Déli Hírlap, 1983. április (15. évfolyam, 78-102. szám)
1983-04-05 / 80. szám
As „elátkozott99 5(c A játékok egyes elemeit már itthon elkészítik, hogy Bér linben ne legyen velük gond Miskolci fafaragó fiatalok ajándéka A.z idén nyáron jár ír az NDK-val 1968-ban kötött államközi szerződés, amelynek alapján masyar fiatal szakmunkások tízezrei dolgoztak Németországban. A két állam ifjúsági szervezete elhatározta, hogy valami maradandó emléket hagynak a magyar fiatalok. A németek gyermekkultuszára' való tekintettel úgy határaztak, hogv Berlin egyik új lakónegyedében játszóteret építenek a magyar KTSZ-esek. Több tervet is készítettek, amelyek alapján hagyományosan vasból, betonból készültek volna a játékok. Ezeket azonban elvetették, s úgy határoztak. hogy valamilyen sajátosan magyart és népit építenek. A Miskolci Közlekedési Vállalat ifjú fafaragóinak szakkörére esett végül is a választás, mivel ezek a fiatalok Szegedi Miklós vezetésével négy év alatt többször is bizonyították a tehetségüket és azt is, hogy keményen és jól tudnak dolgozni. Többször is részt vettek — az Ifjúsági Házban működő fafaragó-stúdió munkájába bekapcsolódva — a budapesti játszóterek építésében. s önálló munkájuk a muhi emlékpark. Honti Győző kertépítő tér-’ vezi meg magát a parkot, amelybe, magyar népi játékok motívumait felhasználva, ott a helyszínen fogják A jó munka egyik feltétele az élesre köszörült balta (Kiss József felv.) megfaragni a játékokat. Május 20-án indulnak, s június 5-ig maradnak ott. A 13 fafaragó (közülük 6 ipari tanuló, hét már végzett szakmunkás) , Miklós és' séretével. utazik. Szegedi Honti Győző kíSznbodidős veszélyek Az Országos Munkavédelmi Bizottság megvizsgálta, hogy az embereket milyen veszélyek fenyegetik otthon a lakásban, a kertben, a háztáji gazdaságban, a nyílt utcán. a sportpályán, esetleg vásárlás vagy szórakozás közben. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint majdnem kétszer annyian sérülnek meg otthoni munka közben és szabad idejükben, mint a munkahelyi és a közlekedési balesetek következtében együttvéve. Az esetek mgy többségében esés, csúszás idézi elő a bajt, de sok sérülést okoznak különféle hegyes tárgyak, szerszámok, sportszerek is. A férfiakat az udvarban, a kertben, a tel- , ben, a nőket a lakaiban, főleg háztartási munka közben fenyegeti a legtöbb veszély, a gyermekek többnyire sportolás és játék közben sértil- pek meg. Az esetek 40 százalékában az alsó végtagok zúzódnak, ennél valamivel nagyobb arányban sérülnek a kezek és a felső végtagok. A statisztikák szerint a balkezet gyakrabban vágják el, sűrűbben ficamodik ki, de többen forrázzák le a jobb-: kezüket. Az adatok arra figyelmeztetnek, hogy minden ténykedésüknél indokolt az óvatosság. Nemcsak háztartási munka, barkácsolás, sportolás és építkezés közben, hanem állat- és növénygondozáskor, utcai séta közben, sőt tisztálkodáskor és étkezéskor is előfordulhat baleset. A fiúk érthetően felajzot- tak, izgatottan készülnek a nagy útra. Német nyelvleckéket vesznek a gimnazista kislányoktól, a műhelyben pedig előre elkészítik azokat az elemeket, kellékeket, amelyek munkaigényesebbek, s amelyeket majd ott építenek be ^ játékokba. A játékok neve is érdekes: haranghinta, tulipános forgó, mérleghinta, lovacska, billegő tyűk — és készítenek egy díszesen faragott fapadot is. (horpácsi) Mondják, hogy amikor a Hajós István utca 6—14. sz. épületnek csak a címét meghallják az építői, csalánkiütést kapnak. „Ez egy elátkozott ház!” — így emlegetik. noha szó sincs semmiféle istencsapásról, vagy boszorkányságról. Nagyon is anyagi okai vannak annak, hogy fennállása óta — ami alig több mint egy esztendő — a háznak öt lakássorát öntötte el a víz. Legutóbb épp ma egy hete úszott az ötszintes épület: a 14. sz. lépcsőház 1-es ajtószámmal jelölt lakásai. Ráadásul most a forró víz szabadult ki a negyedik emeleti automata szelepen, s öntötte el fél óra alatt olyany- nyira Baricska Lászlóék otthonát, hogy bokáig ért benne, noha percek múltán utat tört magának az alsóbb szintekre is. Folyt a forró víz a szobák, előszobák, konyhák tapétáin, a lépcsőház falán, a villanyórákat rejtő kapcsoló. szekrényekben, aztán sugárban ömlött ki a homlokzaton az utcára, a panelelemek illesztékei közül. „Vödörlánc'’ — éjszaka Szerkesztőségünkbe Baricska Lászlóné telefonált sírva, a késő délutáni órákban, segítséget kérve. Azért ide, mert a délelőtti „vízkitörés” óta már minden olyan »vállalatot és intézményt megkeresett S. O. S.-ével, amelyet illetékesnek vélt. És persze, nemcsak ő, hanem az OTP- öröklakásos társasház közös képviselője is órákon át szorongatta a telefont. Hívták a BÁÉV-et — mint építőket —, a Miskolci Beruházó Vállalatot, az OTP megyei igazgatóságát, és persze, az Állami Biztosító miskolci fiókját is. A válasz mindenütt az volt, hgoy majd intézkednek, majd kimennek, majd megnézik. Az érintett lakók természetesen tartózkodjanak otthon. Ekkor persze már réges-ré- gen elzárták a lakássor strangján a forró vizet. Becslések szerint így is 25—30 ezer liter mosta végig a falakat. s úsztatta a szőnyeg- padlókat, szőnyegeket. A felsőbb szinten lakók még éjszaka is vödrözték. itatták fel a maradék tócsákat, amelyek nem találtak utat maguknak a rések között. Aznap mindenesetre csak egymást segítették a lépcsőháziak, legkivált azzal, hogy a lakhatatlanná vált lakásokból magukhoz fogadták a kisebb gyerekeket éjszakára. Külső segítség nem volt. Csak a másnapra szóló ígéretek... Szellem-szelepek a negyediken A segítség azonban sem másnap, sem harmadnap nem érkezett. Sem a Miskolci Beruházási Vállalattól, sem a BÁÉV-től, sem az OTP-től — mint beruházótól,—, sem az Állami Biztosítótól nem kaptak „vendéget” az otthon maradt lakástulajdonosok. Baricskáék kiürítették a gardróbszobát, teljes méretében dobogószerű alkalmatosságot szerkesztettek bele, így sikerítettek családi ágyat a következő éjszakára maguknak, nyolchónapos kisfiúknak, két és fél éves kislányuknak. És közben öt pillanatra sem merték magára hagyni a lakást, tartva tőle, hogy netáh"megismétlődik a forróvíz-kitörés, elvégre semmi sem garantálja az autó-* mata szelepek biztonságos működését. Azt már a BÁÉV épület- gépész főüzemének műszaki szakemberétől, Kató Lászlótól tudom, hogy minden panelház legfelső szintjén két- két ilyen automata szelepet építenek be a lakások vécéhelyiségeibe. Egyet a meleg víz, egyet az ivóvíz vezetékeihez. Ezek a pipaszerű csonkok a falon kívül helyezkednek el. Szerepük a vízforgalom szabályozásában nyilván nélkülözhetetlen, különben minek építenék be. Hogy azonban tökéletesnek a legjobb akarattal sem lehet nevezni ezeket a Ha kivonják a művelésből... Telek-„tartalék” Az 1977—1982 között eltelt fél évtized alatt városunkban több mint 28 hektár földet vonnak ki a mező- gazdasági termelés alól, hogy azon magánlakás-építésre alkalmas télkeket alakítsanak ki. A városkörnyéki községekben is hasonlóan alakult a mezőgazdasági teNem dalolunk, nem lármázunk Kilenc közlő és tiltó táblából egy megsért, a másik átejt a Vándor Sándor utca 5. sz. alatt nyílt „Szárnyas ételbár”- ban. A sértés szól mindazoknak, akik netán nem dalolási és lármázási szándékkal keresik fel a helyiséget, és juszt se fognak dalolni, lármázni, még ha megannyi szárnyast, kávét, üdítő’ italt fogyasztanak is el, akár sört is isznak. Legutóbb egy falusi kocsmában láttam a tábla párját, akkor is idejétmúlt volt, hiísz éve, ilgy, mint a másik: Padlóra köpni tilos! Nem tudom, kinek szól hát a „Dalolni, lármázni tilos!” felirata Keresem a parányi bárban a ruhatárat. Nem látom. A hölgy, aki ott alkalmazott, közli, hogy nincs, nem is lesz. A táblán pedig ez áll: „Vendegeink részére a ruhatár használata kötelező!” r. i. rületek sorsa: itt majd 24 hektárra építkezhettek. A mezőgazdasági művelésből való kivonás eljárási ideje meglehetősen hosszadalmas, s a kötelező anyagi térítés miatt emelkedik a kialakított telkek használatbavételi díja is — állapították meg a tanácsi szakemberek egyik jelentésükben. Azt is hozzátették: jó volna, ha ezeken a tényezőkön valamelyest változtatni tudnának, hiszen Miskolcon a mezőgazdasági földterület „telek-tartaléka” meghaladja a 60 hektárt. W ■ rai Ma tartja tanácstagi foga- űóóráját Csetneki Józsefné (87. vk.), III 6. sz. pártalap- szervezet, Győri kapu 123.. 17 órakor; Kalóczkai Istvánná (37. vk.), 1/5. sz. párt- alapszervezet, Kassai u., 17 óra 30 perckor; Mólnál Miklós (31. vk.), Szentpéte- ri kapu, II. sz. lakásszövetkezet irodája, Katowice u. 7. sz., 18 ólakor. szerkentyűket, annak az Állami Biztosító a megmondhatója. Mert nemcsak ez az „elátkozott” ház szenvedte meg eddig is már létüket. Ez legfeljebb az átlagosnál is többször. Vitatkozni ráérnek Azon túl, hogy mekkora ribilliót okoz egy-egy ilyen vízkitörés az érintett családokban, a Hajós István utcai eset sokféle, figyelmet kívánó tanulságot hordoz. Legkivált azt, hogy lassan és nehezen mozdulnak meg az illetékesek. Hogy menynyire, arról az a tucatnál több levélváltás árulkodik, amelyet az ominózus épület szelepei ügyében kezdeményeztek a társasháziak. A furcsábbnál furcsább válaszok gyűjteményes kiállítását rendezhetnék meg ez ügyben. Mind közül a pálmát az építőktől érkezett válasz vinné el, amelyben múlt év júliusában — amikor pedig még garanciális időszakában volt az épület — imigyen zárkóznak el: „Tekintve, hogy kivitelező vállalat vagyunk, és a társasházközösséggel jogviszonyban nem állunk, kér7 jük, hogy panaszával az OTP vagy a Beruházási Vállalat felé forduljon.” Ennél legfeljebb egy korábbi levelük cifrább, amelyben nem kevesebbet tanácsolnak, mint hogy az érintett lakásokban „a további üzemeltetés során nagyobb figyelemmel kísérjék az esetleges vízkizárásokat és az utána következő vízbeeresztést.” Magyarán szólva ez annyit jelent, hogy az érintett lakásokban lakók vagy tartózkodjanak otthon, hogy figyelni tudjanak, vagy sejtsék meg, hogy éppen mikor zárja el á vízmű a gerincvezetéket, netán mikor várható csőtörés a környéken, s persze azt is, hogy mikor indítják újra a vízforgalmat. Egy bizonyos: tavaly tavasztól — de nyártól mindenképpen — minden illetékes előtt ismert volt, hogy baj van az épület automata szelepeivel. Ha a többszöri levélváltáson túl tehát valamifajta műszaki vizsgálatra is elszánják magukat, bizonnyal megelőzhették volna az idei íorróvizes áradatot. Az • ígérgetésektől ugyanis senki sem nyugszik meg. Szorongva élni a borsos áron megvett otthonokban, hosszú távon nem lehet. S ilyen esetben arról vitatkozni sem, hogy ki csinálja és ki fizesse meg a hiba — és a veszély! — elhárítását. — Rendbe kell hoznia annak, aki építette, azután majd ráérünk vitatkozni afölött, hogy ki fizet! — sommázta Dojcsák János, az OTP megyei igazgatója a tennivalót. Már csak az kell tehát, hogy a BÁÉV illetékesei is végre megértsék ezt... * Lapzártakor: Szekrényt Jenőtől, a Miskolci Beruházási Vállalat igazgatójától nyert értesülésünk szerint pénteken délelőtt a vállalat műszaki ellenőre a BÁÉV két szakemberével kiment a helyszínre, és kicseréltette a hibás szelepet. ígérik: e héten az épület többi 16 lakásában is megtörténik a ':sere, vagy eldugaszolják a szelepek helyét' mindaddig, míg végleges megoldást nem találnak. Nem a legmegnyugtatóbb, de ez is valami ... R. E. hás Hajós utca: úszó lakások
