Déli Hírlap, 1983. április (15. évfolyam, 78-102. szám)
1983-04-30 / 102. szám
Értük van, de csak velük ünnep Sárospataki diáknapok jfc A régi énekmondók mai utódai nélkül nincs fesztivál Sárospatakon A közlésvágy változatlan Miért mond egy ács versei? Tegnap délben még csendes des volt a kisváros, » mire az újságcikk megjelenik, már fáradt is lesz a fesztivál ifjúsága; ilyenkor felgyorsulnak az események. Lehet, hogy a rohanásból, a harminc fokos hőségből, az idetartozást jelző sapkákból a nyakban lógó cédulákból, a gondos szervezésből adódó formaságokból ered, hogy mikor ezt írom, az iskolakerttel szemben levő ház ablakára emlékszem először. Kedves matrónafej hajolt ki könyöke alá gondosan párnát helyezve) az ablakból, és biztosan tudom, hogy amíg a gyerekek ott lesznek, addig ő sem hiányzik a képből. Sárospatakon. az ifjúság mindenkori városában szeretik a fiatalokat. Szereti a várost a néhány hete átadott, a réget, a népit, a mának olyan csodálatos egyszerűséggel átörökítő művelődési ház is; régen várták egymást. Most a Hevesből, Nógrádból, Budapestről, Sza- bolcs-Szatmárból. Borsodból odaözönlő fiatalokat várták a hűvösen elegáns épületben, és alti be pechjére először belebotlottunk (a fesztivál arra való, hogy mindenki találkozzon mindenkivel), Stumpf Gábor, a ház előadója sem mutatott csodálkozást. Naponta öt-hat hazai, külföldi turistákból álló csoportot vezetnek itt, a színház, mozi, könyvtár, ifjúsági és úttörőház együttesét magába foglaló, párját ritkító épület most az ifjúságé. Nem félnek tőle — mondta kedves, alkalmi házigazdánk, bár gondosan megszervezték a vigyázó ügyeletet: ismerje meg, de ne bántsa a házat a sok száz ember, aki tegnap, ma, holnap erre jár. Itt tartják ugyanis a fesztiválprogramokat, itt lépnek színpadra a csoportok, hogy produkciójukat vasárnap délre szigorú zsűri ítélhesse meg: ki viszi haza a sárospataki diáknapok babérját? • • Egy szép csokrot Virág Erzsébetnek, a KISZ Borsod megyei Bizottsága munkatársának, a sárospataki diáknapok szervező-házigazdájának adnék át. Legalább nyolcadik éve dolgozik, izgul ez a halk szavú, kedves fiatalasszony, nagyon sokat, nagyon egyszerű okból: érezze magát mindenki jól ezen a néhány napon. Galkó Balázs, a Miskolci Nemzeti Színház folyton rohanó ifjú színésze rendezte a mostani diáknapokat. Mármint olyan sorba, hogy az iskolakerttől a várig vonuló Társadalomkutatás címmel új folyóiratot indít az MT.. gazdaság- és jogtudományi osztálya A folyóirat évente négy alkalommal, mintegy 50C oldalon jelenik meg. Szerkesztői arra törekednek, hogy menet elmondhassa magáról: j Rákóczi várába a múltat is- merő (tehát a maga jelenjére joggal büszke) ifjúság vonul. A kuruc lovasok vezette felvonulás sikerült, de a várudvaron szomorú voltam kicsit, mikor az idei tavaszhoz hasonlóan . szép -kislányok kérdezgették egymástól: kik ezek a furcsa réklibe öltözött ifjak a frissen ácsolt színpadon? • • A diáknapoknak önkormányzata van: 12 tagú diáktanács választatta meg az elnököt, mielőtt korhű mentébe öltözve, áldását adta a jelenlevő ifjúságra. Szabó Zoltán, a miskolci 2-es számú Szakközépiskola negyedikese, nem tudom, tegnap mit érzett abból, hogy dicsőség ez bizony. Melege volt, és (egyhe-, tes együttlét után jól választott elnököt magának a diáka lapban a társadalom folyamatait feltáró cikkek és tanulmányok, vagyis a társadalomkutatás új eredményeit tükröző anyagólt jelenjenek meg. bizottság') a ráolvadó mente alatt is tele volt figyelemmel. Műszaki főiskolára készül az érettségi után. most egyszerűen csak botdog. Szép kislányok köszöntötték a barna bársonykabát viselőjét. Takács Gyulának, Sárospatak tanácselnökének a gyerekei repültek a nyakába; őket fogta kézen, amíg elhárította a ráirányuló figyelmet. Háromszor városi KISZ-tit- kárként csinálta ezt végig, most még nem tudja . . . De fiatal, és szereti a fiatalodat. Ennyit mondott: együtt kell élnünk velük, mert a találkozásnak csak akkor van értelme. • • A tábla, amit a kritikáknak állítottak fel a Művelődés Háza előtt, gyorsan betelt; ötnek tetszik a diáknapok, hatnak nem, hét elégedett vele, négy elégedetlen: ki tudja, ma még lehet-e ezt tudni? A találkozót holnap zárják, a diákok is bizonyítanak; díjakért folynak a megyék és a főváros ifjúságának fesztiválbemutatói. A díjakat ipáid , megírjuk, a tábla egyik felírását a legnagyobb örömmel jegyeztem meg. Nem volt nehéz, mert csak ennyi: SZEEz év január l-(?n megváltozott a vasúti utasszállítás kedvezményrendszere, s azóta igen sokan kértek felvilágosítást a gyermekek, iiletve a tanulók részére nyújtott kedvezményekről. A MAV-nál a félreértések elkerülése végett a következő tájékoztatást adták: Belföldi forgalomban vasúton 50 százalékos menetdíjkedvezményt vehet igénybe minden, negyedik életévét betöltött gyermek, valamint a tanuló fiatalok mindaddig, amíg nappali tagozaton folytatják tanulmányaikat. A vasút a 4—14 éves korú gyermekeknél, illetve a tanulóknál minden olyan igazolványt és igazolást elfogad, amelyekből kitűnik a gyermek életkora és . Két versmondó-versenybe volt alkalmam „belehallgatni” az elmúlt hónapban. Mindkettőnek közös vonása, hogy cgy-egy évforduló teremtett rá alkalmat. Március 31-én, Szabó Lőrinc születésnapján a város középiskolásai mondtak el egy- egy Szabó Lőrinc-, illetve mai magyar költőtől való verset, míg április 16-án (a Rónai Sándor Művelődési Központban) a Babits versmondó verseny megyei döntőjét rendezték meg. Mindkét versenyt rangos zsűri bírálta, értékelte. A Szabó Lőrinc versmondó versenyen Fischer Sándor főiskolai tanár volt az elnök, a Babitsén Deb- reczeni Tibor, a Népművelési Intézet osztályvezetője. A „szakma tehát odafigyel. De vajon odafigyelnek-e eléggé a pedagógusok is? Egy_ általán milyen ma a versmondás helyzete? Debreczeni Tibort kérdeztem, akinek irodalmi színpada nagy élmény volt debreceni egyetemista korunkban. (Annak bizony már két évtizede...) Igaz, akkor és ott nagy volt a kon- kurrencia (a hatvanas évek elején), egymást érték a vers. mondó-előadói estek. + A PRESZTÍZSE KISEBB — Ma már kisebb a versmondás presztízse, mint korábban. Érdekes jelenség, hogy a felnőtteknél nagyobb kultusza van, talán mert nagyobb a belső igény. A közép, iskolásoknál igen nagy a tanárok szerepe. Miért mond valaki verset? Mert nagy benne a közlési kényszer, vagy a tanára ösztönzi. Az a nagy baj, hogy a tanárok se tudják, hogyan kell ezt csinálni. Az általános iskolában még megy valahogy, a kamaszok, nál már lanyhul a lelkesedés. Soroljam az okokat? Az egyetemeken senki se foglalkozik ezzel a kérdéssel, még egy szeminárium erejéig sem, kevesebb a memoriter a magyarórákon. Jellemző, hogy az Országos Pedagógiai Intézetben sem foglalkoznak a dologgal, pedig a versmondás, a színjátszás, a dramaiikus játékok is fejlesztik a kreativitást. Kevés az alkalom is a középiskolásoknak. Így állt elő az a helyzet, hogy a munkásfiatalok (salgótarjáni) vagy a szövetkezeti versenyek színvonala lényegesen magasabb, mint a középiskolásoké. Ez egyszerre örvendetes és tragikus is, mert minél korábban kezdenek foglalkozni a gyerekekkel, annál jobbak az eredmények. Valakinek menedzselni kellene a dolgot. + VÁLASZT KERESNEK. ~ — Milyen tapasztalatokat hozott a borsodi megyei döntő? — Ez a negyedik megye (Pest, Heves és Szabolcs után), ahol kollégáimmal (Fehérváry Győző — Magyar Rádió, Hárs László és Wiegmann Alfréd — Magyar Televízió, Dráno- vits István, a Szekszárdi Mű. velődési Központ munkatársa) az őszi szekszárdi dontőa tanulmányi viszony. A 14 éven felüli, de még tanköteles korú általános iskolások személyazonossági igazolványuk alapján vehetik igénybe a kedvezményt. . A közép- és felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán tanulók közül a középiskolások évenként érvényesített kék színű diákigazolványukkal és személyi igazolványukkal együtt igényelhetik a kedvezményt. A diákigazolvánnyal rendelkező, de időközben munkaviszonyt létesítő fiatalokat a kedvezmény nem illeti meg. Az említett igazolványok vagy igazolások hiánya esetén a vasút nem ismeri el a kedvezményre való jogosultságot. hoz válogatjuk a résztvevőket. Ez eddig a legjobban elő készített verseny. Gondolom, ez alkalom a megméretésre, de nemcsak ezért jöttek el ide ezek a fiatalok. Nő bennük a feszültség, a közösség és a közlés iránti vágy. Választ keresnek a kérdéseikre, s ezt a költészetben találják meg. Nagyon érdekes a versválasz, tásuk. A társadalmi gondok helyett a léttel való küzdelem, a magánélet kérdéseit feszegető, a testi szenvedést ábrázoló verseket választották Babitstól, mint például a Balázsolást, az Ősz és tavasz közöttet. Ezek a versek, valamint a szabadon választottak Hervay Gizellától, Kányádi Sándortól, Szilágyi Domokostól, Farkas Árpádtól (erdélyi költők) nagyon is jellemzik az ízlésüket, gondolatvilágukat. Alkalmak a tűnődésre, töp. rengésre, hogyan is élünk, hogyan kellene élni. A miskolci versenyből az öt legjobbnak van esélye (a többi megyei döntő értékelése után), hogy bekerüljön a szekszárdi országos döntőbe, amelyet majd a tévé és a rádió is közvetít. + JÓL TANÍTOTTAK Richter Gábor Salgótarjánban. a munkás versmondók versenyén második, itt első lett. Harmincéves, ács, két gyermek apja. Ma is megdobban palóc szívem, május elseje köze- iedtén. Gyermekkorom bokrai között hűséggel őrizem egy-egy májfaallítás kedves, szép errtlékét. Bükkhöz közeli falumban, a „Palóc Felvidék’’ keleti szélében, valóságosan szertartásként élt. ez a szokás. El nem mulasztottuk volna soha, még ha vasvillák hullottak volna az égből, akkor sem. Hiába volt a kerülök minden ébersége, kiszöktünk az erdőbe, a sötétedésben is megtaláltuk, kivágtuk és hazahoztuk a jó előre kiválasztott legmagasabb, legsu- dárabb tölgyet, bükköt vagy nyírfát, s reggelre ott pompázott feldíszítve, pántlikázva, földbeásva valamelyik szeretett kislány házának udvarán. Legelőször a miskolci kékfestőmester tudóssá lett fia, az etnográfus Istvánffy Gyula írja le a májfaállítás népszokását, s az fő helyen szerepel a régi magyar hitvilágot bemutató és mindmáig forrástörténeti értéknek számító Kandra Kabos Magyar mythologia című művében (1897). Istvánffy szerint: ..A májfa állítást a pabócz legény el nem mulasztotta semmiért sem. Ha május elseje hétköznapra esik, a májíát rendesen a legközelebb eső vasárnapon szokták felállítani. Kimegy a legény előtte való nap az erdőbe, olykor a harmadik falu határába is, ha közelebb nincs, kiválasztja ott a legszebb, legsudárabb fiatal nyírfát, s ha kell nem sajnálja érte megfizetni az 1—2 frtot sem, ha pedig nem adják, ellopja szépsze. révei. Odahaza aztán a nyír-fát gályáitól szépen megtisztítja csak a tetején hagyván egy kis lomb konc mát, azt azután «ciifra kendőkkel, pántlikákkal földíszíti, s éjnek idején elviszi szeretője udvarára és ott a kapu mellett földbeásva felállítja. S id boldogabb, mint a kinek kijutott a maga májfája s büszkébb, mint az, a kié a legmagasabb, legsudárabb a faluban.” Mindezt még megtoldja Kandra Kabos azzal is, hogy mindez napjainkig otthonos, élénken divatozó szokás a palócok közt. „Hogy sokhelyütt ilyenkor reggel majdnem minden ház előtt, melyben eladó leány lakik, látható ilyen fa.” A máj fa, májusfa szokása szerte Európában megtalálható. Már Shakespeare is — Tudom, hogy suta kérdés, de miért mond egy ács verset? — A szakmunkásképzőintézetben kedveltem meg a verseket. R uszkay Sándorné jól tanított. Egyszer hallottam József Attila Tiszta szívvel című versét a KEX együttes megzenésítésében. Bementem a könyvtárba. Többször is meghallgattam, meg is fa. nultam. A Ki mit tud-os Oláh István beszélt rá. hogy mondjak én is verset. Sikerem volt. Azóta összejárunk. Aztán jöttek a. versenyek: az Ady, a József Attila, a Radnóti, de csak a megyei döntőig jutottam el 81-ben indultam munkásfiataloknak a szakszervezet által szervezett versenyén, s 1982. április 16—17—18-án Salgótarjánban, a döntőn ezüst diplomát kaptam. Ez volt eddig a legnagyobb sikerem. Hálás vagyok érte Szép Lászlónak, Érsekcsanádi Istvánnak, Szorák Istvánnénak, Wesselényi Máriának. Jártam a színjátszókörbe is, az Eg- ressy Művelődési Központban, de a pódiumot fontosabbnak érzem, mint a színpadot. Hogy miért mondok verset? Mert az az igazi öröm, hogy örömet okozhatok másoknak. a Szenti vánéji álomban Herminával így gúnyoltatja Helénát: „Tho painted may- pole” — Te festett májfa. Az ánglius legényeknél szokásban volt, hogy május elsejére virradóan kivonultak az erdőbe, a határba, „hazahozni a májust”. Az erdőből zöld ágakat, a határból virágokat hoztak, s azzal díszítették fel a májusfát, a templom előtt felállított és több színűre befestett árbocnagyságú oszlopot, amely rendszerint a templom tornyánál is magasabbra nyú- lott. A május elseje megünneplése fákkal és virágokkal még az ősi időkben gyökerező szokás. Már a kelták is nagy téltemető ünnepet tartottak, a dombtetőkre kivonulva nagy tüzeket gyújtottak, így köszöntve a természet megújulását, a tavasz lombfakasztó, virágnyitó szép idejét. A rómaiaknál szintúgy ' nagyszabású népünnepély volt a Flora- lia, a virágünnep, amely rendesen április 28-án kezdődött és több napon át tartott. A francia forradalom idején a májusfa új tartalmat és nevet kapott: szabadságfa. Egy honi szabadságfáról tud a magyar história is .. . Szabadságharcunk második esztendejében, 1849- ben, amikor Bem tavaszi győzelmei során a magyar honvédek bevonultak az erdélyi Ruszkabányára, az oltani nép nagy örömében szabadságünnepet rendezett, s szabadságfát állítottak fel- szabadulásuk emlékeként. Amikor a magyar szabadságharc csillaga leáldozott, kegyetlen megtorlás következett. A vérszomjas hiéna, Haynau parancsára az osztrákok a ruszkabányai szabadságünnep egyik lelkes szervezőjét, Maderspach Ká- rolynét meztelenre vetkőztet- ték és nyilvánosan megkorbácsolták ... ... Mint sok más népszó4- késünk, a palócok májfaál- lítása sincs többé. Satnyább jelkép, az ablakokba állított kosaras hortenzia lett az „élénken divatozó szokás”. V. D. * Lóra, magyar! — akkor is, ha gépkocsik riogatnak. A felvonuláson már senki nem esett le ... Ui folyóirat RETLEK! MAKAI MÁRTA * Vasúti kedvezmények fiataloknak (horpácsi) Pakkok közi otthonos volt e szokás. „ Májfák, májusfák...
