Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)
1983-05-07 / 108. szám
+ Vitaindítót dr. Gombár József, a MOKÉP igazgatója tartott (Kiss József felvételei) Hogy gyártják, és hogyan használják? A rövidfilm útja Nincs még messze az idő, amikor a filmhíradó kedvéért váltottunk jegyet, élmény volt a mozgó kép minden pillanata, mert a mozi nézőterére jött el vele a világ. Naprakészebb lehetőségeivel ma elsősorban a televízió hordozza számunkra az aktuális képi információt. Ahogyan a II. országos közművelődési filmfórum megnyitója során Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság titkára elmondta: Borsodban talán még rosszabb a helyzet, mint máshol. Többé- kevésbé tönkrement mozihálózat jelzi, hogy másfelé fordult a figyelem. Rosszak (és bár sokfélék, de az országban sem sokkal jobbak) a filmforgalmazás mutatói, stagnál a mozilátogatók száma, kevesen kíváncsiak a művészi értékre. Ha pedig a mozi, a játékfilmek forgalmazásának, fogadtatásának helyzete nem rózsás, sokszorosak a rövidfilm gondjai. Dr. Gombár József MO- KÉP-igazgató nem véletlenül kezdte vitaindító előadását az értékek felmutatásával. Oberhausentöl Krakkóig, Lipcséig a rövidfilm valamennyi nemzetközi fesztiválján sikeresen szerepelnek a magyar műhelyek. Tíz év alatt 110 ország televíziójához és mozijaiba jutottak el, és nem marad el itthon sem — éppen Miskolc a példa erre — a szakmai elismerés. A rövidfilm fontossága vitathatatlan, mert magas művészi értéket képvisel, felbecsülhetetlen módszertani segítséget nyújt ä tudományos ismeret- terjesztésben, és (ha a híradó vagy dokumentum kategóriákat nézzük), túl a napi aktualitáson, politikai missziót teljesít. + A MOZITÓL A KÉPERNYŐIG A MAFILM stúdiói mellett régen készülnek rövidfilmek a tévéstúdiókban, tárca-stúdiókban. és a különböző intézmények között nincs összhang. De alig kerül dobozba a celluloidszalag, máris ott a következő kérdőjel: hogyan jut el a legszélesebb körű közönséghez? A moziforgalmazás keretében, tehát a játékfilmek kísérőjeként 29—30 millióan néznek rövidfilmet is, ami tiszteletre méltó adat, ám sokkal nagyobb lehetne ez a szám, és főleg sokkal hatékonyabb a film, ha más körülményeik között is közönség elé kerülhetne. A rendszeres tévénéző tudja, hogy sokkal több külföldi rö- vidfilm kerül nálunk képernyőre, mint hazai, a tele vízói alig segít. A mozin kívüli lehetőségek útjai pedig eléggé kuszák, sőt kihasználatlan ebből a szempontból a klubmozik, illetve a filmklubok hálózata is. A közművelődési filmfórumot nem véletlenül hívták életre; a társadalmi forgalmazás megoldására hivatott. Akik tavaly Kecskeméten voltak, és az idén eljöttek Miskolcra, iskolákat, közművelődési, , politikai és társadalmi intézményeket képviselnek, és ha nem is intézményesített, de remélhetőleg rövidesen sokkal szervezettebb körülmények között kérhetik és kaphatják meg a hazai rö- vidfilm-termést, hogy eljuttathassák potenciálisan meglevő közönségéhez. + VÁLTOZÁS VÁRHATÓ Gombár József elmondta: 198ö végéig átfogó reformnak kell végbemennie a gyártásban és a terjesztésben. Országos és megyei szinten olyan munkabizottságok alakulnak, amelyek alkalmasak lesznek az elképzelések, igények és lehetőségek összehangolására. Felülvizsgálják, hogy nem A májusi Napjaink „A három- vagy több- gyermekes családok aránya két évtized alatt közel a felére csökkent. És még annál is jóval kevesebben vannak, mint ahogyan azt általában a közvélemény elképzeli. Ma Magyarországon az egyszülős családokat is figyelembe véve, a »több- gyermekes« családok száma alig haladja meg a 190 ezret ...” Tóth Pál A több- gyermekesek című írásából idéztünk, mely egy tavalyi szociológiai felmérés adatain alapul. Néhány alcím a tanulmányból: Hány gyerek a sok gyerek? Hol van a sok gyerek? Miért lesz manapság egy családban több gyermek? A Napjaink most megjelent májusi