Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)
1983-05-02 / 103. szám
Jókedvű majális a Csanyikban A csanyiki tócsákban napfény csillogott, amikor a zenekar pattogó indulókba kezdett, A baljós előjelek után kiderült az idő, s már csak ez kellett a pompás majálisnoi. Fogytak a léggömbök, és óriásira dagadt egy hatalmas hőlégballon. Aztán egy kék-fehér reoülögép tiszteletkört irt le a Királyasztal fölött. A hagyományos május elsejei majális vendégeinek száma negyvenezerre rúgott. Soha ennyi sátor, soha ennyi hívogató stand. Volt törőkméz és Sandokan-sapka, színes papirforgó és bőrös virsli. A csanyiki vendéglátók igazán kitettek magukért. A két színpadon non-stop műsor zajlott, s a katonai sátorban berendezett mesemozi minden elöodása telt házat vonzott. Csinosak voltak a tornászlányok, erősek a birkózók, cselgáncsozók és karatézö fiúk. Az olsó színpad gyermekműsorát a felnőttek is végigélvezték. Jó nap volt. Szép nap volt. Méltó o hagyományokhoz. És méltó az ünnephez. Sátorról sátorra Megyénk és városunk vezetői vállalatok, intézmények sátrait keresték fel. . Első útjuk a város legnagyobb vállalata, a Lenin Kohászati Művek faházához vezetett, ahol dr. Havasi Béla, a megyei párt- bizottság titkára, Dudla József, a városi pártbizottság első titkára, Rózsa Kálmán tanácselnök és dr. Kundrák János, a KISZ Miskolc városi Bizottságának első titkára gratulált ahhoz az eredményhez, amelyet a rendkívül nehéz körülmények ellenére sikerült elérniük. Elismeréssel szóltak az új acélmű beindítása óta eltelt időszak kimagasló munkájáról, az ott dolgozók teljesítményéről. A következő állomás a Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat pavilonja volt. Jólestek a városi pártbizottság első titkárának dicsérő szavai: a remek időben a vártnál is többen látogattak ki a csanyiki majálisra, ám a kereskedelem nem jött zavarba. Az ellátás ételből, italból bőséges és választékos volt. A Volán 3. sz. Vállalat sátránál megyénk és városunk vezetői gratuláltak a kollektívának az elmúlt évi kitűnő eredményekhez. Az építőipari vállalatok sátrainál köszönetét mondtak mindazért a fáradozásért, amellyel igyekeznek szebbé, otthonosabbá tenni a megyeszékhelyet, s Borsodot. A Diósgyőri Gépgyár dolgozóinak is kijutott az elismerésből. Végül a vezetők a Nehézipari Műszaki Egyetem sátraihoz látogat-' tak el; elismeréssel szóltak az egyetemen folyó oktató-nevelő munkáról. A körút végép arra kértük Dudla Józsefet, összegezze az idei majálison szerzett tapasztalatait. — Az időjárás is a kedvünkben járt, így vidáman, jó hangulatban ünnepelhettük a munkásosztály e nagy ünnepét. A Csanyikban látottak, a jelenlévőkkel folytatott beszélgetések meggyőztek arról: akárcsak az egész magyar nép, a miskolciak is — gazdasági és egyéb nehézségeink tudatában is — optimisták. Ám érzik és értik: nehézségeinken csak úgy lehetünk úrrá, ha még többet, még jobban dolgozunk a jövőben. Elveszett... Fél tizenkettő. Egy rendőr őrmester kézen fogva hétéves forma kisgyere két vezet a rádió sálra felé. A meg szeppent gyerek szeme sarkában könny szárad, egyébként szokatlanul csendes. Figyelemre sem méltatja kortár. salt, akik labdáznak, hintáznak, vattacukrot esznek. — Elveszett — közli a rend őre. — Ö ma a második, aki a szüleit keresi ... Pár másodperc múlva a hangosan- beszélö szétkürtöli a völgyben: — Kovács Púterke keresi szüleit... Megtalálta. Régi — új májusok Hegyi Imre az idén lesz 65 éves. Nyugdíjban van, de nem nyugdíjas... Aki erre a tevékeny életre szerződött, az sohasem pihenhet meg. Most is dolgozik. Monográfiákat ir. A népfront történetét, s a szűkebb haza. Bogács históriáját. A számát ugyan nem tudja, hogy hány ünnepet ült a Csanyikban, de az bizonyos, hogy az 1948-as május 1-i miskolci plakát szövegét ő irta. Imre bácsi, május első napján, a , Csanyikban emlékeket, régi ismerősöket keresett. Ólomkatonák vonulnak r Ólomkatonák Alig hihető, de az ólomkatona újra divat, ba jött. Es még inkább meglepő, hogy az ólomkatona nem műanyagból készült, hanem ólomból... Gergely Anna makettkészítő mester zsűrizett portékái sok kíváncsiskodót vonzottak. Tenyérnyi lovak, gyuíásdobozban éllé. rő ágyúk, gyufaszálnyi lándzsák ... Az új magyar mesefilmhez egy hadsereget béréit ki a filmgyártó vállalat. A tartalék sereg elkelt Miskolcon. Az alkotó elmondotta, hogy mindegyik ólomkatona korhű jelmezt visel. És azt is megkockáztatta, hogy ezeknek a fémbábuknak a mozgatása sokkal több kreativitást igényel, mint egy csil- logó-villogó, agyonelektronizált játékautomata kezelése. zene A városlakókat reggel 6 órától térzene ébresztette. A vasutas-, a vasas- és a bányászzenekar köszöntötte elsőként a májusi ünnepet. A miskolci majálisozók 8 órától már a Csanytk felé vették útjukat. A buszok röpke szünetekkel szállították utasaikat a Majális-parkba. S.ÉSZ1TE/TTEK: Brankó István, Illésy Sándor Herényi László, Sólymos László, Tóth Zoiláa. + A színpadon mindig történt valami Rendhagyó kohásznap Kevesen voltak még fenn a Csanyikban, amikor reggel 9 órakor a Lenin Kohászati Művek faházában ünnepség kezdődött. — Most és ma, szakítottunk a hagyományokkal — mondotta a diósgyőri mammutcég szakszervezeti bizottságának titkára, Móri Lajos. — Pontosan május elsején, e jeles napon köszöntjük vállalatunk kiválóit — itt, a csanyiki parkban. Az ünnepségen jelen volt dr. Kovács László, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkára és Szűcs Ferenené, az SZMT titkára is. Igaz, a kohászat veszteséggel zárta az elmúlt esztendőt, ám nagyon sokan tettek azért, hogy a veszteség összege kevesebb legyen. A vállalat vezérigazgatója, Drótos László négy gyáregységnek — kovácsoló, öntödei, villamos és műszerautomatikai, Illetve csavar és húzottáru — nyújtotta át a kiváló címet. Ugyancsak négy főosztály lett kiváló. Tizenöten kapták meg az Ipari Minisztérium által adományozott Kiváló Munkáért elismerést. Kiváló Dolgozók tizenegyen lettek, míg egy-egy munkás részesült a 45, s a 40 éves szakmai múltra visszatekintő jubileumi emlékplakettben, s jutalomban. Japánból érkezett A felkelő nap országából érkezett — kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a repülőtérről egyenesen — a Csanyikba Drótos László, az LKM vezérigazgatója. Rövid beszámolóra kértük. — Kombinált acélművünk japán be. rendezéseket is használ. Utam, — amely majd’ két hétig tartott — célja elsősorban az volt, hogy e berendezések alkatrész-ütánpótlását biztosítsuk. Majd két hétig voltam odakint, nagyon sok tapasztalatra tettem szert. Vállalatoknál, üzemeknél fordultam meg, több városon utaztunk át, tizenkét megbeszélés van mögöttem. A japánok érdeklődnek munkánk iránt, tovább akarják fejleszteni kereskedel. műket velünk. Ez nemcsak nekik, de nekünk is jó. Albert és Béla A drótgyáriak fogadkoztak, hogy jövőre kőből, fix táborhelyet építenek maguknak a Csanyikban. Pedig a mostani építmény sem. áll rosszul... Múlt hét péntekjén ismét kiváló címet kapott a December 4. Drótművek. Az akkori ünnepség két résztvevőjével, Veres Albertiéi és Artim Bélával beszélgettünk. Az egyik volt brigádvezető (57 éves), a másik még (30 körül) lehet brigádvezetö. Az egyik Miskolcon lakik, a másik Felső- zsolcán. Az egyik már az unokákban reménykedhet, a másiknak még gyereke sincs. Mi hát az, ami összeköt? Mindketten az Auróra brigád tagjai. Pénteken kapták meg az Aranyko- szorút. Volt ennél már magasabb elismerés is ... És még valami, ami közös: mindketten büszke emberek. Büszkék a gyárra, a közös sikerekre. Nem féltékenyek egymásra. Erre koccintottak a majálison. Fociztak a lányok A Majális-park felső színpadán egymás* váltották a DVTK birkózói, az MVSC csel- gáncsosai, a Fáklya SE tornászai és a Borsodi Volán karatézói. Valamennyiüknek nagy sikere volt. A legnagyobb talán a ka. ratézőknek, akik e Távol-Keletről indult, egzotikus sportágból tartottak látványos bemutatót, amely nemcsak a sokak által ismert cseréptörésből állt, de sokkal több látványosságot kínált. Persze, kijutott az elismerésből az egyre szebb reményekre jogosító* női tornászoknak éppúgy, mint az országos bajnokságokon is eredményesen szereplő judósoknak és birkózóknak is. A színpad szomszédságában lévő salakos, s a felső bitumenes kézilabdapályán késő délutánig pattogott a labda. A város nagyüzemeinek csapatai vívtak izgalmas és érdekes női és férfi kispályás labdarúgó- és kézilabda-mérkőzéseket. S jóllehet ezúttal nem „vérre” ment a játék, a szurkolók éppúgy nagy ovációval és tapssal jutalmaztak egy-egy látványos gólt, akciót, mintha bajnoki mérkőzésen drukkoltak volna. Különösen a női focimeccsen volt nagy a biztatás, a jelenlévők hamar kiválasztották kedvenceiket, s szűnni nem akaró elismeréssel honorálták őket egy-egy csel, lövés, védés láttár Vittek-hoztak bennünket A Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozóit hiába kerestük fenn az ünneplők között. Ők nem vertek sátrát a fák között, nem főtt számukra gulyás a kondérokban. Az MKV_ sok tegnap keményen dolgoztak, s megfeszített munkájuknak köszönhető, hogy a miskolciak tízezrei eljutottak a Csanyikba. A városi tömegközlekedés nagy erőpróbája május elseje. Ilyenkor a- vállalat dolgozóinak legnagyobb része talpon, azaz járművön van. Tegnap 119 csuklós (124 van összesen) és 64 szóló autóbusz futott ki frissen takarítva a telephelyről, hogy minél több fordulót tegyen a város és a majális-parki végállomás között. Az autóbusz- és villamosvezetőkön kívül a karbantartók, szerelők és forgalomirányítók is teljes létszámmal segítettél: a munkát. Készenlétben állt három műhelykocsi es egy vontató, hogy a lerobbant jármüveket azonnal megjavíthassák. Amióta a vállalat UKH adóvevőket vásárolt, zökkenő- mentesebb a forgalom. Az MKV dolgozói tegnap ötvenezer irtást «zdíMuUdk, > Erős fáik a mnpttdo*
