Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1982-11-29 / 282. szám

A polihisztor és a politikus

Herman Ottó

Mai népvándorlás

„Hogyan lehetnénk méltók Herman Ottóhoz, s táplálójához: a Bükkhöz? Hogyan láttassuk az egészet, a fontosat egy kiállítás ablakán keresztül? A bemutatott tárgyak, a katalógus kiegészítésével együtt is cseppnyi képviselői a nagy egésznek..

Gyulai Iván természettudományos muzeológustól idéztünk. A Bükk hegység élővilágát bemutató úi kiállításhoz írott katalógusban szép szavakkal, lelkesen szól a Bükkről, annak gazdag élővilágáról. A kiállítás a napokban nyílt meg a Herman Ottó-emlékházban, ahol megújult a Herman Ottó életét, munkásságát bemutató tárlat is. Utóbbihoz dr. Szabadfalvi József múzeumigáz- gató •— aki Gyulai Ivánnal közösen rendezte a két kiállítást — írt' ismertetőt, amely a Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 102. köteteként jeleht meg.

Az írott anyag és a kiállítás méltó emléket állít a nagy polihisztornak, akit „választott hazájához, Lillafüredhez, Álsó- és Felső-Hámorhoz, tágabb értelemben Miskolchoz és a Bükk hegységhez számtalan szál fűzött, kora gyermekkorától egészen a haláláig.” Emberközelben mutatják be a képek, dokumentumok, tárgyak a tudóst, politikust, magánembert. Utóbbira egy kedves példa: Jászai Mari fényképe, rajta kézzel írott gonosz sorok: „Ostoba vén ko- kott”. Az írás Herman Ottó feleségétől származik, aki talán azért nem kedvelte túlságosan a színésznőt, mert az korábban, férje szerelme volt. •( ‘

A bükki élővilágot tarka állatsereglet képviseli, örömére a látogatónak, aki aligha találkozik sűrűn gyöngybagollyal, vagy akár őzzel. (A' ház . gondnoknője elmondta, hogy telente gyakran jelennek, meg az út másik oldalán a sziklákon muflonok, kár, hogy kóbor kutyák elriasztják őket. Az emlékház udvara pedig valóságos ma3)e Egy ritka bükki madár: a gyöngybagoly

Haydn-koncert

Kamarabérleti hangver- »nyt tartanak holnap este fél 8-kor a Zeneművészeti Szakközépiskolában. Haydn- triókat ad elő Acsay Gabriella (zongora), Apró László (fuvola), Iván Klára (gordonka), Lenkei Csaba (hegedű) és Nagy László (brácsa).

Herman Ottó íróasztala, tárgya.

dárparadicsom, az erdei szárnyasok állandó koszto- sok itt.)

A nemrég megnyílt két kiállítás eddig kétezernél több látogatót fogadott. Az emlékkönyvben egymást követik a

karosszéke, néhány használati

dicsérő bejegyzések. Hát tessenek felkerekedni, kirándulni Lillafüredre, és ha már

ott járnak, sétáljanak el az Erzsébet sétány 33. számú házhoz.

Sz—

A fejlődés minden fázisa újabb csapdákat és kényszerpályákat, -megoldásokat produkál. Nem új megállapítás ez, nem is a sajátom, mégis érdemes ismételtein szembenézni vele. A magyar sajtó évek óta hangos a „panel”, majd a kistelepülések gondjairól folydogáló vitáktól. A sajátos ezekben a vitákban az, hogy egyszerre csak a kérdéskör egy-egy aspektusát, vagy ha úgy tetszik, legégetőbbnek látszó oldalát világítják meg, illetve — az esetek többségében — beszélik körül. Először volt, hogy „kevés a lakás”. Nosza, építsünk lakásokat! Sokat, olcsón- Felépültek a lakótelepek, amelyekről kiderült, hogy ... ne ismételjük meg a jelzőket újra. A lényeg azonban nem változott: a lakásigénylők száma nemhogy csök- , kent, de megduplázódott. Motiválta, motiválja ezt a vitát az aprófalvak elmépteJeneclése, az a képtelenség, hogy miközben tízezrek lakásra várnak, a peremvidékeken házak dőlnek össze lakatlanul.

Üjabb adalékot, vagy ha úgy tetszik, szempontot „dob be” a vitába Müller Magda szombaton délután látott dokumentumfilmje, a Mai nép- vándorlás. Megint a klasszikus eset, amikor áz egyik szemünk sír, a másik nevet. Nagyon jó dolog az, hogy szép természeti környezetben, szép hétvégi és nem hétvégi házak épülnek. Gyarapodik ezzel is a nemzeti közvagyon. De rögtön nem szép a dolog, ha megnézzük, hogy mi az oka ennek az építkezési láznak-kedvnek, hogy milyen áron, milyen körülmények között épülnek ezek a házak a Velencei-tó vagy a Duna partján (s mondhatnám még a Nyéki, Mályi, Rakacai stb. tavakat is). Igen, megint a kényszerpályával találkozunk. A megszólaltatott nyaralótulajdonosok elmondták, hogy meneküljek a bűzös, zajos nagyvárosból a csendbe, a zöldbe; kénytelenek építkezni (valahol), mert szűk, mert nem kaptak lakást. Így aztán a szűkösség szüli a poKerámiák

kálváriája

Vz az igazság, hogy az embernek fogalma

sincs róla, miért törik össze Miskolcon Gádor István kerámiáit. Többnyire nyilván nem ismerik az idős mestert, kizárt dolog, hogy személyes bosszú vezesse azokat, akik az egyébként valóban törékeny (a kerámia természeténél fogva az) szobrokra kezet, dorongot, ki tudja mit emelnek. A játékos szellem is távol állhat tőlük, mert nemigen tarthat igényt a homo ludens, a játékos ember címére az, aki műalkotásokat rongál. Igazán nehéz lenne kitalálni, hogy minek nevezzük azt az állampolgárt, aki időt és fáradságot nem kímélve, Madat visel a Gádor-kerámiák, a pécsi Zsolnai-kút, az egri szobrok, vagy egyszerűen csak a telefonfülkék ellen. Igen egyszerű pedig nevet adni nekik, csakhát az ember nem ír le olyan szót, amit a nyomda- festék nem bír el.

Gádor István Kossuth-díjas keramikus- művész néhány hónapja, mikor erre járt, megkönnyezte jobb sorsra érdemes térplasztikáit. Akik kőrútján kísérték, minden miskolci nevében szégyellték magukat. Ennyit tehettek, mert valóban, mit is lehet itt tenni? „Történelmi” tényeket sorolok.

Szépítsük Miskolcot jelszóval 1977-ben került a Tanácsház térre, a sportcsarnok elé, a Nehézipari Műszaki Egyetem parkjába, majd az Egészségügyi Szakközépiskola kertjébe négy Gádor-kompozíció. Akkor 530 ezer forintot értek, annyit fizetett ki értük a város. A sportcsarnok előttit egy gyermek (minden bizonnyal kellő felügyelet híján) a felállítást követő 24 órán belül összetörte, a Tanácsház téren lévőt eddig négy alkalommal „komponálták” át, vagyis zúzták durván össze. Az egyetem parkjában levőt többnyire ellopták, és tavaly végleg tönkretették az Egészségügyi Szakközépiskolában levő alkotást is. A Tanácsház téri és az egjtetem parkjában levő mintegy százezerért még javítható, a másik kettőt illetően a tettesek tökéletes munkát végeztek. A kár megközelíti a kétszázezer forintot, a szobrokat helyreállítani nem lehet. Nem is valószínű, hogy Gádor Istvánnak még az életben kedve lesz Miskolcnak szóló teremtő munkához.

Nem élünk' olyan világban, hogy százezrekkel dobálózhassunk, nem közömbös az anyagi kár sem. Sokkal nagyobb baj mégis, hogy akik törnek-zúznak, szintén számot tartanak a miskolci jelzőre, és még sok egyéb kiváltságra, ami az embernek kijár. Mentsége ugyanis csak a hajdan a sportcsarnok előtt ugrándozó kisgyereknek van, mert gyerek, másoknak a későbbiekben (a másik háA Tanácsház téri kompozícióról az ősz elején készült felvételünk ma már archív képnek számít. Azóta egy lelkes .miípár- toló” hazavitte c letöri daia’oot, és áíkom- ponálta a szobrot.

i

rom helyszínen) vé’/At rr 'd'zeres munkájához nehéz indulat nélkül, hozzá ./ólni. Azt az állampolgárt sem dicsérném meg, aki megszánta a Tanácsház téri kompozíció néhány hete még a földön fekvő legkisebb alakját, hazavitte tehát, és a saját elképzelése szerint restaurálva, egy részét titokban visszaragasztotta. Lehet, hogy így jobban tetszik neki? Lehet, hogy műbíráló szándék vezette a többi rongálót is?

„Ezek az alkotások nem szobrok, hanem térplasztikák, melyeknek az a funkciójuk, »hogy esztétikus megjelenésükkel emeljék, gazdagítsák a parkok, terek hangulatát, arra hivatottak, hogy humanizálják környezetünket”. — írja a jelenlegi állapotot számba szedő szomorú tanácsi jelentés, és tehetetlen. Nem lehet rendőrt állítani minden szobor mellé, mint ahogy nemigen érti a „humanizálni környezetünket” kifejezést az, aki műalkotásra kezet emel. Aki szobrot tör, műkincset rongál, mindnyájunkat károsít, érteni legfeljebb a törvény szavát érti. Vagy a közfelháborodásét.

Semmiféle adminisztratív Intézkedésnek nem vagyok híve. De bizakodom. Abban, hogy a miskolci szobortördelő kezét egyszer miskolciak fogják le, és miskolci bíróság bünteti úgy meg, hogy belekékül.

csékolást. Mert miről van szó? Miközben van egy kinőtt, szűk lakásuk a fő- vagy valamely vidéki nagyvárosunkban, erőt, időt és pénzt nem kímélve, felépítenek egy másik, szintén lakható házat, amelyet azonban csak tavasztól őszig laknak, használnak.

Mi+ eredményez ez a kényszerhelyzet és -pálya ott kint, az „üdülőövezetben”? Kimondani is képtelenség, de a megszólaltatott tanácselnökök erre panaszkodtak: újabb szűkösséget, kényelmetlenséget, zsúfoltságot. Nemcsak a tévéműsorból tudjuk mindezt. A szűkösen mért telkeken egymásba érnek az ígv- úgv megépített kalyibák és paloták, amelyekhez az infrastruktúrát: vizet, villanyt, utat nem képes a helyi tanács megteremteni, szólaltatni. Nincs miből. Ezért a terheket át kell hárítania az építkezőkre, ám még így is csak késedelmesen, drágán, félmegoldásokkal tud lépést tartani a növekvő követel- ménvekkel. Az eredmény több mint elgondolkoztató, mert a szűkösség és a félmegoldások éppen azt a természeti környezetet veszélyeztetik, amely olyan vonzónak tűnik a városlakónak. Elég legyen itt csupán a szemétszállítás és a szennyvízcsatorna hiányára utalni... Nehéz, de talán nem is szükséges (még) összefoglalni a látottakat, hallottakat. Félő. hogy a nehéz pénzeken megépült szép „hétvégi” házakból álló telepeket is utoléri a civilizáció minden negatívuma, azaz zsúfoltak, j zajosak, kényelmetlenek lesznek ezek -az üdülőtelepek is. Akkor meg minek a sok pénzt költeni rájuk? A megoldás talán éppen a harmadik lenne. az, amely egyszerre, egyazon házban adhatná meg a civilizáció (komfort ol.) és a természet kínálta előnyöket. Tehát? Gondoljuk ezt újra, gomboljuk újra a mellényt, mert ez így mindenképpen luxus, álmegoldás. Nem vagyunk mi olyan gazdagok, hogy külön házakat, lakásokat tartsunk fönn nyárra és télre, miközben tízezrek várnak iogosan lakásigényük kielégítésére ...

(horpácsi)

A Mini Galériában

Gobelinkiállííás

Ma délután 5 órakor Benkő Marianna gobelinművész munkáiból nyílik kiállítás a Kossuth utcai Mini Galériában. A meghívó további érdekes részletekkel is kecsegtet: a megnyitón szenvedélyes beszédet mond és a művészet nagy titkaiból villant fel néhányat Bernáthy Sándor politechnikus, ábrándos szavalat és hangulatos zongoramű kíséretével.

gok életiéből. — 19.30: Tv-híradó.

IIÉTFÖ

Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.30: Ki nyer ma? -— 12.45: Válaszolunk hallgatóinknak. — 13.00: Zenei érdekességek az elmúlt hét műsorából. — 14.34: Hullámok. — 14.54: Édes anyanyelvűnk. — 15.01: Hírek. — 15.05: Simándy József operebtfel- vételeiből. — 15.25: A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepén. — 16.15: Dvorzsák: A természetben. — 16.30: Világablak. — 17.00: Hírek.

— 17.Oú: Műsorajánlat. — 17.10: Népdalgyűj tőúton Kodály Zoltán nyomában. — 17.31: Takács Paula operaáriákat énekéi. — 17.47: Helyszínrajz. — 18.15: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — i9.l5; Sajtókonferencia. — 20.15: Nótaest. — 21.01: Rádiószínház. — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Halló, itt vagyok! — 23.30: Thomas operáiból. — 24.00 : Hírek.

Petőfi rádió; 12.00* Néodalok.

— 12.30: Híreik. — 12.35: kis magyar néprajz. — 12.40: Tánczenei koktél. — 13.25: Világújság. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől ötig ... — 17.00: A lőporsziget lakói. — 17.30: ötödik sebesség. — 18.30: Hírek. — 18.35: Rockhangverseny ékről. — 19.30: Operettmúzeum.

— 20.00: Sportvilág. — 20.30: Hírek. — 20.35; Társalgó. — 22.00: Nóták. — 22.30: Tip-top parádé.

— 23.00; Hírek. — 23.20: A tegnap slágereiből. — 24.00: Hírek.

3. műsor; 12.02: Jugoszláv zeneszerzők műveiből. — 13.00; Hírek. — 13.07: Montezuma. —

14.03: Leclair és Couperin műveiből. — 14.52: Mahler; Dal a Földről. — 16.00: Hang-játék. — 16.30: A hét zeneműve. — 17.00: Peter Frampton felvételeiből. — 17.30; Népszerű hegedűmuzsika.

— 18.02: Nicolai Gedda operai elvételeiből. — 19.00: Hírek. —

19.05; Schlegel és Coleridge. — 19.35: Eugen Jochum vezényli a Berlind Filharmonikus Zenekart és az Amszterdami Concertge- bouw zenekarát. — 21.20: A Poptarisznya dalaiból. — 22.30: A századforduló kamarazenéjéből.

— 23.09: Nópzenekedvélőknek — 23.30: Hírek.

Miskolci rádió: 17.00: Hírek.

Időjárás. Műsorismertetés. — 17.05: Fórum. A télre készülve. Szerkesztő: Paulovits Ágoston. Műsorvezető: Tolnai Attila. (Közben; Jártamban, keltemben. Dr. Bodnár Ödön jegyzete.) — 18.00: Észak-magyarországi Krónika. (Eger felszabadulásának ünnepe.

— Gyermekklubot, barkácsköl- csönzőt avatnak a miskolci Avasdél Lakás- és Garázsfenntartó Szövetkezetnél.) — 18.15; Sport.

— 13.25: Szemle az Észak-Magyar- ország, a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság és a Nógrád keddi számából.

Szlovák televízió; 16.35: Úttörők magazinja. — 17.05; Katonák műsora. — 17.55: A szocialista orszá— 20.00: Vóbek nélküH vétkes?

— 21.05: Honvédelmi műsor. — 21.45; Dokumentumfilm Vorku- táróí. — 22.00: Világhí riadó. — 22.15: Ez a Maxim!

Kiállítások: Fotógaléria (10— 20) : Tárcái Béla kiállítása. — Vasas Galéria (14—19): Szakszervezeti amatőr iparművészek kiállítása.

Filmszínházak: Béke (f4, hn6) : Cha-cha-cha (szú. magyar, III. helyár!) — (8)- Esküvő (mb. szí. amerikai, 14 éven felülieknek!)

— Béke kamaramozi (4): Holttest a Teaizéből (mb. NSZK, 14 éven felülieknek, II. helyár!) — (6): Szandakan 8. (japán, 18 éven felülieknek!) — Kossuth (i3) ; Vámmentes házasság (szí. magyar, 14 éven felülieknek!) — (hn5 és 7): Szuperzsaru (mb. szí. olasz, III. heiyár!) — Heve- sy Iván Filmklub (Í5 és í7) : Manhattan (mb. amerikai). — Táncsics (f4 és f6) ; ősszel a tengernél (mb. szovjet, 14 éven felülieknek !) — (f8): A hét mesterlövész (szí. amerikai, • II. helyár!) — Táncsics Filmklub (6); Todo modo (mb. szí. olasz).

— Szikra (5) : Agónia I—II. (mb. szí. szovjet, 14 éven felülieknek, dupla helyár!) — Petőfi (4, 6 és 8) : Ripacsok (szí. magyar, 14 éven felülieknek!) — Fáklya (f4, 6 és S) • Én és Cater in a (mb. szí. olasz, II. helyár!) — Krúdy (í‘7) : Aranycsapat (magyar, II. helyár!) — Tokaj vendéglátóház (í8): A Birodalom visszavág (mb. szí. amerikai). — Tapolca, Ady (7): Üzenete az űrből (mb. szí. japán, III. helyár!) — Pereces (6) : Szuperzsaru (mb. szí. olasz, III. helyár!) — Hámor (f6): Elvis Presley (szí. amerikai, III. helyár!)

KEDD

Kossuth rádió; 8.00: Hírek. — 8.20; Mai kulturális programok.

— 8.27: A lőporsziget lakói. — 8.57: Népdal csokor. — 9.44: Gyermekkönyvhét. — 10.00: Hírek. — 10.05; MR 10-14. — 10.35: Zenékari muzsika. — 11.06: Lukács Pál mélyhegedűn játszik. — 11.39: Tigris ugrás.

Petőfi rádió; 8.00: Hírek. — 8.05: Népdalok. —- 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.35; Társalgó. — 10.00: Zenedel- elott.

S. műsor; 9.00: IskolarádBó. — 9.30: Zenekari muzsika. — 10.30: Fiatal magyar együttesek felvételeiből. — 11.00: Hírek. — 11.05: Bela Rudenko és Eberhard Büchner operaáriákat énekel. — 11.50; Kamarazene-Jtelvete&einfc- b«au

és a Bükk élővilága

Két kiállítás az emlékházban