száma több más érdekes olvasnivalót is kínál. Például Kiss Berti le- ninvárosi tsz-nyugdíjas visz- szaemlékezéseit, melyeket Túri Bertalan jegyzett le. Ebből is idézünk: „... Erős vótam, meg fiatal. Alig múltam 26 esztendős. A 120 kilós zsákkal a vállamon meg se roggyantam. Családom is csak egy vót. Egy kisjány. Több gyerek utána se lett. Szerettem dógozni, mégis szegény vótam. A beszolgáltatás elvitt minden hasznot. Megvót állapítva, évenként mennyi tojást; tejet, húst, meg miegymást kellett beadni. Áztat mind elő kellett teremteni, ha a fene fenét evett, akkor is ...” Elbeszélést Ónagy Zoltántól és Köteles Páltól közöl a lap, riportot Leskó Lászlótól. E számban fejeződik be Tóth-Máté Miklós A fekete ember című drámája, és kezdődik el M. Pásztor Józsefnek az 1933. évi lillafüredi íróhétről szóló krónikája. Lenkey Zoltán grafikusművésztől Pap p Lajos búcsúzik. Nagy Lajosról, illetve műveiről Bakonyi István és Cs. Varga István ír. lenne-e jobb, ha a megyei filmtárak a MOKÉP-hez és a moziüzemi vállalatokhoz tartoznának, mert így lehet az anyaguk naprakész. így készülhet róla pontos jegyzék, így lehetne pontosan tájékoztatni az oktatási és közművelődési intézményeket; egyes iskolák ilyenformán még módszertani központként is működhetnének. Nagyon sokszor egyszerűen csak arról van szó, hogy akinek a filmre szyksége lenne, fogalma sincs róla. honnan kérje. + SEGÍT A VIDEOTECHNIKA Az országban máris sok a képmagnó, s nincs messze az idő. amikor az egyéni vagy családi felhasználásra gyártott rövidfilmeket rögzítő videó-kazetták általánosak lesznek. Annyira nincs, hogy az év második felében 25 el is készül belőlük; rajzfilmek, tematikus összeállításek, illetve nagy egyéniségek életművei lesznek ezeken a kazettákon. Sokat segít a pécsi stúdió kábeltelevíziója, és természetesen nem lehet lemondani általában a képernyőről. Ez utóbbi végül is csak megegyezés kérdése. (M-) Zene a vendégnek A meghosszabodott hétvége miatt megnövekedett a lakosság, különösen a fiatalok igénye a vendéglátás nyújtotta szórakozási lehetőségek iránt. A legkedveltebbek még ma is a zenés szórakozóhelyek. A nyári hónapokban csaknem kétezer vendéglátóhely nyújt zeneszolgáltatást hazánkban, számuk télen mintegy 15 százalékkal csökken. Kevesebb helyen játszanak népi zenekarok — számuk most 10 százalékkal kisebb, mint 5 évvel ezelőtt —, a belföldi vendégek szívesebben hallgatják a tánc- és diszkózenét, ám a cigányzene még mindig jelentős idegenforgalmi vonzerő. Az Országos Köz- művelődési Tanács ezért fontosnak tartja a zenészképzés mielőbbi korszerűsítését. A népi zenészek jelentős hányada ugyanis még ma is „családból örökli” zenei tudását, nem vizsgázott, és csak ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik. A munkáltatók sem ösztönzik őket arra, hogy több hangszeren tanuljanak meg játszani, esetleg más jellegű zenetudást is elsajátítsanak. Ugyancsak nem kielégítő a tánc-, szalon- és az úgynevezett sramlizenekarok képzettsége. Az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező tánczenészek száma például meghaladja a népi zenészekét is! Anyák napján (Feledy Gyula rajza) Hegedűverseny zongorán is A hétfői Beethoven-hangverseny elé Hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban a Miskolci Szimfonikus Zenekar, Mura Péter vezényletével, Beethoven- hangversenyt ad. Közreműködik Gál Károly (hegedű) és Egiy Tibor (zongora). A programban a népszerű Hegedű- verseny, annak zongoraváltozata és katonainduiók csendülnek feL Azt tudva, hogy Beethoven hegedűversenye milyen szerencsés csillagzat alatt született, hogy mennyire igazán testreszabott mű egy hegedűs számára, mennyire össze van fonódva a hegedű adottságaival és lényegével, csak nehezen barátkoi pulóverek lezserek A kötött még mindig divat A dolgozó nő mindennap viselhető kötött darabjait a kiemelkedő minőség, a finom kidolgozás, a lágy, nőies és a sportos jegyek keverése jellemzi. Nőies öltözéktípusok: szoknya — pulóver — mellény, vagy nadrág — pulóver — kabátka. Sportosabb öltözéktípusok: térdnadrág vagy nadrágszoknya — pulóver, overall — köpeny. A szoknyák egyenesek. húzottak vagy rakottak, a térdet takarják. A nadrágok hosszban és bőségben változatos formájú- ak, A pulóverek lezserek, de nem túlméretezettek. Itt is érvényesülnek a dekoratív irányzatok. A barokkos formáknál megnő az önálló pulóver szerepe. Egyszerű sziluettek, gazdag heb’i díszítések, a felsőtest hangsúlyozása a jellemző. A kab."j’.:, pulóverek és mellények egyenes vonalúak, sok a T-, vagy de- nefvérujj. A szoknyák és nadrágszoknyák envhén bővülnek és térd fölött végződnek. Űj romantikus irányzat a réteges öltözködés, bő, lendületes szabásvonalakkal, egymásra halmozott darabokkal. zunk meg a gondolattal, hogy zongoraátiratot is készített belőle. A hegedűversenyt barátjának, Stephan v. Breuningnak ajánlotta, a zongoraátiratot Breuning első, korán elhunyt felesegének, Júliának. Ez volt bizonyos tekintetben Beethoven utólagos nászajándéka. Mindkét változat egyidő- ben, 1808 augusztusában jelent meg ugyanannál a kiadónál, ugyanazon kiadói szám alatt. Kevés értelme van tehát Beethoven szerzőségében kételkedni, művészi érdektelenségről sem lehet szó. Ebben a második feldolgozásban az a legcsodálatosabb, hogy az eredeti anyag semmit sem veszít lényegéből. Ha nem cseng fülünkbe a hegedűverseny, soha nem jutna eszünkbe, hogy átiratról vari szó. Tévedhetetlenül besorolnánk Beethoven egyéb zongoraversenyeinek sorába. Joggal viseli tehát az eredetileg tréfásan emlegetett „Beethoven 6. zongoraversenye” elnevezést. Beethoven nem lett volna klasszikus, ha nem írt volna „köznapi használatra” is. E művei közé tartoznak — sok más mellett — katonaindulói. Bár nem gyakran foglalkozott ezzel a műfajjal, ha alkalom adódott, azt igazi örömmel ragadta meg. A legismertebbnek, amelyik „Yorcki induló” címmel a porosz hadseregben is kedvelt volt, amelyet a szerző a cseh hadseregnek szánt, nem kevesebb, mint négy változata van, mind a szerzőtől. Hogy mennyi örömet szerzett neki ez a tevékenység, mutatja az a hymoros levél is, amelyet Rudolf főhercegnek írt, aki a császárné névnapján a luxemburgi kastély parkjában rendezendő lovasbemutatóra két indulót kért: „Ügy érzem, császári fenséged ki szeretné próbálni zeném hatását a lovakra. Hát legyen, látni szeretném, hogy a lovasok tudnak-e ezáltal néhány ügyes bukfencet csinálni. ... A kívánt »paripamuzsika« a leggyorsabb galoppban meg fog érkezni császári fenségedhez.” A valóságban ekkor már mindkét mű készen volt. Az egyik nem volt más, mint az „Induló a cseh hadseregnek” (Yorcki induló). A másikat is röviddel a felkérés előtt írta, egyidejűleg egy további C-dúr indulóval (Takarodó), valamint a Po- lonaise-zel és egy Ecossaise- zel. A Yorcki induló (1809) kivételével valamennyi közvetlenül a luxemburgi lovasjátékok előtt és után keletkezett 1810 nyarán, melyet Beethoven Baden bei Wienben töltött. Hallgatva ezeket az indulókat, nem tudjuk az alól az igéző hatás alól kivonni magunkat, milyen artisztikus eleganciával találta Beethoven a népszerű zsánert. Sehol sem változtat igazi lényegén, de a mester szuverén kezenyoma mindenütt érzékelhető. Megmutatkozik ez a rafinált átmenetekben, a meglepő harmonizálásban, a módjával elhintett polifon fordulatokban, a ritmikai hangsúlyokban és a metrikai eltolódásokban, és nem utolsósorban a tévedhetetlen, mindig áttekinthető hangszerelésben. A Hatvanhat a munkavédelemről Mint korábban hírül adtuk, a televízió legközelebbi Hatvanhat című adásának a munkavédelem lesz a témája; az adás vendége Sólyom Ferenc, a SZOT titkára. A téma tehát nem, de a műsor időpontja változott: nem május 12-én, hanem május 18-án, este nyolckor sugározzák.
