Déli Hírlap, 1983. április (15. évfolyam, 78-102. szám)

1983-04-01 / 78. szám

\ V STOP! KÖZLEKEDÜNK! Acetilén hajtja az autóját ♦ Jóval olcsóbb, mint a benzin ♦ jNem termel mérgező kipulogógázt Itzehoeban és a környékén már régóta tudják a benzinkút- kezelök. ha Wolfgang Priesc- muth kanyarodik az Audi 100- asával a töltőoszlophoz, hogy nem csinálnak nagy üzletet. Priesemuthnak ugyanis nem kell benzin, csak vezetéki víz. Ezt betölti egy kukta formá­jú edénybe a csomagtérben, beledob néhány maréknyi szür­ke kavicsot és már indul to­vább. Az 56 éves férfi ugyanis — Egyébként több mint 300 vi­lágszabadalom tulajdonosa — karbidautóval közlekedik. Audijának 5 hengerét aeetilén- gázzal táplálja, amit maga állít elő a csomagtartóban — írja a Quick című lap. Az energiaválság arra késztette ezt az elektronikai mérnököt és szenvedélyes fel­találót, hogy alternatív üzem. anyagon törje a fejét. Elju­tott a kalciumkarbidhoz és az acetiléngázhoz, minthogy a karbid előállításának alap­anyagai, a mész és a szén, nagy mennyiségben fordul­nak elő az NSZK-ban. rül. Ugyanekkora útra, ugyan­ezzel a kocsival a benzin mintegy 20 DM-be kerülne. A gázautónak van még egy előnye: nem termel mérgező kipufogógázt. A kipufogódob­ból csak szén-dioxid és vízgőz jön ki, a karbiddarabkákból pedig csak oltott mész ma­rad. Attól sem kel] félni, hogy baleset alkalmával gázrob­banás következik be: a kis üzemi nyomás biztonságossá teszi a berendezést. Wolfgang Priesemuth neves szakértőknek is bemutatta már rendszerét. Meglepettnek és elragadtatottnak mutatko- tak. Szeretné a gázberende­zését egy holland céggel együttműködve a lehető leg­rövidebb idő alatt szériagyár­tásra alkalmassá tenni. Ügy tervezi, hogy a berendezése jövőre piacra kerüL A „templom egere” — Szegény vagyok, ipint a templom egere, a sze­gények legszegényebbike. Ezt nyilatkozta legutóbb elkeseredve a nyugatné­met Stern-Magazin mun­katársának Margaret Tru­deau, az egykori hippi, vásott gyermek, majd miniszterelnökné, elérkez­vén harmincnegyedik évé­hez és ki cseppenvén a kanadai „kegyelmes asz- szonyi” szerepből. — Mar­garet azonban nem hagy­ja magát, öntudatos dac- eal tette hozzá panasz­kodásához: ..nem enge­dem magamat víz alá nyomni, a szegénység egyszerűen elviselhetetlen számomra, éppen úgy, mint a szociális segély vagy a munkanélküliség”. Margaret asszonyt nem kell félteni. Válópere után „Köpök a józan észre” című memoárjával tornázta bele magát a köztudatba és keresett vele sok pénzt. Most kop- roducere az ottawai tv egyik műsorának. — Biz­tos, hogy még hallani fogunk róla. Elvégre van mit mesélnie magáról és volt férjéről. (máté) i i i i I i i i I i i i i I i i i i i i i i i i i l i i i i i I ; I » I I I I 1 I I A szerkesztőség munkatár­sai felkeresték Wolfgang Priesemuthot és utaztak mind a négy kísérleti kocsijával. Autói külsőre Semmiben sem különböznek szériabeli társa­iktól. A motorháztető alatt pedig csak a szakemberek veszik észre, hogy gázüzem­re vannak átalakítva. Az it- zehohei férfi találmányának lényege a csomagtartóban rejlik. A „kukta” egy gázre­aktor. Karbidot dobunk bele, vizet öntünk hozzá, és már­is forr és pezseg. A kellemet­len szag elárulja, hogy aceti­lén keletkezik. Ha a reaktor fedelét lezárjuk, rögtön meg­szűnik a szag. A műszerfalon egy műszer mutatja, hogy nő a gáznyomás. Húsz másod­perc múlva a mutató 0,5 bárt mutat: a kocsi menetkész. Most már semmi sem külön­bözteti meg az olyan autótól, amely közönséges üzemanyag­gal működik. Csak a motor teljesítménye nem egészen BÉLYEGGYŰJTÉS A negyedik évtized munkáját kezdte meg 1983-ban a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövet­sége. Az év első három hónapjá­ban a zárszámadó taggyűléseken a szövetség 2200 felnőtt bélyeggyűj­tő köréinek zömében értékelték az elmúlt évi munkát, és meg­határozták az 1983. évi feladato­kat. A 125 000 felnőtt szervezett bélyeggyűjtő ügyeit, filatelista nevelését 12 000 odaadó, lelkes ak­tíva irányítja. Áldozatos munká­juk révén erősödik, stabilizálódik a filatelista mozgalom. A szövetség 1981-ben tartott ktil- döttközgyűlési határozatának megfelelően az 1983-as év a Bu­dapest ’85. bélyeg-világkiállításra való erőpróba, az witenzív felké­szülés éve. Ezt a célt szolgálja a hazai kiállítások sora és a külföld­re kerülő magyar gyűjtemények bemutatása. A hazai és külföl­di kiállítások differenciált temati­kája lehetőséget ad a gyűjtőknek a kiállítási anyagok építésére, to­vábbfejlesztésére. A hazai kiállí­tásokra meghívott külföldi gyűj­temények a még jobb kiállítási anyagok összeállítását serkentik a hazai gyűjtők körében. A szövet­ség vezető testületéi, vezetői ezért szorgalmazzák, erősítik nemzet­közi kapcsolatainkat. Februárban a Lengyel Bélyeggyűjtők Szövet­ségével kétéves együttműködési és múlt évi előzetes tárgyalások eredményeként első alkalommal írják alá a két szövetség közötti együttműködési megállapodást. A csehszlovák szövetséggel későbbi időpontban írják alá az 1983—84. évi munkatervet, melyben bizo­nyára szerepet kapnak az észak­magyarországi filatelisiák is. yk Baján, április 9-ig tekinthető meg a 21. országos ifjúsági bé- Iyegkiállítás, melynek helyszínén (Türr István Sportcsarnok) alkal­mi postahivatal is működik. A kiállítás kapcsán Kecskemétről Bajára sárkányrepülővel is továb­bítanak majd postát (az időjárás­tól függően), a küldeményeket fedélzeti bélyegzővel látják el. Április 5-én levelezőlapot hoz forgalomba a posta a “06 éves Putnok emlékére, s az ott fel­adott küldeményeket díszes al­kalmi bélyegzővel is el fogják látni. Kár, hogy ezt az eseményt a putnoki filatelisták kiállítás rendezésével nem teszik emléke­zetesebbé, pedig több helyről is felajánlottak segítséget. R. L. Családi körben Rókafarmi boldogság Két alföldi ember megis­merkedett, összeházasodtak, s a Bükk ölébe, egy erdészház­ba költöztek. A történet vala­hol itt kezdődik ... Rókafapm és környezete festő ecsetjére kívánkozik. Levelet hullajtottá fák, rü­gyező , ágak, s akad olyan fa is, amelyen már piciny zöld levelek köszöntik a tavaszt. A napsugár — ha felhő nem áll útjában — pásztázza az erdőt. Itt él Szabó Imre, a ré­páshutai erdészet kerületve­zető erdésze és családja. Nem messze Bükkszentkereszttől, közel Hollóstetőhöz. • NINCS SZEBB ENNÉL " Tizenkét év az erdőben, tizenkét év a házasságban. — Én azért már régebben járom a vadont — mondja a férj. — De igazi' ottho­nom az erdőben csak most van. Az emlékezetében kutat: — Vézna gyerek voltam, műszerésznek készültem. Odahaza, Mezőnagymihály környékén nincs is erdő. Édesapám barátja ajánlotta az erdészetet: egészséges, csendes, az ember állandóan szabadban van ... Jártam Pesten, utaztam az úttörő­vasú ton; az az erdőben ka­nyarog. Ott és akkor láttam először igazi nagy erdőt. Megtetszett, megragadott, így kötöttem életre szóló ba­rátságot a fákkal, a termé­szettel. Nincs is ennél szebb .. i Most hatszáz hektárnyi te­rület az övé, ezért felel. Fa­ültetés, csemetenevelés, vé­delem, kitermelés. Munkája dolgozott — 10—15 kilomé­tert is gyalogolt naponta. Ma a. penzum az ötödére csök­kent. © HIÁNYOZNAK A SZOMSZÉDOK A feleség, Marika eddig hallgatott, de most ő veszi át a szót: i — Eleinte ódzkodtam, 'mi­lyen is lesz idekint. Geieji vagyok, s úgy voltam én is, mint annak idején a tériem: az erdőt csak messziről is­mertem. Most már nem men­nék el. A fák, a virágok, a gombák, az erdei málna — mind-mind hozzátartozik az életemhez. Marika munkahelyet is ta­lált magának. Rókafarmon. A közeli LKM-pihenőház gondnoka. — A munkaidőm kötetlen, el tudom hát látni a ház kö­rüli munkát. Van néhány tyúkunk, azoknak enni is kell adni. És én is elérhe­tő vagyok mindig a pihenő­ház vendégei számára ... — Vásárolni Bükkszentke- resztre járúnk — folytatja. — A cukrot, a lisztet egy tételben vesszük meg, jó so­kat, ne kelljen mindig ér­te szaladgálni. A kenyeret, a tejet naponta hozni kell... Sajnos, mindössze egy szom­szédunk van, szintén erdé­szek. A beszélgetések, a dis­kurzusok hiányoznak... Egy kicsit... © TYÚKOT FOGOTT A RAVASZDI \ A szeptember 8-a emlé­kezetes nap a család életé­ben. Három év különbség­gel, de egyazon napon szü­lettek a Szabó-kislányok. Mónika harmadik osztályos, Juditka ősszel kezdi az el­sőt. Iskolába, óvodába Bükk- szentkeresztre büszóznák. — Ha lehet, meg ha sza­bad, akkor az erdőben sé­tálunk — mondják picit bá­tortalanul mindketten. — Vi­rágot szedünk, meg levele­ket gyűjtünk. És mutatják a legújabb szerzeményeiket, melyeket füzetlapok között préselnek. Ám hogy lakóhelyüket mi­ért hívják Rókafarmnak, azt nem tudják. Ezt Szabó Im­re magyarázza ej: akkora, mint a benzinmotoré. Egy karbidtöltés 150 km-re •lég. Mintegy 12 DM-be ke­munkatervet írtak alá Budapes­ten. Áprilisban az Osztrák Bé­lyeggyűjtők Szövetségének kép­viselői látogatnak hazánkba, és a A pusztuló Rákóczi utca „A 19. század elejéről több jellemző, kisebb' ház maradt meg városunkban, melyek még nem estek áldozatul a roha­mos fejlődésnek. A Rákóczi, s néhány Avas aljai utca mutat valami képet a régi Miskolcból.” Ugye alig hihető, hogy ezeket a szavakat több mint fél évszázada írta le a krónikás, Leszih Andor múzeumőr. Véleményünk a Rákóczi utcáról ma sem változott, ám maga az utca már nagyon kevéssé hasonlít fél évszázadai ezelőtti önmagához. Jó néhány éve, hogy lebontották az utca felső végén a 26. sz. után következő kisebb házakat. A füves grundra, úgy látszik, senki sem akar építkezni, ellenben a környéken lakók itt tárolják a hasznavehetetlenné vált hűtőszekrényt, a kifordult belű matracot. Egyre siralmasabb állapotban van a Rákóczi u. 11. sz. ház, városunk egyik értékes mű­emléke. A görög kereskedő a 18. század közepén kezdte el építeni, s az emelet majd 100 évvel később készült el. Az építésnél talán csak a helyreállítás megy lassabban: évek óta folyik a vita. a huzavona, hogy ki legyen a ház gaz­dája. lakója, ki újítsa fel a roskatag öreg falakat. Nem túl szerencsésen illeszkedik az utcaképbe a görög kereskedő­házzal szemközti tornaterem épülete sem. Ila már ide ke­rült. legalább virágot ültetnének a zöldre mázolt otromba betonvályúkba, hiszen ez lenne a rendeltetésük. A legfá­jóbb ügy a Rákóczi utcán a világítótestek kiirtása. Ma sem tadni, miért volt olyan fontos kicserélni a hangulatos, meg­szokott világítótesteket ostornyeles, taszítóan idegen lám­pákra. Persze újat és drágát telepíteni, építeni jobb üzlet, mint gondos munkával felújítani, megóvni ^ régit... Mindössze egy árva jó példa van a Rákóczi utcán: minta­szerűen újította fel a BÁÉV a sarkon álló öreg házat, ahol irodáit rendezte be. A változás, úgy tűnik, megfordíthatatlan: lépésről lépésre, házról házra morzsolják fel a múltat, pusztul mindaz, ami a régi Miskolcból ezen az utcán még ránk maradt. Ideje lenne végre megállj!-t parancsolni! , KISS LÁSZLÓ r f* 4. ##■ ■ tpitcipan dolgozók! VARJUK JELENTKEZÉSÜKET AZ ALÁBBI SZAKMÁKBAN: ♦ vízvezeték-szerelő, ♦ kőműves, ♦ autó-motorszerelő, ♦ kubikos, ♦ segédmunkás MAGAS KERESETI LEHETŐSÉGET, l munkásszállást, napi kétszeri étkeztetést, utaztatást, útiköltség-térítést BIZTOSÍTUNK! Jelentkezni lehet: A MISKOLCI MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT, Miskolc, Partizán utca 2. sz., munkaerő-gazdálkodásán A Szabolcs-Szatmár megyei Viz- és Csatornamű Vállalat Nyíregyházi Üzemmérnöksége ÉRTESÍTI A RAKAMAZ-TISZA-PART ÜDÜLŐTERÜLETÉN LEVŐ VIZFOGYASZTÓIT, hogy 1983. április 5-töl megkezdi az üdülőterületen levő IVÓVÍZHÁLÓZAT üzembe helyezési munkáit sokrétű, szerteágazó. Fasze­net is égetnek: — Tavaly hatezer mázsát küldtünk exportra ... Nincs a mi erdészetünkkel semmi baj. Korábban — míg a régi bányahegytetői kerületnél — Egykoron ezüstrókákat tenyésztettek itt, az elneve­zés innen ered. Ma már a fák között -van a róka. Igaz, a múltkor bemerészkedett hozzánk is a ravaszdi; tyú­kunk bánja. De hát ez is hozzátartozik az erdészélet­hez ... I. S. * A Szabó család. A jalon vaddisznóbőr. A családfa — erdész létére — nem lőtt még vadat. Sajnálja rájuk jogni puskáját. •

Next

/
Thumbnails
Contents