Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1982-11-10 / 266. szám

★ Az avasi lakótelep III. ütemének első szakaszában — a Mednyánszky utca és Hajós Ist­ván utca térségében — épül ez a földszintes üzlet- és szolgáltatóház. A hozzávetőleg 32 millió forintos beruházást igénylő létesítmény várhatóan jövő év közepétől szolgálja majd az Avas-tetőn a gyarapodó létszámú „honfoglalók’’ kényelmét. Az 1720 négyzetméteres te­rületen a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat nyit ABC-üzletet, helyet kap benne háztartási és papírbolt, valamint Celka-szerviz és fodrászat is. (Baricska László felvétele) Félórás licit, egymillió forint Kié leit a Molnár-csárda? A szépszámú érdeklődőt (többen voltak, mint egy délelőtti mozielöadáson) első­sorban az érdekelte, hogy kié lesz a Molnár-csárda, ám az igazi csata egy harmadosztá­lyú bűiéért dúlt. Idei utolsó versenytárgya­lását tartotta tegnap az Ott­hon étteremben a Miskolci Vendéglátói pari Vállalat, öt üzletre írtak . ki pályázatot, hároméves időtartamra. Ti­zenegyen jelentkeztek, kilen­cen jöttek el. Gyorsan pe­regtek az események. Fél órával a megnyitó után már áldomást ihattak a győztesek. Hogy nyertesek is lesznek-fe, az néhány hónapon belül Ki­derül ... Akadt már rá pél­da. hogy, utólag, a bánat­pénzt visszakapó vesztes örülhetett. Az új üzemeltetési formá­ra felkínált üzletek közül kettő (a Gárdonyi Művelő­dési Ház büféje és a Mária utcai büfé) vita nélkül, a ki­kiáltási áron került bérbe. Egy-egy jelentkező akadt. Ketten pályáztak a Bajcsy- Zsilinszky út 42. szám alatti tej büfére. A licit 620 ezer forintról indult, s 850 ezer forintnál csak Szakolczai Ká- rolyné mondott igent. Havi részletekben, három év alatt ennyit tartozik befizetni a vállalatnak. A 470-es számú, az újgyőri vásárcsarnokban levő büfé­ért öten szálltak ringbe. (A boltra ismételt pályázatot kellett kiírni, mert a koráb­binál — számítási hiba mi­att — túlzottan magasról in­dult a licit.) Dr. Kövy Zol­tán, a vállalat jogtanácsosa dirigálta most is a verseny- tárgyalást, ismertetve a szer­ződéses üzemeltetés kódexebe utólag bevezetett új szabá­lyokat. Az átalánydíj nyitó­összege: 376 ezer forint volt. Hatszázezerig fej fej mellett haladt a mezőny. Attól kezd­ve már csak ketten marad­tak. Végül is, 802 ezer forint átalánydíj fejében három év­re Fromm Józsefné lesz az üzemeltető. A formaságok elintézése után december 1- től ő bérli a büfét. A legmagasabb kikiáltási ára (715 ezer forint) a Mol­nár-csárdának volt. Két férfi és két nő ült a táblácskák­kal megjelölt asztalok mel­lett. Végül is két „nem” után született meg az ítélet. Az történt hogy az 1,2 millió fo­rintot már a két utolsó, ver­senyben levő jelölt sem vál­lalta. Patthelyzetben az elő­ző összeg (1,150 millió fórint) számít, s a vállalat dolgozó­ja előnyt élvez a „külső” pá­lyázóval szemben. Így aztán Spitzmüllerné Szabó Valéria lett három évre a bérlője a legendás szikla alatt levő vendégfogadónak. A versengés összességében egymillió forinttal srófolta föl az öt üzlet kikiáltási árát. Ennyivel lesz több a vendéglátó bevétele. De ta­lán ennél is fontosabb, hogy a jobb ellátás, figyelemesebb kiszolgálás, kulturáltabb kör­nyezet forintban nehezen ki fejezhető hasznát a majdar vendégek is elkönyvelheti' majd... (brackó) Á Szeníprtcri kapui Kórházban Szakdolgozók tudományos ülése Ilyen mig nemigen volt ho­zónkban: a szakdolgozók I. tu­dományos ülését rendezték meg tegnap a Borsod megyei Kór­ház-Rendelőintézet kultúrtermé­ben. A tudományos ülés különle­gességét az adja, hogy ápoló­nők, nővérek, főnővérek, asz- szisztensek. gyógytornászok adtak találkozót egymásnak, s számoltak be előadásaik so­rán tapasztalataikról, elgon­dolásaikról. Bevezető előadást tartott Nosza Magdolna, a fő­városi Balassa János Kórház intézetvezető főnővére. A WHO középtávú ápolási ter­ve, különös tekintettel az ápo­lási folyamatokra címmel és Dongó Istvánná, a Borsod me­gyei Kórház-Rendelőintézet intézetvezető főnővére A be­tegforgalom alakulása, vala­mint a várakozási és ellátási idő arányának vizsgálata a Borsod megyei Kórház-Ren­delőintézetben címmel. Ezután 26 rövid előadás hangzott el a különböző osztályokon szer­zett tapasztalatok alapján a beteg és a szakdolgozó kap­csolatáról. Az élénk vitával kísért tudományos ülés az esti órákban fejeződött be. Holnap lesz Márton napja, novemberi jeles napjaink legfontosab­bika. A hiedelem sze­rint ha Mártonkor a lúd jégen áll, karácsonykor sárban botorkál. Az időjósló rigmus így szól: Ha jókedvű Már­ton, kemény tél lesz, ha borús Márton, borongás tél jön, Márton-navi esőre fagy, szárazság következik. Ma tartja tanácstagi fo­gadóóráját Karsai Árpád, Bükkszentlászló, Fő út 50. szám. 16 órakor. Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Boldizsár Éva, 9. sz. Általános Iskola, Sze­les u. 65. sz., 18 órakor. Röviden csak úgy emlege­tik: a HEDOL. A szó legszo­rosabb értelmében sok port kavart ez mór Hejőcsabán. A név is innen: Hejőcsabai Do­lomitfeldolgozó. • Igaz, dolomit már jó két éve, hogy nincs itt. Az elne­vezés azonban maradt, hisz’ az üzem végnapjai megszám- láltattak, arra a rövid időre, míg él és dolgozik, új nevet kitalálni felesleges, így tehát HEDOL. Míg üzemelt a Lenin Ko­hászati Művekben a nyolc martinkemence, igencsak szükség volt a dolomitra, ez került a kemencék aljára. Az­után, hogy 1980. november 6-án először csapoltak az új, kombinált technológiával mű­ködő acélműben, egymást kö­vetően állottak le a martin­kemencék. Ma már csak há­romból csapolnak. Ahogy fogyott a martin, úgy csökkent — természetesen — az igény a dolomit iránt. A HEDOL pedig panaszáradat­tal birkózott: a környék la­kóinak kifakadása a nagy porra és zajra érthető volt. A dolomit 1980 vége óta Szalonnáról érkezik a kohá­szatba. Az LKM tűzállóanyag és bánya gyáregységének veze­tője, Zátonyi László: — Csupán a véletlen műve, hogy a doíomitőrlés megszű­nésével egyidőben átálltunk a földgáztüzelésre, a korábbi pakuráról. Látványnak is vérfagyasztó Először csak a szemünknek nem akartunk hinni, aztán a fülünknek sem hétfőn délután, amikor a Húsáruház portája fölé magasodó toronydaru gémjén dolgozókra hívták fel a fi­gyelmünket. Az intelem a földön diskuráló két jól öltözött férfiútól származott, s emígyen szólt: „Tessék elállni onnan, nehogy magukra pottyan jón a daruról valami!” Természete­sen nagyon gyorsan másik kocsiállás után néztünk, aztán pe­dig moccanatlan csodáltuk a szédítő magasban ügyködő sze­relőket. Minden elismerésünk az övéké volt, s rajtunk kívül még számosán figyelték nagy tetszéssel' a nem mindennapi kunsztot. Visszatérőben voltunk kocsinkhoz, amikor ismét intett ben­nünket a földön ügyelő két férfiú: „Tessék vigyázni, mert jön a pajszer!” És’jött a pajszer. Akkor tudtam meg, hogy az mi­csoda, amikor tőlünk néhány méternyire földet ért, jókorát pattanva. Hát kérem szépen, a pajszer az egy méternyis vas- . rúd, amit a gémen dolgozók juttattak ily rövid útoh a beton­ra. S miután tértiétől megszabadultak, felálltak a gém csú­csán, s elindultak a daru tornyához vezető 25—30 méteres tá­von. És ekkor volt az, hogy nem akartunk hinni a szemünk­nek. A két fiatalember ugyanis minden biztosítókötél nélkül egyensúlyozott a gémkaron. Látványnak is vérfagyasztó volt. amint a vastraverzbe kapaszkodva araszoltak előre. A földről figyelő férfiaktól nem minden idegesség nélkül kérdeztük: miért hagyják? Ök a munkairányítók? S egyáltalán: nem sza­bálytalan ez így?! — Nem, nem, ez teljesen szabályos — hangzott a válasz, mosoly kíséretében. — Kizárt dolog, hiszen a cirkuszban sem engedik meg az akrobatáknak, hogy ilyen magasságban biztosítókötél nélkül dolgozzanak. Hány méter magasan vannak ezek az emberek? — Huszonkettő ... — hangzott majdhogynem dicsekvőn. Aztán megnyugtatásképpen még közölték, hogy manapság ez már így szokás, mert ugyan hová rakják a biztosítókötelet, meg aztán így csinálják ezt a panelházak építői is. vajon nem láttunk még ilyet? Mondtuk, hogy nem, életünkben sem és soha sehol sem. s tovább kételkedtünk a módszer helyességé­ben. Már csak azért is. mert emlékezetünkben felderengett, hogy mily sokat hallunk és olvasunk a munkásvédelemről, arról, hogy hány száz milliót, milliárdot fordított államunk az elmúlt évtizedekben a dolgozó ember védelmére. Már-már hiszem, hogy nem is a gémen kapaszkodók bátor­sága a csodálatra méltó, hanem a két munkavezetőé. Hogy egyáltalán merik vállalni a felelősséget ezért az attrakcióért!' R. e. Környezetvédő intézkedés • Költözik az üzem • Örülnek a környékbeliek >)<■ A forgókemencében két éve Mondhatnánk, kevesebb lett a por, a füst, kisebb lett a zaj. _ ■ ■ Az új acélműnek dolomit nem kell, ám annál több ap­rószemes égetett mészre van szüksége. Adódott a lehető­ség, készítse a meszet a HE­DOL. . Korábban elhangzott egy nyilatkozat, hogy az acélmű felépültével megszűnik a do­lomitfeldolgozó. Ám az érde­kek egyelőre mást kívántak... Persze adódik a kérdés: mi­ért nem készíti a meszet a Hejőcsabai Cement- és Mész- mű? Hisz a profiljába vág .* . Nos, a válasz: — A HCM egyelőre még nem képes olyan aprószem­csés meszet előállítani, ami a konverterbe' jó lenne — mond­ja a gyáregységvezető. A dolomitfeldolgozó forgó­kemencéje így két éve me­m&r, hogy meszet őrölnek. szét őröl. A mész is porzik, s a környezetvédők ennek is­mételten nem örülnek. És az egyszerű lakók sem... A megoldás? — A földgázra való. áttéré­sünk is a környezetvédelmet szolgálta — magyarázza Zá­tonyi László. — Aztán ponyvákkal burkoltuk a kiadószalagot, ezzel is csök­kentve a porzást. Kértük az illetékeseket, tegyék lehetővé, hogy még egy évig üzemel­jünk itt. A tanácstól a na­pokban ezzel kapcsolatban kaptunk egy levelet, amely hat pontban foglalja ösz- sze azokat a feltételeket, amelyektől létünk függ. No­vember 30-ig, illetve decem­ber 31-ig kell megtennünk környezetvédelmi intézkedé­seinket. Ha a feltételeknek eleget teszünk, márpedig mu­száj, akkor 1983. december végéig maradhatunk. I. S. A DH várospolitikai fóruma A mész is porzik Kataszter a kazánokról Mi van a 1üstben? A thermovízió nem vala­mi rémlátomás orvosi neve, hanem egy olyan műszert hívnak így, amellyel látha­tóvá lehet tenni az eltérő hőmérsékletű felületeket, az áramló meleg levegőt. A thermovizióval valóságos hő­fényképet lehet készíteni környezetünkről. Meglehető­sen borsos ára van egy ilyen szerkezetnek: meghaladja az ötmillió forintot. A Kéményseprőipari és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalatnál ugyanezt a fel­adatot takarékosabban oldják meg. Felületérzékelő hőmér­sékletmérőket alkalmaznak: ezekkel is nyomon követhető; hol hiányos a hőszigetelés egy tüzelőberendezésnél. A hőmérsékletmérőkön kívül még jó néhány, a magas fo­kú tüzeléstechnikát szolgáló műszere van a cégnek, ösz- szesen másfél millió deviza­forint értékben. Ügyes gé­pekkel mérik például a kén­dioxid s a szénmonoxid ara­nyát a levegőben. A levegő vizsgálata nemcsak környe­zetvédelmi érdek, hanem a kéményekből kiszálló gázok elemzéséből a kazánok, fűtő- berendezések állapotára is lehet következtetni. A meg­romlott hatásfokú, lerakodott koromtól, vízkőtől terhelt ka­zánok csak úgy nyelik az olajat és a kokszot. Hogy ez ne következhessen be, a vál­lalatnál listát, ahogy ők ne­vezik, ..kazán-katasztert” ve­zetnek, hogy időről időre meghatározott rendszeresség­gel tudják ellenőrizni a me­gyében hozzájuk tartoló majd 3000 kazánt. (k—ó) I i Mártonkor mondták i Városi tanácstagok fogadóórái

Next

/
Thumbnails
Contents