kiderült, hogy igen, de azért, amit én áhítottam, el kellett gyalogolni a raktárba és vissza Ez pedig, ugye, már nem önkiszolgálás, s ő nem erre szerződött.

Noha Miskolcon van bolt éppejj_ elég, az ember idő- és erokímélés céljából a lakásához legközelebb esőben szerzi be mindennapi élelmiszer-szükségletét. Ha balga mode« megsértődik — id®

Ha x Ittfba gyár nemzetközi tekintélyű vezérigazgatója Győrből Diósgyőrbe utazik, az már jelent valamit. .. Az elmúlt napokban tartott találkozón kovácsolt termékek közös gyártásáról tárgyalt a vendég a Diósgyőri Gépgyár vezetőivel. Hogy mit hoz a jövendő? A közös vállalkozás résztvevői reménykednek. Győr nemcsak a futballban bajnok.Kuszmann Károly kereskedelmi igazgatóval beszélgetünk. Nemrég jött haza Japánból. Zsebkését, amelyet „kiszúrt” a repülőtéri ellenőrzés Tokióban, utólag kapta meg, egy óriási papírdobozban, itthon. Egyetlen kérdésre kerestünk választ: milyen a gépgyári kereskedelmi munka. Másként fogalmazva: hogyan emelkedett a kereskedő e nagy hagyományú gyárban a mindenhez értő vasas szakember rangjára.

(Az igazgató magas, ősz fér. fi. Több nyelven beszél, hat évig képviselte külföldön a gyárat. Nincs híján a jókedélynek, szellemessége zavarba- ejtöen imponáló.)

— Nem értem a kérdést... A tyúk és a tojás története ez. Melyik volt előbb? Ez a hetvenéves gyár kapitalista környezetben nőtt fel. A fejlesztést mindig is a piac határozta meg. Azaz a kereskedelem, a kereskedő döntött. Az eladhatatlan termék nagyobb költség, nagyobb gond, nagyobb szégyen, mint az, ha az ember semmit sem csinál.

{A fetossabatfuftis után» a nép- gazüstsági érdek a tervutasításos rendszerben fejeződött tó... Az önállóságot lüG8-ban kapta meg a gyár.)

— Az orrÁllóság pillanata ban gyoes leltárt kellett készítené: örököltünk egy

gyártmáfiysttuktúrát, egy gépparkot, és a technikai- műszaki bázist. S volt egy piaci környezet is, így hát nem a semmiből indultunk.

se jövök ttibbef? —; maga látja kárát, mert kerülővel, cipekedéssel kell fizetnie. Reklamálni, ötszázassal, netán apróval fizetni a csúcsidőben nem tanácsos! Jómagam régen nem élvezem a szomszédos élelmiszerbolt személyzetének szimpátiáját. Bűneim listája hosszú. Csak néhányat: szóvá merészeltem tenni, hogy a pénztárosoknak nem nyitás után kellene elvégezni a reggeli rovancso- lást; nem voltam hajlandó hosszas sorállás után odahagyni türelmesen kivívott helyemet, hogy visszamenjek a tejespultig kicserélni a csöpögő tasakot, viszont el sem vittem a kávéba valót; egy hangulatos traccspartit félbeszakítva megkérdeztem, hol található a borotvahab. De nem is sorolom tovább, hiszen a saját példatáruk hasonló lehet, csak már belefáradtak a bosszankodásba is. És éppen az a legszomorúbb, hogy lassan reklamálni sem lesz erőnk a boltban, hivatalban, javítóműhelyben, és egyáltalán mindazokon a helyeken, ahol időnként új szolgáltatásokkal rukkolnak elő.

A nászút — ha jól szervezett is — elmúlik, és kezdődnek a hétköznapok, a hétköznapi szolgáltatásokkal. Ezekről pedig nem lehet azt mondani, hogy olyanok, mint a mézeshetek.

tbekesj

Nagy elánnal kezdett neki a kollektíva ennek az önállóságnak.

(A hetvenes évek közepétől kiderült, hogy valami nem stimmel, s l#78-as mélyponton szanálják a gyárat.)

— Újra leltárt kellett készíteni; mi van. Illetve mi ne legyen, hogy jobb legyen. Minden olyan terméket ki kellett söpörni a gyártmánystruktúrából, ami veszteséges. Az embert, gépet magába foglaló technikai bázist át kellett szervezni. Kiiktattuk a párhuzamosságot, egyszerűsítettük az adminisztrációt. Ha úgy tetszik parancsba adtuk: azt kell gyártani, ami a piacon kelendő. Ez persze in. formáció nélkül nem megy. Szakítottunk azzal a korábbi, buta szemlélettel is, hogy bárhová, bármi áron, bármit érdemes eladni.

(Egy nagyon távoli ország rendelt egyetlen gépet a gyártól. A szerelő-karbantartó szakember többszöri helyszínre küldése többe került, mint amennyit az üzlet hozott.)

— A termelésünknek csaknem a felét a belső piac veszi fel. Itt stabilitásra törekedtünk: együttműködési

megállapodásokat, hosszú távú szerződést kötöttünk. A külpiacon a Szovjetunió a legnagyobb vásárlónk. Ésszerűnek látszott a szovjet partner igényei szerint fejleszteni és termelni, de úgy, hogy ezeket az alaptípusokat az igény szerinti apróbb módosítással a nyugati cégek is átvegyék.

(A DIGÉP nemcsak termékeit, hanem szakembereit is külföldre telepíti.)

— Az öt külkereskedelmi vállalatnak nagyobb érdekeltséget biztosítottunk, de a frekventált helyeken (Szovjetunió, Irak, Olaszország, India, NSZK, Jugoszlávia) vevőszolgálati bázisokat alakítottunk ki, ahol a mi szakembereink képviselik a gyár érdekeit. Egy külkereskedelmi szakembertől — terhelésénél fogva — nem várhatók el annyi információt, annyi operativitást, annyi lelkesedést, mint egy digépestől. így aztán torzításmentesen, a maga nyerseségében, első kézből kapunk képet arról, hogy mit vár a piac, menynyire elégedett gépeinkkel.. Tehát a piac dirigál, ez alakítja a termelés profilját Most például meglódult a kereslet a kerékpárokra. A világ újra felfedezte a vasutat. Néhány éve még a kerékpárgyártás megszüntetésének gondolata is felmerült ... Ma viszont jól fut a kerék. Ezzel kapcsolatos tervünk az, hogy belevágunk a vasúti kocsik rugalmas ten- •gelykapcsolójának gyártásába. A liceneet, a MÁV-vai karöltve, már megszereztük,

(Hogy a gépgyárnak műnkéja legyen, azaz a rendelésállomány elérje, vagy meghalad, ja a potenciális kapacitást, azért a kereskedelmi igazgató a felelős. Kollégáival együtt ő mondja meg, hogy mit keil gyártani, mire vevő a piac.)

— ötletben, elképzelésben nincs hiány. A tippeket vaskos dossziék tartalmazzák, hetenként egyszer tartunk rendeléselbíráló eszmecserét, s a termelési-piaci információkat hamarosan saját számítógépünk dolgozza fel... Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy a DIGÉP mostani felemelkedése, vagy megújhodása zökkenőmentes diadalmenet volt. Az oly sokat emlegetett, s valóban aranyat érő gépgyári tradíciók olykor gátolnak is. Aki húsz évet lehúz egy műhelyben, ugyanannál a gépnél, ugyanazt a terméket csinálva, az nem szívesen változtat, noha tudja, hogy jobb helyre kerül, többet keres majd ... Sok jó szakemberünket elvesztettük az embert-gé- pet-gyártmányt kényszerű- kötelezően átrendező átszervezés miatt. A DIGÉP termékei iránt most sem csökkent a kereslet. Viszont gyáron belül kevés a kéz. Mit csinálhattunk? Túlóráztatunk, rendkívüli prémiumot írunk ki, tsz-melléküzemágakat foglalkoztatunk, idegen vállalatok munkásait vesszük igénybe. Ez a kooperáció az elmúlt évben kimagasló termelési, gazdasági eredményeket hozott, de a vállalatokat megmérető értékelési rendszer sajátosságai miatt kitüntetést nem kapott a gyár. Ez pedig arra sarkalj bennünket, hogy a korábbinál több értéket adjunk a gyáron belül termékeinkhez(Egy hír, kommentár nélkül« májusi tervét a gépgyár mín-= den gyáregysége teljesítette.)

BKACK.Ó ISrVÁXí

I