Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)

1983-05-23 / 121. szám

Voll egyszer egy hegy... Avas az Avas Bodzavirág kesernyés-szo­morú illata tölti be a hegyet. Illik is a képhez: aki gyalog vág neki az Avasnak, az a temetőn megy, át. Móricz Zsigmond is megjárta ezt az utat. A Nyugat 1930. augusz­tus 1-i számában így ír: „Az Avason tent a tetőn vannak a pincék, s a hegyoldalban a temető, amelyen át kell jön­nie annak, aki mámorosán hazaballag .. . Ezért lett Mis­kolcon mindenki filozófus.” + HA MÁSHOL LENNE ★ Pincesor ... Az Avason mintegy ötszáz „kötik”, azaz pince található. hangulatú es a varos szivé­be torkolló begyet minél szebbé, minél értékesebbé és a nyugodt szórakozást kereső polgárság számára veszedel­mek nélkül hozzáférhetővé tegyék. Ma az Avasról nem mondhatjuk el, hogy a köz- biztonság Mekkája . ..” ♦ ÁLDATLAN ÁLLAPOT Azóta sok víz lefolyt a Szinván. Negyvenötször hoz­tak és hullajtottak levelet a fák. Azóta sok minden meg­változott. A fából ácsolt ki­látó helyére büszke betontor­nyot emeltek. A Miskolc jel­képévé lett 72 méter magas televíziós torony egyaránt vonzza a bennszülötteket, és ' az idegeneket. Egy tavaly megjelent útikönyv így lel­kendezik : az eszpresszóból és a körkilátó erkélyről megka­pó panoráma tárul elénk. Nyugatra a háttérben a Bükk vonulatai, előtérben az LKM hűtőtornyai és füstölgő ké­ményei, északra tekintve, a távolban, a Gömöri hegyek és a Szentpéteri kapui lakó­negyedet vigyázó toronyház stb.... Csakhogy a kilátó zárva, a presszó feldúlva. Még el sem kezdődött, de biztos, hogy éveket vesz igénybe a to­ronyfelújítás. Addig az Avas kilátóhelye, a szó eredeti ér­telmében avas, azaz tilalmas. De nemcsak ezért kerülik a miskolciak a „kedves, vén, korhelytanyát”. Egy köszö­nettel vett közérdekű beje­lentésre 1983. április 8-án kelt levelében ezt írja vá­laszként az ÉMÁSZ: „A köz- világítás meghibásodásával kapcsolatban sajnálattal kö­zöljük, hogy a többszöri sö­tétséget szándékos rongálok okozzák az Avas egész terü­letén. Ez év februárjában a megrongált, szétvert fényfor­rásokat mintegy hetvenezer forintos költséggé! rendbe­szedtük, de ez csak napokig tartott, ugyanis ismét harc­térhez hasonló állapot talál­ható az Avason. A közbiz­tonság és a tettesek kézre- kerítése érdekében a városi rendőrkapitányság segítségét is kértük.” ♦ HÉTKÖZNAP! látnivalók *r Ülök a Panoráma söröző csendes, hűvös teraszán. Mé­la öregember bóklászik a kétszáz üres szék között. Karnyújtásnyira akác illato­zik. Tornadresszes lányok és fiúk igyekeznek a tetőn levő sportpálya felé, a kikötőnyi autóparkolóban egyetlen ár­va Trabant fő a napsütés­ben. A vendéglátóhely főnö­ke kifulladva, gyalog érke­zik. Pár perc híján tíz óra. Még egyetlen vendéget sem mulasztott el. A Miskolcra látogató turistabuszok ma­napság nemigen kaptatnak fel az Avasra. Jó ez a csend. Jó ez a nyugalom. Kellemes semmit­tevés elüldögélni itt. Aztán Horváth József üzletvezető kíséretében mégis felkereke­dek. Lehangoló, s ha úgy tetszik, törvényellenes kirán­dulás ez a szomszédos, haj­danvolt Fiedler-villába. Az ajtó felfeszítve, az ablakok beverve. Ami mozdítható volt, mindent elvittek. Aligha kétséges: csavargók tanyája lett az Avas legpompásabb épülete. Hogy ki a gazdája? A házat évekkel ezelőtt ki­sajátította a tanács. A sportpályáról kipirult arccal igyekeznek lefelé a diákok. A hegy tetején álló zászlórudak lobogó nélkül meredeznek az égre. Ma nincs ünnep. Ma hétköznap van. BRACKO ISTVÁN ♦ festő, ♦ kőműves, ♦ ács, ♦ villanyszerelő. ♦ vasszerkezeti lakatos, ♦ tetőfedő-bádogos, ♦ asztalos, ♦ burkoló szakmunkásokat, valamint ♦ éjjeliőrt és ♦ segédmunkásokat Jelentkezés: munkaügyi osztály, Miskolc, József Attila u, 40. Múlt és jelen. I. A múzeum, a templom és a kilátó. Vették a kalapjukat.,. Házmesterek és paragrafusok Sokan és sokat varnak at­tól az új jogszabálytól, amely az idén, március 16-án jelent meg, s a házfelügyelők mun­kaviszonyával, munkájává! kapcsolatos kérdéseket ren­dezte. A lakók természetesen nagyobb rendet, tisztaságot, lelkiismeretesebb házkezelést szeretnének, A jogszabály szerint a vál­lalat december 31-ig módo­síthatja a munkaszerződése­ket; ehhez június 30-ig fel­mérik, s pontosan meghatá­rozzák. hogy egy-egy ház­felügyelőhöz mekkora terület tartozik, hány lépcsőházat, udvart, hány négyzetméter járdát köteles gondozni, tisz­tán tartani. Pontosan rögzí­tik a feladatokat: tevékeny­ségi jegyzéket állítanak ösz- sze, amelyben tételesen le­írják. mit kell elvégezni. Ez megkönnyíti az ellenőrzést, s a házfelügyelő is pontosan tudhatja végre, mi a köte­lessége, s mi nem. A jegy­zékeket a lakóbizotíságok is megkapják! A munkaszerző­désekben egyben kategóriá­kat is megállapítanak, s e- szerint kapják maid a fize­tést a házmesterek. A legnagyobb gondot ed­dig az jelentette, hogy az ál­lásukat felmondó házfelü­gyelők bennmaradtak a szol­gálati lakásban. Hiába lett volna esetleg új jelentkező a posztra, amíg meg nem ürült a lakás, addig házfel­ügyelő nélkül volt a ház. — Jelenleg több mint 130 szolgálati lakásban van Mis­kolcon munkaviszonyát fel­mondó, volt házfelügyelő — mondta dr. Kiss Lajosné, a MIK kezelési igazgatóhelyet­tese. — Az új jogszabály sze­rint ki kell költöznie a lakás­ból a volt munkavállalónak, ha nem tud mindenben meg­felelő, a teendőket ellátó he­lyettesről gondoskodni. Kulcscsomót találtak Kulcscsomót találtak a múlt héten szerdán az Au­gusztus 20. strandfürdő előt­ti villamosmegállónál. A kulcscsomó átvehető az ÉÁÉV Zsigmondy u. 2. sz. alatti irodaházának 410. sz. szobájában. A kezelési igazgatóhelyet­testől azt is megtudtuk, hogy azonnali, jelentős változást nem várhatunk a jogszabá­lyoktól, hiszen a végrehajtás útja nem egyszerű, különö­sen a régóta húzódó ügyek esetében. Kétségtelen azon­ban, hogy eddig jó néhá- nyan könnyű, kötetlen mun­kakörnek, lakásszerzési lehe­tőségnek tekintették a ház­felügyelőséget, s mikor köte­lezték őket a feladatok el­végzésére, inkább vették a kalapjukat, s felmondtak. A jövőben a munkaszerződé­sek megkötésekor egyértel­műbb lesz, hogy mit kell vállalniuk a jelentkezőknek, s ennek megfelelően köve­telni is szigorúbban lehet (k—ó) Pályázat külföldi ösztöndíjakra A Tudományos Minősítő Bizottság kiadta pályázati felhívását az 1984. évi kül­földi tudományos továbbkép­zési ösztöndíjakra. A to­vábbképzés ösztöndíjas, vagy levelező formában történik a következő országokban; Bol­gár Népköztársaság, Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság, Kubai Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Né­met Demokratikus Köztár­saság, Román Szocialista Köztársaság, Szovjetunió. A jelentkezési lapok a mi­nisztériumokban (országos hatáskörű szerveknél), vala­mint a Tudományos Minősí­tő Bizottság titkárságán kaphatók. A pályázatokat 1983. június 30-ig lehet be­nyújtani a munkáltatókhoz. A jelentkezők 1983 októbe­rében felvételi vizsgát tesz­nek egy szakmai tárgyból és — szükség esetén — idegen nyelvből. Filozofálásra csábit a hely. Merengve baktatok fölfelé a foghíjas lépcsőkön, burát és körtét vesztett lámpaoszlopok között. Rozsdás pinceajtók mögött bort érlel a hegy öle, a fecskefészek-borházak ap­ró ablakaiban virág pompá­zik. Ahogy emelkedem, úgy távolodik a város, az utca­zaj diszkrét nesszé szelídül, túlharsogja a madárfütty. A templom mellett nyug­szik az a Marjalak! Kiss La­jos, aki himnikusan szép so­rokban méltatta Miskolc he­gyét. „Bízvást elmondhatjuk, hogy az Avas joggal híres­sége Miskolcnák. mely épp oly büszkén emelkedik ki a város képéből, mint az em­beri ábrázatból a magas hom­lok.” A város polihisztora a harmincas évek derekán ve­tette papírra e gyakran idé­zett sorokat. Ebből az időből származik (1938. május 31.) az egyik miskolci újság olva­sói levele is. „. - .sajnálato­san tapasztaljuk, hogy Mis­kolc kincsének, az Avasnak egyes utain. különösen pedig a Fetőfi-soron és a Latabár- soron, ahol a legszebb mu­latóhelyek vannak, nincse­nek villanylámpák, s csak rettegve és megfelelő véde­kező szerszámokkal felszerel­ve merünk keresztülmenni este.” Az akkori viszonyokat nyíl­ván jól ismerő szerkesztő az alábbi megjegyzést fűzi a nyílt levélhez: „Ha Debre­cen vagy Szeged megvehet­ne az Avast, bizonyára dé­delgetett kedvence lenne... mindenképpen gondoskodná­nak arról, hogy ezt a törté­nelmi múltú, romantikus Színe és Fejcsere, vagy helycsere Évtizedek óta nem láttam és már-már elfelejtettem gyerekkorom egyszerűségé­ben is kedves játékszerét, amit nagy hirtelenjében nem is tudok hogy nevezni. In­kább körülírom: egy hosszú­kás kartonlapon különböző figurák sorakoznak egymás mellett, s a lap ügy van ki­képezve, hogy az emberkék fejét el lehet csúsztatni jobb­ra vagy balra. így aztán a purge bajszú, cilinderes úr feje kerülhet mondjuk a pó- lyásbaba testére, a copfos kis­lány rózsás arcocskája pedig a rút boszorkány ráncos nya­kára. A variációk száma meglehetősen nagy volt és jót kacagtunk, ha valakinek ^si­kerüli a legképtelenebb pá­rosítást összehozni. Ilyen játékot már régen nem gyártanaik, valószínűleg családi műhelyből került ki . az is. amelyiket egy kis lur­kó kezében láttam a víliamo- | son a minap. Vagy két meg- j állónyit álltam fölötte és anélkül, hogy szóltunk volna egymáshoz egy szót is, ját­szótársak lettünk. Minden új variációnál cinkosan rámsan- dított, ha tetszett, bólintot­tam, és ha egyetértettünk, visszamosolygott. Legnagyobb sajnálatomra rövidesen leszállt. Az én kép­zeletemben azonban tovább csúszkáltak a fejek, s már nem is papírra lestett, hanem valóságos figurákkal játsza­doztam. Először csak azokkal, akik velem utaztak, később ismerőseim, barátaim köré­ből, válogattam — elismerem: nem volt szép dolog — és cse­rélgettem a fejeket teljesen szabadon. Egyszer-egyszer oly’ jól si­került a „csúsztatás”, hogy alig tudtam megállni hangos röhögés nélkül. Ajánlom, próbálják ki ezt a szellemi játékot önök is! Ha netán van egy mérsékelten imádott és küllemére hiú főnökük, akkor hipp-hopp, képzeljék a nyakára a sarki hentes ke- febajszú, vöröslő, nagy kopo­nyáját. Bizony, nem is lenne bo­londság ilyen varázserővel rendelkezni. Különösen ak- f kor nem, ha a fejcserét a va­lóságban is végrehajtani ké­pes mágus a köz javára tevé­kenykedne. Mert az bizony — sajna — nem igaz, hogy aki­nek hivatalt adott a jóisten, annak észt is adott hozzá. Bi­zony. elkelne néhány termé­keny koponya egyik-másik vállalatnál, közhivatalban és másutt. De ne éljük azért bele ma­gunkat túlzottan e gondolat­ba, mert annál keservesebb lesz az ébredés. A tudomány mai állása szerint fejeket nem cserélhetünk. Legfel­jebb ... Óriási! Hogy ez ed­dig senkinek nem jutott eszé­be; ha fejet nem is, helyet lehet cserélni. Az eljárás lé­nyege a következő: alkotó gondolatokban gazdag kopo­nyákat a hozzájuk tartozó törzzsel együtt, oda kell „csúsztatni”, ahová valók, az­az vezető pozíciókba. Azoknak a helyére, akik régen rászol­gáltak, hogy tovább csusz- Síanjanak. De nem fölfelé ám! Lám, mi mindenre megta­nítja az embert egy egyszerű kis gyermekjáték. Jó lenne ismét sorozatban gyártani és munkaeszközként kiutalni mindazoknak, akik hivatalból foglalkoznak — csak nem mindig jól — a csereberével. Természetesen kissé eltér­ne ez a játékszer a régi­től. Az egymás fölött, illet­ve alatt csúsztatható két kar­tonlap egyikén fel lennének sorolva az adott vállalat vagy intézmény vezető beosztásai, a másikon pedig a rendelke­zésre álló emberkék, akiket manapság divatos szóval ká­dereknek szoktunk nevezni. A feladat az lenne, hogy min­den figura a megfelelő helyre kerüljön. Nem azért mondom, mert az én agyamból pattant ki, de ez a játék felér a Rubik-koc- kával. Erről jut eszembe: elég jó helyen vagyok én itt? Erről jut ’ eszükbe (valakik­nek) : nem túl jó helyen va­gyok én itt? (békés)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents