Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1982-11-29 / 282. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf. 39.. — Tel.: 18-225 A szülő nem háríthatja el a nevelés felelősségét A „rossz gyerek” vita véleményem szerint — az eddigi hoz­zászólásokból ítélve — helytelen mederbe terelődött. Talán méltányolni togják az érdekeltek az én álláspontomat. Annak idején magam is afféle „rossz” gyerek voltam, egé­szen addig, amíg — ahogyan mondani szokás — be nem nőtt a fejem lágya. Ám, az a régi rosszaság szelídebb volt, mint amit ma értünk e fogalom alatt. A mai gyerekek — hála a technika gyors fejlődésének — hamarabb érnek, szellemileg és fizikailag egyaránt. Nem úgy, mint a mi gyermekkorunk­ban. jó harminc-negyven évvel ezelőtt. Nagyon sok szülő bi­zony csak hiiledczik, álmélkodik azon. milyen felvilágosult, okos, talpraesett az alig 8—10 éves csemetéje. Ugyanakkor azonban egyre-másra hallunk a fiatalkorúak bűnözéséről is. a lejtőből, ahol a mai fiatalok egy része nehezen, vagy egyálta­lán nem képes megállni. Vagyis: igenis, ne sértődjön meg a kedves szülő, amikor kritikus helyzetekben a felelősség egy részét az ellenőrzőkönyvön keresztül az illetékes pedagógus reá hárítja át. Mert ugyebár, azért a napnak minimum a felét, de inkább nagyobb részét a gyerek mégiscsak a szülők között, mellett tölti. Mint több évtizeden át tanító • edagógus, elítélem azokat a szülőket, akik minden nevelési, oktatási felelősséget a peda­gógus nyakába akarnak varrni. Sa jnos, akadnak csellengő gye­rekek is, akik az iskolából hazamenve sem az „aput”, sem az „anyut” nem találják otthon! ^Vkiknek lehet, hogy éppen az jár az eszükben ilyenkor, hogy az órán a tanító néni vagy a tanító bácsi beszélt a szülői szeretetről is ... Nem akarom szaporítani a szót, ezért röviden megfogalma­zom véleményemet: az oktatás feladata a pedagógusé, a ne­velés viszont elsősorban a családé! Szerintem ez ellen senki sem fellebbezhet sehol. Szilágyi Lajos nyugdíjas pedagógus Miskolc, Testvérvárosok u. 38. „ ... a 146-os számú (Mis­kolc, Kilián-dél, Kandó K. 5.) szalonunkban falba épített helyen vízvezetéitcső-törés keletkezett, amelynek elhá­rítását azonnal kértük a Mis­kolci Ingatlankezelő Válla­lattól. A hiba kijavítása — sürgősségi sorrendben — megtörtént, a szükséges sza­kaszon vezetékcserével. Az ehhez kapcsolódó egyéb hely­reállítási munka kétségtele­nül elhúzódott. A szóban for­gó szalonunk teljes felújítá­sát idei műszaki feladataink között terveztük megvalósíta­ni, de azt egyéb, váratlan (előre nem tervezhető) mű­szaki feladataink elvégzése miatt átütemeztük a követke­ző gazdasági év I. negyed­évére. Az előzőektől függetle­Lakótelepünkön befejezés­hez közeledik a parkfelújí­tás. Mindannyian örülünk an­nak, hogy szebb lett a kör­nyezetünk. Ehhez hozzájá­rultunk mi magunk is: ta­vasszal társadalmi munká­ban terítettünk szét egy te­herautónyi földet. Ám fűma­gunk nem volt, így gyom nőtt ki ezen a részen. A parkfelújítással megbí­zott vezető rendkívül lelkiis­meretesen végzi munkáját, szinte naponta látjuk. így őt kértük meg: hozatná rend­be a -.mi parkunkat” is. Készséggel tett eleget a ké­résnek, s azonnal intézke­dett. Kikapálták a gyomot, újra hoztak rá földet, s be­vetették fűmaggal. A gyors intézkedést a lakók nevében is köszönöm. Amennyire örülünk annak, hogy szebb lett a környék, annyira bosszankodunk né­hány ember miatt. A park­építők jó előre kinézték az „egyenes utakat” is. lerak­ták a várható átjárásokat járdalappal, s így eleve ki­küszöbölték a szokásos gya­logösvényeket. Sajnos, né­hány felelőtlen embernek ez sem használt, ök még rövi- debb utakat akarnak, s hiá­ba a „hivatalos átjáró”, újabb gvalogösvényeket vágnak. Nem bírják megérteni, hogy azért nem lehet a néhány méteres kerülőket is levág­ni. Ha így tennének a park­építők, végül az egész par­tunk járdalappal lenne te­nül, a szükségessé vált mázo­lási, festési, tapétázási fel­adatokat még ez évben elvé­geztetjük, idegen kivitelező­vel. Megítélésünk szerint, nem jártunk el helytelenül akkor, amikor az egyébként megszo­kott, elvárt körülmények át­meneti hiányában is folya­matosan biztosítottuk a la­kosságnak szolgáltatásainkat. Szolgáltatásaink díjaival kap­csolatban megjegyezzük, hogy azok a megye területén — bármely településen — azo­nosak, függetlenül attól, hogy szolgáltatóhelyeink szalon-, vagy más jellegűek-e.” (A választ a „Szalonnak nem ne­vezhető” címmel megjelent olvasói észrevételre kaptuk a Borsod megyei Fodrász Szö­vetkezettől.) le... Sőt, mi több, már ko­csinyomokat is látunk új parkunkban! Az Augusztus 20. utca 18. szám környé­kén levő épületek lakói ne­vében kérem ezeket az em­bereket, hogy ügyeljenek, vigyázzanak jobban par­kunkra. Büszkék lehetnek rájuk a tanáraik November 23-án 12 és 12.30 óra között a 33-as autóbusz megál­lójához igyekeztünk kislányommal. A Zene­palota és a zálogház között tizenhat éves kislányom hirtelen rosszul l-tt. elájult. Kö­rülöttünk jöttek-men- tek az emberek, s egy sem állt volna meg megkérdezni, hogy mi a bajunk. Már a vég­ső kétségbeesés ha­tárán voltam — hiszen én tartottam ölemben ájult lányomat —. amikor arra jött nyolc­tíz lány, s hirtelen kö­rülvettek. Szaladtak orvosért, tartották a kislányomat, s vigasz­taltak engem. Kislá­nyom is magához tért, sőt, az egyik segítsé­günkre sietett kislány elkísért bennünket egé­szen a Petneházy ut­cáig. A segítőkész lá­nyokról csak annyit tudok, hogy a Herman Ottó Gimnázium diák­jai, akik a sportcsar­nokból jöttek, torna­óráról. Büszkék lehetnek rá­juk mind a tanáraik, mind a szüleik. Mi pedig köszönjük segítőkészségüket. Csil­lagos ötösre vizsgáz­tak! Laczkó Istvánná Miskolc, Vörös Hadsereg u. 3. Persa István (Sajókeresztúr, Jó­zsef A. u. 14.): Levelét továbbítottuk a TIGÁZ helyi üzemegységéhez, ahol majd utánanéznek, miért olyan a ki­szolgálás önöknél, mint ahogyan azt leírta. Kundrák Jánosné, Cserei Bé- láné. Martin Jánosné (Miskolc): Levelüket továbbítottuk az il­letékes vállalat vezetőjéhez. Mi­vel azonban nem közölték a pon­tos címüket, s emiatt nem tud­ják megtalálni önöket, valame­lyikük menjen be a vállalathoz tisztázni a dolgokat. Jelenlegi formájában ugyanis levelük — bármennyire elhihető is a törté­net — névtelen levélnek számít. M. F. Miskolc Kodály-emlékest tje A „Napjaink” vetélkedősorozathoz kapcsolódva. Kodály- emlékestet rendeztek Leninvárosban. a nagy zeneköltő szüle tésének századik évfordulója alkalmából. A műsorban Kodály gyűjtötte népdalokból adott elő nagy sikerrel egy csokorra va­lót Kéry Mihály karnagy, főiskolai tanár vezényletével a Le- ninvárosi Munkáskórus, nagy sikerrel. Nagy Miklós Leninváros Rongálják a rendbe tett parkot Széttörték a lépcsőt tje A lépcső, amelyet valakik, valami oknál fogva széttörtek, az avast templomhoz, illetve a Bortanyához vezet. A képen ugyan nem látszik, ám éppen Palóczy szobra néz bosszúsan és csodálkozva a szétgurult, több évtizedes, kifaragott kövekre ... F. L. Miskolc lIlÉiililliilÉ OROKÖL-E A HÁZASTARS A HÁZASTÁRSA UTÁN? Nem kaptam sorszámot a fogászaton Egy korábbi lapszámukban arról olvastam, hogy a fog­technikusi kapacitás Miskol­con nincs lekötve. Elhatá­roztam hát én is, hogy pó­toltatom hiányzó fogaimat. Felkerestem a területileg il­letékes szakrendelést. Sajnos — arra való hivatkozással, hogy iskolfogászati hét van — sem Hejőcsabán, sem a Csabai kapui rendelőben nem adtak sorszámot. Vártam egy hetet, s újra próbálkoztam. Nem tudtam máskor menni, mint munkaidőm lejárta után, azaz 15.30 órakor. Saj­nálkozással közölték, hogy sorszámot már nem kapha­tok, jöjjek korábban. Nem adtam fel a reményt, gon­doltam, rajtam nem fognak ki. Lehetővé tettem a ma­gam számára, hogy már 12.55 órakor ott legyek a sorszám­osztásnál, ami a kiírás sze­rint 13 órakor kezdődik. Ekí kor sem kaptam sorszámot, mert — mondták — nem voltam berendelve. Vagyis: sorszámot csak az kaphat, aki be van rendel­ve?! Hadd tegyem ehhez hozzá: a nyugdíjasok és a váltóműszakban dolgozók ki­vételével mindenki csak dél­után ér rá, délelőtt nem. An­nál is inkább így van ez, mert éppen az utóbbi időben indítottunk társadalmi mére­tű harcot a munkaidő jobb kihasználásáért, szorgalmaz­zuk, hogy a dolgozók ne munkaidő alatt intézzék ügyes-bajos dolgaikat, ne forgácsoljuk szét a nyolcórai munkaidőt. Egy fogtöméshez viszont nem szívesen vesz ki senki fizetett szabadságot. S azt se kérhetem a munka­helyemen, hogy minden ke­zelésre engedjenek el koráb­ban. Szerintem az egészség- ügyi ágazat jobban felkészül­hetett volna az ötnapos mun­kahétre, arra például, hogy szombat délelőtt is kaphas­sunk sorszámot minden zök­kenő nélkül a fogászati szak- rendelésekre. Javulást csak 1983-ra Ígér­tek. Vagyis: addig marad a jelenlegi áldatlan helyzet, vagy mehetek magánrende­lésre a fogaimmal. Mécséi József / Miskolc, Templom u. 51. 1/3. Az öröklési szabályok szerint a meghalt személy (az örökha­gyó) után elsősorban a leszár- mazói örökölnek. Ha él a há­zastársa, a leszármazók kapják meg a vagyontárgyakat (az ál­lagot), a házastárs pedig meg­kapja mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet a le­származók örökölnek. Ha nincs leszármazó, a há­zastárs az örökös, öröklése azon­ban attól is függ, hogy milyen vagyontárgyak tartoznak a ha­gyatékba. Azok a vagyontárgyak ugyanis, amelyeket az örökha­gyó a saját felmenő ági roko­naitól (vagy a testvérétől) aján­dékba kapott vagy örökölt, nem a házastárséi lesznek, hanem az örökhagyónak úgynevezett ági rokonaié (a vagyon visszaszáll arra az ágra, amelyről az örök­hagyóra szállott). A házastársat azonban ennek a vagyonnak a haszonélvezete is megilleti. A hagyatékban maradt minden egyéb vagyont (ez a „szerzemé- nyi” vagyon), amelyet az örök­hagyó akár a házasságkötésük előtt, akár az után bármilyen módon szerzett, a házastárs örök­li. Fontos tudni, hogy a házastár­si közös vagyonból a túlélő há­zastársat illető fél rész nem örökség, hanem olyan tulajdon, ami — vagyonközösség lévén — már az örökhagyónak az életé­ben megillette őt. Ezt tehát a tú?élő nem „örökli”, mert ez már az övé (ezért illetéket sem kell rá fizetnie). Az örökhagyó végrendelettel is részesítheti házastársát bizonyos vagyontárgyakban (például ági vagyonból is juttathat neki), sőt el is vonhat tőle bizonyos va­gyontárgyakat. A jogszabály azonban ilyenkor is védi a túl­élő házastársat, mert úgy ren­delkezik. hogy bizonyos hánya­dát a vagyonnak (az úgyneve­zett köteles részt) ilyenkor is meg kell kapnia. Ez a hányad a fele annak, amelyet egyéb­ként örökölne, ha pedig haszon- élvezetről van szó. annak korlá­tozott mértéke (a személyes szükségleteinek megfelelő mér­ték). A túlélő házastárs és a lé- származók között sokszor támad vita azon, hogy a leszármazók a haszonélvezet miatt nem jut­hatnak hozzá a vagyonhoz. A haszonélvező házastárs pedig csak használhatja, de nem érté­kesítheti a vagyont, és így eset­leg a szükségleteit sem tudja kellően kielégíteni. Ezért vagy az örökösök vagy a házastárs ké­relmére a jogszabály megenge­di, hogy a haszonélvezet meg­váltására sor kerüljön. Kivételt képeznek a házastárs által la­kott lakás, valamint az általa használt berendezési és felszere­lési tárgyak. A megváltás fejé­ben ilyenkor a házastárs úgy örököl, mintha maga is „gyer­mek” volna, s egy „gyermek- részt” kap. Ha tehát két gyer­mek örököl, mindnyájan — mind a hárman — a megvál­tott vagyontárgyak értékének egyharmad-egyharmad részét kapják. A megváltás történhet úgy is, hogy a házastársnak nem vagyontárgy, hanem pénzbeli el­lenérték jut. fiatalember Segítőkész November 6-án délelőtt» 10 órakor egyik barátommal és két kisfiá­val Perecesre autóztunk. Az volt a szándékunk, hogy a település fe- letti erdőben gombázunk. Hogy hamarabb célhoz érjünk, s vissza­fele se kelljen sokat kutyagolnunk, nem hagytuk az erdei földút be­járatánál barátom Ladáját, rajta folytattuk utunkat az általunk már ismert gombalelőhely felé. A gépjármű azonban egyszercsak megfordult a nedves, agyagos utón. s becsúszott az avarral borított jobb oldali, különben nem mély árokba. Másfél órán át megpróbáltunk minden lehetségest, hogy a ko­csi visszakerüljön az útra. Am csak annyit értünk el, hogy 'az egy helyben pörgő kerekek még mélyebb kátyút ástak. Hogy a meglehetősen kétségbeejtő helyzetünkből kiszabaduljunk, a hasztalan ásás, emelőzés közben nyakig sárossá lett barátom kisebbik fiával, az ötéves Leventével legyalogolt segítségért a benzinkúthoz. Jo fél óra múlva tértek vissza egy furgonon. A génjármüvet szimpatikus külsejű, elegáns fiatalember vezette. Bemutatkoztunk egvmásnak. n nevét azonban nem értettem. Csaknem egy órán át vett részt a mentésben, mivel a furgon sem tudta egy­szerre kirántani „kalodájából” a vontatókötélre kötött Ladát Közben jócskán sáros lett ő is, s szinte csak magamagának halkan megjegyez­te: előző i^ip vitte haza a Patyolatból az immár csupasár nadrágját. Egyszer lopva az órájára is tekintett, amiből megértettem hogy vala­hol már ott kellene lennie Jaj, csak magunkra ne hagvjon bennün­ket! Nem, addig nem tágított, amíg egvüttes erőlködésünket siker nem koronázta. Végre az útra került a Lada s barátom meg sem állt vele a földút bejáratáig. A furgon követte. Amikor én is odagvalogoltam, megmentünk már továbbhajtott. Ek­kor mondta el a barátom, hoev másfé1 órával előbb a benzinkútnál három autós segítségét kérte, de valamüveu kifogással mindegyik el­utasító választ adott. A fiatalember viszont latolgatás nélkül a segít­ségünkre sietett. — Mennyit kért? Hiszen az idejét is elvesztegette, és a nadrágját is viheti vissza a Patyolatba — kérdeztem, némileg megokolva azt is, hogy ellenszolgáltatásként dukált volna neki bizonyos pénzösszeg. — Semmit se kért. Azt mondta, az ilyesmi természetes dolog, egy­szer még ő is segítségünkre szorulhat — így a barátom. — Köszöne- temre ideadta a névjegyét. Ritkán vettem a kezembe még annyi tisztelettel névjegykártyát. F,z áll rajta: Szolga János oki. gépészmérnök, főágazatvezető. Tokaj- hegyaljai Mgtsz. Lakás: Felsőzsolca, Kossuth u. 8. T. I. Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents