Déli Hírlap, 1983. április (15. évfolyam, 78-102. szám)

1983-04-11 / 85. szám

A Torok utcaiak ügye + ROHADÓ PADIÓ, MÁLLÓ VAKOLAT így élünk ml.;: — muta­tott körbe könnyes szemmel Paulon Jánosné. Vizes fa­lak, rothadó padló, hulló, penészes vakolat, a levegő­ben szállongó, köhögtető por. így élnek a Török ut­cában, a 8—10—12. sz. há­zak lakói, a városi fűtőmű óriás kéményének tövében, az LKM meddőhányójának aljában, sokan közülük több évtizede már. Vajon meddig még? — kérdezik. hasonlóan rossz, szanálásra váró lakás, ház a városban, s nagyon nehéz igazságos sorrendet felállítani. Nincs annyi pénze a városnak, hogy egy csapásra megold­juk ezt a problémát Vajon miben reményked­hetnek a Török utcaiak? Paulonéknál — négyen lak­nak együtt: a szülők s az ifjú házaspár — hamarosan itt az unoka. A lakók saját erejükből nem tudnak vál­toztatni a helyzetükön: sok­ba kerül a nedves lakások­ban a fűtés, a nyugdíjakból, kis keresetekből pedig ne­héz félretenni. + KERÍTÉS ÉS PARAGRAFUS — A lebontás dátumát sajnos nem tudjuk ponto­san megmondani — magya­rázta Pável János, s hozzá­tette: nem kedvez az ügy­nek, hogy kevesebb állami lakás épülhet ez elkövetke­ző időszakban. Nehéz vitatkozni az el­hangzottakkal, hisz minden­ki tudja: városunk anyagi erejét messze meghaladó fel­adat most minden egészség­telen, rozzant lakás, ház el­tüntetése. Ennek ellenere a Török utcai házak esetében van valami különösen irri­táló. Minden létező szabály- lyal ellentétes, hogy a há­zaktól néhány méterre te­lepítették a hőerőmű fűtő­anyagtartályait, s néhány centire a betonkerítést. Nem Korszerű gépek garantálják a jó minőséget (Kerényi felv.) Miskolc peremterületeio A Miskolci Patyolat Vál­lalat dolgozói már megszok­ták új munkahelyüket, a közelmúltban átadott Sajó- parti telephelyet. A korsze­rű gépeken naponta három tonnányi ruhaneműt tudnak tisztítani. A gépekből a mo­sott ruha konténerbe kerül, s azt csak át kell tolni a közelben levő SZÁMUM szá­rítógépekhez. A régi íelep- helyen még három hétig tar­tott a bőrruházati cikkek tisztítása, az új telephelyen — a barna és fekete bőrru­házati cikkek esetében — mindössze három napot vesz igénybe. Az idén több új felvevő­helyet nyitnak Miskolc pe­remterületein. így például 30 négyzetméter alapterüle­tűt Görömbölyön, 68 négy­zetméter alapterületűt az Avas III. ütem lakóinak el­látásra. Űj bo'tot adnak át a patyolatosok a Nagyváthy és a Kommün utca keresz­teződésében is. Hamarosan a miskolciak rendelkezésé­re áll a Széchenyi út 3—9. sz. alatti intézményközpont­ban a Patyolat 108 négyzet- méter alapterületű fióküz­lete. Remélhetőleg az új fel­vevőhelyek átadását az idén már nem akadályozza a ki­vitelezők késlekedése. i vegvisszaváltás, súlycsökkentés Furfangos panaszos (Folytatás az 1. oldalról) A Vásárlók könyve mel­lett valamennyi fővárosi és vidéki Centrum Áruházban rendszeresen vezetik az úgy­nevezett hiánykönyvet is azokról a cikkekről, ame­lyeket a vásárlók gyakran keresnek hiába a polcokon. A hiánykönyv jelentős mér­tékben segíti a beszerzési munka előkészítését. A „vásárlók könyvébe” be­írt észrevételek, panaszok alapján az Óra- és Ékszerke­reskedelmi Vállalat átszer­vezte órajavító szolgáltatását, és megkezdte a kvarcóra-ja­vító szakemberek képzését. A Vas megyei Iparcikk Keres­kedelmi Vállaat két boltjá­nak nyitvatartását ugyan­csak a vevők bejegyzéseinek figyelembevételével módosí. tóttá az év elején. A keres­kedelmi felügyelőségek ellen­őrzéseik során azonban igen ritkán találkoznak hasonló bejegyzésekkel: a vevők ja­vaslataival a kínálatra, az áru összetételére, vagy a kereslte, del mi munkára vonatkozóan, pedig a vásárlók könyvének az is célja, hogy helyet adjon ezeknek. A vevők vélemé­nyüknek ezen a fórumon még nemigen adnak hangot. A Csemege Élelmiszerke­reskedelmi Vállalat ISO fővá­rosi és vidéki üzletében az utóbbi időben nem sokat vál. tozott a heieavzések tartalma. Akárcsak más élelmiszer-ke- resked-lmi vállalatok üzletei­ben. a le°'t;ibben itt is az iiv->zv!váltásra. a pontat­lan árt-m-ésra panaszkodnak, s n'-m változott a súlycsök­kentéssel. helvtelen számlá­zással kaocsolatos kifogások száma =em. Ám sok a vásárlói visszaélés is. amit a kereske­delmi jelentések igencsak ta­pintatosan jogtalan panasz­nak neveznek: az üzletveze­tők például gyakran tapasz­talják, hogy a „panaszos” az új árcédulát leszedi az áru­ról, s a pénztárnál azután ké­rj a panaszkönyvet, mert vé­gül is nem sikerült a régi áron hozzájutni a termékhez. Mindenesetre azt a tényt, hogy a jogos panaszok száma nem növekedett, a vállalat eredményként nem könyveli el. Az idén a vállalati veze­tők, a szocialista brigádveze­tőkkel karöltve igyekeznek elősegíteni azt, hogy a vásár­lók könyvében több legyen a dicséret és kevesebb a pa­nasz. Általános tapasztalat, hogy a boltvezetők, vállalati köz­pontok munkatársai a dicsé­rő bejegyzésekre nem reagál­nak, holott a kereskedői ud­variasság ezt megkövetelné. A panaszokat viszont érdem­ben orvosolják, de nem elég következetesen vonják fele­lősségre a hibák elkövetőit. Ugyancsak elmarad a legtöbb vállalatnál a vásárlók köny­vébe beírt bejegyzések két­évenkénti, előírt értékelése, pedig ennek is a megelőző in­tézkedések segítése lenne a célja. A Török utcaiak levélben fordultak az illetékesekhez, s volt miről írniuk bőven ... Suba Adolfné a 20. sz. pos­ta nyugdíjasa, férje a Mis­kolci Üveggyárban volt sok évtizeden át öntész. Fél év­százada élnek a Török ut­cában ... — A házak egy feltöltött tóra épültek — mondja Su­ba Adolfné —, s a talajvíz azóta is rombolja, mállaszt- ja a falakat. A szekrényso­rok lába alatt beszakad a rohadó deszkapadló, a fala­kon kiüt a penész. Itt van rögtön szemközt a salakhá­nyó, s amikor öntik az izzó anyagot, vékony, fehér üveg­szálak szállnak a levegő­ben: ezt lélegezzük be. A lakásunk állapota egyre romlik... — Irtunk sokfelé — veszi át a szót Paulon Jánosné, aki több, mint két évtizede Török utcai lakó —, s az il­letékesektől kapott válasz­ban az állt, hogy a Béke­szállóval együtt bontják majd a mi épületünket is. Nagyon sokáig hittünk ben­ne, hogy valóban elbonta­nak minket, így lakásigény­lést is csak néhány éve ad­tunk be. Cserélni nem tu­dunk, hisz ki hajlandó ide jönni... + BONTJÁK, DE MIKOR? A Török utcai három há­zat a Miskolci Ingatlanke­zelő vállalat az üveggyár­afc Íme, a Török utca.,'. tói vette át jó néhány éve. Nyíri István, a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat igaz­gatója: — Jártam kinn a helyszí­nen, s meggyőződtem róla, hagy valóban jogosak a pa­naszok. Sajnos azonban minket rendelet kötelez ar­ra, hogy a lebontásra ítélt, a szociális követelmények­nek meg nem felelő ottho­nokon értéknövelő munká­kat nem végezhetünk. Kö­telezettségünk a lakhatóság biztosítására, az állagrom­lás megakadályozására ter­jed ki. Hogy mikor bontják ezeket a házakat? Nem tő­lünk függ. Pável János, a városi ta­nács építési osztályának ve­zetője: — Az általános rendezési tervben a Török utca ipar- területnek van kijelölve, te­hát valóban le kell bontani a házakat. De rengeteg, a fond Színe és Ki a virágot szereti, rossz ember is lehet Az óriás kémény tövében Megújul a Búza téren a pecsenyesütök bódésora. Né­hány hónappal ezelőtt elköltöztették a bódékat, hogy he­lyükön a KÖJÁL előírásainak is megfelelő^pavilonokat épít­senek. Ezek alapozása s a közművek elhelyezése megkez­dődött. A közeljövőben jelépülnek a szemnek is tetszetős házacskák, s így a piac külleme is szépül. (Sólymos jelvj Ugye ismerik a klasszikus tavaszi históriát: egy bájos ifjú pár elment az erdőbe ibolyát szedni, de már olyan sokan voltak az erdőben ibo­lyát szedni, hogy ők is kény­telenek voltak tényleg ibo­lyát szedni. Az ibolyaszedés — mint ürügy is — bocsánatos bűn­nek számít, de sajnos nem minden virágszedő oly sze­rény, mint az ibolya. Sokan annyi virágzó ággal és nö­vényi ritkasággal megrakod­va térnek haza a bükki ki­rándulásról, hogy akár stan­dot nyithatnának a Búza té­ri piacon. Nyithatnának? De­hogy nyithatnának! E virá­gok nagyobbik hányada ugyanis már a buszon kóka- dozni kezd, és hiába minden mesterkedés (só vagy más vegyszer), a vázában sem éled fel. Arról nem'is beszél­ve, hogy a túlbuzgó gyűjtők áthágják a természetvédelem törvényeit, és szabálysértést követnek el. Súlyosabban esik latba, ha olyanok rom­bolják természetes környe­zetünket, akik a védelmére szerződtek. A Borsod megyei Termé­szetbarát Egyesület titkára mondta el a következő le­hangoló történetet. Az egye­sület lelkes, fiatal tagjai rendszeresen őrjáratoznak a Bükkben. Ha lehet, szép szó­val, ha kell, szigorúan figyel­meztetik mindazokat, akik szemetelnek, szennyezik az erdőt és sebet ejtenek a táj arcán. Nos. a minap három egyetemista — szenvedélyük a madarászat, és az élővilág­szakosztály tagjai — figyelt fel egy idősebb házaspárra. (Bizony, bizony, nem mindig a fiatalok, kedves olvasó!) Nylonzacskójuk már jól meg volt rakva virággal. És mi­lyen virággal? Biztos érzék­kel válogatták ki a szigorú­an védett ritkaságokat, így például téptek bőven pirosló hunyort, héricset és szellőró-, zsát. A hunyor- névleges ér­téke a természetvédelmi sza­bályok szerint 1000 forint szálanként, a másik kettőé három-, illetve ötszáz forint. Természetesen forinttal nem lehet megváltani azt, ami pótolhatatlan kincse erdőnek, mezőnek. De hogy derült ki az, hogy a szóban forgó idős házas­pár az értők közé tartozik? Ügy, hogy amikor az ürjára­lozó fiatalok figyelmeztették őket vétségükre, a férfi fel­háborodottan kérte ki magá­nak az „inzultust”, ingerült hangon bizonygatva: ő többet tett, illetve tesz a Bükkért, mint némely „kölykök”. S hogy kétséget se hagyjon bennük, „igazának” igazolá­sára előkapott egy igazol­ványt. És most tessék meg­kapaszkodni! A Borsod me­gyei Természetbarát Egye­sület igazolványát. Arra azért volt gondja, hogy az őrjárat tagjai ne tudják leolvasni a nevet a dokumentról. így csak azt tudjuk, hogy a természetvé­dő köntösében tetszeleg va­laki, aki egészen más termé­szetű igazolást állított ki — önmagáról. Remélhetem-e — tagtársai nevében is —, hogy a cikk alapján magára ismer, és le­vonja a konzekvenciát? Nem, nem kívánom tőle, hogy ki­golyózza önmagát az egyesü­letből, de azt igen, hogy ar­cának színe hasonlatos le­gyen' a zsákjába gyűjtött hunyoréhoz. A pirosló hu­nyoréhoz. (békés) kell szakértőnek lenni hoz­zá, hogy megítéljük: az épü­lő fűtőmű beruházásával együtt lehetett volna a Tö­rök utcaiak ügyét megolda­ni, nem pedig kicentizni a kerítést, s tovább nehezíteni sorsukat. Most már valóban nagyon nehéz lépni, hiszen a 14 lakásból hiába költöztek el jó néhányan, a távozók helyére újabb honfoglalók érkeztek rendre: a régi la­kók életét ez sem könnyíti meg. Az ügy nem zárult le, az illetékesek vizsgálják, mi­ként javíthatnának gyorsan a Török utcaiak életkörül­ményein. Tény, hogy elő­írás: a lebontásra ítélt épü­letet nem lehet újjáépíteni. De ha a környezetvédelmi, építésügyi szabályokat ilyen könnyedén kezeltük eddig, akkor a jelentősebb javítást tiltó paragrafus esetében kicsit furcsa a szigorúság... KISS LÁSZLÓ t

Next

/
Thumbnails
Contents