Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)

1983-05-23 / 121. szám

> v.*«*XvXv»v«v«XvXvX,X,XvX*X,I*X*’*X*IvyV.%v.^v.v.v,v,X*XvI*X%**$ a miskolciaké a szó Javítják már az avasi felüljárót Rózsa György sorstársa vagyok én... Gyorsan telefonálnom kel­lett a Tiszai pályaudvarról. Az újjávarázsolt nagycsarnok oldalsó folyosóján pillantot­tam meg a telefonfülkét. Be­lépve, örömmel láttam, hogy nem tárcsás, hanem vado­natúj, gombnyomásra mű­ködő készülék. Felrémlett ugyan előttem Rózsa György elkeseredett arca a tévéből, amikor ezzel a modem ké­szülékkel kudarcot vall, ám elszántan mégis nekiláttam telefonálni. Bedobtam a pénzt, s azután nyomkodni kezdtem a gombokat. Először csak ötször, aztán megint öt­ször. aztán már ki tudja, há­nyadszor ... Mikor elfárad­tam, eszembe jutott, hátha nem jól csinálom, s ezért nem megy. Megnéztem a jeleket, s újrakezdtem, azaz megint nyomkodtam, újabb pénzér­mével, de hiába. Erre bemen­tem az információba, ahol is azt a választ kaptam: sajnos, ez a telefon legtöbbször rossz. S mi van, ha mégis telefonál­ni kell? — Menjen a postá­ra — hangzott a karszalagos hölgy válasza. Többször már nem nyom­kodtam a telefont. Beletörőd­tem, hogy Rózsa György sors­társa vagyok én ... T. Gy. Miskolc Rovatvezető: \yikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-325 Kertszövetkezet — víz nélkül A miskolci, vasgyári, diósgyőri, lyukói stb. kertszövetkeze­tek gyümölcsöseiből sok száz tonna gyümölcs, zöldség kerül a miskolci munkások asztalára, az áfészek felvásárlótelepeire, a piacra. Szorgalmas munkával valóságos paradicsomi állapo­tokat teremtettek ezrek és ezrek Erenyöben, Lyukóban, a Pingyomon. A lyukói Fazola Henrik kertszövetkezet mintegy háromszáz tagja éveken át örömét lelte telkében, nem sajnált semmiféle fáradságot, áldozatot, hogy minél szebb, minél többet termő legyen a kis parcella. Egy éve azonban csak keserű szájízzel, bosszankodva beszélnek „birodalmukról”. Az ok: nincs Víz. A vízhiány pedig ilyen szárazságban, mint a mostani is, ka­tasztrofális. Kiszárad a szamóca, a palánta, senyved a szőlő, a gyümölcsfa. Hacsak nem tud valaki autóval, hordóval vizet felvinni... öt-hat évvel ezelőtt vezetgették be a vizet a Fazola Henrik telkeire. Néhány éven át rendben is volt minden, mígnem ta­valy egyszerre csak megszűntek csöpögni a csapok. Sokáig úgy tudta mindenki, hogy a nagy szárazság miatt. Aztán ki­derült az igazság: a vízművek elzárta a vizet. Nem alap nél­kül — mint utóbb kiderült, sőt joggal. Néhány hanyag telektulajdonos ugyanis éveken át nem fi­zetett vízdíjat, sőt ma sem fizet. Márpedig a víz pénzbe kerül. E sorok írója éppen a napokban folytatott beszélgetést Frózsi Bélával, a városi vízművek párttitkárával arról, hogy, noha drága a víz, Miskolcon mégis nevetségesen olcsó. Ám, ha a vízművek ezt az olcsó — köbméterenként 60 fiiért fizetnek a háztulajdonosok a vízért — vízdíjat sem tudja behajtani, vesztességessé válik. A Lyukóban működő kertszövetkezet né­hány tagja azonban semmit sem törődik ezzel. Sőt azzal sem, bogy néhányuk miatt százak bűnhődnek. Odáig eljutottunk, hogy a vízművek jogosan zárta el a vi­zet. Kérdés azonban, hogy miért kell néhány ember miatt szá­zaknak szenvedni, bűnhődni? Miért nem törlik a szövetkezet tagjainak sorából a notórius nemfizetőket? Miért nem titlják le munkahelyükön a fizetésükből? Avagy, miért nem lehet minden egyes teleknél vízórát felszerelni, hogy aki nem fizet, el lehessen venni tőle a vizet? Ahogyan történik ez például az elektromos áram vagy a gáz esetében. Ny. I. , Nem múlhat a tégelyen... Miért keil a kár okozását elismerni? Ügy vélem, nem egyedül gondolom, hogy az e rovatban megjelenő észrevételek, javaslatok többségükben visszhangra találnak. Ez sok olvasót biztat arra, hogy tollat ragadjon. Nos, a napokban is olyan cikket közöltek, amire odafigyeltek az il­letékesek. Az avasi körülményeket ostorozó írás egyik része a feljáró rossz állapotával foglalkozott. A cikket intézkedés kö­vette: végre nekiláttak a lépcsősor megjavításának. A felújí­tási munkálatok egy részletét fotón is megörökítettem. M. I. Miskolc Nem zár a dugó Az elmúlt pénteken betértem a Győri ka­pui nagy ÁBC-be, az­az a Csemegébe 2 deci kisüsti körtepálinkáért, amivel ismerősöm ap­ró szívességét szeret­tem voln'a viszonozni. Alig távoztam a bolt­ból, már gyanús volt, hogy magam körül pá­linkaillatot érzek. Ha­mar kiderült: az üveg felborult a táskámban, a fémkupak pedig nem zárt. Leszedni is csak nagy nehézségek árán tudtuk (késsel), utána viszont már nem lehetett az üvegre visszacsavarni, mert a kupak belsejében nem volt dugó. Más isme­rőseim is jártak már így itallal, üdítővel is. Miért nem lehet ren­desen lezárni ezeket a ,.levegőre érzékeny” italokat? K. D. Miskolc Elsimulnak a ráncok — ol­vasom az Esti Hírlapban; a lap a Helia—D elnevezésű krém pályafutásával foglal­kozik. A krém kitűnő, az eredmény szemmel látható. A hír a továbbiakban arról szól, hogy eddig mintegy fél­millió tégely készült belőle, s idézem: „A többszörösét kérik. Ahogy csomagolóanyag érkezik, készül a Hélia”. Köztudott, hogy a gyógy­szertárak visszavásárolják a kiürült üvegeket, sőt az újabb intézkedés szerint a tablettás üvegecskéket is. Készült félmillió tégely Helia—D. Elfogyott. Vagyis: ugyanennyi üres tégelynek lennie kell valahol. Persze sokan bedobták a szemétbe, sokan gombostűt tartanak benne, másoknak a polcon maradt. — Ám. Ha a tégelyben elhelyez­nének egy pici cédulát, amely arról értesít, hogy visszaváltják, mindenki, de legalább sokan visszavinnék. Sőt, ha egy dobozt látnának a Helia—D vásárlói kis fel­irattal: „Kérjük az üres té­gelyt ide tenni!”, akkor is sok visszajutna ... Még így, ingyen is. Többletmunkát nemigen jelentene senkinek. Tovább megyek: mindezt ki lehetne terjeszteni minden más hasonló tégelyre is. Oly­kor nincs szíve kidobni az embernek egy-egy szép, for­matervezett tégelyt. Cserél­ni — az más. A fogyasztók másik észre­vétele: a tégelyen, illetve zárórészén az aranyfestékes felirat nem kopásálló. Mire félig kiürül a tartály, elko­pik az argnyfelirat. Nem is kopik, hanem inkább hám- lik. Mint egy filmet, íe le­het húzni róla. Csak ej kel­lene hagyni az aranyozást, maradna az ezüst alapszín, ami időtállóbb, s mégis szép. Így exportképes is lehetne. Ez utóbbihoz azonban a külső csomagolásán is vál­toztatni kellene. Vagy ha ez sem exportképes —, mert nem az —, akkor tegyék in­kább a készítményt, már­mint a tégelyt, selyem cso­magolópapírba. Gondolom, ha javaslatai­mat megszívlelik, nemcsak a használók, hanem a forgal­mazók ráncai is kisimúlnak majd. Kárt okozott nekem egy te­hergépjármű, de nem állt meg, hanem továbbhajtott. A Bizto­sítónál előbb azt mondták, meg kellett volna állítanom, vagy a rendszámát felírnom. Igaz, min­den rendeződött, mégis kíváncsi lennék, miért kell a károkozást elismerni, vagy elismertetni? — kérdezi egyik, a DIGÉP-ben dolgozó olvasónk. Kérdésére Szabó Istvántól az Állami Biz­tosító Borsod megyei Igazgató­sága főelőadójától kértünk vá­laszt. — Valóban gyakran elő­fordul, hogy a másnak kárt okozó autós, ahelyett, hogy hátrahagyná a tényállást rögzítő betétlapját, illetve elismerő nyilatkozatát, tá­vozik a helyszínről. Ez a magatartás nemcsak jogsza­bályba ütköző, hanem a ká­rosulttal szembeni, súlyosan elítélendő közömbösség. A károkozás elismerése ugyan­is semmiféle jogi, vagy anya­gi hátránnyal nem jár. Az ÁB csak olyan esetben kö­veteli vissza a károkozótól a károsultnak kifizetett kárté­rítést, ha például a károko­zó vezetői engedély nélkül közlekedett, ittas állapot­ban vezetett (vagy ilyen sze­mélynek engedi át a veze­tést), súlyosan elhanyagolt állapotban üzemelteti autó­ját, a segélynyújtást elmu­lasztotta, lopott gépkocsival okozott kárt. A helyes és becsületes eljárás tehát az, ha a helyszínen marad a károkozó, és a károsult ren­delkezésére álL A Szabó Lajos és a Tizes honvéd utca találkozása egyike városunk veszélyes pontjainak. Két kijelölt gya­logos-átkelőhely segíti a for­galom biztonságát, ám ezek tapasztalatom szerint, nem sokat érnek. Különösen az autósok figyelmét kerül el... A Tanácsház tér felől érkez­ve felgyorsítanak, s mire ide érnek — ők haladnak a vé­dett útvonalon — már leg­alább hatvanas sebességgel száguldanak, amit nem is igen csökkentének. Ráadásul az úttestben van egy be nem látható ív. A gyalogos elen­gedi a járműveket, lelép a zebrára — ám akkorra már ott is a másik autós! Veszélyes a másik oldal is: a Diósgyőr felől érkező vil­lamosról leszállók, vagy az Avas irányából érkező jár­művek csak nehezen tudnak „ ... a mályi-tavi autóbusz­járatok jelenlegi megállóhe­lyeit. illetve a végállomás el­helyezését jónak tartjuk. A végállomás megközelítése gondot nem okoz. A járat meghosszabbítása megköve­teli egy új autóbuszforduló megépítését, erre azonban 1983-ban nincs lehetőség pénzügyi fedezet hiánya miatt. A Mályi-tónál a sze­mét elszállítását a Nyéklád- háza nagyközségi Tanács V. B. Építőipari Költségveté­si Üzeme végzi. A hét szom­bati napján van járat. Saj­nos, a vikendháztulajdono- sok nem a kukát használják gyűjtőedényként, hanem a közterületet. A gyűjtőkocsi szinte üresen fejezi be jára­tát, mivel az utcákon nincs kitéve gyűjtőedény. A köz­területi konténereket a vi- kendháztulajdonosok nem átkelni a másik oldalra. Ha például a Tiszai felől érke­ző villamos beáll a megálló­ba, autóval szinte lehetetlen átkelni előtte derékszögben, s ugyanígy veszélynek van­nak kitéve a gyalogosok is. E két villamos-, illetve buszmegállót használják most már a Vologda város­rész lakói is. Csúcsidőben olyan forgalmat bonyolít 'e ez a csomópont, mint talán a Marx tér. Azt néhány éven belül átépítik. Nem lehetne itt is jelzőlámpákat elhelyez­ni? Tudom, sokba kerül, de talán mégis megéri... Vagy: amíg lámpa nem lesz itt, legalább csúcsidőben nem ár­tana a szokásosnál egy ki­csit erősebb hatósági ellen­őrzés. Szakái József Miskolc használhatják szemét elhe­lyezésére. Mégis tapasztal­juk, hogy zömében ők hord­ják bele a levágott füvet, gallyat, építési törmeléket Rontja a tó környékének lát­ványát az is, amikor a köz­terület kivágott fákkal, levá­gott gallyakkal van tele. A gallyak szállítását két hétig végezték, mégis került még a közterületre ilyen hulla­dék. Ellenőriztük a közterü­letek tisztaságát, s megálla­pítottuk, hogy szemétkupa­cok nincsenek. Közterületi nyilvános W. C. építésére 1983-ban ugyancsak nem gondolhatunk. Egy W. C. előírás szerinti megépítése mintegy 1 millió forintba kerül, s ez az összeg nem áll rendelkezésünkre. Megépíté­séről azonban nem mondunk le, keressük a lehetőséget a megoldásra. Néhány kérdés­ben (Vavrek Gyula panasza) a nyékládházi tanács az il­letékes. Felvetődött, hogy a tavi járatok más utcákba is térjenek be. Ez azonban nem látszik indokoltnak, nem is tervezzük. Ugyanakkor el­képzeléseinkben szerepel, hogy körjárat megvalósítá­sával bevonjuk a buszforga­lomba a Fő utcát, a Botond es a Rákóczi utcát. Összes­ségében megállapítható, hogy az észrevételek segíteni akarják az üdülőterület vé­delmét, támogatni a helyi tanács erőfeszítéseit, amit köszönünk. Fontos azonban, hogy a Mályi-tónál élő és pi­henő ember is védie, együtt mindenki, a tavat és környé­két. A közterületek is az üdülést és a pihenést szol­gálják. védjük azokat is. ne hordjuk rá a szemetet, galv- lyat, törmeléket. Azon le­szünk, hogy az idén is min­dent megtegyünk a Mályi- tónál pihenő, üdülő emberek érdekében.” (A választ a la­punkban megjelent cikkre Szepesi Sándortól. Mályi ta­nácselnökétől kaptuk.) S. S. Miskolc Elismerés a társadalmi munkáért ★ Domaháza és Kissikátor lakosai sokat tettek az elmúlt év­ben azért, hogy a két település társadalmi munkájuk által gyarapodjon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint. hogy a településfejlesztő társadalmi mumka megyei versenyében a 2. helyezést értek el. A megyei tanács megbízásából a községi közös tanács ünnepi ülésén Fehér Gyula megyei tanácstag adta át Németh József tanácselnöknek a társadal­mi munkát elismerő díszoklevelet. Veszélyben autósok, gyalogosok MÁJUS 24-TÖl egyes színes csempék engedményes áron kaphatók a miskolci, ózdi, sárospataki, mezőkövesdi Tüzép-telepeinken Régi ár Ft/100 db Új ár Ft/100 db 1. 0. 363,­484,­308,­II. o. 308,­411.— 264,­III. o. 253,­338,­220,­IV. o. 209,­220,­187,— Amig a készlet tart! • L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents