Déli Hírlap, 1982. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1982-12-10 / 292. szám
Családi körben Vigyázz, fi a főn a latyak! STOP! KÖZLEKEDÜNK! N.-ék „aranybilincse” jfc „Jobb, ha mi vagyunk a pénz urai, s nem a pénz uralkodik Tavaly ilyentájt autós ismerősömmel ballagtunk a járdán, a Széchenyi úton. Ö volt közelebb a latyakos úthoz. Hirtelen oldalt lépett — engem is majdnem feliökve —, de már késön: a mellette elszáguldó gépjármű alaposan Ui'röcskölte. Mérgében nem tehetett mást, mint amit ilyenkor tenni, pontosabban mondani szokás: Hogy az a!... Kissé kajánkodva meg. jegyeztem: Tedd szívedre a kezed és valid be őszintén, te még nqip . csináltál ilyet? Valljuk be valamennyien, autósok, vajmi keveset törődünk a latyakos időben egyébként is (élve, óvatosan közlekedő gyalogosokkal. Ezt már. ebbén a rovatban többször is szóúá tettük. Tesszük most is — bizonyára és sajnos, nem vízióban. S jó ideig nem is számíthatunk arra. hogy a hét minden napján műsort sugározzon a Magyar Televízió. Mégis, egyre inkább valósággá válik, hogy nagyobb lakóközösségekben héttő esténként is kivilágosodjon a képernyő, és változatos programokban részesüljenek a tévénézők. Például egy olyan épület, ben, mint az Arany János utcai Lottóházban, az újonnan felszerelt központi tévéantennán keresztül akár minden este sugározhatnak érdekfeszítő. közérdeklődésre számot tartó külön műsorokat. Ennek egyetlen feltétele, hogy a ház lakói közösen vegyenek egy olyan képmagnót, amely a Pál és a Secam rendszerben egyaránt üzemeltethető, s ezt rákapcsolják a központi tévéantenna erősítőjére. A lakónként mintegy 1500—2000 forintos beruházás eredményeként, hétfőn, s a hivatalos sugárzási idő előtt vagy után a legújabb videofilmeket tűzhetik műsorra a ház lakóinak kérésére. A műsoas»<* sSM ■■ sä;«»; OflSS wj A XX. századi magyar zene egyik legjeléntősebb képviselője Kodály Zoltán zeneszerző, nép- zenekutató, zenepedagógus, a magyar iskolai zeneoktatás úttörője születésének 100. évfordulója alkalmából december 10-án 20 Ft névértékű blokkot bocsát ki a Magyar Posta, A blokk Vagyőcz- ky Károly grafikusművész terve alapján. 294 300 fogazott, sorszámozott és 7800 fogazatlan, sorszámozott példányban réz- és ofszetnyomással a Pénzjegynyomdában készül. A bélyegkép Kodály Zoltán portréját áb-ázolja- A bélyeg alatt fonográf és a „Felszállott a páva .. c. népdal eredeti kottája látható. utoljára —. még idejében. Az ősz edcng nem tett próbára bennünket, s egyelőre a hó is várat magara. Kérdés: meddig? Mert attól a pillanattól kezdve, ahogy megtelnek a kátyúk vízzel, hóolvadékkal, egyre gyakrabban látunk szitkozódó, az autó(s) felé öklüket rázó embereket. Erre, ismervén az eddigieket, minden okuk megvan. Egyszer valaki így fakadt ki: ebben a városban ősszel, télen nem érdemes felvenni egy jobb ruhát Hogy érti azt. hogy ebben a városban? — kérdeztem ..Mert itt nagyon kegyetlenek az autósok . ..” Természetesen nem hiszem, hogy a miskolci autósok „kegyetlenebbek” lennének,‘mint ros kazettaellátás megoldódott, ugyanis a közelmúltban megszervezték a fővárosban a kölcsönzőszolgálatot. Ma már nagyon sok magyar film megvásárolható videokazettán is. Külföldön pedig valamennyi nagyobb film premierjével egy időben már videokazettán is kapható a másolat. Az ezzel kapcsolatos szerzői jogdíjak körüli vita rendeződött, minden új kazetta vásárlásánál — a magnószalagokhoz hasonlóan — beépítik az árba a szerzőknek járó honorárium bizonyos százalékát. A nagyobb’lakóépületekben történő, úgynevezett belső műsorszórás korántsem utópia. Néhány dunántúli nagyvárosban már több ilyen kis képmagnós tévéstúdió üzemel az ingatlankezelő vállalatok, illetve a lakásszövetkezetek égisze alatt. Miskolcon már csak másolni kellene az ötletet, akárcsak a videokazettákat. (szántó) A postai előrejelzések szerint ugyancsak december K»-án kerül forgalomba az „Üjévi bélyeg”, melynek ismertetésére a következő heti rovatunkban fogunk visszatérni. *' Nagy sikerrel zárultak a miskolci bélyegbemuiatók. A kézilabda-világbajnokságot köszöntő bemutatót nemcsak a kézilabda szerelmesei, hanem az üzemek és iskolák filatelistái is megtekintették a verseny szünete“ között. A helyszínen működő alkalmi postah’vatalnál számos külföldi látogató vásárolt emíck1*»- pot és bélyegeztette le azt a díszes bélvegzővel. A 200 éves Diósgyőri Paoírgvár igazgatója meleg szavakkal emlékezett meg Miskolc város fel- szabadulásáról és a gvár két évszázados múltjáról. A gvár kul- túrházában megrendezett bélveg- bemutatót nemcsak a helv»ck tekintették meg, hanem más megyékből érkező diákok, kirándulók is. Itt is nagy sikere volt a Diósgyőri PaDírgvár vízjelét ábrázoló alknMii bélyegzőnek. Az ÉMÁSZ miskolci székházában megrendezett űrhaiós témájú bélvegbemutatót is több százan tekintették meg. Az űrhajózás története mellett itt is megemlékeztek a város felszabadulásáról és sokan vitték haza a házilag készített emléklapot. (Az alkalom is megérdemelt volna egy díszes alkalmi bélyegzőt...) R. L. a többi nagyváros gépjármű- vezetői. A mi körülményeink — s ez tény — eléggé sajátosak. Két szempontból. Először: városunkban sok a keskeny utca. következésként szűk hely jut a közlekedésre gyalogosnak is, gépjárműnek is. Ilyen körülmények között a gyalogos húzza a rövideb- bet, hiszen ha látja is a fröcskölve közeledő gépjárművet, nem tud beljebb húzódni — nincs hová. Másodszor: sajnos. nem a legjobb az utak állapota sem. Kevés az olyan út, amelyik bírja minőségileg a ránehezedő nagy forgalmat. Az útfenntartók gyakorta kényszerülnek foltozásra, amit az idő foga elég hamar kikezd, a gödrökben összegyülemlik a szennylé, amit a rásurranó kerekek szerteszét lövellnek. Mindez azonban nem lehet mentsége az autósoknak! Pontosabban: a helyben lakó gépjárművezetőknek. Mert ha ismerik — és miért ne ismernék? — a váro6t, jól’ tudják, hol, milyen útviszonyokkal kell számolniuk. A többi már csak emberség kérdése. Csak ? Főleg! Erre az autósok akkor döbbennnek rá igazából, amikor — időnként — maguk is gyalogossá válnak. ■ ■ De tételezzük fel — s végtere is ez nem törvény —, hogy a miskolci autós nein ismeri az útviszonyokat. Nem mentség! A gépjárművezetőnek mindig a körülménykhez kell igazodnia. Nem kizárólag a forgalomban, hanem abból a meggondolásból is, hogy a gyalogos: társ a közlekedésben. A járdán is! Ezért hát olyan időben, amikor még a legsimább aszfalton is szórják a kerekeik a szennyes lét, az a helyes, ha gyalogos mellett elhaladva, lassít a gépjárművezető. Lehet, sőt biztos, hogy ez néhány csepp, netán több benzinjébe kerül, s a benzin drága. A póruljárt gyalogos is kérdezhet így: na és, a ruhám, a kabátom tisztítása ingyen van? Ha egyáltalán kimegy belőle az olajos folt.... Társak vagyunk a közlekedésben és az egymásra (vagy egymásnak!) mutogatás nem megoldás. A gyengébb, a kiszolgáltatott a gyalogos; az autós udvariasságán, emberségén múlik, hogy ne érezze magát annak. Az elkövetkezendő hónapokban szeretnénk minél több ilyen gépjárművezetőt látni... / fölöttünk .. Az ifjú házaspárt nevezzük N.-éknek, tiszteletben tartva kívánságukat: ne kárörvendjen. ne sajnálkozzon fölöttük senki. Példájuk tanulságaiból azonban érdemes okulni... — Ha valaki nagyobb szerelemmel startolt a házasságban, mint mi tettük, az kozmetikázza emlékeit. Akkora lendülettel ugrottunk fejest mindenbe, ami a páros élethez tartozik, hogy ma csak csodálkozunk: honnan vettük a bátorságot hozzá? Fantáziánk nem ismert határt, és pel’sze optimizmusunknak sem voltak korlátái. Úgy tervezgettünk, mint a krőzusok. Egyszerre akartunk mindent megszerezni... A. furcsa érzékei, alódást legkivált az okozta N.-éknél, hogy fogalmuk sem volt a pénz értékéről. A 21 esztendős fiatalember szobafestő, s a havi 4500 forintja, megtoldva az ifjú asszony 2400-ával, amit mint kereskedelmi dolgozó kapott, egész vagyonnak tűnt.. „ + SAJÁTOS MATEMATIKA — Dobálóztunk a számokkal. Olyasformán, hogy a havi 6900 forintunk évente már majdnem 83 ezer forint, tíz év alatt pedig csaknem veri a milliót. Ha pedig eny- nyink van ugyebár, akkor miénk a világ, hiszen egy milliomosnak mindenre telik. N.-né rokonsága a tehetősebb, elsőként náluk kopogtattak a sajátos matematikával, mondván: ki mennyivel tud, segítse őket kölcsönkép- pen, hogy együtt legyen a 200 ezer forint egy másfélszobás „szabadpiaci” szövetkezeti lakásra. Kiszámítgatták: ha havonta 3000 forintjával törlesztik a rokonságtól kapott kölcsönöket, nagyjából öt esztendő alatt teljesen tisztába teszik főkönyvükben az adósság oldalt. A fiatalasz- szonv még ma is könnvbe- lábadt szemmel emlegeti a szép illúziót: — Tulajdonképpen légvár volt, amiben éltünk. Mert persze, amikor már megvolt a lakás, az nem maradhatott üresen, s ha már bútor, legyen divatos, modern ... és erre megint csak pénz kellett. Sebaj, azt már OTP-re is lehet venni, s ha egy kicsit összébb húzzuk a nadrágszíjat, másfél évre kibírunk további 1500 forint havi törlesztést, legfeljebb a férjem még „maszekot” is egy kicsit. És a baj valahol itt kezdődött... + A GOND ELVONJA A FIGYELMET Az első időkben roppant egyszerűnek tűnt minden. Az sárnap maszekolt. amivel oly szépen keresett, hogy N.-ék tovább összkomíortosithat- ták légvárukat. Hűtőgép, bio-automata, televízió, es persze az üdülés is a határokon túlra, ha csak egy. hétre is. — Zokszó nélkül dolgoztam, halmozva a munkát, s vigasztaltam magam az ókoriak bölcsességével, amit valahol olvastam: a munka nem egyéb, mint az az ár. amit az istenek szabtak mindenre. amit megszerezni érdemes. Csakhogy egyre drágábbnak találtam ezt az árat. Örökké fáradt voltam, sem időm, sem kedvem nem volt semmihez, .mire hazaértem. Kezdődtek közöttünk a civó- dások, mígnem azt mondtam, hogy ennek így semmi értelme, bedobom a törülközőt. Attól kezdve nem vállaltam különmunkát... Hanem addigra N.-ék már olyan körhintában ültek, amelyből büntetlenül nem lehet kiszállni. A felhalmozódott adósság, az OTP-rész- letek bilincsbe verték őket, s noha aranyozott volt ez a bilincs, szorítása egyre fájdalmasabbá vált. S elérkezett az az idő, amikor a gondok elvonták egymásról a figyelmet, s a veszekedések már-már marakodássá fajultak. '— Volt hónap, hogy 500 forintunk sem maradt a megélhetésre. mire tisztességgel kifizettünk minden esedékest. Aztán kölcsönkértünk a következő bérig, s mert azt is meg kellett adni, halmozódott a baj. A legteljesebb csőd fenyegette a házasságunkat, pedig csupán 18 hónapja voltunk közös kenyéren. + „HA NEM IS TALÁLJUK MEG A KÉPZELT KINCSET...’' Lehet, hogy furcsa, de így igaz, az a bizonyos arany- .bilincs nem engedte széthullni N.-ék házasságát. .,A bajt közösen hoztuk magúnkra, s csak közösen mászhatunk ki belőle” — összegezték higgadtabb pillanatukban. S bár önmagyk számára is úgy tűnt. hogy csupán a törlesztőrészletek tartják együtt őket. megbékélésük már túlmutat ezen. — Most mindketten egy- egy napot szánunk a különmunkára — a feleségem helyettesítéseket vállal. Kiszámoltuk: három év múlva nem lesz adósságunk. DECEMBER 24 Ne halogassa az utolsó pillanatig... MÁR MOST ADJA FEL KARÁCSONYI KÜLDEMÉNYEIT! KÉRJÜK: GONDOS CSOMAGOLÁSSAL ÉS PONTOS CÍMZÉSSEL SEGÍTSE A POSTA MUNKÁJÁT! magyar P06TA ifjú férj szombaton és va & Fáradságos írásnak könnyű „olvasás” a vége;:; R. É. lévésiúdió a házban Hétfőre: Csináld magad program Hétfőn nincs adás a teleBÉLYEGGYŰJTÉS I?
